Gyűjtsük össze a legfontosabb, ki nem mondott végkövetkeztetéseket. (Mármint egy elméleti fizikus/matematikus szemszögéből vizsgálva!) Gólyáktól és MSc-esktől egyaránt várok ügyes észrevételeket!
Kezdem én! A következő kijelentések tartalmazhatnak hibákat, ezért elnézéseteket kérem, de azt fönntartom, hogy a barátokkal/haverokkal folytatott beszélgetések néha hasznosabbak lehetnek, mint egy előadás.
- nincs elégséges és szükséges feltétele a primitív függvény létezésének (Van nem int.ható Darboux-tul. fv, ugyanakkor van nem int.ható folytonos fv.)
- Taylor-sorba fejtés és azt követő a szukcesszív approximáció nem alkalmazható együtt, ez indokolja a perturbációs számítást. (az anharmonikus rezgések közelítésekor alkalmazott matematikai módszerek igazából túlságosan nagyvonalúak, ugyanis a sajátfrekvenciára végtelen sok komponensű kombinációs frekvencia szuperponálódik.)
- a Navier-Stokes egyenletek alkalmazhatósági körének igazából nincs metszete a statisztikus fizikával, ugyanis a kontinuumnak tekintett közeg térigénye az egész rendelkezésre álló tér, míg a megszámlálhatónak tekintett közegben nem. (A D'Alambert elvet nem tudnánk alkalmazni, ugyanis kontinuum sok Lagrange multiplikátorral kellene számolni, de ugyebár a kényszerfeltételek áramfonalakra száműzik a részecskéket, nagy sebességeknél ez perturbálódik, a turbulens megoldás bebizonyítása állítólag 100 millát ér dollárban.)
- a variációszámítás (végtelen sok változótól függő függvények ún. funkcionálok szélsőértékének meghatározása) annak lehetőségét sem veti el, hogy két különböző hely között variáljuk idő szerint a mozgás egyenletet, azaz virtuális kis eseményeket tekintünk inhomogén időeloszlást feltételezve. (Az E-megmaradás miatt azonban a fizika számára ez érdektelen.)
- a precessziót a súlyerő és a helyvektor vektoriális szorzataként kapott merőleges forgató nyomaték garantálja, a Larmor-precesszióhoz nem jön semmiféle járulékos mozgás a fluxus változatlansága miatt, az ezt állító jegyzetek tévednek
- a szubsztanciális derivált és a tér koordináták szerinti integrálás nem cserélhető föl
Én még nagyobb marhaságot olvastam: Az Ozone Network-ön megjelent "Világelső kísérleti atomreaktor épülhet Magyarországon" című cikk utáni egyik komment:
"Azt tudtátok, hogy Paks tachyon-sugárzása több 100 km-es körzetben negativizálja az aurafrekvenciákat? Ez egyrészt felborítja a csakrák karmikus egyensúlyát, nyugodtan kimondhatjuk: genocídium. Másrészt a negyedik generációs reaktorok egyik legalapvetőbb tulajdonsága a magnitudókkal magasabb tachyon-fluxus, és ez már komoly zavarokat okozhat a téridő-kontinuumban. Elég, ha csak annyit mondok: Bermuda-háromszög (első tenger alatti negyedik generációs erőmű). Az olyan találmányok, mint a vízautó, amelyek a téridő-kontinuum nullponti spektrumával működnének, hazánkban ezentúl nem fognak":))))))))))
Nos, én rendszeresen járok Csernobilbe: akkor ezek szerint zavart a csakráim karmikus egyensúlya?:)))))
De már eleve a "tachyon-sugárzással" is gond van, ugyanis a tachyon sötét energia jelölt!:)))))
Ja, és a "tachyon-sugárzást" hogyan mérhetjük?:))))))
Guglival találtam. Az egyetemek anyagait érdemes elsősorban nézegetni ( .edu) mivel ott sok az oktatási segédlet. Ezek érthetőbbek mint a friss kutatási eredmények amiket specializált szakértőknek szánnak.
Meg az is előnyük, hogy a sült bolondság ritkább köztük mert az egyetemek adnak erre - a net tele van önjelölt fizikusok hülyeségeivel, és gyakran nem könnyű kiszűrni melyik igaz melyik nem.
Nem, csak érdekel, és speciális képzés keretében emelt szintű fizikát tanultam a villamosmérnök karon.
"A napból idejövő fény ugye egy kb. 6000K-es hőmérsékleti sugárzás. Valaki viszont azt mondta (talán DGy?), hogy ennek sem termikus az eloszlása. Ebből akkor mi igaz?"
Hasonlít, de nem pont termikus. Mielőtt belép a Föld légkörébe még elég jól közelíti a termikus eloszlást, de persze nem tökéletes. A Nap nem ideális fekete test. A sugárzás nagy része a fotoszférából származik, amit forró gázok alkotnak, ezek egyedi jellemzői megjelennek a spektrumban.
A felszínre jutó sugárzás már sokkal jobban eltér a termikus görbétől a légkör miatt.
"Ha fogod a 10000K-es feketetest sugárzási spektrumát, és széthúzod akkorára, hogy egy 2.7K-essel legyen azonos teljesítményben, akkor nem termikus eloszlást fogsz kapni."
Ha a termikus spektrumot széthűzod (felszorzod a hullámhosszt) akkor továbbra is termikus spektrumot fogsz kapni. Az energia persze kisebb lesz. Ez történt vele.
Pontosan így van: amit hőnek nevezünk, az is elektromágneses sugárzás, csak hullámhossza NEM a látható tartományba esik. És még a gamma-sugárzás is "láthatóvá" válik, ha elég nagy energiájú, és sötét van: Maria Curie is ezért tudott gyönyörködni az uránszurokérc "szentjánosbogár-fényében":))
Van két gömbünk, egyik a másikban, falak nem érintkeznek, vákuum van a két gömb között, mintha az űrben lennének. Tehát feltesszük, hogy energiaáramlás csak hősugárzás útján lehetséges.
A belső az fekete test mondjuk 300 K-el magasabb hőmérsékletű, mint a külső és folyamatosan energiát sugároz, a kisugárzott energia arányában csökken a hőmérséklete.
Ha jól gondolom, akkor ha a külső gömb fehér test lenne, akkor ugye miden energiát visszaverne, a belső gömb mivel fekete test, így minden energiát elnyel, tehát a folyamat stacionárius marad, a belső gömb hőmérséklete pedig nem csökkenhet.
Ekkor ha jól gondolom, a belső fekete gömb sugárzása
R = σ * A * T4 σ a Boltzmann állandó
Mi a képlet akkor, ha:
a) A külső gömb szürke test.
b) a külső és belső gömb egyaránt szürke test.
c) Azt olvasám, hogy a fekete test jó abszorbens, de ugyanakkor nagy a sugárzása is, fehérhez közeli test jó visszaverő, de rossz elnyelő, tehát a külső gömbnek cészerű fehér testhez közelinek lennie. Ha feltesszük, hogy a belső gömbben szeretnénk mondjuk hőt tárolni, akkor hogyan járunk jobban, úgy ha a belső gömb "fekete", mert akkor a visszavert hősugárzást elnyeli, vagy "fehér" test, mert akkor igaz ugyan, hogy rossz elnyelő, de rossz sugárzó is? Mikor lesz kisebb a belső gömb vesztesége?
d) A két gömb fala közötti távolság befolyásolja-e a kísérletet?(egymáshoz nem érhetnek)
"Miért a szikra? Miért nem veszíti el a töltését már a vízben?"
Nem értek a kémiához, csak találgatok.
Egyik lehetőség, hogy a gömbön nagyon vékony jó szigetelő réteg jön létre. Emiatt viszonylag nagy kapacitása van a víz elektródához képest. Így a tárolt töltés elég nagy lehet, és ez a kondenzátorban tárolt töltés sül ki.
Másik lehetőség, hogy olyan kémiai anyag keletkezik a felületén, ami úgy viselkedik mint egy feltöltött akkumulátor egyik elektródája, és ez a tárolt kémiai energia sül ki a szikra formájában.
Ez nem kvantitatív különbség. Az, hogy ma valaki a fotoelektromos hatást, vagy az abszorpciós vonalakat vizsgáljhatja azért lehetséges, mert egy csomó más ember multbéli munkája ezt lehetővé teszi számára. Ez lényegi különbség. Ma nem a magányos megfigyelő figyeli a természetet, hanem egyrészt mások által kifejlesztett technológiák, másrészt óriási mennyiségű megfigyelés és azokkból levont következtetés, illetve modellek és elméletek állnak a kutatók rendelkezésére, akik egymás közt megvitatják, illetve megosztják a felmerült elképzeléseiket. Szóval ma nagyon erősen kollektív munka folyik. Akkor is, ha valakinek teljesen önálló elmélete, vagy megoldása támad egy problémára. Egyrészt ennak az önálló elképzelésnek tudományosnak kell lennie, vagyis nem mondhatnak ellent a már bizonyítottan jó elméleteknek, másrészt minden elméletet illetve megoldást rögtön sokan és alaposan megvizsgálnak és ellenőrznek, tehát végülis ekkor is kollektív munkáról van szó.
És persze még olyan különbség is van, hogy ma már maguk a modellek és elméletek is lehetnek a kutatás tárgyai, nem csak az eredeti jelenségek, amelyek leírására ezek szolgálnak.
Meg olyan is, hogy egy modell olyan jelenséget jósol, amit még soha senki sem tapasztalt, de kísérletileg elvileg ellenőrizhető. Szerintem ezek a legizgalmasabb dolgok, ld. graivity probe, LHC, stb.
Nem nyilvánvaló a válasz? Sokkal több és pontosabb ismerete van. Ezekre alapozva egy csomó olyan eszközt tud készíteni, amit az ősember nem, számítógépet, atomreaktort, lézert stb.
Én arra a fotoelektromos hatásra gondoltam, amiért Eintein a Nobel-díját kapta, és ami a kvantumelmélet egyik kísérleti alapköve: fémet fénnyel megvilágítva a fémből elektronok lépnek ki, de csak akkor, ha a fény frekvenciája elér egy bizonyos értéket.
A szivárvány valóban szemmel is látható, de az már nem, hogy a spektuma nem folytonos, hanem vonalas, és ez az a dolog benne, amiért a kvantumfizikára szükség van a leírásához.
1.Sikerült rájönnöm, hogy milyen úton induljak el, ha nincs csillapítás:
x'+iwx=exp(iwt)*int[0...t] (F(t)/m * exp(-iwt) dt
Ebből azonban elég nehéz lenne az inhomogén de. általános megoldásait kifejteni.
De a fv-k konvolúciójának tulajdonságaiból (Minkowski térben) úgyis kiszámolhatom x-et, mint a gerjesztő függvény és rendszer Green-fv-jének fourier-transzformáltjainak szorzatának az inverz Fourier-transzformáltja.
2. vissza lehet vezetni 2D-s oszcillátor egyenletére.
m*r" = -V(r)' + N^2/(mr^3)
A centrális mozgásokra ismert a radiális egyenlet, annak kell megkeresni a minimumát, és vizsgálni abban a rezgéseket. (érdemes polárkoordinátákkal)
