Sziasztok!
Közre adom a karibi hajóutam beszámolóját az MSC Divina hajóval voltunk, januárban.
2020.01.16-01.29 Miami, tengeren, Jamaica, tengeren, Panama, Costa Rica, tengeren, Roatan sziget, Mexikó, tengeren, Ocean Cay, Miami
2020.01.16 Indulás Miamiba
9.45-ös repülővel indultunk volna Budapestről a Swissair légitársasággal, de késést jelentettek be, legalább 30 perceset, úgyhogy elkezdtem izgulni, mert egyébként is csak másfél órás átszállási időnk lett volna Zürichben.
Mindenki azt mondta, hogy bőven elég, mert kicsi a reptér, ezért eleinte nyugodt is voltam, de amikor tejfehér ködben várakoztuk a reptéren elfogott az izgalom, hogy mi lesz, ha még a 30 perces késést sem tartják be és igazam is lett, mert 45 perc lett belőle, tehát az átszállási időnk is lerövidült 40 percre.
Míg várakoztunk számba vettem a lehetőségeket, hogy ha nem érjük el a gépet, melyik járattal tudunk tovább menni, mert ilyenkor a légi társaság saját költségén lehet tovább utazni, de nekünk nem volt mindegy, hogy mikor, mert másnap már indult is a hajónk Miamiból.
Nem szeretem ennyire kiszámítani az indulást, eddig a tengeren túli utazásaimra minimum 2 éjszakával előbb indultunk, de most így jött ki a lépés.
A következő gép a TAP légitársaság gépe lett volna, amivel csak másnap délután 5 órára érkeztünk volna, amivel a hajóút elérése is veszélybe került volna és azt is megtudtam, hogy ha lekéssük a hajót, a következő kikötőbe saját költségünkön kellett volna eljutnunk, itt ennél az útnál ez Jamaica lett volna, úgyhogy volt azért tétje.
Nyugodt utunk volt, egy kisebb géppel repültünk, a gép bal oldalán ültünk az ablaknál, ahonnét nagyon szép kilátás volt az osztrák Alpokra, megismertük azokat a régiókat, ahol síelni szoktunk, ragyogott a napsütésben.
Még mielőtt beszálltunk a gépbe szóltunk a légi utas kísérőknek, hogy nekünk mikor megy a csatlakozó gépünk és szeretnénk elérni.
A gépen hoztak inni és egy kis kekszet ropogtatni.
Amikor megérkeztünk Zürichbe, egy csomó utast név szerint vártak és gondolom átkísérték, minket nem, mert ugye volt még 40 percünk. Nagyon jól ki van minden írva, mi az A terminálra érkeztünk és a tengeren túli járatok az E terminálról indulnak, úgyhogy oda átkell rohanni, gyors léptekkel mentünk és közben van még egy kis vonatozás is, de pár perc alatt ott is van mindig a következő járat. Ott aztán még egyszer útlevél ellenőrzés volt, jó hosszú sorba beállítottak, de akkor már kezdtünk megnyugodni, hogy csak elérjük. A férjemet valamiért félre állították és egy külön helyiségben megmotozták, de ott is rendesek voltak, mert kérdezték, hogy Miami? És előre engedték, úgyhogy szépen elértük és elkezdődött a nagy utazás.
Középen ültünk négyen én a folyosó mellett, mert ott szeretek ilyen hosszú úton ülni, hogy többször felállhassak. Nagyon jó ellátás volt a gépen, hideg étel, meleg étel, snack, gyümölcs kirakva, el lehetett venni, üdítőt, vizet is kitették, lehetett kérni bort, sört, pálinkát is a légi utas kísérőktől, filmet néztünk, én aludni sosem tudok a repülőn, hiába voltam kimerült, végig fent voltam.
Miami idő szerint pontosan érkeztünk 17.40-re Miamiba, végig gyönyörű napsütés volt az úton és ott is, naplementében érkeztünk meg, hatalmas sor volt az útlevél ellenőrzéskor, rengetegen érkeztek meg akkor. Kordonokkal elválasztott sorokban masíroztunk az automatákig, ahol a szokásos kérdésekre kellett válaszolgatni, beszkennelni az ujjlenyomatot, fotó készült rólunk, stb, majd újabb sorban állás következett, hogy beengedjenek minket az országba. Nekem megint volt egy kis izgalom, mert elírtam a nevemet az Estában, még mondta is Pesten amikor becsekkoltam a gépre, az ügyintéző, hogy gondom lehet ebből, hát igaza lett, nekem van egy plusz nevem is, ami bent van az útlevelemben, de nem használom, így nem is szoktam vele foglalkozni, de itt most kellett volna. Be kellett volna azt is írni, mert szóvá tette a vámtiszt, de rendes volt, mert szerintem kijavította, csóválta a fejét, morgott egy kicsit, de beírta a gépbe, úgyhogy onnét gondolom, hogy talán kijavította, mindenesetre beléphettem!
Mi már egyszer jártunk Miamiban 3 éve, akkor is a South Beachen laktunk, de akkor a szállodánknak volt ingyenes transzfer busza, azzal mentünk a szállásra, majd amikor a kikötőbe mentünk taxiztunk. Most is ez volt a terv, hogy négyen vagyunk, nem lesz drága a taxi, de amikor végeztünk és megkaptuk a csomagjainkat, oda jött egy pasi, hogy akarunk-e taxit, mondtuk, hogy igen, erre elkísért minket egy kis buszhoz, ami onnét volt nekem ismerős, hogy 3 éve is utaztunk vele, a kikötőből a repülőtérre, de akkor többen voltunk és azért olcsó volt, most mivel csak négyen utaztunk egy kb.10 fős taxival, nem gondoltunk bele, hogy drágább lesz, ráadásul meg sem kérdeztük az árát előre, annyira elcsigázottak voltunk a hosszú utazástól, ráadásul én már előtte sem aludtam, több, mint egy napja talpon voltam. A szállásunk egy apartman telepen volt a South Beachen, a bookingon foglaltam le, nagyon jó árban volt, két hálószobás, teljesen felszerelt apartman, közel a központhoz és a tengerhez.
19.30-ra értünk a szállásunkra, az első sokk a taxi díja volt, 80 dollárt kért négyünktől, így jár, aki nem kérdez, vagy nem néz utána milyen lehetőségek vannak még ezen kívül.
A második hideg zuhany akkor ért, amikor az apartman telepnek nem volt gondnoka, nem várt minket senki és nem tudtuk, hogy tudunk bejutni a szállásunkra.
Bekopogtattunk idegen lakásokba, hogy segítsenek már nekünk, hogy hol találjuk meg a kulcsunkat, erre mondják, hogy nézzük meg az email-t, mert abba leírták, hogy van egy kód, ami nyit egy szekrényt az ajtó mellett és abban van a kulcs. Hát én ilyen email-t nem kaptam mostanában az is biztos, nem írtak semmit erről, persze még repülőgép üzemmódban hagytam a telefonom, ezért nem is láthattam, hogy ezt a bizonyos emailt nekem még akkor küldték, amikor a gépen ültünk, ezért sem láthattam korábban. Gyorsan bekapcsoltam a mobilnetem és látom ám, hogy jött levél tőlük, ebben tényleg le is írták a kódot, csak az volt a baj, hogy amit megadtak kódot az nem nyitotta a szekrényt!!!
Úgyhogy még mindig nem tudtunk bemenni a szobánkba, újabb idegeskedés, hogy akkor most mit csináljunk, próbáljuk felhívni őket telefonon, de automata válaszolgatott nekünk, úgyhogy nem jutottunk előbbre. Nagy nehezen találtunk egy email címet, arra írtam, hogy azonnal hívjanak fel, mert itt állunk szobánk előtt és nem tudunk bemenni, nem jó az a kód, amit küldtek, de eléggé soká hívtak vissza és ki is derült, hogy tényleg rossz kódot küldtek.
Amúgy a szállás rendben volt, bár csak az ajtók külső felét takarították, a belső kissé koszos volt, de egy éjszakára tökéletes.
21 órakor foglalhattuk el a szállást és mivel nagyon fáradtak voltunk a viszontagságos utazás után, semmi kedvünk nem volt bevetni magunkat a Miami beach pezsgő éjszakai fordulatába. Pedig 3 éve nagyon imádtuk, hangulatos volt nagyon, de most már csak arra volt energiánk, hogy keressünk egy boltot és bevásároljunk valami enni-inni valót.
Emiatt sok értelme nem volt ennek a South-Beach-i szállás helynek, de az volt a terv, hogy este időben érkezünk és sétálgatunk, bulizunk egyet.
2020.01.17 péntek Miami, indulás a kikötőbe, majd este kihajózás az MSC Divina hajóval
Másnap délelőttre pedig egy jó kis strandolást terveztünk, de az sem jött össze, mert teljesen elromlott a szép idő, borús, esős, kissé hűvös idő fogadott bennünket a délelőtt folyamán. Azért egyet sétáltunk a tengerparton, de nem volt hívogató az óceán.
Hamarosan az eső is rázendített, úgyhogy bemenekültünk egy szálloda fedett teraszára, ahol megreggeliztünk.
11-ig kellett elhagyni a szállást, közben rájöttünk, hogy működik az über szolgáltatás és arra is rájöttünk, hogy milyen olcsón lehet vele utazni. Választottunk egy nagyobb autót, melyben könnyebben elfértek a bőröndjeink és pár perc alatt ott is volt értünk az autó és mindösszesen 23 dollárba került a fuvar a kikötőbe.
13 órától írták a hajójegyen, hogy belehet csekkolni, de simán mehettünk előbb is. A bőröndöket rögtön elvették, adtunk pár dollárt a hordárnak, rátűzték a bőrönd azonosítót és vitték is el. Mi pedig bent a terminálban egy rövid sorban állás után bejutottunk, az útlevelünket megnézték és a hajójegyet, majd mehettünk is az éppen felszabadult cheking pulthoz, ahol lefotóztak és megkaptuk a szoba kártyánkat. Depositot nem kellett itt letenni, majd csak a hajón. Kaptunk egy sorszámot és várakozhattunk egy keveset, de fél órán belül már a hajón is voltunk. Egy magyar fotósba botlottunk rögtön a kötelező kormánykerekes fényképezésnél.
Megkerestük a kabinunkat a 8. emeleten voltunk balkonosban most a hajó jobb oldalán, de még nem volt kész, a bőröndöket sem hagyhattuk ott, mint a múltkor a Norwegian Epicen.
A büfében ebédeltünk meg a 14 szinten a hajó hátuljában és ott mindjárt ki is próbáltuk, hogy működik a közös italcsomagunk. Négyen vettünk két italcsomagot az Easy package-t. Mivel a többiek elmentek ebédelni, én maradtam a csomagokkal ezért csak egy kártya volt nálam, de kértem vele, négy italt, kicsit morgott, de azért kihozta, mondtam neki, hogy a férjemnél van a másik kártya.
Ebéd után lassan mehettünk is elfoglalni a kabinunkat, szép tágas, az erkély egy kicsit keskenynek tűnt, de elég volt, viszont egybe nyíltak az erkélyek és ki is tudtuk könnyedén nyitni egy kés segítségével, így még tágasabb lett.
Mi már ismertük a hajót, de azért sétálgattunk a fedélzeten, néztük a várost, csak sajnos egy kicsit szürke volt minden, mivel nem sütött a nap, sőt egyre-inkább kezdett feltámadni a szél.
A szél eléggé fújdogált, a Carnival Victory hajó pont mellettünk fordult meg, buli hangulat ment rajta.
3 éve mi is egy hasonló hajóval kezdtük a karibi hajókázásunkat és akkor abban az volt a jó, hogy két hét alatt két hajót és két útvonalat próbáltunk ki. Amikor egy hét után leszálltunk a Carnival Glory fedélzetéről és az útlevél ellenőrzéskor megkérdezte a tiszt, hogy hová megyünk, mi meg rávágtuk, hogy a másik hajóra az MSC Divinára, fenomenális érzés volt! Próbáljátok ki!
Most ez az utazás a Divinával is egy kicsit rendhagyó, mert 12 napos lesz, még ilyenen nem voltunk eddig.
Mentési gyakorlaton kellett részt venni még indulás előtt, a mi gyülekező helyünk Casino volt a 6 szinten. Itt megmutatták, hogy mit kell tenni vész esetén, hogy vesszük fel a mentőmellényt.
19 órakor indultunk el Miamiból, az erkélyünkről néztük a kifutást, már este is lett.
A büfé étteremben vacsoráztunk és tudomásul kellett venni, hogy sajnos az első nap nincsen színház, ami furcsa is volt, itt az MSC hajón.
23 órakor a fekete-fehér bárban volt egy bemutatkozó est, amit mi sajnos kihagytunk.
2020.01.18 Egész nap tengeren, ma lesz az első gála est
Felhős, napos időt jósoltak mára, de a szél egyre-jobban kezdett feltámadni.
Délelőtt még volt egy kis napsütés, de a fedélzeten nem igen lehetett megmaradni, most direkt jó volt, hogy az erkélyünk egy kicsit zártabb volt, szél árnyékosabb.
Kuba mellett hajóztunk el, messziről, halványan jó sokáig láthattuk a sziget körvonalait.
Inkább a hajó belső részeit, bárjait fedeztük ma fel, majd délután megpróbálkoztunk a konditeremmel, de addigra már annyira imbolygott a hajó, és minél magasabban van az ember, annál jobban érzi, úgyhogy a futó padon csak úgy sikerült sétálnom, hogy két kézzel erősen meg kellett kapaszkodnom, mert úgy éreztem, hogy lerepülök róla.
Néhányan rosszul is voltak a hajón, hányás zacskókat osztogattak, szerencsére mi megúsztuk.
Ma este volt az első GÁLA est, amikor welcome koktéllal kínálnak meg minket, persze ezek azért nem olyan finomak, száraz pezsgő, valamilyen piros üdítő és rumpunch szerűségből lehet választani. Fotózkodni lehet a kapitánnyal is, 20.15-21 óra között, de mi ezt is kihagytuk, nem szeretünk sorban állni, gondoltam, hogy majd jó lesz a Voyager partyn, ott majd találkozunk vele.
A színházban egy ismerős darab fogadott minket az Amazing Mask, tavaly a Preziosán már láttuk és talán az első karibi utunkon itt a Divnia hajón is játszották, most meg is néztem gyorsan, de így harmadszorra is nagyon élveztük.
A színházban a darab előtt köszöntött minket a kapitány és a tisztek, megállapítottam, hogy egész fiatal kapitányunk van az ősz haja ellenére.
A mi színházunk az első időpontban volt, este 7-kor, mert a második ültetésben vacsoráztunk, ami 20.30‑kor kezdődött.
Kedvenc lazacomat ettem és úgy láttam, hogy most minden nap van az étlapon ez a lazac, csak mindig ugyanazzal a körettel, rizzsel és párolt spárgával.
20 órakor volt a tisztekkel tánc az Átriumban az 5. emeleten, 23 órakor pedig minden nap a 7. szinten a hajó hátuljában, fekete-fehér bárban rendezték az animátorok a programokat. Ami nem tetszett, hogy már ebben a bárban nem játszott sohasem élő zenekar, csakis gép zene volt, valamint 23 óra előtt egyszer sem volt nyitva, minden nap privát partykat tartottak itt.
23-23.45-ig pedig karaoke volt a discoban a 16. szinten és itt volt általában a tánc tanítás is, csak sokszor lemaradtunk róla.
2020.01.19 Jamaica, Ocho Rios
A nagy szél miatt megváltoztatták ezt a kikötési pontot és Falmouth helyett Ocho Rios-ban kötöttünk ki, amit nem is bántunk, pedig már jártunk itt korábban, de az elmondások szerint Falmouth nem annyira bizalomgerjesztő hely.
Jamaica a Karib-térség harmadik legnagyobb szigete. Belsejét kiterjedt hegység borítja parti síksággal körülvéve, ezért a nagyobb városok mind a part közelébe települtek. Hegyeiből több mint 120 patak, folyó indul útnak a fehér homokú tengerpartokig, de nem ritkák a sziklás partszakaszok sem. Változatos felszíni formáinak és egész létezésének oka a dél- és észak-amerikai kőzetlemezek préselődése, aminek hatására a Nagy-Antillák szigetcsoport többi tagjával együtt kiemelkedett a tengerből. Az ország legmagasabb pontja: Blue Montain Peak, 2256 méter. Bob Marley és a reggae szülőföldjeként elhíresült sziget a zene fellegvára.
A sziget neve az őslakos taínó indiánok „xaymaca” szavából származik, aminek jelentése „A források szigete”. Felfedezése után spanyol birtok volt, majd az angolok kezére került.
Otthonról előre leszerveztünk egy kombinált túrát a Humanica Travel-lel, akik magyarok, de Amerikában élnek és ott van utazási irodájuk, az index fórumon találtam rájuk.
Eredetileg 8-an magyarok mentünk volna egy kis busszal, de a hajóról még egy magyar pár csatlakozott hozzánk.
A Dunn's River vízesés volt az első megállónk, ami nagyszerű és szerintem a leginkább érdekes. Nagyon közel van a kikötőhöz, pár perc alatt ott is voltunk a vízesésnél, ami a tengerbe ömlik. Csodás trópusi környezet, hosszú, homokos tengerpart és izgalmas mászás 200 métert felfelé a vízesésben, vízicipő szükséges.
Mi már másodszor másztuk meg, de most alulról kezdtük, amikor először jöttünk egy nagy MSC-s csoporttal, akkor úgy csatlakoztunk be valahol feljebb, mert arra határozottan emlékszem és fotók sincsenek róla, hogy a tengerben nem fürödtünk, most pedig egy jót mártóztunk, nagyon kellemes, langyos volt a víz és szépen sütött a nap is, úgyhogy végre megjött a nyaraló idő.
Elkezdjük a mászást, most vezető nélkül megyünk, a saját tempónkban, nem kell a csoportra várni, így gyorsan fel is érünk.
Ezután ismét kisbusszal vittek minket a White River-hez, ahol raftingolás következett. Ettől nagyon tartottam, de mint később kiderült, nem volt veszélyes.
Sajnos fotó itt nem készült, mert azt mondták, hogy mindent hagyjunk bent a buszban, mert vizesek leszünk, ezért nem mertem vinni a telefont, pedig egy jó kis vízhatlan tokom volt, amiben a vízesést is másztam és azon keresztül fotóztam, úgyhogy nyugodtan vihettem volna, de nem tudtam mire kell itt majd számítani.
Úgyhogy ha valaki erre adja a fejét, nyugodtan vigye magával a kameráját vízhatlan tokban, mert nem lesz vizes.
Egy nagyobb úszógumiba ültettek be minket és leeresztettek egy folyón, de alig volt rajta egy-két kisebb zuhatag, volt velünk egy vezető is aki vigyázott ránk, mire elkezdtem élvezni már vége is lett.
Bambusz tutajos raftingra is lehetett volna menni, de ez a gumis szórakoztatóbb volt.
Visszavittek a kikötőbe és véget ért a kirándulás, de mi még maradtunk és strandoltunk a közelebbi ingyenes strandon, a hajón lévő táncosok is ott strandoltak mellettünk.
Az erkélyről láttuk a másik strandot, ahol 3 éve fürödtünk és itt van egy delfin úszós hely is.
Elbámészkodtuk az időt, mert későn is indultunk tovább, mivel valakikre még vártunk, ezért a büfé étteremben vacsoráztunk, ráadásul most volt finom édes burgonya a kedvenc köretem.
A mai színház műsor címe: Simply the Best, Tina Turner számokat énekeltek és Queen számokat, szerintünk jó volt.
A mai este volt a karibi est (Tropical party), karibi inget szinte mindenki tudott venni magának Jamaicában, nekem mondjuk nem tetszenek ezek, kicsit túl csicsásak. Tavaly vettünk egy egész jót a férjemnek, de sajnos most kicsinek bizonyult.
Nagyon hangulatos volt a fedélzet, kidíszítették és ott rendezték az esti bulit, ahol az animátorok táncra tanítottak minket, majd 23 órakor kijöttek a táncosok és egy fergeteges showt adtak elő nekünk.
2020.01.20 Egész nap tengeren
Elérkezett a második tengeri napunk, amikor Panamáig megyünk le, délre, egy egész hosszú távot teszünk meg. Az időjárás megszelídült, bár a szél fújt mindig, de most már kevésbé viharosan.
Reggel egy szép szivárványra ébredtem, bár már kezdett felszívódni sajnos, mire letudtam fotózni.
Erre jó a balkonos kabin, amúgy nem sokat ültünk kint az erkélyen, de jó érzés, hogy ki tud az ember látni, hogy milyen idő van éppen, vagy hol járunk.
Ma az ültetéses étteremben akartunk reggelizni, de nem találtuk nyitva, később kiderült, hogy csak az egyik oldalát nyitják mindig ki.
Mire összeszedtük magunkat, már javában mindenki kint napozott a fedélzeten, úgyhogy elkezdődött a napágy keresés, sajnos nem igen volt, csak a hajó egy félre eső kis szegletében találtunk pár szabad ágyat.
A szokásos, zenés, jó MSC-s hangulat megkezdődött a fedélzeten.
Mindig csinálnak valamit, szól a zene, a medencében lévő víz eléggé hullámzott, úgyhogy jó kis hullámfürdőben lehetett élvezkedni, amíg le nem zárták, én imádtam.
eltelt a nap, pihentünk, napoztunk, hullám fürdőztünk, ilyenben még nem is volt részem egy hajóút alatt sem.
A színházban ma: Under the Stars volt a címe a produkciónak, artistákkal, énekesekkel, táncosokkal.
Bemutatkozott két nagyszerű opera énekes is, akiket eddig még nem láttunk.
Az esti program, pedig a jól ismert Romeo és Júlia nevű program, amit az animátorok szoktak rendezni, kihívnak 3 párt a közönségből, akiknek mindenféle vicces feladatot kell páronként megoldaniuk.
Kicsit néztük, de inkább a fedélzeten sétáltunk, egy hangulatos zenekar játszott.
2020.01.22 Panamában kötöttünk ki reggel 8 órakor, Colon kikötőjében
Panama a közép-amerikai térség legdélebbre fekvő országa. Délkeleten a dél-amerikai Kolumbiával, északnyugaton Costa Ricával határos.
Colon város Panama középső részén fekszik, az azonos nevű Colon tartomány székhelye. A Panamavárostól kb. 80 km-re ÉNy-ra, a Panama-csatorna karib-tengeri kijáratánál van. Az üzletközponttól és impozáns polgári épületeitől távolabb azonban szegénynegyedek és bódévárosok állnak.
Itt is előre, itthonról foglaltunk kirándulást, nyolcan voltunk és abban a hitben, hogy kisbuszos kirándulás lesz, mint Jamaicában is, de egy nagy busszal vittek minket, idegenvezető is kísérte a buszt, aki sokat mesélt útközben, szerencsére nem volt tele a busz, kb. 20-an lehettünk.
Először az esőerdőbe mentünk, ahol a túra nagyrészét busszal tettük meg, de le lehetett szállni és az erdei utakon sétálhattunk is, akik szerették volna megetetni magukat a szúnyogokkal, azok be is mentek a bozótba, mi inkább kihagytuk, de az útról, lépten-nyomon láthattunk, főleg kisebb állatokat, bőgő- és csuklyásmajmokat, lajhárt, tukánmadarat.
A következő megállónk a San Lorenzo erőd, amelyet nem sokkal Portobello erőd után építették azért, hogy védje nagytestvérét. Mivel a kalózok korábban csak észak felől támadtak, ezért jó ötletnek tűnt a Chagres-folyó torkolatánál erődöt emelni. A kalózok azonban gyorsan rájöttek, hogy a félszigetet meg kell kerülni, így Portobelo megalapítása után négy évvel már el is tudták foglalni a várost. Mivel a kincsek jó része oda érkezett, ezért a San Lorenzo-erőd megúszta a nagy pusztításokat, kárt csak a természet tett benne a 19. században. Portobelo és San Lorenzo erődjei szintén együtt kerültek fel az UNESCO listájára. Festői fekvésük miatt érdemes megnézni. Eredetibbek, mint a világörökségi listán szereplő felújított társaik.
Folytattuk utunkat a Panama-csatorna felé.
A Panama-csatorna a Csendes- és Atlanti-óceánt köti össze. Hossza 77 km.
A Panama-csatorna végül az Egyesült Államok felügyelete mellett 1914-re készült el. Becslések szerint építése során 27 500 ember vesztette életét. A munkát járványok és földcsuszamlások nehezítették. Megépítése az emberiség történetének legnagyobb vállalkozásai közé tartozik. A csatornának köszönhetően a hajózási útvonalak jelentősen lerövidültek. A New-York-San Francisco út például kevesebb mint a felére; 22 500 km-ről – 9500 km-re csökkent. A Csendes-ócánhoz közeli részét a tengerszintnél 26 méterrel magasabbra duzzasztott Gatun-tó alkotja. Az óceánjárókat három zsilipes vízlépcsőn emelik fel a tó magasságába. A zsilipek működéséhez szükséges vízmennyiséget a Gatun-tóból nyerik, mely folyamatosan újratöltődik a bőséges csapadék által.
Szerencsénk volt, egy nagy teherszállító hajó átengedését is láttuk, tényleg nagyon érdekes. Hatalmas hajók, de a méretük éppen kiszámítva, hogy átférjenek a csatornán, de ne legyen felesleges kihasználatlan hely.
2016. június 26-án adták át azt az új zsilipcsatornát, amely az eddigieknél nagyobb hajók áthaladását teszi lehetővé.
A látogatóközpontba a belépőjegyet kellett fizetni, 15 dollár volt fejenként, érdemes bemenni és az épületben megnézni a kis filmet, melyet a csatorna építéséről vetítettek.
Délután 3 óra után értünk vissza a hajóra, egy kicsit shoppingoltunk a városban, de túl sok minden nem érte meg.
A kikötőbe amikor visszaértünk láttam, hogy a helyiek kb. fele áron kínálták ezt a kirándulást, amin mi voltunk, ezért megint megállapítottuk, hogy felesleges befizetni előre.
18 órakor indultunk tovább Costa Rica felé, az óránkat vissza kellett egy órával állítani, a naplementét ma sajnos nem láttuk, mert megint elborult az ég.
Az esti színházban ma egy hasbeszélő showt adtak, eszembe juttatta az első hajó utunkat még az MSC Rhapsody hajón, ahol szintén egy hasbeszélő szórakoztatott bennünket, aki rajtam gyakorlatozott, engem hívott ki a színpadra, kaptam egy tepsi szájú álarcot és elmásított hangon beszéltetett.
Lehet, hogy ugyanezt a fickót láttuk, hasonlított rá mindenesetre.
A darab címe: The Man of a Thousand Voices, a segédje az egyik táncos lány volt.
A fekete-fehér bárban a 7. szinten a hajó hátuljában volt egy érdekes show, amikor a személyzet adott elő műsort, főleg az animátorok öltöztek be, táncoltak, énekeltek.
2020.01.22 Costa Rica Puerto Limon
Szürke, borús idő van sajnos, de nincs hideg, kilátás az erkélyünkről
Érkezés reggel 8-kor, Puerto Limon kikötőjébe.
Puerto Limon (röviden: Limon) város Costa Ricában, a Karib-tenger partján. Az ország keleti részét kitevő Limon tartomány székhelye.
A város a karibi partvonal egy előre ugró, sziklás szakaszára épült, ahol aránylag jó lehetőség kínálkozott kikötő létesítésére. Ma már az ország kereskedelmi forgalmának nagy része itt bonyolódik le; itt rakják hajókra a központi-völgyben termelt kávét és a partvidék banánját.
Costa Rica nagyon szerencsés ország, mert a keleti oldalán a Karib-tenger, nyugati oldalán a Csendes-óceán húzódik.
Itt is előre leszervezett kis buszos kirándulást választottunk, a kikötőből kiérve vártak már minket. A hajónk mellett egy zenekar szórakoztatta a hajóról lezúduló tömeget.
Már a buszunk ablakából feltűnt, hogy Costa Rica menyire szép természeti kincsekkel rendelkezik.
Pablo idegenvezetőnk elmondta, hogy Costa Rica Közép-Amerika egyik legkisebb országa, de ennek ellenére a legfejlettebb és a legjobb infrastruktúrával rendelkezik. Az egyik legmeghatározóbb élmény az országban a szabadon élő állatok közelsége és a természet játéka.
Először egy szép strandon álltunk meg, ahol strandolás lett volna a program, ha jó az idő, de sajnos itt már hetek óta frontok jönnek-mennek és nincs strandolásra hívogató idő.
Egy rövid megállót tettünk itt, sétáltunk a parton, de eléggé lehangoló volt ilyen időben ez a strand, így hamarosan tovább is indultunk.
Gyönyörű természeti környezetben autóztunk az esőerdő felé, közben megálltunk, mert egyik fán egy lajhár aludt, itt még messziről nézhettük, ahogy az ágak mögött elbújik.
A következő megállónk volt, amikor fedett kishajókról csodáltuk meg az esőerdőt. Az ökoszisztéma ismertetését követően számos egzotikus növénnyel és állattal, tukánokkal, bőgőmajmokkal vagy éppen lajhárokkal találkozhattunk.
Az itteni élővilág nem fogható semmihez, a természet színeinek játéka pedig annyira lenyűgöző, hogy mindenkit elvarázsolt.
Ennyi lajhárt még sosem láttam természetes környezetben, tanúja voltunk annak, hogy a lajhár tényleg nagyon lusta és lassan mozog. Egész közel mentünk a csónakkal hozzá és tanulmányoztuk, hogy mit fog csinálni, bemegy-e a vízbe és úszik egyet, vagy nem. A lajhárok nagyon jó úszók. Itt mindig egy kicsit betette a mancsát a vízbe, majd visszahúzta, gondolkodóban volt, hogy menjen-e úszni, de aztán végül mégis meggondolta magát. Nagyon kis cuki volt.
A hajóút során banán-, ananász és pálmaolajültetvények tarkították a tájat.
A túra után finom déli gyümölcsöket kóstolhattunk, majd egy szép banán ületvényre érkeztünk, ahová sajnos be nem mehettünk, mert zárva volt, de Pablo megmutatta, hogy fejlődik ki a banán.
A banánféléket gyakran fának nevezzük, valójában azonban évelő örökzöldek. Vannak óriás, közepes és kis növésű fajok. A banánfa járulékos gyökérrendszere a szár szövetéből fejlődik ki. Nincs valódi szára. Funkcionális levelei mellett pikkelylevelei is vannak. A levélalap hüvelyt képez. A fő ér körül összecsavarodott levelek néhány nap alatt bomlanak ki. A szár a levélhüvelyek egymásutánjából épül fel. Az évelő növény gyökeréből minden évben kihajt a termést hozó hajtás. Amikor eléri a 2-3 m magasságot, megjelenik bordós-lilás bimbója. A termékenyítés sorrendjében a termős virágokból elkezd fejlődni spirális, dupla sorban a banánfüzér.
A banán ültetvény meglátogatása után megkóstolhattuk a kakaó babot, ezt először nyersen, majd megkínált karamellel bevont, édes változatban is, amelyet egy későbbi pihenő alkalmával megvásárolhattunk. Nekem nagyon ízlett, úgyhogy hoztunk is haza ebből a csemegéből.
A legjellemzőbb erre a piciny, változatos országra a trópusi esőerdők, a vulkánok, a hegyvidékek, az izgalmas tengerpartok és a számos állat- és növényfaj kavalkádja.
Vezetőnk nagyon akart még mutatni nekünk pár állatot, ezért meg is álltunk és egy kis békát fogott nekünk, amiről azt mondta, hogy vigyázzunk vele, mert mérgező.
A nyílhegybéka Costa Rica egyik nemzeti állata, nemsokára hozott oda nekünk egy száz lábút is.
Folytattuk utunkat tovább és egyszer csak megint megálltunk, ahol a vezetőnk az út mellett megpillantott egy lajhárt. Szinte minden sarkon lehet találni Costa Ricában egy lajhárt a fákon. Szerintem mi nem vennénk észre, de nekik jó érzékük van hozzá, hogy meglássák a fák lombjai között.
Egy rövid vásárlási szünet következett, lehetett kávét, kakaó babot vásárolni, toalettet elintézni, gyümölcsöt kóstoltunk, majd a kertben sétálgattunk, ismerkedtünk a növényekkel tovább.
Zöld banánból, sós banán chipszet kóstolhattunk, finom volt, tisztára olyan ízű, mint a burgonya. Nagyon finom a kókuszvíz, ajánlom!
A kertben papaya fát láttunk és Guanábana fát, ami erős vírusölő gyümölcs, gyógyszert is készítenek belőle.
Megkóstoltunk még egy különleges zöldséget, paradicsom szerű, volt a kinézete, melegvízben tárolták, de az íze olyan volt mintha főtt tojást ennénk krumplival, majonézbe keverik, úgy fogyasztják, sajnos a nevére nem emlékszem.
A kikötőben több-féle suvenír vásárlási lehetőség, ami megéri a kakaó bab és a kávé, hoztunk is haza.
A kikötőben fotózkodtunk még a hajónkkal. Sajnos szürke volt az ég, emiatt a tenger színe is szürke, lehangoló. Egész nap esőre hajló, párás idő volt, de megúsztuk nem áztunk meg egyszer sem.
A színházban pedig egy nagyon jó Queen slágerekkel tarkított előadást láthattunk, artistákkal, táncosokkal.
The show must go on volt a címe a darabnak.
A mai esti dress kód, 60,70,80-as évek partyja, de inkább úgy hívták, hogy Flower Glory Party, sokan voltak trapéz nadrágban és virágos kiegészítőkkel vették fel, köztük az animátorok is. Este 11-kor rendezték a bulit a fekete-fehér bárban a hajó hátuljában, a 7. szinten.
Az 5.szinten lévő aulában ma Abba slágereket énekeltek, nagyon jó volt, de ez megint nem táncos hely sajnos.
2020.01.23 Egész nap tengeren, 2. gála est
Reggelinket ma az ültetéses étteremben fogyasztottuk el, végre megtaláltuk a bejáratát. Itt lehet egyedül lazacot enni, sehol máshol sajnos, úgyhogy hódolhattam a lazac szenvedélyemnek most.
Még reggeli előtt sikerült foglalnunk egy egész jó helyet a fedélzeten, ma szép napos volt az idő, de a szél most is fújdogált, egy kicsit hullámzott a medence vize is.
Az animátorok tették a dolgukat, volt zene, játék a fedélzeten és később egy gitáros játszott, ami visszalépés a 3 évvel ezelőtti Divinás karibi utunkhoz képest, mert akkor egy 5 fős rock zenekart csinált fergeteges hangulatot.
Egész nap pihentünk, de délután időben bementünk készülődni, mert a színházban egy opera előadást tartottak Traviata címmel, de valójában az operából a legjobb, legismertebb zenéket vágták össze, úgyhogy nagyon tetszett, egy órás volt körülbelül.
Két orosz operaénekes volt a hajón, mindketten nagyon szépen énekeltek, a színház tánckarából néhányan balettoztak az előadás alatt.
Emiatt a délutáni program miatt lemaradtunk a szokásos hab party-ról, amit a medencénél tartottak, ezt sajnáltam egy kicsit, mert hangulatos szokott lenni.
Mivel gála est volt a mai, ezért nagyon kitettek magukért a színházban, egész hosszú, háromnegyedórás műsor volt, egy csomó artistával, táncosokkal, énekesekkel, nagyon tetszett.
Ma az ültetéses étteremben vacsoráztunk, elég ritkán jöttünk ide, de ennek is megvan a varázsa és főleg azért szeretem, mert tudok lazacot vagy valamilyen különleges halat enni. A büfében is vannak finom halak, de itt mindig adnak valami specialitást is.
23 órakor rendezték a fekete-fehér bárban ismét a bulit, amelynek a neve Gatsby party volt, egy kicsit néztük, de most nem volt annyira jó, mint a tegnapi, tegnap mindenki a táncparketten ropta a táncot, de a mai valahogy ellaposodott.
Ezért inkább a 16. szinten lévő DISCO-ban roptuk és akkor vettük észre, hogy a fedélzeten játszik egy jó kis zenekar, de teljesen egyedül, úgyhogy megint arra jöttünk rá, hogy szervezési problémák vannak itt, mert inkább a fedélzetre kellett volna szervezni a táncos, esti bulit.
2020.01.24 Roatán szigetén, kötöttünk ki
Roatán-sziget Honduras északi partjaihoz közel fekszik s része egy szigethálózatnak (Islas de la Bahia, avagy angolul Bay Islands). Közelben van a Belize Barrier Reef, ami az ausztrália Great Barrier Reef után a világ második legnagyobb korallzátonya.
A Roatán a szigethálózat legnagyobb szigete: 60 kilométer hosszú, 8 kilométer széles. Hozzávetőleg 30 ezer lakosa van.
Ahogy az erkélyről megpillantottuk ezt a szép szigetet, már látszott is, hogy milyen dús a vegetáció, igazi karibi sziget, fehér homokos partokkal és nagyon szép víz alatti világgal.
Ezért erre a napra egy paradicsomi strand meglátogatását terveztük, egy 8 fős kis busszal vitettük el magunkat a West Bay strandra, ami a sziget dél-nyugati csücskében helyezkedik el. Tényleg nagyon szép, paradicsomi strand volt, pont olyan, mint amit szeretünk és az időnk is ma végre nyári lett.
Egy szálloda strandjára értünk, ahol belépődíj ellenében lehetett csak belépni, de ennek fejében használhattuk a szálloda medencéjét és a napágyakat.
A tengervíz átlátszó, tiszta, türkíz kék, langyos, a homok fehér, mi kell ennél több?
A férjem kipróbálta a búvárkodást, régen levizsgázott már, de egy jó ideje nem merült. Megkérdezték a búvár központban az utolsó merülésének az idejét, de nem mertük megmondani, hogy bizony már több mint 25 éve nem merült, ezért csak 8 évet vallottunk be, de azt is soknak találták, emiatt egy frissítést kellett csinálnia, újra le kellett vizsgáznia az alapokból.
Nagyon komolyan vették, ment velük biztosítéknak még egy búvár, aki tartalék levegőt biztosított volna, hogyha szükség van rá.
A férjem kiállta a próbákat, sikerült neki minden és élvezte a búvárkodást, 20 méter mélyen.
5 órás szabad időt kaptunk, igyekeztünk jól kihasználni, fürödtünk, úsztunk, snorkelleztünk, sétáltunk.
Ma gyönyörű naplementében volt részünk, talán eddig a legszebb, mivel majdnem mindig felhős volt az ég.
Ma este ismét a hasbeszélő lépett fel, a közönség soraiból hívott ki emberkéket, azokat szivatta, kicsit vicces volt, egyszer meglehetett nézni.
A medence térnél már folyt a tánc tanítás, majd később felléptek a táncosok is, utána buliztunk, fehér party volt ma.
2020.01.25 Mexikó, Costa Maya kikötőjébe érkeztünk reggel 8 órakor.
Szinte mindegyik nap reggel 8-kor volt a kikötés és délután 18 órakor a tovább indulás, tehát a fedélzeten kellett lenni 17.30-kor.
Ma Mexikóban kötöttünk ki, Costa Maya kikötőjèben.
Csodálatos napfelkeltét láttam az erkélyünkről.
Gyönyörű napsütèses idő van, szèl csendes. Az út második felèben megjavult az idő, ilyet rendeltünk.
Itt most semmit nem terveztem előre, Maya romokat nem akartunk nèzni, 3 ève megjártuk a tulumi romokat. Csak strandolást terveztünk.
A hajó mellett a kikötői sétányon szép kék, átlátszó a víz, sok hallal.
A kikötő teljesen be van èpitve üzletekkel, èttermekkel. A hajó társaság beach transzferét hirdetik mindenhol. Ha jól értettem 59 euro fejenként, kabin kártyára terhelik. Ez tartalmazza az ágyakat, ingyen wifit, stb. Mi most valami egyszerűbbet kerestünk, egy nyugodt strandot, ahol lehet pihenni, fürdeni. Találtunk ilyet is, a szórakoztató épületek mögött van egy nagy parkoló, ahonnét indulnak nyitott buszra emlékeztető teherautók, 4 dollárért fejenként elhoznak egy szép strandra. A napágyakèrt is csak 5 dollárt kell fizetni fejenként, páronként 10-et, ernyővel együtt, van ingyen wifi is. Sekély a víz, hullámtörők védik. Aki kicsit beljebb szeretne úszni, az motorcsónakkal tud bemenni snorkellezni. Itt is látott a fèrjem szép halakat, de beljebb sokkal szebb. 20 dollár ez a kis túra.
Délután három órakor indultunk vissza a kikötőbe. Egy kicsit körbe sétáltuk, van sok látni való, delfineket lehet nézni, papagájt, flamingókat, rengeteg üzlet van itt, medence, fürdeni is lehet, el lehet bámészkodni itt több ideig is, mi a delfineket lestük egész sokáig.
Majd visszasétáltunk a hajóra, 18 órakor indultunk tovább, a hajó végéből csodáltam a naplementét, mellettünk a Norwegian Sun kisebb hajója horgonyzott.
A büfé étteremben vacsoráztunk, itt van pár fotó a választékről. A kínai új év tiszteletére ünnepi tortát készítettek.
Ma este volt az olasz est, még itt a karibi részen nem szüntették meg, a mediterránon már nincs és a tavalyi karibi utunkon sem volt már.
A fedélzeti újságban nem írták, hogy olasz színekbe kell öltözni, csak annyit írtak, hogy a dress kód: casual, viszont a színházban olasz produkciót játszottak.
Az ültetéses étterembe mi nem mentünk el most, de más magyaroktól tudtam meg, hogy volt az a szokásos hangulatos szalvéta lengetés most is, amikor felcsendülnek az olasz slágerek.
A színházi előadás mai is nagyon profi: Coure Italiano
A legjobb olasz slágereket énekelték, táncolták, nagyon élveztem.
A színház után volt egy jó kis program, ilyet még nem is láttam, hogy az 5. szinten a shéfek tiramisu készítési bemutatót tartottak, majd meg is lehetett őket kóstolni, hozták kis tégelyekben, többet is lehetett venni, nagyon finom volt.
Viszont ami furcsa volt, hogy az animátorok az esti bohóckodáukban ma nem olaszos előadást tartottak, hanem Rock Star Tribute-t, Elvis Presly-nek, Freddy Mercury-nak és más rock sztárnak öltöztek be. A régebbi olasz esteken mindig a Little Italy bohózatot adták elő az animátorok.
A műsor után egy kicsit még táncoltunk, nem kellett sietni lefeküdnim, mert másnap ismét tengeren töltött nap kövekezik.
2020.01.26 tengeren, 3. gála este
Aludhattam volna tovább, de korán felébredtem, mert nem akartam lemaradni a napfelkeltéről, a hajóra sosem azért jvök, hogy aludjak egész nap, hanem, hogy minél többet lássak.
Amikor csak tehetem minden hajóúton megnézem a nap le és felmenetelét, most mivel balkonosban voltunk, könnyebb dolgom volt, de főleg régebben direkt felhúztam az órát, nehogy lemaradjak róla, úgyhogy ha belső kabinban vagyunk, akkor is igyekszem fel a fedélzetre.
Az ültetéses étteremben reggeliztünk, hogy hódolhassak a lazacevő szenvedélyemnek.
Reggeli utáni kávé a Divina bárban, Cafe Shakerato a kedvenc kávém és benne volt az easy csomagban.
A délelőtt folyamán a teraszon napozgattam, mivel napágy már nem maradt. A tengeri napokon nem lehet olyan korán kelni, hogy jusson napágy.
A hajóút során nem sokszor ebédeltünk a hajón, főleg nem dél körül,ezért nem tudom, hogy csak most az egyszer voltak ilyen finom déli gyümölcsök, vagy a többi napon is, de nagyon hamar el is fogytak, úgyhogy sietni kellett az ebéddel.
Kicsit megszóltam az MSC-t, hogy esik a színvonal, ami igaz is, főleg, hogyha más prémium hajó társaságokhoz hasonlítom, de még így sem lehet éhezni, több féle finomság közül lehet váasztani.
Nekem a nagy kedvenceim a déli gyümölcsök és a halak, úgyhogy én ez alapján mérlegelek.
Ha minden nap ennyi-féle déli gyümölcsből lehet választani, valamint több féle halból és lazacból, akkor nem szólnék semmit.
De sajnos az ananászt sajnálták, valamint a mangót is, a papaját is és a maracuját, vagy a sárkány gyümölcsöt, ami mondjuk a német hajókon alap, nem is kell hozzá karabi részre menni, a Balti tengeren is a legfinomabb érett mangót szolgálták fel nekünk.
A tavalyi hajó útunkon a banánt is sajnálták, a pult alól kellett kérnünk és egy db-ot a kezünkbe nyomtak. Most a reggelinél legalább volt, úgyhogy mi azt vittünk mindig ki a hajóról, amikor kirándulni mentünk.
Délután nagyon feltámadt a szél és hűvös is lett, én mint vízi csibe megfürödtem és élveztem, hogy nyugodtan tudok úszkálni az üres medencében.
Lehetett ismlét hullámfürdőzni, nem sokan fürödtek, egyedül én vagyok a medencében, délután már csak a jacussiban lehetett melegedni, mert hűvös lett aszél.
16.30 órakor ismét egy nagyszrű opera válogatást adtak elő a színházban. Kivetítették, hogy éppen melyik operából van a részlet. Nagyon jó volt.Címe: Un Palco All’Opera
Ma 18 órakor tartották a voyager partyt, a fekete-fehér bárban. A szokásos száraz pezsgőt szolgálták fel, üdítővel, én ezt a kettőt össze szoktam önteni, így finomabb.
A kapitány megköszönte, hogy részt vettünk a hajóúton, üdvözölt minket. Szerettem volna egy fotót is vele, mivel ez pont ingyenes a törzs tagoknak. Előre is siettünk, úgyhogy mi voltunk a másodikak, mert sorban állni nem szeretünk, de sajnos valamit nagyon elszúrtak, mert a fotónk eltűnt az éterben. A magyar fotós srác is próbált segíteni megkeresni, de nem találta. Nem is hiányzott a sorszám sem, úgyhogy senki sem értette.
Pedig ilyen jóképű kapitánnyal még nem fotózkodtam.
A színház ma is fergeteges, igazi gála műsor volt, a műsor után kijöttek az animátorok és elköszöntek tőlünk, valamint a kapitány is elbúcsúzott.
Az előadás címe: Extreme
Az előadásután lehetett fotózkodni a művészekkel.
Az ültetéses étteremben vacsoráztunk, több finomságot megkóstoltam.
2020.01.27 Ocean Cay, Bahamák
Reggel erre a szép napfelkeltére ébredtünk. Még nem kötöttünk ki.
Az erkélyről figyeljük a kikötést az MSC msgán szigetén.
Megreggeliztünk, majd a hajó felső fedélzetéről megállapítottuk, hogy az egész sziget nem nem nagy, gyalogosan bejárható, de hangulatos, én egy kicsit nagyobbnak gondoltam térkép alapján.
Először a szemèlyzet száll ki, hogy előkèszitsék nekünk a szigetet. Minket, utasokat, 10 órától engedtek ki. Az egèsz szigetet úgy kell értelmezni, hogy minden úgy van rajta, mintha a hajón lennénk. Mobilhálózat van, de iszonyú drága, a hajón vásárolt wifi ugyanúgy működik kint is, valamint az italcsomagunk is érvényes. Van egy csomó bár, ahol ihatunk, itt más koktélok voltak a 6 dolláros pohár keretben, valamint kitelepült a büfé ètterem is, lehetett ebédelni, de itt csak nyitva tartási időben.
Gyalogosan fedeztük fel a szigetet, nincsenek nagy távolságok
Egyenlőre csak sétáló időnk van elmarad a napozás.
Nagyon szépen ki van minden építve, igazi paradicsomi hangulat, még nincs kész teljesen, de folyamatosan szépül.
Vakító, fehèr, koralltörmelèkes homokban sètálhatunk, a türkizkék vízben úszhatunk, lehet bèrelni vízi járműveket is. Minden készen áll a kikapcsolódásra, csak nekünk a napsütés hiányzott.
Èn azèrt megmártóztam a kellemes, langyos vízben, elbúcsúztam a tengertől, a víz melegebb volt mint a levegő, nem sokan követték a példámat.
Fürdés után visszamentünk a hajóra, melegedni a szaunában.
Azon nevettünk, hogy eljöttünk ide a trópusokra a hideg télből ès itt sincs melegünk.
Mivel arany kártyások vagyunk, ezért jár egy óra ingyen a szaunában, érdemes kihasználni, főleg, hogyha a fedélzeten nem lehet strandolni.
Az erkélyről néztük az esti fényyeket, este 11-kor indultunk csak el.
Az utolsó vacsoránkat megint a büfében fogyasztottuk el, ma nagyon kitettek magukért, sok finom halat kínáltak nekünk.
A mai színházban már nem adtak új darabot, hanem az előző esték legjobb előadásaiból válogattak nekünk egy csokorba.
A címe: The Best Of.
Este 11-kor a medencénél karaoke show volt egy élő zenekarral, lehetett táncolni is, mi ahelyett, hogy pakoltunk volna, kiélveztük minden percét az estének és búcsúzóul egyet még táncoltunk is.
Éjszaka pakoltunk össze, a bőröndjeinket nem tettük ki az ajtó elé, hanem magunkál tartottuk.
2020.01.28 Visszatérés Miamiba, már reggel korán ott is voltunk.
Reggel fél 8-ig kellett elhagynunk a kabint, addig szépen megreggelizhettünk a büfében.
8 órakor találkoztunk egy magyar csoporttal, akikkel már korábban megismerkedtünk és velük mentünk kirándulni, ezt is előre már leszerveztem.
Busszal elvittek újra a south Beachre, megnéztük az Art Deco épületeket, majd a Little Havanna városrészt, ott ittunk egy kubai kávét, majd a Downtown Bayside részen sétálgattunk, lehetett vásárolgatni, aki akart, itt volt egy kis szabad időnk.
Nagyon hangulatos rész ez, innét indulnak hajók felfedezni a környéket, a sztárok luxus villáit, legközelebb ha erre járunk megnézzük.
Egy rövid szabad idő után elindultunk a repülőtérre.
Sajnos a gépünk csak késő este indult, így volt egy csomó időnk a Miami reptéren.
Visszafelé teljesen pontosan indult a gépünk, semmi késés nem volt, kényelmesen elértük a csatlakozásunkat is.
2020.01.28-án kora délután érkeztünk meg Budapestre.
