OFF erre itt az angoloknal egy egyszeru megoldas van, yourside es myside, ugye egymas mellett ulve ez konnyebb. Nalunk a parom nem tudja melyik a jobbkeze es melyik a bal. :) A yoursideos megoldast volt mar, hogy egymas mogott menve probaltuk alkalmazni... :)))
Merre kell most menjek?
Arra balra! es boszen mutogat jobbra :)))
Most arra vagy balra??? Ebbol csaladi szalloige lett. :)
Uj auto, uj sztereo. Anyu szitkozodik, nem tudja berakni a kazettat. A hamutartoba probalta... Megmutattuk neki, a folotte levo a radio. Masodik probalkozasa jo helyre de forditva ment (kazettanal nem mindegy). Feladta :)
Uj sztereovasarlas elott alltunk meg a hetvenes evekben (bakelites lemezjatszoval), anyam ultimatuma: Olyan legyen, hogy egy gombbal lehessen bekapcsolni, megsem jarja, hogy o nem tudja hasznalni sose. Apam vegigjarja az osszes boltot, vegre megvan az egygombos lemezjatszo, fullautomata, csak a lemezt kell ratenni. NEM JO! Miert? Be is kell kapcsolni, az kulon gomb! AAAAAA :)))
Miota szamitogep van, o is hasznalja. Csaladon belul csak a "virus" beceneven emlegetjuk azota :). Bar apamra meg jellemzo, hogy anyunak en magyaraztam el 1000 km tavolbol telefonon, hogy hogyan juthat be a word-be. En is neztem a gepemet meg o is, aztan fel ora alatt megtanitottam. :) Netezni meg nem szokott... :) De lehet, hogy ha most kijon, megtanitom. :)
Imádom a kölcsönös figyelmességüket: ha otthon éppen valami zenét hallgatok - akár csak szórakozásból, akár munkaügyileg - akkor ha megérkezik, azonnal (max. 10 perc) ki kell kapcsolnom, míg Őnagysága a közös hétvégi takarítás közben akár 4-5 részt is végignézne a Startrek című buggyanatból. Az esti borzadály filmekről nem is beszélve... Ha közben én esetleg a fejemre borítom a fejhallgatót némi számomra kikapcsolódásra vágyván, akkor fél percenként fontos közlendője akad.
Szerencsére van elég szobánk és tv-nk.
A kedvencem a feleségem retikülje!!!!
Na hát ez a kincsek tárháza! Ha tudnátok mi minden belefér abba a pici tatyóba! Van ott minden, rágópapír, körömvágó olló, szemöldökcsipesz, rúzs, többfajta, szemcerka, szájkontúr, kőpúder, kis tégely kőpúder, (hozzá teszem a táskában lévő piperéket soha az életben nem használta még, mert alig sminkeli magát, csak benne van hátha kell...) elveszett fél pár fülbevaló, post-it lapocskák, amikre valamikor felfirkált valamit, hogy majd eszébe jusson, (rég elflejtve), szakadt boríték, amiben valamikor csekk volt, két bazinagy kulcscsomó, természetesen egy hatalmas majom lóg a kulcstartón, ami szinte a fél táskát elfoglalja, kis tükör, mióta gyermekünk van cumisüveg, popsitörlő, használt zsepi és valahol szétszórva az igazolványok, kártyák, mobil telcsi, hasonló kincsekkel tömött pénztárca és még lehet, hogy valamit kihagytam...
...és a legnagyobb gáz, mikor megállunk mondjuk az autópályán, vagy akár lehet a sarki pékség is és fizetni kell mondjuk apróban, akkor bejelenti: "áááá asszem tegnap beledobtam egy százast a táskámba, várj megkeresem..." :)
Sziasztok, Safi élete párja vagyok. Te még szerencsés vagy, kedves pici párom úgy kb. 10 km autózgatás (budapesti csúcsforgalom) kérdez rá, hogy kihúzta-e a vasalót. Tájékozódási képessége helyén valószínüleg a beszédközpontja bővült, ugyanis ha kétszer megforgatnám a házunk előtt, nem biztos hogy hazatalálna. :-)
Én is szívesen beismernék egy csomó mindent, de szerintem tényleg hagyjuk magukra itt a pasikat, és olvasgassunk. Én kíváncsian várom, mik a hibáink!!!
Én önként adom a mundért, még védeni sem kell. Képzeljétek, én annyira balfék vagyok az irányokhoz, hogy legutóbb vennem kellett egy iránytűt, hogy tudjam már, tényleg, merre is van észak? Férjem persze csak röhögött.
Hát sajna, ez tipikus női "fogyatékosság"...
...hozzáteszem, soha, hangsúlyozom SOHA nem indultunk még el sehova anélkül, hogy a feleségem vissza ne rohant volna, minimum egyszer, mert valamit elfelejtett... :)
Ma délutáni termés:
Sétálunk a kislányommal és az Anyukájával. Bevásárlás, zöldséges egyebek. Jövünk haza, már a házunk előtt vagyunk, mikor a feleségem rémülten felkiált: APA! HOL A TÁSKÁM!???
Én is csak mosolyogva olvasom a minket becsmérlő szennyáradatot és nem próbálom meg tisztára mosni magunkat mindenféle ideológizálással!! Tessék csak csendben kuncogva tűrni a tükörben látottakat!!
Mély hódolattal
hc
:-)
Ui.: Egyébként ez is egy jellemző, hogy mindenre addig keresnek kifogást, magyarázatot, hogy az ember inkább rájuk hagyja a saját nyugalma érdekében!!!
Én viszont tiszteletemet fejezem ki minden férjnek, aki nem csak elvisel, de szeret is. Engem nem könnyü elviselni, bár nem vagyok egy nincs egy rongyom se tipus, de utálok mosogatni, vasalni, pakolni és tudok kiabálni is, de akkor általában kiröhögnek....
Mindig mást akarok nézni a tévében , mint apa. Mindig elmegyek a meccsre, mig apa otthon marad a kicsikre vigyázni...
Na Ti Drága Aggódó Férjek, Apák, Apajelöltek!!!
Próbáltátok már, hogy milyen az amikor a hormonháztartás teljesen megváltozik, sehol nem férsz el, semmibe nem férsz bele, hatalmas bálnának érzed magad és különben is ezektől rossz a kedved és úgy érzed még a férjed sem ért meg. Szar ügy higgyétek el!
Az ugráltatásról meg annyit, hogy anyuka fáradt, nehezére esik minden, esetleg még rossz napja is van, higgyétek el szívből úgy gondolja, hogy az a fránya férj semmit nem segít és megint a fotelban ücsörög. Lehet - sőt néha biztos -, hogy ott és akkor nincs igaza, de ez nem tart örökké és nekünk sem jó. Sokszor el vagyok keseredve magamtól, hogy milyen utálatos és összeférhetetlen hárpia vagyok. És változtatnék én ezen ha tudnék. Na de a hormonok - meg sok minden egyéb nem engedi. Tartsatok ki, egyszer véget ér és ha az az idő nyugiban jön el, mindenkinek sokkal jobb lesz.
Ha azt látja a Feleség, hogy a Férj leül, abban a pillanatban kitalál valamit amiért fel kell állnia és abban a pillanatban 'életbevágóan' fontos.
Ha a konyhában nem férek el mellette, akkor: Ne lökdössem, nem látom, hogy mit csinál? Ha én csinálok valamit és ő szeretne elmenni, akkor. Miért állok már megint az útjába?
Még valami így az elején erős magnak! Ugye mindenki ismeri ezeket a szitukat: Feleség áll a szekrény előtt csípőre tett kézzel, a szekrényben dagad a rengeteg ruha, már az ágy és a fotel is televan, mire ő megszólal: "Nincs egy rongyom amit felvehetnék!!!" Csak tudnám, hogy mikor vásárlás után azt a rengeteg csomagot cipelem akkor az mikkel van tele???
Tudtam!:) És már szinte vártam a választopikot.:) Oké, gyertek, ne kíméljetek, arcunkba az igazságot!:)))
Kár, hogy sokkal kevesebb férfi olvassa az szm topikot, mint nő...
Pl. férjem sem.:)
M.
Rögtön kezdeném is azzal, hogy az én feleségem a mai napig képtelen felfogni merről süt a nap! EZ NEM VICC!! Erre akkor jöttem rá, mikor a kocsiban ültünk és a babaülésben csücsülő kislányomra tűzött a nap. Mivel én a vezetéssel voltam elfoglalva megkértem a feleségem tartsa már a kezét a kislányunk feje fölé, hogy ne süsse a nap, míg beérek valami árnyékos részre. Na itt kezdődtek a gondok. Arra lettem figyelmes, hogy az asszony ráncolja a szemöldökét és lázasan próbálja kezével eltaláni a napsütés irányát. Már egy ideje próbálkozott, kislányom és én kissé aggódva figyeltük vergődését, mire ő észrevette és 5 perces fetrengő nevetőgörcsben hanyatlott a hátsó ülésbe...
Azóta már egyszer megkérdeztem tőle, mikor az utcán sétáltunk, hogy "Ha jobb oldalt vannak a fák és balra nyúlik az árnyékuk, na akkor vajon most merről süt a nap?" Erre nézi az eget, kémleli a fákat, de már szinte fetreng a röhögéstől... a végén elárultam neki! :))
És azt még nem is lőttem el, hogy a konyhában miket tud művelni...
Üdv mindenkinek!
Ez a TOPIC válaszlépésként jött létre a hasonló nevű, ám férjekről szóló TOPIC hatására! Férfiak, férjek! Védjük meg a mundér becsületét!!! :-)
