Mert a történet nem erről szól, hanem hogy utána el lehessen mesélni, persze a kellő kőrítéssel ;)Nekem erről az öreg Kabos jut eszembe a Hypolitból; "nehogy má' szmokingot kelljen felvennem a libasültemhez"Egébként ezeknek az utaknak semmi közük a hajózáshoz; egy úszó élménykombinát, mely minden nap másik kikötőben okádja ki a nagyérdeműt magából...
én azt is figyelem, hogy van-e valaki, aki egyáltalán aziránt érdeklődik, amit lát a világból ...és ilyen ott gyakorlatilag nincs, elenyésző az arányuk. :))
Ezt én is olvastam, csak képtelenség mindenre válaszolni, annyi igazi csemegét osztanak heti/napi rendszerességgel. :D
Olyan jó magyaros szokás (igen, tisztelet a kivételnek), hogy a szabály azért van (bárhol, bármilyen), hogy kijátsszuk. A másik meg a (kis)gyermekes lét- manapság valahogy divatba jött ezt valamiféle extrakiváltságnak tekinteni, és hőstettnek, ahelyett, hogy az élet természetes dolgaként fognák föl. Kíváncsi lennék pár ilyen mai "trendi mamira", ha kirántanák alóluk a megszokott aszfaltot és felszereltséget, mire mennének? De nem kalandozom el. :)
Mondjuk a hajósnál én azt is figyelem, hogy van-e valaki, aki egyáltalán aziránt érdeklődik, amit lát a világból, és nem a kaja/pia/show műsor/csiniruha/kabinméret ötszögben tekereg - mert ennyi erővel egy, a pesti alsórakparton horgonyzó hajóra is beköltözhetnének egy hétre, akkor a transzferkérdés sem lenne túl bonyolult. :)
Ugyanonnan, kicsit regebbrol... (csak tudnam, mi a fenenek olvasok vissza....)
"
Az egyik, hogy mi a beszállásnál felvittünk magunkkal 2 üveg bort, amit az egyik feladott poggyászba tettünk. Nem vették el, szerintem észre sem vették. Megittuk... De ugyanekkor a táskámba maradr egy kis bicska, amit elvettek, de a leszállásnál nem kerűlt elő. De mikor ugye már kiszálltunk szinte képtelenség lett volna visszamenni a hajóra és máshol érdeklődni utánna. pedig jó kis bicska volt. Írtam nekik, hátha...
És amit szeretnék mindenképpen leírni, mert én sajnos a lehető legklasszabb körülmények között eltöltött 1 hét alatt bizony rengetegszer megtapasztaltam a túristák "álatságát", ami igencsak zavaró tud lenni. Nagyon fontos megjegyezni, hogy mi 2 kicsi gyerekkel voltunk, 1,5 és 2,5 évesek. De ha hiszitek, ha nem minket sehol nem engedett senki előrébb a liftnél, az ajtónál, ki- vagy beszállásnál. Itt nem arra gondolok, hogy a sor elejére, hanem a saját helyünkről is kifúrtak mivel úgy gondolták a babakocsi élé még beugranak. De erről egy egész oldalnyi példát tudnék írni. Az utolsó napokban már tudatosan helyezkedtünk és úgy ugrottunk a liftbe, mint a nyulak, de volt, hogy rá kellett szólni más emberekre a tolakodásuk miatt.
A hajoutak kimerithetetlen forrasai a hulyesegnek:
"Egyszer már voltunk hajóúton, és mi imádtuk azt az elegáns vacsit is. A ruházatra nem fordítottunk akkora parádét, egy csinosabb felső , szoknya és kész. A kaják és kiszolgálás az isteni. Icipici kis adagok, de olyasmik amiket itthon nem eszik az ember soha. Ki ne hagyjátok egyszer sem! Persze néha belefutottunk olyanba is ami nem volt annyira jó /félig sült , sőt inkább nyers marha/ azt otthagytam. Sokan voltunk akkor, mindenki mást kért, kóstolgattuk egymásét is meg cserélgettünk :) Mi kis költségvetéssel utaztunk, italcsomagot nem kértünk, csak esténként egy palack vizet a vacsihoz, de ahogy elnéztük nem voltunk vele egyedül."
Igazából többször elolvastam, hogy biztos legyek benne, azt írta, amit. :D
Én tiszta szívemből csak azt tudtam volna neki tanácsolni, hogy mindezért kár Bécsig utazni - de ezt magamban tartottam nagy nehezen :D, majd adnak ötleteket nálam kedvesebb emberek. :D
"A lenyeg : egy fiatal par vagyunk, 27-24 ev. A paromat a romantika erdekli inkabb mint a muzeumok. Engem szemely szerint minden erdekel, foleg ami szep es megmarad bennem."
A "klasszikusnak" számító topikok mellett úgy fest, Bécs is rejt csodákat. :D
Bar a legszebb,hogy ez meg nem is orszag fuggo, a "fejlett" nyugat is kitermeli a sajat verziojat az allatfajnak. Most epp egy egesz allamnyival elek egyutt :(
"Rengeteg szuvenírbolt előtt kínálgatnak rágcsálnivalót, mire végigérsz a bazársoron, jól is laksz.
Ha borkóstolót szeretnél - és elég vastag a bőr a képeden - bemész egy italboltba vásárlási szándékot mímelve és végigkóstolod Santorini legjobb borait. Egyéb tuti tippet, majd ha megérkeztél.:)"
"Valaki tudna nekem olyanban segíteni, hogy Paralian van-e görög est, valamelyik étteremben, ahová csak úgy be lehet ülni vacsizni és közben megy a tánc és a tányértörés. Vagy csak az utazási iroda által meghírdetett fakultatív program keretén belül lehet menni?"
ez nagy divat amugy itt ujabban, tele vannak ilyenekkel a topikok. lehet, h nem volt friss olvtars rosszindulatu, csak latta, h joparan ugyanigy csinaljak, gondolta o is megprobalja.
Én nem értek a kifejezésekhez, de ezt szerintem flúdnak hívják, és úgy gondolom, hogy a húsvéti pihenő után simán mész a levesbe.
Mellesleg megkérdezném, hogy hogy a fenébe van az, hogy mongyuk egy kifliboltban soha senkinek nem jut eszébe szőnyeget porszívózni, szerintem legalább annyira egyértelmű egy fórum is.
A Pannon Egyetem Gazdaság Tudományi Karának végzős hallgatója vagyok. Jelenleg szakdolgozatom írom, melynek témája "Az utazási irodák marketing kommunikációja".
A szakdolgozatom egyik alappillére az alábbi online kérdőív, melynek pár percig tartó kitöltését ezúton szeretném megkérni Tőletek. A válaszadás névtelenül történik és az adatokat kizárólag a szakdolgozatomhoz használom fel!
"Az Olymposnál felmentünk egy menedékházba, ahonnan nagyon szép volt a kilátás, majd átmentünk egy kcsi faluban Litochoroba, onnan gyalog fel egy vízesésig, amit Zeusz kádjának hívnak, én abban nagyot csalódtam, alig volt benne víz, mondjuk szeptemberben voltunk, nem tudom nyáron milyen. A városka szép, csak egyedül ez nem tetszett. Én úgy mondanám, egyszer voltunk ott, többet nem adnék érte pénzt."
a fiam abból az utazásból, amit másfél éves korában tettünk, nem emlékszik sokra, de a most nyárra (2és1/2) annyira, hogy szinte mindennap beszél a nagy hullámokról, a toros de fuegoról és a kinti barátairól, akikkel közös nyelv nélkül is iszonyú jól kijöttek. nem mellesleg az apja nagy örömére naponta 100x énekli el baszkul az athletic bilbao himnuszát, legalábbis annak első pár sorát :-)
és, hogy elrettentsem a fanyalgókat, nálunk pár héten belül jön a kisebb és már tervezzük, hogy nyáron merre menjünk.
Szerintem orbitális baromság csak azért otthon maradni, mert a gyerek kicsi. Természetesen igazodni kell a napi ritmusához, és nem számára totál érdektelen programokkal kell telizsúfolni az utazást, de valamilyen fokú alkalmazkodás Szoboszlón is szükséges. :) Nekem pl. régi nagy vágyam Toscana, oda éppen azért nem megyünk még, mert ahhoz a programhoz még kicsik. Pár év múlva már mehetünk együtt - ez a kompromisszum vállalható. Engem az őseim anno nyaranta leadtak a nagymamánál, aztán mentek világgá, ha tehették. Istenien éreztem magam, mégis ott volt a tüske, hogy a szüleim számára zavaró tényező lettem volna - nem szeretném, hogy a gyerekeim is ezt érezzék.
Nem keressük feltétlenül a külföldi lehetőségeket, de ha adódik valami, nem hagyjuk ki. Az Albertinába meghívtak (nem vagyok képtár-őrült, de az impresszionista kiállításokat nem szoktam kikerülni), így kétnapos kirándulást csináltunk belőle, összekötöttük egy régóta ígért lovaskocsis városnézéssel, a másnapot meg az állatkertben töltöttük.
A nagyobbikom 2 éves múlt, mikor az apja egy hosszabb versenyre ment Provance-ba. Nem akart nélkülünk eltölteni egy hetet, elkísértük. A kölök élvezte a kempingezést, a szokatlan környezetet, a kommunikáció kihívásait. :) Persze voltak apróbb nehézségek (ezek a nyavalyás békaevők :) akkor nyitották esténként az éttermeket, mikor a lány már aludni ment volna), a kirándulások hosszát az alvásidőhöz kellett igazítani, ki kellett hagynom néhány amfiteátrumot, de még öt év után is emlegetik az apjával, hogy "elhozták a folyót" (ebihalra vadásztak a Gard-ban, de csak vízzel tudták megtölteni a befőttes üveget). Háromévesen kölyökfarkasokat simogatott Merzigben, azt se fogja elfelejteni. Rengeteg apróság beugrik neki ezekről az utakról - de még ha el is felejt sok mindent, a közös élmények keltette öröm érzete megmarad benne, és előre örül, hogy ismét megyünk erre-arra együtt. Ebbe a magyarországi tapasztalatok is beleszámítanak, hiszen itthon is rengeteg szép táj, érdekes látnivaló van. (De örömforrás lehet egy egyszerű séta a Duna árterében is, nem kell rögtön extrém dolgokra gondolni.) Annak is megvan a diszkrét bája, ha Szoboszlón áztatja az ember a hátsóját, de mi konkrétan 3 nap után megőrülnénk, ha semmi mást nem csinálnánk.
Ha nem tudnának viselkedni, nem mennénk velük ennyi helyre. Viszont mivel ebbe nőttek bele, ez számukra a természetes, így nem traumaként élik meg, ha útra kelünk velük.
