Kék tó, tiszta tó (János vitéz)
"Kék tó, tiszta tó, melyből az élet tüze támad,
Add vissza nékem, óh, szép szerelmes Iluskámat.
Kék tó, tiszta tó, sokkal vagy szivemnek adósa.
Add vissza nékem őt, s légyen tied ez a rózsa."
/Magyar nóták…/
DE: NEMCSAK KÉK, HANEM -MINDEN AMI SZÉP...LÉGY ÜDVÖZÖLVE:-)
Csillag hullott. Most már ez is közeli lett és megszokott, mint a villany, alvás, evés, mint ezernyi apró dolog, mely körülvesz. Csillag hullott, éreztem a mély éjszakát, a mély eget s a nyugalom s a fény emberi magasát, azt, hogy földközelbe kerültek a csillagok, s már földi tűzzé - éreztem, hogyan szelídülnek szememmé, szemeddé, szemünkké.
„Atlantisz, a földi paradicsom, mindenkinek a szívében ott él. Az emberek legősibb vágya ez a tisztább, szebb, Istenhez közelibb életre, egy túlélési program. A spirituális költészet átemeli szellemeteket egy másik dimenzióba, amelyben tisztábban halljátok a lélek szavát, ez megújító erővel hat, érzelmileg feltölt, hitet nyújt. Érzéseitek nemesebbek, szellemetek kifinomultabb, gondolataitok világosabbak lesznek általa. Ne száműzzétek Atlantiszt a képzelet világába! Induljatok kereső útra a költő verseivel! Hívjátok elő emlékeitekből, tegyétek hétköznapjaitok részéve, teremtsétek élő valósággá! Csak rajtatok múlik, milyen valóságot teremtetek magatoknak. Adassék néktek hitetek szerint!”
Sötét éjjel van. Ott künt hull a hó. Végtelen, pihés, fehér havazás takarja be a kertet, - a világot - Az átfutó szél gyors lépései a mély szőnyegen némaságba vesznek. Sötét éjjel van. Ott künt hull a hó.
Mind vastagabb a hermelin palást, s lassan eltűnik a sok pinceablak, tizenegykor a ház faláig ér éjfél után az emelet is mélyen hóba temetve, minden betakarva... Csodás, iszonyú hermelin palást!
A szívűnk nyugodt, sejtelmet sem érez, késő éjjel van, - fehér ágyban alszunk - odakünt hull a hó és lassan-lassan minden olyan szép lesz!
Lám, lám itt csöndes minden, egyszerű szobában lakom, fehérre meszelt falak közt, még a falutól is távol. Itt nincsenek dübörgő rotációsok, nincsenek zakatoló festékszagú, piszkos hétköznapok, örökös itt a csend és a vasárnap. Az ablakom a mély fenyvesre nyílik, mozdulatlanok az örökzöld lombok, lehet nagyokat, tisztákat lélegzeni, a felhők is hallgatagok, szinte odafagytak a tiszta égre. És valahogy ez mégsem a feloldott bánat, a méltóságos nyugalom; ez csak a kimaradt szívdobbanás különös csendje, csak beletörődés, fenségessé dermedt nyugtalanság.
Felszáll a köd. Szívverésünk zaja végigdördül még egyszer rajta, finoman reszket. Lépünk, lépünk, de miért nem ér földet a lábunk? A sötétség tágranyitott ajtaja előtt apró sugárrongyok libegnek, minden elmúlik, és mi elalszunk. Ébredésünk ágyát idegen virágok illatozzák, idegen lesz az ének és a tengerek arca. S nem emlékezünk egymás nevére.
Az élet örök búcsúzás. Ó bár csak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás, belészeretni az szívekbe, apostolokba, mártírokba, hogy átadják a századoknak, a századok az ezredeknek! Fényt hagyni, mint a Messiás!
Vagy legalább, mint az anyák, kik egyre jobban megragyognak, minél sötétebb lesz az éj, és minél jobban porlanak a bánat-barna hant alatt. Fényt hagyni, mint a jó anyák.
Vagy legalább is, mint a Nyár, amely almákba és diókba szerette édes álmait, és édességével világít a hosszú, hosszú tél alatt. Fényt hagyni, mint a drága Nyár.
Vagy legalább is, mint a Nap, melyet elnyelt az alkonyat, de a legbúsabb éjben is világít még a gyöngyvirágban, a liliomban, mécsvirágban. Az életünk olyan tünékeny. Ó szent fényt hagyni volna jó! Fehéren és kéken.
Föl-fölvetem és némán eltünődöm, mi is lelt tegnap este engemet? Ruháimat már szálig levetettem, még nem vettem föl ..........hálóingemet, egyedül álltam, ..........kissé tétovázva, szobámban, egyedül és meztelen ..........s a villanyt aztán lassan elcsavartam. Irtózatos sötét lett. ..........Esztelen és irgalmatlan, végtelen sötétség, ..........este, melynek már szinte teste van, a pillanatok ..........estek és zuhogtak és én dadogtam: ..........- Késő este van, éjszaka is talán, ..........s ki tudja, reggel virrad-e ily sűrü sötétre még ..........és nem nyel-e magába mindörökre e kátrányos, ..........fekete sűrüség? Eszembe jutott minden, ami rossz volt, ..........rossz gondolat, vers, csók, kihült falat ..........és annyi régi, sápadt ismerősöm, ..........ki messze van, vagy lent a föld alatt. ..........És hirtelen és furcsán ráijedtem, hogy ami eddig élt, ..........csak a ruha: kabát, kalap, harisnya és cipő volt, ..........nadrág, nyakkendő, kesztyű és puha ing, mely fedez és véd a zord hidegtől, ..........véd és takar magamtól engemet: ..........jaj, elvesztettem minden szál ruhámat, önmagamat ..........és védő ingemet. ..........Nem vagyok már senki tisztelt barátja, kit köszönteni illik, ..........nem vagyok senki teremtett asszony szeretője, ..........se lapok munka társa nem vagyok, se kártyapajtás, ..........törzsvendég a klubban, se szerkesztő úr többé nem vagyok; se vándor, ..........aki meredélyre kaptat se út, se cél - és költő sem vagyok, csak ember, aki minden idegével ..........lágy takaró s melengető vacok után sír ..........és csak áll a nagy sötétben ..........s meztelenül ..........Isten előtt vacog.
Sebők Éva
(1927– )
Az ég helyén
A mágusok meg árgusok szerint a tél azért hideg, mert jő az Óriás Hóbagoly, ki szárnyait fölénk terjeszti. Abból hull a hó – a hópehely. Bevallom, én soká nem hittem el, hogy így van ez. Hanem fölnéztem egyszer – s hát, az ég, a szürke ég helyén valóban ott terpeszkedett a Hóbagoly! Nos, engem meg kitört a frász, s imígy kiáltozék: – »Ne bánts, Uram Madár, hisz jó vagyok!« – »Csak hó vagyok« – felelte ő – s szelíden, nesztelen hajamra hullt.
Sebők Éva (1927– ) Az ég helyén A mágusok meg árgusok szerint a tél azért hideg, mert jő az Óriás Hóbagoly, ki szárnyait fölénk terjeszti. Abból hull a hó – a hópehely. Bevallom, én soká nem hittem el, hogy így van ez. Hanem fölnéztem egyszer – s hát, az ég, a szürke ég helyén valóban ott terpeszkedett a Hóbagoly! Nos, engem meg kitört a frász, s imígy kiáltozék: – »Ne bánts, Uram Madár, hisz jó vagyok!« – »Csak hó vagyok« – felelte ő – s szelíden, nesztelen hajamra hullt.
