Nemrég olvastam Dawkins Az önző gén című könyvét. Olvasás közben sokat bosszankodtam a szerző önhittséggel párosuló szűklátókörűségén, ami feltételezésem szerint a könyv olvasói egy részének nem tűnik fel. Dawkins összekeveri az eszközt és a célt, az okot és az okozatot, amikor így ír: "A test nem más, mint a gének eszköze a gének változatlan megőrzésére". Lorenz, Ardrey, Eible-Eibesfeldt könyveiről így ír Dawkins: "A baj ezekkel a könyvekkel az, hogy szerzőik teljesen és végletesen félreértették az evolúció működését. Az a feltevésük hibás, hogy az evolúcióban a faj (vagy a csoport) s nem az egyén (vagy a gén) java a fontos." Mondandóját alátámasztani hivatott példái szelektívek, egyik mondatban rovarokról, másikban egy konkrét rovar fajról, harmadikban emlősökről beszél, a sokmillió fajból tetszés szerint válogatja. Hibásan nevezi "elméletnek" véleményét; ez nem elmélet, hanem bizonyos megszűrt, csoportosított tények egyfajta értelmezése. A "Mémek: az új replikátorok" fejezetben nem hivatkozik becsületesen elődeire, a fejezet semmilyen újdonságot nem tartalmaz, leszámítva egy nyelvi újítást, a "mém" kifejezést.
,,Áruld el, hogy egy totálisan nem működö valami miért élne túl nagyobb eséllyel, ha csak egy "fogaskereke" ott van, ahol a működő társában?"
Már az előbb (112) elárultam:
Igazából bele lehet kötni a példába, mivel valóban nem lehet analógnak tekinteni az élőlényekkel, de nem is ez volt vele a célja, hanem, hogy bemutassa, mi a különbség a véletlenszerű megjelenés és a sokszori szelekció általi megjelenés között.
Bármely, még a legegyszerűbb élő egységnek, vagy annak részének (pl. hemoglobin) véletlenszerű létrejötte olyan csekély esélyű, amit csak csillagászati számokkal lehet kifejezni.
Egy képzeletbeli örökéletű majom nagyon hosszú idő alatt elméletben biztos le fogja gépelni egyszer a Hamletet, miközben össze-vissza nyomogatja a billentyűket. Csak ehhez elképzelhetetlenül hosszú idő kell.
Dawkins hoz egy példát, melyben kiszámítja, hogy mindössze egy sor véletlenszerű legépelésének mekkora az esélye. (az is túl kicsi.) Viszont, ha egy olyan program végzi, amely hagy esélyt a véletlenül jó helyre kerülő betűknek, azaz, ha már egyszer eltalálta a gép, oda már nem keres újat, ilyen esetben nagyon gyorsan megvan az előre meghatározott sor.
Igazából bele lehet kötni a példába, mivel valóban nem lehet analógnak tekinteni az élőlényekkel, de nem is ez volt vele a célja, hanem, hogy bemutassa, mi a különbség a véletlenszerű megjelenés és a sokszori szelekció általi megjelenés között.
csl(88) Korábban a 47-es hozzászólásban írt tévedésedre nem reagáltam, amit írtál, azt maga Dawkins cáfolja: Dawkins szerint a nagynéni nem érdekelt unokaöccse vagy húga felnevelésében, mert genetikai távolság közöttük kétszerese a szülő-gyerek távolságnak. Ez félreértés... a "semmilyen kölyök"-nél a "rokon kölyök" felnevelése sokkal előnyösebb a gének túlélése szempontjából.
Miért ne lehetne megmagyarázni az ivaros szaporodást? Nem általában nem lehet megmagyarázni, hanem az "egyedszelekció" alapján... kérlek olvass figyelmesebben. Ha egyedszelekció lenne, minden egyed ivartalanul szaporodna.
,,Jó lenne, ha Dawkins is így fogalmazna. Szerinte azonban a vizsgálat alapegysége kizárólag a gén lehet..."
Félreérted, én is úgy értettem, hogy az alapegység az csak a gén lehet. Viszont sok esetben működik az egyedszelekció elmélet is. Nem azért, mert helyes, csak mert a gének annyira szoros kapcsolatban vannak a testtel. Az érdekek a legtöbb esetben megegyeznek. Dawkins éppen olyan példákat hoz (már hányszor leírtam...), amikor nem azonos, bizonyítva ezzel, hogy a génalapú evolúció-szemlélet életképesebb az egyedalapúnál.
,,Az az alaptétele sem igaz, hogy a "gének" örökéletűek. Ez a többször hangoztatott állítása evolúció tagadásával egyenértékű. A gének legfeljebb valamivel hosszabb életűek az egyedeknél, de nem örök életűek."
Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor persze, hogy nem örökéletűek, mivel semmi sem az. Viszont összehasonlíthatatlanul tovább "élnek", mint az élőlények. Ismét úgy érzem, hogy részleteken csúszol el. A gének nem a magukat a DNS-t alkotó atomokkal egyenlőek. A gén (amely "örökéletű") az az információ, amelyet az atomok kódolnak. Az élőlény testének is van atomi elrendeződése, sok adattal leírható mindegyik molekulájának a helye, viszont ez nem fog öröklődni, tehát teljes mértékben kiesik a test a replikációból. Értsd meg, ez a különbség a gének, és a test között. A test egy fizikai dolog, a gén viszont egy elméleti, amit a bázisok kódolnak.
Egy gén így fennmaradthat évmilliókig, máskülönben nem lehetne az, hogy rendszertanilag messze lévő élőlényekben nagyon sok a közös gén. Azaz feltételezhető a közös leszármazás.
"Zavaros fejtegetései már a gén meghatározásának bizonytalanságainál kezdődnek"
Ez nem Dawkins hibaja, hanem a biologiaban nincs pontos meghatarozasa a "gen" fogalomnak. Maskepp ertelmezi egy populacio- vagy evoluciobiologus, egy klasszikus vagy molekularis genetikus. Ezek a biologusok mar csak ilyen pongyolak, ketszaz eve keptelenek definiciot adni a tudomanyuk alapfogalmara az eletre, de azert talan haladtak elore kozben.
Az eltérés egyik esetben sem "fontos" - nincs olyan szervet, nincs olyan gén, melynek célja, hogy változzon.
"Ez dícséretes, de ez egyben azt is jelenti, hogy amit alapvető vizsgálati egységnek tart, az sokkal bizonytalanabbul határozható meg, határolható el, mint a szervezet."
Hát, ha te meg tudod határozni, hogy pl. a transzpozon önálló élőlény, a baktérium tulajdonsága, vagy esetleg élősködő a baktériumon, akkor hajrá :D
"Dawkins hatalmasat csúsztat, amikor a gyakorlatilag halhatatlan és a másolatai alakjaiban igen hosszú életűt egybemossa. Ez koncepciójának egyik alapvető hibája."
De hát éppen ezt rója fel Dawkins, hogy a "nagynéni" félrevezető!
"Ismétlem, a saját utód nevelésétől vonja el az örökbefogadással az erőforrásokat."
Ez addig nem baj, amedigg a saját rokonait támogatja. Ekkor "fölösleges" a saját utód. (Sőt, azzal, hogy ő maga "kikerüli" a terhességet, lehet, hogy még jobban is jár...)
"Időt és energiát pocsékol, amit a saját rokonainak hasznára fordíthatna." - idézed.
Nem véletlenül vannak itt "rokonok" "utódok" helyett. Érdemesebb lenne neki a saját unokaöccsét nevelni, mint egy vadidegen kölyköt. Erről, és nem másról szól a példa.
Dawkins A hódító gén első fejezetében azt ígéri, hogy "az 5. fejezet látja el a "replikátornak" mint a természetes szelekció alapvető egységének védelmét. A 6. fejezet visszatér az egyedi szervezethez, és bebizonyítja, hogy sem az, sem más lehetséges egység nem tesz eleget a valódi replikátorral szemben támasztott követelményeknek, a genetikai anyag kis darabjait kivéve. Ki fog derülni, hogy az egyedi szervezetet valójában a replikátorok "hordozójának" kell tekintenünk." (21. oldal, kiemelés tőlem)
Érdeklődéssel vártam ezt a két fejezetet; ezzel szemben bizonyítás helyett üres fecsegésben és bizonyítatlan kinyilatkoztatásokban volt részem. Pl:
"A szervezet tehát nem replikátor" – ez az előzményekből nem származó következtetés - "kezdetleges, pontatlanul másolódó replikátornak sem tekinthető" (145. oldal) Ugyan miért ne lehetne a szervezet replikátornak tekinteni? A szervezet biológiai szempontból lényeges jellemzők alapján replikátornak tekinthető. Ha a szervezet nem replikátor, akkor gén sem lehetne replikátor, mert kizárt, hogy szubatomi szinten két tökéletesen azonos gén létezne. Ez Dawkins részéről a szavak kiforgatása, az "önmagával azonos" kifejezés értelmének önkényes használata.
A gének esetében fontos a szubatomi eltérés, mert változáshoz, mutációhoz vezethet; ugyanígy az egyedek esetében fontos a genetikai eltérés, mert viselkedési változáshoz vezethet.
"Nem kísérlem meg annak eldöntését, hogy pontosan milyen hosszúnak kell lennie egy kromoszómarészletnek ahhoz, hogy mint replikátor még elfogadható legyen" (131 oldal)
Ez dícséretes, de ez egyben azt is jelenti, hogy amit alapvető vizsgálati egységnek tart, az sokkal bizonytalanabbul határozható meg, határolható el, mint a szervezet.
"A darwinistákat azért foglalkoztatja a replikátor kérdése, mert a replikátor gyakorlatilag halhatatlan, vagy legalábbis másolatai alakjaiban igen hosszú életű" (130 oldal) Ezt a 87-es hozzászólásban már bíráltam. Dawkins hatalmasat csúsztat, amikor a gyakorlatilag halhatatlan és a másolatai alakjaiban igen hosszú életűt egybemossa. Ez koncepciójának egyik alapvető hibája.
Ismétlem, a saját utód nevelésétől vonja el az örökbefogadással az erőforrásokat. Megismétlem a 45-ik hozzászólás egy részeletét (Dawkins idézet): "Az örökbefogadás, bármily megindítónak is lássék, a legtöbb esetben valószínűleg egy beépített szabály kudarcának kell tekintenünk. Márpedig azért, mert a nagylelkű nőstény semmi jót nem tesz a saját génjeinek azzal, hogy gondját viseli az árvának. Időt és energiát pocsékol, amit a saját rokonainak hasznára fordíthatna." (130 oldal)
"Az eredeti szövegből is világos, hogy ilyen értelmezésről nem beszélhetünk."
Az ok-okozat felcseréléséről, illetve a kölcsönhatások helytelen megragadásáról beszélhetünk. Arról, hogy "az ember a könyvtárak, vagy az autók, vagy a májkrémkonzerv túlélőgépe", valóban nem beszélhetünk, ez inkább csak parodizálása Dawkins szemellenzős egyoldalúságának.
"Egyébként az önző-gén tényleg nem egy elmélet. Hanem egy nézőpont. Több mindent meg tud magyarázni, mint az a nézőpont, ami az egyedet teszi meg az evolúció egységének. Viszont nem áll vele szemben."
Jó lenne, ha Dawkins is így fogalmazna. Szerinte azonban a vizsgálat alapegysége kizárólag a gén lehet; akik nem így gondolák, azok "teljesen és végletesen félreértették az evolúció működését" (Az önző gén, 12. oldal) - ezt már idéztem, itt Lorenzre, Ardreyre és Eible-Eibesfeldre gondol konkrétan.
Ezek eléggé közismert dolgok. Az önző gén 1986-os kiadásának 117. oldalától több oldalon keresztül foglalkozik ezzel a kérdéssel Dawkins, hogy azt tárgyalhassa, hogy az önfeláldozás mikor éri meg genetikailag.
Az édestestvérek, a szülők és a gyermekek rokonsági foka ½, az unokatestvéreké 1/8. "A nagybácsik és nagynénik, unokaöcsök és unokahúgok, nagyszülők és unokák, valamint a féltestvérek ¼ rokonsági fokkal közbülső helyet foglalnak el." (120 oldal) (és ez megegyezik a genetikai távolsággal)
"Ahhoz, hogy egy önfeláldozó gén sikeres legyen, az kell, hogy kettőnél több testvért (vagy gyermeket, vagy szülőt) vagy négynél több féltestvért (vagy nagybácsit, nagynénit, unokaöcsöt, unokahúgot, nagyszülőt, unokát) mentsen meg." (120 o.)
"Dawkins egyszerűen összekeveri az okot és az okozatot, emberi tulajdonságot kölcsönöz élettelen dolgoknak."
Dawkins tévedéseinek számbavételénél ez egy nagyon fontos pontot jelent. A hódító génben Batesontól idéz hasonlót Dawkins:
"Dawkins teleologikus stílusával élve azt mondhatnánk, hogy a madár a fészek eszköze ahhoz, hogy egy másik fészket készítsen.” (143. oldal)
Dawkins ezt persze cáfolja, mert "a fészek nem tekinthető valódi replikátornak"; a cáfolat ezen részével egyetértek; "a párhuzam nem érvényes: a géntől a madár felé valóban mutat oksági nyíl, az ellenkező irányban nem." Ugyanakkor szerintem ellenkező irányban is mutat oksági nyíl.
"Mellesleg ugyanaz a baja, mint az evolúció elméletnek, semmit sem magyaráz meg, és semmit sem képes előre megjósolni."
Az evolúció elmélete sokmindent megmagyaráz; azt pedig nem várhatjuk el, hogy bármit is előrejósoljon. Ez nem lehet célja az evolúcióelméletnek. Tudománytalan dolog olyasmikről értekezni, hogy konkrétan milyen élőlények lesznek 1,10 vagy 100 millió év múlva.
"Lehet trefasan nagynenizni, de ez lehetoseget ad egy szigoru ertelmezesre, vagyis maris kesz a felreertes."
Dawkins terminológiai szőrszálhasogatását azért tettem szóvá, mert kettős mércével mér. Ő magas lóról oktatja ki a terminológiáját bírálókat, ugyanakkor ő maga terminológiai alapon bírálta például azt, hogy az örökbefogadókat nagynéninek nevezik.
Korábban a 47-es hozzászólásban írt tévedésedre nem reagáltam, amit írtál, azt maga Dawkins cáfolja: Dawkins szerint a nagynéni nem érdekelt unokaöccse vagy húga felnevelésében, mert genetikai távolság közöttük kétszerese a szülő-gyerek távolságnak. Másrészt nem igazi nagynéniről van szó. Ez a viselkedés persze csak az önző gén paradigma szempontjából "tévedés".
"Ha egy kicsit kiterjesztjük, és megengedjük hogy az egyed a saját túlélése helyett önmagához minél jobban hasonló utódok (klónok) túlélését válassza, akkor meg tudjuk magyarázni az ivartalan szaporodást, de az ivarost még mindig nem."
Miért ne lehetne megmagyarázni az ivaros szaporodást?
"Dawkins leirja hanyfelekeppen ertettek felre az elmeletet"
Ha félreértésről beszélünk, akkor ez nem a félreértők, hanem Dawkins hibája. Zavaros fejtegetései már a gén meghatározásának bizonytalanságainál kezdődnek. Az az alaptétele sem igaz, hogy a "gének" örökéletűek. Ez a többször hangoztatott állítása evolúció tagadásával egyenértékű. A gének legfeljebb valamivel hosszabb életűek az egyedeknél, de nem örök életűek.
"Nem tudom, tényleg megérted-e, mi az önző-gén lényege, úgy tűnik nekem, hogy részletekbe akarsz belekötni, amik nem is tartoznak a lényeghez, míg a fontos dolgokat figyelmen kívül hagyod."
Az alapkoncepció bírálatán kívül a részleteket is bírálom.
"Dawkins egyszerűen összekeveri az okot és az okozatot, emberi tulajdonságot kölcsönöz élettelen dolgoknak"
Az onzo gen ujabb kiadasainak (es a magyar kiadas) eloszavaban Dawkins leirja hanyfelekeppen ertettek felre az elmeletet. Gratulalok, te vagy az egyes szamu felreerto :)
