Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Amelyik gyereket akar azt is nézi, hacsak nem elég jómódú ahhoz ő maga vagy a családja, hogy ne kelljen néznie. Meg a stabilitást, az talán a legfontosabb. A szépfiúság az, ami ilyenkor másodlagos.
Szerintem ez nem kizáró ok, normális csaj nem a fizetést nézi.
"Mert a lányok nemigen kezdeményeznek."
Ez így igaz. Sőt, ha hagyományos nőt akarsz, aki gyereket szül neked, akkor ne is várd a kezdeményező fajtát.
"Nincsenek női ismerőseim, akiket megkedvelhetnék."
Tudatosan kell keresni, de legalábbis olyan helyeket látogatni, ahol előfordulnak a nők - és ismerkedni (kezdeményezni!).
"Nincs bizalmam általában senki iránt."
Ez még nem gáz. Ettől függetlenül lehetsz kedves, előzékeny MINDENKIVEL (az idős Mari nénit is beleértve) kizárólag pozitív mellékhatásai vannak a dolognak. Jó esetben meg még egy csaj is megkedvelhet.
"Nem vagyok szépfiú. "
Kezdeményezni olyan pasinál szokás, aki felkelti a figyelmünket. Nem biztos, hogy adoniszi szépségre vágyik egy nő - én is pl. jobban szeretem a kifejezetten csontos, vékony pasikat, arcban pedig inkább az érdekes, karakteres vonások jönnek be. Próbálj néhány általad jó csajnak tartoptt nővel barátságba (!) keveredni, és megtudni tőlük, nekik milyen stílus jön be, segítséget is kérhetsz tőlük, hogy segítsenek megtervezni a stílusodat (pl. haj, ruházat, stb - kevés pénzből is lehet!)
"Ja egy nő mégis van aki kedvel: a kiscicám."
Ez egy nagyon jó pont (legalábbis nálam). A közös érdeklődés is egy kapcsolódási pont lehet más emberekhez. Kapcsolódj be valamelyik állatbarát fórumba, vegyél részt programokon, segíts állatmentésben (ha csak szervezőként is). Az állatok iránti gondoskodás a legtöbb nőnek szimpatikus tulajdonság.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem, segítettem kicsit.
Valamit félreérthettél. Nem rólam van szó, nekünk már van két gyerekünk. De a párom előző kapcsolatában a csaj nem tervezett gyereket, a leírt "érdekes" indokra hivatkozva. Az is igaz, hogy akkor talán még a párom sem akart komolyan gyereket, ezért nem is piszkálta emiatt. De végül is kiderült, hogy igenis lehet a csajnak gyereke, csak nem a páromtól akart. Kapcsolatuk vége felé kerek-perec meg is mondta neki, hogy már nem szereti, csak azért van vele, mert nincs hová elköltöznie. Amint lett, el is hagyta. Mikor mi összekerültünk, én már három év után úgy éreztem, hogy szeretnék tőle gyereket (pedig sose voltam az a babát tervezgető tipus). Megbeszéltük, hogy jöhet, és jöttek. :) Azért annak, aki gyereket akar, s a párja x év együttélés után nem partner ebben, érdemes elgondolkozni, hogy miért, és hogy érdemes-e így is fenntartani a kapcsolatot, miközben megy az idő.
Jó, akkor megfordítom a kérdést: te pl. miért nem mondtad az akkori párodnak, hogy "figyelj kedves, vizsgáltassuk ki magunkat, és ha tényleg nem lehet, kezdjünk el a megoldáson gondolkodni." Vagy esetleg azt, hogy "figyelj, én vágyom gyerekre, te hogy állsz ezzel?" Nálunk ugye megvolt ez a kör, szépen megbeszéltük, hogy nagyon úgy fest, nem lesz gyerek, merre tovább? Átbeszéltük. Ha a párom meggondolja magát, majd szól. És tudom, hogy szólni fog, én pedig nem fogok hisztit csapni emiatt. Tudomásul vettük, hogy ez van, ezzel élünk együtt.
Jó kérdés. Ezt csak ezek a feleségek tudják. Talán azért nem, mert a meglévő kapcsolatban valamilyen szinten biztonságban érzik magukat, s amíg nem alakul ki stabilan az új kapcsolat, addig nem borítják a régit. Személyes példát is hozhatok. Párom előző kapcsolatában (igaz, nem házasság "csak" több év együttélés), amikor felmerült a gyerekprojekt, a lány mindig arra hivatkozott, hogy gyerekkorában ilyen-olyan egészségügyi problémák voltak, és ő tudja, hogy nem lehet gyereke és nem is merné vállalni. (Azért komolyan ezt nem vizsgáltatta ki.) Érdekes módon, amikor a kapcsolatnak vége lett (a lány elég pénzhez jutott, hogy elköltözzön), az új társával egy éven belül gyereket vártak...
Hát szerintem meg már nem szereti a férjét, és tudatosan, vagy tudat alatt nem vele képzeli el hosszú távon a jövőt. Több olyan párt ismertem meg az elmúlt néhány évben, ahol a feleség hosszú évekig nem akart gyereket, ilyen-olyan kifogással. Mindegyiknél bejött a képbe végül egy másik pasi (némely esetben már egy ideje szeretőként jelen volt), a házasságnak meg annyi. Szóval szerintem, ha egy nő több év után sem akar gyereket a párjától, ott komoly gond van a kapcsolattal, és ritkán marad életképes hosszú távon.
Hát igen.... Mondjuk ez extrém eset, én nem birom megérteni az ilyen szülőket. Tényleg, minek szül az ilyen??? És hogy lehet ilyen a saját gyerekével? Szerintem ez nonszensz.
"Én egyszerűen csak arra gondolok, hogy egy gyereknek akkor is kötelessége legalább minimálszinten gondoskodni a magatehetetlen szülőjéről, ha amúgy nem működik a kapcsolatuk, csak azért, mert akkor is ő nevelte fel."
És fogalmunk sincs, mekkora bűnöket követett el ennek keretében. Van egy ismerősöm, 8 éves volt, mikor a hároméves húgát vizezett kötéllel verték meg (gondolhatod, hogy elég kegyetlenül), azért, mert a kislány leszedte a virágokat a cseresznyefáról. Addigra, mire az ismerősöm nyolc éves lett, nem lehetett úgy megütni, hogy úgy érezze, hogy fáj. A mai napig nem tud sírni, mert amikor verték őket, persze sírtak és a szomszédok balhéztak az állandó bömbölés miatt, szóval utána úgy verték őket, hogy nem volt szabad sírni. A húg ma harmincéves, a szülőknél él. Az ismerősöm vagy tizenöt éve nem beszélt a szülőkkel. Melyikük döntését érzed normálisabbnak? Hidd el, az ismerősömről ugyanúgy beszélnek a szülők környezetében lakók, ahogy te erről a gyerekről.
Igen, ez igaz. Én egyszerűen csak arra gondolok, hogy egy gyereknek akkor is kötelessége legalább minimálszinten gondoskodni a magatehetetlen szülőjéről, ha amúgy nem működik a kapcsolatuk, csak azért, mert akkor is ő nevelte fel.
Nem tudom elképzelni, hogy normális ember mondjuk abban a tudatban létezni tudjon, hogy mondjuk az anyja nem beszámitható állapotban kóvályog egy városban és alszik a hid alatt.
szerintem a lányának nincs mentsége arra, hogy felé se néz.
Szerinted. De ez nem tudhatod. Ha nagyon akarod, megvitathatjuk a szaktopikban, de pl. a csöpikés posztban is az a felháborító, hogy kívülállók ítélnek úgy a gyerekről, hogy nincs semmi infójuk.
