//"...Ha a kötelességek ugyanazok mindenki számára, akkor miért vannak még a társadalomnak olyan csoportjai, akiket csak a kötelezettségek illetnek meg, de jogaikban korlátozva vannak?.."//
Kik ők szerinte?
Én Magyarországon mostanában azt tapasztalom, hogy ez a megállapításod kiváltképpen a magyarokra vonatkozik. A "kisebbségeinkre", hála a "pozitív diszkriminációnak" inkább már ennek a fordítottja jellemző. Kötelesség nuku, jog annál több.
Ja! És mégegy! Szaporodnak is emiatt, miközben a magyarok fogynak emiatt!
//"...Magyarországon történelmileg úgy alakult, hogy túlteng a nemzeti érzés, ezért örvendetes ennek csökkenése..."//
Mit értesz túltengés alatt? Mert a "túltengés" attól nem fog csökkenni egyetlen népnél sem, ha lobogótilalmat rendelsz el náluk. Sőt! ellenkezőleg! Megnő! Éppen a lobogóbetiltókkal szemben.
Hasonuljon, aki rá van szorulva! Lehet hogy ebben az országban lóvéilag rosszabbul járok, mintha máshová pottyantott volna az a nyomorult gólya, de azért egyéniségem és saját önálló gondolkodásom van, az nem hogy nem kerül pénzbe, de nem is lehet megvenni :o))
Ha én kisfiú lennék Amerikában, tudnám, mi szeretnék lenni ha nagy leszek.
Nem az Elnök, nem profi kosaras - hanem tűzoltó. Kedd óta ez a hivatás lett a hősiesség szimbóluma. Aki a jövőben ezt a pályát választja, biztos lehet abban, hogy megfordulnak utána a lányok. Ezután így szól majd büszkén az anya ahhoz az anyához, akinek a fiából csak ügyvéd lett: NÉZD, AZ A TŰZOLTÓ OTT, Ő AZ ÉN FIAM.
A tűzoltó a remény szimbólumaként lép a lángok közé. Amióta láttam a New York-i tűzoltókat a romok közt dolgozni, újra hinni kezdtem a kötelességtudat aranyat érő erejében.
A tűzoltó nem gondol a saját életére, amikor a tűztengerbe rohan."
Ez volt olyan vicces, csak hogy értsd: ilyen ovis propagandaszöveggel utoljára az általános iskolai második osztályos olvasókönyvemben találkoztam, csak ott talán Lacika akart rendőr lenni éppen (ráadásul az még a koménizmus alatt volt :o)))
Nem tudtam, hogy odaát ez a szöveg még trendinek számít :o)))
No, vágod? (Ja bocs, te elmenekültél az ignoréba :o)))
//"...A lobogózástól még senkinek nem lett gyereke..."//
De a lobogómentesítéstől fogynak a gyerekek. Nem darabszámra, csak úgy "minőségileg". Nem hiszed? Tilsd meg a kínainak, hogy használja saját jelképeit és egy idő után csak a szeme állásából fogod tudni, hogy nem azonos a Te minőségeddel.
Persze, persze, tudom, hogy az a cél! Csak az nem értem, miért éppen a kínainak kell hozzád hasonlatossá válni, miért nem Te hasonulsz inkább az ő minőségéhez?
"Te nem érdemled meg, hogy bárki is az életét áldozza érted."
Persze hogy nem, nem is mondtam hogy megérdemlem, de éppen ez a csodálatos Jézusban, hogy érdemtelenségem ellenére mégis az életét áldozta értem, és ez az áldozat nekem elég is, máséból köszi, de nem kérek! :o))
3. több tűzoltót ismerek mint te, de eddig egyiktől sem hallottam ezt az életfeláldozás a hazáért dolgot :o))
4. haggyámá' ezekkel az ovis propagandaszövegekkel :o))))
5. "legyilkolt World Trade Center " - ez qrva nagy képzavar (bár hangom trombita lenne, mely véres kardként suhan át e hazán, de akkor sem értenéd :o)))))))))
Egyébként vicces, tetszik, csak már kinőttem belőle :o))))))
Elszakítva 1944 októberében az oroszok kilőtték a Törökkanizsáról menekülő emberekkel a kompot. Menekült, aki tudott. Magyarkanizsáról a légvédelmi megfigyelő őrsről – ahol Édesapám parancsnok volt – megszólalt a telefon: ’’Megyünk, Isten veletek’’. Estére megérkeztek az oroszok. Vége volt egy három éves álomnak, amikor 20 év után 1941-ben a Délvidék visszatért. Édesapám az őrssel a Járáson keresztül kocsikon Szabadkára vonult vissza a Légvédelmi megfigyelő őrssel, majd Zomborba, és onnan Budapest felé, ahogy a front haladt. Ausztriában érte a háború vége, onnan Szegedre ment vissza. Végre meg kaptuk az életjelet, és még nagyobb kéréssel mondtuk az esti imánk után: ’’Édes Jézuskám segítsd haza Apukát’’. Édesanyám 31 évesen ottmaradt három fiával, és anyósával kenyérkereső nélkül. A határ újra ’’feléledt’’ mégpedig halált osztogatva azokra, akik átjártak rajta csereberélni. Az öcsém nem is ismerte az apját, alig két éves volt akkor. Sok család szakadt szét, még a diákok sem mehettek haza, akik Szegeden iskolába jártak, valóságos vasfüggöny lett a határ. Nem is volt tanácsos, mert ha a határon sikeresen átjutottak, a rendőrség könnyen talált okot a letartóztatásra. Tiszta időben a templomtoronyból lehetett látni a szegedi fogadalmi templom tornyát. A szomszédunk önkéntes tűzoltó volt, és aratás idején szolgálatot teljesített a templomtoronyban. Örömmel csatlakoztam a feleségéhez, aki ebédet vitt, és láthattam Szegedet a kiemelkedő tornyaival. Ott van Édesapám, onnan írja a leveleit, onnan segít bennünket: pénzt ad az ott ragadt diáknak, nekünk meg ideadja az anyja az ellenértéket. A karácsonyfát nem bontottuk le húsvétig, hogy: lássa apátok. Az 1944-ben eltett befőtteket meghagyta Édesanyám, hogy majd együtt bontjuk fel, ha haza jön apátok. Így telt el tizenegy esztendő, mikor végre Édesanyám az öcsémmel kapott útlevelet. Horgosig, a határig ment a vonat egyetlen kocsival. Onnan gyalog mentünk a határra. A sorompók leeresztve, a másik oldalon a magyar sorompónál ott várt Édesapám. Nem mehettünk a ’’senki földjére’’ a két sorompó közé egy ölelésre. Édesanyám az öcsémmel gyalog tette meg az utat, a távolság akkora volt, hogy nem ismerhettük meg egymást. A Peti tegye föl a kezét! Feltettem. A Ferkó tegye föl a kezét. Újabb nyolc esztendőnek kellett elmúlni, amíg, mint vállalatvezető, nagy protekcióval útlevelet kaptam a családomnak, és akkor még csak egy fiammal, nejemmel meglátogathattuk Édesapámat, és a rokonságot. Tudom biztosan, hogy nem egyedüli eset, nem is azért írtam le, hogy személyes dolgaimmal untassam az olvasót. Azért írtam le, hogy a szerencsések, akik Magyarországon maradtak Trianon után, ma egy igennel megakadályozhassák, hogy hasonló elszakadások ne ismétlődjenek meg. Próbálják átélni, megérteni, hogy mit jelent a rokonokat nem ismerni, mert születtek, és haltak meg a hosszú elszakítottság idején. Akik Magyarországon élnek, meg sem értik, hogy mit jelentett látni mindenhol a magyar feliratokat, a szobrokat, a magyar épületeket. Olvasni a szegedi Fogadalmi templom tornyába építve a fehér márványba vésett feliratot ’’És nem lehet igaz, hogy ennyi szív hiába onta vért’’ December 5-én a nemzet erre is válaszol. Ne hagyjátok szétszóródni véreinket, szavazzatok IGENNEL. Köszönjük.
//"......Majd egyszer, ha valakinek kedve szottyan egy kis nyugalomra, az épít magának oda egy új házikót. Esetleg utat, vagy hipermarketet. Mi a problémád?.."//
Nekem a kérdés maga!
Neked talán természetes, hogy akik majd odaépítenek valamit, azok "mások" lesznek. De tudom, az amerikaikat sem zavarta egy pillantig sem, hogy "mások" voltak, mint az őslakók. Miért is zavarna 500 év után az ilyesmi még bárkit. Elevégre Amerika diktálja az "antirasszizmust" meg a demokráciát az utókor szülötteinek is, a maga régmegszokott stílusában.
2001. szeptember 11-én New Yorkban a World Trade Center ikertornyai ellen végrehajtott terrortámadás után, tűzoltás és embermentés közben 343 amerikai bajtársunk vesztette életét.
Az alábbiakban a világsajtóban megjelent cikkekből válogattunk. Fordította: Dr. Váry Lászlóné tű. alezredes (BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ)
Mi leszek, ha nagy leszek?
Ha én kisfiú lennék Amerikában, tudnám, mi szeretnék lenni ha nagy leszek.
Nem az Elnök, nem profi kosaras - hanem tűzoltó. Kedd óta ez a hivatás lett a hősiesség szimbóluma. Aki a jövőben ezt a pályát választja, biztos lehet abban, hogy megfordulnak utána a lányok. Ezután így szól majd büszkén az anya ahhoz az anyához, akinek a fiából csak ügyvéd lett: NÉZD, AZ A TŰZOLTÓ OTT, Ő AZ ÉN FIAM.
A tűzoltó a remény szimbólumaként lép a lángok közé. Amióta láttam a New York-i tűzoltókat a romok közt dolgozni, újra hinni kezdtem a kötelességtudat aranyat érő erejében.
A tűzoltó nem gondol a saját életére, amikor a tűztengerbe rohan.
350 New York-i tűzoltó vesztette életét, amikor a lángokban álló World Trade Centerben életeket mentettek.
A tűzoltók munkája alázatosan hősies. Ők nem hivalkodó egyedi hősök, mint James Bond vagy a sztársportolók.
A tűzoltók egész egyszerűen - most leírom a Németországban oly vitatott szót: - hazafiak.
A hazafiság azt jelenti, hogy egy ember szabad akaratból, tudatosan vállal egy hűségesküt. Egy hazafi kész arra, hogy meghaljon hazájáért.
A New York-i tűzoltók első cselekedete az volt, hogy kitűzték a legyilkolt World Trade Center csontvázára az amerikai lobogót. Csak ezután mentek be a lángoló épületbe.
New Yorkban egy kezdő tűzoltó 2500 dollárt keres. Ebben a városban ez még a puszta megélhetésre sem elegendő.
Írta:Franz Josef Wagner Megjelent:Welt am Sonntag 2001.szeptember 16.
Muhaha, látom, nem értetted meg, igaz, nem is neked írtam :o]]]
Azért az érdekelne, hogy pld. a rendőr milyen szituációban áldozhatja fel az életét a hazáért! :o]]] (a másik kettőt még valahogy megértem, bár a tűzoltó akkor is necces kicsit, sőt ez még a katonánál sem annyira egyértelmű...)
:o]]]
Esetleg te is érzed már a puskaporszagot?? :o]]]]]
"Valóban elszomorító, kedves Boró, hogy a minőséget részesítem előnyben a mennyiséggel szemben?"
Nem. Az az elszomorító, hogy USAbarát indít egy topicot a magyarság fogyásáról, mire egy tanárnak egy tanárnak annyi esze és vitakultúrája nincs, hogy ne a pedofil apuka által dugott és a halálba hajszolt kislány esetét hozza fel példaként.
Esküszöm, ti betegek vagytok. :-(
Boró
Tudod, mi, magyarok az irt igét rövid ékezettel írjuk. Te viszont, mint afféle USA-barát (azaz kozmopolita), már elfeledted nyelvünket. Azt hiszem, érezheted valahol, hogy ez nem jó így, és túlkompenzálod azzal, hogy belezokox mindenki fülébe.
Nos, ez a kellemetlen neveletlenség vajmi kevéssé informatív, rokonszenv ébresztésére pedig alkalmatlan.
