Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"Nem tudom, hogy mennyire ismered Pap Gábor könyveit és előadásait?"
Néhányat ismerek, Molnár V. Józsefet nem.
"Amiket írtam, az jobbára tőlük származik. Igazolni szokták az állításaikat,"
Nem azt akartam korábbi hozzászólásaimmal mondani, hogy az általam is nagyon tisztelt Papp Gábor nem igazat szólt, hanem hogy a szimbólumok eredeti olvasata nem lehet különböző. Ahol kiterjedt(ebb) az értelmezési tartomány, minden bizonnyal későbbi jelentéstartalmakkal találkozunk.
Más szóval, azok is igazak, azok is kötődnek az adott szimbólumhoz, az is olvasata lehet annak a szimbólumnak. Viszont ilyenkor figyelembe kell venni azt a régiót, s azt a kort, amelyben ez az olvasat érvényes.
Mondok egy példát:
A férfi eredendően az anyag, a teremtés, stb. szimbóluma, a nő a törvény, tudás megszemélyesítője.
Igen ám, de az Upanisadokban ez pont az ellentéte lesz, s ellentéte minden sémi vallási területen is (asszír, zsidó), vagy ezek hatáskörzetében.
"De ez nem ötletelés kérdése, hanem szigorú szabályok által meghatározott (bizonyított) értelmezés kell, hogy legyen. A keroszt/köroszt nem bizonyítható."
Többfélét is jelenthet egy jel egy értelmezési körön belül.
Amit te emlegetsz az nem zárja ki a többit sem.
A körkereszt középpontja azt az ábrázolhatatlan pontot is meghatározza, ahol Isten belép a világunkba.
Ez a világtengely helye, a forgáspont. Ezt csak kereszttel ábrázolhatod, ponttal nem! Akkor most kizárólag ezt jelenti a kereszt?
Itt nincsenek egyértelműségek, túlpontosítások!
Olyan ez, mint a gyök, ami legtöbbször csak egy szófajilag meghatározhatatlan jellemzőjét adja meg a világnak,
egy értelmezési körét szabja meg. Ezeket csak kiegészítésekkel együtt lehet pontosítani. Adott esetben
más jelekkel együtt kap egyedi értelmet.
Ahogy a körkereszt földet is jelent, meg világmindenséget is.
Ahogy a benne lévő kereszttel együtt V. Géza szerint az Éden vidékét is jelenti a négy szent folyóval.
Mi csak azt tehetjük meg, hogy megpróbáljuk az értelmezés körét különféle adatok alapján meghatározni.
De nem létezik olyan, hogy egyetlen kizárólagos értelmezés. Általában nem.
A régmúlt felfogása többértékű logika alapján állt, nem olyan végletes egyértelműségekbe zárta magát, mint a mai gondolkodás.
"A sumér egy "fiatal" kultúra, nem biztos, hogy mindent abban az értelemben használt amiben az a jel megszületett."
Ez igaz, de az ékjel kiejtése, jelentése (más és pár) máig nem változott.
Labat nem tudott magyarul, ezért ő lefordította franciára, viszont visszatéve magyarra, a jelentése gyakorlatilag változatlan. Ugyan az, mint a kiejtése.
"De, nincs kizárva, hogy ők tudták miről beszélnek."
Nyilván tudhattak valamit, mert azóta is érvényesek az akkori szimbólumok és a világ másik oldalán is ugyan azzal a jelentéssel bírnak. Lásd 10521-ben a Borgia-kódex képeit.
Megj: A más és pár (férfi, nő) magában hordozza a dinamikát, a mozgást, mely az ellentétekből fakad, így kereszt olvasat sem lehet idegen az ékjeltől. (Nem tudok franciául, így lehet, hogy tévedek: az ékjel fordításában szereplő "abords" szó jelentése "körül", ami már közelít a kereszthez, mint köröz-höz)
"Ezzel az a baj, hogy a rag és képző az valójában egy másik szó, gyökszó."
Ok, eredetileg valóban így van, de az -eszt -aszt, stb esetében már határozottan képző.
Az -oszt viszont sehogyan sem lett képző, hanem egy, az egész feldarabolásának jelentésével bíró önálló szó maradt.
"Van egy másik lehetőség is a kereszt két tengelyére. Mi van akkor, ha egy folyamatábrát látunk?"
Szerintem mindig ilyenkor kezdődnek a problémák, mikor csupa jószándékból meg akarjuk magyarázni a miértet akkor is, ha az ősi olvasata létezik és bizonyított.
Az a baj, amikor nincs konszenzus egy szimbólum értelmezésében, s így annyi változat kering közkézen, ahány ötlet létezik. De ez nem ötletelés kérdése, hanem szigorú szabályok által meghatározott (bizonyított) értelmezés kell, hogy legyen. A keroszt/köroszt nem bizonyítható.
"Univerzum minden mozgása körmozgás, s ha az Univerzum=Isten, akkor érthető, hogy a mozgása is isteni, azaz körmozgás."
Ez könnyen belátható. Ha a körkereszt világmodell, akkor el is várható tőle a forgás.
"Tehát a kereszt isteni szimbólum, a dualitás (nő, férfi) megjelenítője.."
Lehet, bár itt is élnék egy kis ellenvetéssel. A minőségek megjelenése, tehát az Egy megkettőződésének
jele a teremtés folyamatában szerintem a két végén ellentétes irányba felcsavarodó spirál, ami pl. a jin-jang ősibb formája. A felső világ és az alsó világ, mint egymás tükörképe is lehetne.
Ezek V. Géza szerint talán a jó jelek is egyben.
"A kereszt a sumérban más és pár jelentéssel bír, erről már korábban írtam."
A sumér egy "fiatal" kultúra, nem biztos, hogy mindent abban az értelemben használt amiben az a jel megszületett.
Most nagyon hiperkritikus vagyok! De, nincs kizárva, hogy ők tudták miről beszélnek.
Vitázzunk tovább!
"A kör-oszt esetében ez azért nem lehetséges, mert az -oszt nem képző, hanem egy másik szó."
Ezzel az a baj, hogy a rag és képző az valójában egy másik szó, gyökszó.
A magánhangzó illeszkedés semmiképpen sem lehet kifogás, természete dolog, hogy a ragaszték szót legalább ennyiben megváltoztatja. Sokszor még jobban, annyira, hogy szinte föl sem lehet ismerni.
Van egy másik lehetőség is a kereszt két tengelyére. Mi van akkor, ha egy folyamatábrát látunk?
A forgás két legmeghatározóbb tengelyét. Ez volna a svasztika lényege. A forgás érzékeltetése, ahol a forgásirányt
a "lábak" iránya adja meg. A forgásirányt pl. Molnár V. József sokszor megállapította. Tudnillik, hogy téves az a felfogás,
hogy nem a lábak irányába, hanem azzal ellentétesen szokták meghatározni az irányát, mintha a lábak valami szélben
lebegve a forgásirány mögött lobognának. Ez nem Így van!
A kör-oszt azért sem jöhet számításba, mert a magánhangzók különböznek. Minden -eszt, -oszt, -aszt, stb. képző magánhangzója tökéletesen illeszkedik a szó gyökéhez. A kör-oszt esetében ez azért nem lehetséges, mert az -oszt nem képző, hanem egy másik szó.
A kereszt a sumérban más és pár jelentéssel bír, erről már korábban írtam.
Tehát a kereszt isteni szimbólum, a dualitás (nő, férfi) megjelenítője, én nem taglaló jelként gondolok rá. (bár ez is lehet egy olvasata)
A kelta kereszt ennek megfelelően pedig - a kereszt a körben - az isteni egységre, teljességre utalhat.
A kereszt szó forgó mozgására azonban nem tudok egyelőre kielégítő választ találni.
Nem tudom, miért kell egy isteni szimbólumnak forogni... Illetve egy magyarázatom van, de ezt mindenki elutasítaná: az Univerzum minden mozgása körmozgás, s ha az Univerzum=Isten, akkor érthető, hogy a mozgása is isteni, azaz körmozgás.
Nem akarok szőrszálhasogató lenni, de a kör-oszt(ó) szerintem nem jöhet szóba:
Ugyanis a képző (-eszt, -oszt, -aszt, stb) az előtag által meghatározott cselekvést fejezi ki: vál-aszt, tám-aszt, rag-aszt, ij-eszt, mély-eszt, stb. Esetünkben a köröz szinonimájaként. Tehát egy körmozgást kifejező szó.
A kör-öszt(ó) egy merőben más fogalmat jelöl, hiszen itt már darabolásról van szó, a kör feldarabolásáról. Ez sehogyan sem illik az előbb felsorolt szavak logikai egységébe. Remélem érted, mi a problémám...
Varga Csaba is hasonló véleményen van, Ő egy kicsit más úton jutott ugyan erre a következtetésre:
"Tehát e fogalomkörben mindenütt a forgásra akadunk. Így válik teljesen érthetővé, hogy a „kereszt" alapja a „köröz", vagy „körös" ige, és a -t végződés teszi főnévvé."
Szerintem a svasztika alapképlete a teremtő Isten munka közben.
Ez nincs ellentétben a négy szent folyó vagy a négy égtáj felfogásával, hiszen ezek mind az Isten "testének" kiterjesztései.
Valahol ez az atya jelének egy változata aki egy a világgal, ezért a V. Géza által megnevezett felülnézeti világmodellel is rokon.
Valószínűleg egy és ugyanazon képzet más-más változatban megjelenítve. Ezek a jelek egymásból következnek.
Először a Teremtő, (atya jele, de az istenszülő Anyaisten is hasonló) aztán a teremtett világ működés közben (napforgók) majd állapotszerűségében V. Géza után, mint felülnézeti világmodell (körkereszt).
A közös mindegyikben az emberszerűség átfordítása elvont jelekké. De, mindnek az ember feje, lába, karja és teste a minta.
Igaz, de ez is inkább az utóbbi évszázadokban vált gyakorlattá, ma pedig szinte "kötelező".
A mondanivalóra ma már senki nem emlékszik, senkit nem is érdekel, a készítője csak csinálja, rajzolja a mintákat, egyre újabbakat, hogy legyen rá kereslet. (Tisztelet a kivételnek)
A kifejezésmód változik. Más a jelképrendszer a hun időkben és más a magyar időkben.
Pedig mind a kettő magyar. Meg lehet kockáztatni, hogy a vonaldíszes kultúra is magyar kultúra, mégis a kifejezésmód nagyon más, mint
a honvisszatérés kori, vagy a mai népművészet jelhasználata.
Ott vannak a hímes tojás mintáink. Ezek igen ősi alakjukban mutatkoznak meg, mégis elég
változatosan vegyítik a különféle jeleket.
A 213. rajzolata ugyan az, mint a te általad idecitált szíriai rajz. Mindössze a kidolgozásában tér el, mivel a hímes tojás sarok jelei húsos levelekként mutatkoznak.
"Szerintem túl szigorú vagy a jeleket tekintve, tökéletes megfelelést vársz el tőlük, hogy rokonságot vagy azonosságot lehessen kijelenteni."
A minél pontosabb hasonlóság felér egy bizonyítékkal.
"A változatok épp olyan bizonyító erejűek lehetnek, ha ugyan az a mondanivalójuk."
Igen, ez így van, de a különböző változatok különböző korokat, vagy népcsoportokat tételeznek föl.
Minél jobban eltérnek egymástól a motívumok, annál kevésbé igazolják két népcsoport rokonságát, vagy azonos származását (származási helyét).
"Akár ugyan azon nép a különböző korokban, más helyeken más-más formában is megjeleníthette az ősvallási mondanivalót."
Én erre nagyon kicsi esélyt látok. A legtöbb motívumunk évezredek óta változatlan. (Ez nem zárja ki újabb szimbólumok megjelenését, vagy régiek elhanyagolható módosulását.)
"Varga Géza munkássága szintén döntő jelentőségű, mivel ő ismerte fel, hogy a "díszítések" általában olvashatók is."
Ezért minden tiszteletem az Övé, s azért is, hogy ezt lépten-nyomon igyekszik a köztudatba is átültetni.
"Sajna én ehhez a fajta elemzéshez nem értek."
Ne izgulj, én sem vagyok benne szakavatott...
Igen, lehetséges, hogy az állatöv a kulcs a kérdéshez. Persze, ehhez szinte az összes hasonló szimbólumot és azok kapcsolatrendszerét végig kellene "nyálazni"...
Nekem V. Géza Magyar Hieroglif Írás c. könyvének a székely "H" magyarázatával vannak gondjaim.
Az, hogy esetleg a halászhálóval is lenne kapcsolata, valahogy nem annyira meggyőző. Túl köznapi magyarázat lenne, már bocsánat!
Kabay Lizett Világszarvas, Világtáltos c. könyvének 44. oldalán az ilyen fonatok magyarázatául egészen mást ad.
A mozgásba lendülő, de még időtlen, teremtés előtti világállapotot jelképezné.
Amikor megszakad a fonat, és a két végén feltekeredik -általában ellentétes irányban- akkor kezdődik a teremtés, megszületik az élet. (Ezt az ábrát Naddeo pl. petefészkeknek értelmezi, amely képzet végül is rokon körben mozog.)
Kabay felhoz egy sumér példát egy pecsételő hengerről, ahol a fonat egy "fejet" kap és szarvaskígyó lesz belőle.
Sajnos ennek a jelentőségét nem tudom, csak azt, hogy a szarvaskígyó a keleti állatövben a mérleg második holdháza.
Valamint a végtelen jelével párhuzamba állítható, ami a Nap éves delelőpontjainak az összekötéséből ered.
Ez egy nyolcast ad ki. Analemmának hívják ezt az ábrát.
Én inkább az égen keresném a "H" eredetét.
Érdekesnek találom, hogy a Kukulkán piramis oldalán napéjegyenlőségekkor alászáll a kígyó.
Nem ugyan az a kígyó ez, mint a sumér fonott testű pecsételő henger szarvaskígyója?
V. Géza el is olvasta ezt a hieroglifát, -mert annak is tekinthető- ami az ős és a ten szójelek összetétele is egyben.
Millió és egy példa van rá. Még a kovácsolt kerítések tüskéi is ezt ábrázolják, ha valaki igényes és szép kerítést rendel.
Igaz, hogy a kovács, de a megrendelő sem tudja, hogy az a "liliom" szerű tüske miért olyan amilyen.
Pont ilyen keresztet most hirtelen nem találok, de Michelangelo Naddeo 10.000 éves magyar kontinuitás c. könyve pl. számtalan nagyon hasonlót mutat be. Az, hogy épp ilyen változatot pillanatnyilag nem találni, az semmi különöset nem jelent.
Az ősvallási jelek megannyi változatban fordulnak elő, de ez a mondanivalójukon és az eredetükön egyáltalán nem változtat. Mármint, hogy sok tízezer évesek.
