Ja, és még egy egy: úgy gondolom, aki valóban el tudja fogadni a segítséget, és nemcsak nyavalyog, az meg is kapja. Ha nem is mindig pontosan úgy, ahogy várta. Igaz, Adept? :-)
Na, de komolyan: ha igaz, h önerőből, le a kalappal előtte, DE... de h vki fennhangon hirdesse, h képtelen normális ember módjára élni és másokkal összeférni... Ez az ember erre büszke?!
Nekem erről az jutott eszembe, mikor -asszem, tegnapelőtt a fókuszban bemutattak egy fogyatékosokból álló együttest. Rendben, csinálják, akár még lépjenek is fel, ha ez nekik akkora élvezet. DE ugyan már, nehogy még én legyek megszólva, ha képtelen vagyok élvezni a macskanyávogásra hasonlító idétlen kornyikálást, és nem azért mert fogyatékos, hanem mert ép embertől se viselném el. Rendben, legyenek egyenrangú tagjai a társadalomnak, de ne feltétlenül ezzel... Hanem amit valóban adni tudnak, és nem értem, kinek jut eszébe, h ilyet szervezzen, és ezáltal akár meg is alázza őket. Szóval sztem ezt jobban át kéne gondolni.
Merthogy élnek köztünk ilyen emberek, és nem hiszem, hogy saját erőből jutott idáig. Kis elrettentés, hogy jobban odafigyeljünk, kiknek a segélykérését nem vettük eddig észre. Sokan vannak még menthető állapotban, akik kérik is a segítséget, de süket fülekre találva egy idő után másfele fordulnak. Van bennük erő, csak nem tudják merre fordítsák, hogy használják, hogy megoldásra leljenek.
Nemrég családügyileg megnéztük a Cápafiú és Lávalány című borzalmat, mert a gyerek ezt kérte. Becsülettel végigszenvedtük, mi múltszázadból ittragadt mammutoszauroszok, a gyerek meg vérigsértődött, mikor a végén megjegyeztem, h hát igen szomorú, h ők már ilyeneken nőnek fel... Úgy tűnik, itt egy újabb a sorból.
Szal úgy gondolom, h ezek nagyon nem gyerekfilmek.
Szerintem ez azért hülyeség, mert ha a gyökér öngyi lett, akkor a pappa nem lehet gyilkos... Egy öngyilkost nem lehet megölni... Vagy forditva: egy gyilkos áldozata nem lehet öngyi...
Most már biztos nem próbálnám ki! Régebben bevállalósabb voltam, de elmúlt. :)
Amíg más élvezi, én képes vagyok egy nagymotoron hátul végig rettegni, és mióta "mi az nekem" alapon motoros sárkányrepülőztem, meg fapadossal viharba kavarodtam - utasként persze -, inkább hanyagolnám az élményt. Az nagyon sűrű szembesítés volt... Extrém sportélményeket inkább csak az álmaimban élek át időnként, elég az is.
De érdekes, hogy az emberek mennyire szeretik az ilyen "biztonságosan kísértem a sorsot" próbákat. Pont azért izgi, mert benne van a lehetőség, hogy mi van ha, ugyanakkor jelen van a biztonságérzet is, ami által le tudom győzni, nem foghat ki rajtam, és milyen jó az ilyen pillanatokat irányítás alatt tudni. :))
Pár összeveszve, de még a fiú is használja a lány lakását. Lány 2 hét vakáció, fiú pakol. Közben felszórja a nappali szőnyegét fűmaggal és szorgalmasan locsolja. A hatás nem maradt el....
