Teljesen "jogos" a kiváló és színvonalas Velvet következtetése.... :))))
Mint a jó öreg cowboy, már én is rájöttem, hogy leszbikus vagyok...
(Annak aki még nem ismeri:)
Cowboy betér egy modern nagyváros bárjába. Kikéri az italát, közben a pultoslány nagy szemeket mereget a rojtozott, szegecselt farmer és bőrcuccaira, kalapjára...stb.:
- Elnézést uram, maga egy igazi cowboy? - Igen hölgyem, reggeltől estig a marhákat terelem, a farmom dolgaira gondolok szinte egész nap, cowboy voltam egész életemben. Igazi magányos farkas vagyok. De ha már így szóba elegyedtünk, meghívhatom egy italra?
- Ó köszönöm, szívesen iszom Önnel egyet, de szólok előre, hogy én leszbikus vagyok.... - Hmm.... És az mit jelent? - Hát.... reggeltől estig a nőket nézném, rájuk gondolok szinte egész nap, és úgy fekszem le, hogy azt kívánom, bárcsak egy lány feküdne mellettem ...
Belép a bárba egy pasas, odalép a pulthoz, kikéri az italát, megakad a szeme a mellette ülő fickón:
- Elnézést uram, ön igazi cowboy? - Hát, azt hiszem hogy én inkább inkább leszbikus vagyok
Egy francia telefon-alkalmazás azt ígéri, felnyitja az anyák szemét gyermekük preferenciáival kapcsolatban. Így kell sztereotípiából pénzt csinálni. Tovább »
:D:D:D Mylène már csak ilyen facebookolós arc. Legközelebb itt fog fórumozni velünk :)))) Mindenesetre ha lesz ilyen, nagyra értékelném, ha meghirdetnék, hogy melyik tőzsdén lehet licitálni a másfél óra alatt elkelt jegyekre :))
Mylène éppen most írt ki szavazást a Facebookra arról, hogy pletykák szerint készülnek már elő a 2012-es Stade de France koncertek, és hogy elhisszük-e azokat :))).
:)) Szerintem ez egy intelligens, kellemes kis játék volt az interjú közben és kész.
Kicsit megint messzebbre nyúlok, csak észrevéteként írom: - Sajnos csak egyszer volt eddig alkalmam hosszabban Párizsban tartózkodni, de még az "utca emberén" is észervettem, hogy másképp kezelik a pillanatnyi flörthelyzeteket, mint mi. Forgattam a Le Borurget repülőtéren 1995-ben, viszont a város másik végén laktam. Mivel Párizsban VAN működő tömegközlekedés, sokat metróztam RER-eztem. Autóval csak akkor mentem, ha cuccolni kellett. Persze érdekeltek a párizsi lányok is... :))) Azt hiszem, hogy egyáltalán is picit másképp állnak egymáshoz a nemek az utcán. Tegyük hozzá, engem szinte kivétel nélkül a nők szeme, tekintete ragad meg először. Tehát olyan lányokat nézek meg, akiknek a tekintete okos, meleg, izgalmas, különleges, vagy akár szomorú.
Nálunk hozzászoktam, hogy ha összeakad a tekintetem egy lánnyal, akkor hacsak nem akar megenni azonnal, elkapja a tekintetét, akár még szégyellhetem is magam, hogy mit bámulok.
Odakint sokszor azt láttam, hogy gond nélkül kezelik ezeket a helyzeteket. Laza "ellentámadásba" lendültek a lánykák, vagyis, nemhogy állták az ember tekintetét, hanem hagyták, hogy egy kicsit perzseljen is a dolog, vagy ha félre is néztek, rendszeresen, érezhetően nyugtázták, hogy megfigyelés alatt vannak:))))). Nem vették lebunkózni való tolakodásnak, ha valakinek feltűnik, hogy van szemük, és esetleg vonzóak :))))
Ehhez képes Mylene elég érdekes, mert az itt belinkelt budapesti interjúkban is nagyon sokszor nem néz a figura szemébe és a Delahousse interjúkban is sokszor félrenéz (lefelé), valóban van egyfajta szégyellősség, vagy ennek a látszata (?) :))) Mindenesetre volt egy olyan interjúja szintén a 80-as években amikor a kor divatjának abszolút megfelelően intenzíven nőies volt, és úgy nézett ki a fejéből, hogy ha abban a korban ismertem volna, beleestem volna mint vak ló a gödörbe. Pedig semmit nem csinált, csak minden lehetséges praktikát bevetett, ami abban az időben divat volt. Igaz a téma is adta a helyzetet.... de itt is elnézegetett, mimikázott, forgatta a szemét, arcát, ajkaival, orrcimpájával is játszott picit. De nem durván. A maga módján ez is nagyon aranyos játék. Én nagyon csípem, mikor egy nő tudja használni magát a nonverbális praktikákban, de belül tud maradni a "teszem magam" határokon. Ez is egy játék, amit sosem szabad halálosan komolyan venni. Nagyon kislányosan, nagyon bambisan indult ez a lány, de nő lett belőle, bárki megmondhassa, és ma is nagyon az... :))) A riadt őzike fílingből mára már díva lett a szó elegáns, és kellemes értelmében, de gyerek is maradt kicsit. Ez nagy kincs - legalábbis az én értékrendem szerint.
Nem, nekem inkább úgy tűnt, hogy Delahousse nagy tisztelettel és körültekintéssel közelít felé, sőt, talán még csodálja is, míg Mylene (nem annyira személyre szólóan, de) tartózkodó vele szemben. Persze nem tudom, hogy Mylene mennyire szokott másokkal ilyen lenni, de ha lehet az "interjúk nagy átlagáról" beszélni, akkor ő alapvetően defenzív vagy nagyon is diszkrét alanynak tűnt :).
Hehe :))) Más antennáink vannak, de hát ez már csak ilyen dolog.
Én pont azon voltam elcsodálkozva, hogy itteni mércével mennyire udvarias a pali, annak ellenére, hogy egy többszörösen jogvégzett, politikai témákhoz szokott figura nyilván rámenős. Én itt inkább csak hatékonynak éreztem, tudta jól, hogy kivel beszél.
Természetesen bekérdezett minden fontosabb témába, ami az embereket izgatja, de megkérdezte, hogy azok küzül a tulajdonságok közül, amiket neki tulajdonítunk, ő mit választana. És erre első helyre sortolta az "édes" jelzőt, de benne volt ő a szomorkás-borongós jelzőkben is, saját maga is mondta. Más kérdés, hogy ezt kb azzal magyarázta, hogy aki körülnéz, figyeli a híreket azt elborítja az ami a világban folyik.
Szerintem jó passzokat adott neki Delahousse, és az érzékeny témákat hagyta pici hatásszünettel feljönni, nem hengerelte le az alanyt. A "szégyellősség" kétszer is előkerült. Az interjú elején indokként, hogy miért szerepel keveset élő interjúban ( a bácsi meg is köszönte, hogy ott van a ritka vendég, a néni meg viszontköszönte :)), egyszer pedig pont akkor, mikor a tulajdonságait taglalták, és a titokzatosságnál tartottak. Ott mondja, hogy a titokzatosság talán inkább egyfajta diszkréció a részéről. És ebbe bele is nevet, mert a bácsi már somolyog ezen, felvezetve hogy bizony azért a színpadon nem mindig olyan visszafogott, különbösen mikor épp csábító.
Semmi baj nem volt ezzel. Finoman udvarolt is, és kölcsönösen udvariasan kezelték a dolgokat. A végén Mylene már a következő felkonfba beleszólva hívta a bácsit a koncertre. Nem tűnt úgy, hogy épp nagyon utálná :)) Aranyos volt, mosolygós mint egy kislány. (A mosolygósságát is kiemelte a bácsi).
Nagyon kultúráltan ment rá a könnyes-sírós témára is a riporter, nem megalázóan, hanem feldobva a normális, emberi megnyilatkozás lehetőségét. Magyarán a kérdéseket úgy tette fel, hogy megértsünk valamit Mylene alapállásából, a kérdések többnyire valóban kérdések voltak, nem állítások. Állítások a témavezetésben voltak.
A honi médiakultúrában felennyi tiszteletkört sem futnak a riportalany körül. Nálunk a gyakran leginkább a riporter véleményét tudod meg az alany dolgairól, mintsem az övét ...
Megint más kérdés, hogy valami francia sztáradatbázisban egymás baráti körében jelölték meg Mylene-t és Laurent Delahousse, de hát ez ugye az ilyen oldalakon nem jelent feltétlenül többet, mint a vízfóbia :))))
Nem a Laurent Delahousse-vel volt a Point de Suture DVD idején egy párperces TV-interjúja? Ott az angol fordítás (meg a gesztusai) alapján meglehetősen tartózkodó volt, finoman jelezte a kérdezőnek, hogy (nyilván az ő mércéje szerint) egy kicsit túlment a határon ("szerintem a világ fájdalma mindenkit megérint"). Sajnos eddig nem nagyon találtam angolra lefordított interjút ezen kívül, ami alapján megtudhatnám, itt "nyitottabb" vagy zárkózottabb volt.
Ez az az eset, amikor ha nincs infó, akkor gyártunk.... Jó sokan át is vették ha figyeled a googliban. Mindenesetre úgy ünnepelt sztárnak lenni, hogy az emberről semmi ne jelenjen meg, úgysem lehet. Persze én magam illetve gondolom mi magunk is szeretnénk sokkal többet tudni róla, de ha van két szó ami nem illik össze, akkor az a média és a valóság... :)))
Talán egy jobban sikerült interjú egy profi kihallgatóval ( Laurent Delahousse) még valamit kihoz a felszínre de ezek is csak morzsák ...
Az önéletrajzát szívesen elolvasnám... Abban legalább a valóság egyik fele benne lenne :)
Nekem is utólag eszembe jutott, hogy a vízfóbia nem hihető, de én a korzikai nyaralásos képekre gondoltam a barátjával, nem pedig ezekre a sokkal kézenfekvőbb példákra :))) (mondjuk ott azt is lehetne belemagyarázni, hogy éppen a félelmeivel küzdött meg performansz közben :)))).
Annál is inkább érdekes a dolog, mert valójában szabad vízben és medencében vidáman elvan (nem csak a Libertine forgatáson a dézsában ugye :)), tehát ez a vízfóbia + sosem fürdik dolog nem tűnik igaznak.
Hogy esetleg nem fürdik tisztálkodási célból kádban, az hihetőbb. Sokan nem teszik, mert a zuhany higiénikusabb.
Az "első filmjét idén tavasszal forgatja" bejegyzést sem gondolom időszerűnek.... :)))
Hát, ami nekem eddig a leglegebb volt, az az Abe Laboriel duett volt. Tele egymásra figyeléssel, senki nem nyomta le a másikat, meg nem is volt benne az én is vagyok akkora márka mint te fíling. Jó volt nézni, hallgatni. Emberi lett nagyon.
Ma egyébként felmentést kaptam a nejemtől. Kicsit huzogatta már a szemöldökét erre az éles Mylene felé fordulásra. Kicsit nézegette, amiket épp nézegettem, aztán csak annyit mondott, hogy tele van szeretettel ez a nő. Persze azért a Vivancos legények is tetszettek neki :)
Vagy mint a szegény Mobyval a Looking for My Name :)) (elnézést minden Moby rajongótól, de ott is azért elég feltűnő a különbség a hangi kvalitásaik között...)?
Hát..... reméltem, hogy valamelyik fiókodban van egy titkos szuvenír 32 sávos felvétel, amiről a megfelelőket le lehet húzni, de ha nem, hát nem :))) Köszi a gyors választ.
A hozzáértőket kérdem: :))) - A Regrets-nek nincs stúdiókiadása enélkül a Murat nevű jóember nélkül? Mylene hangja nagyon kellemesen meg van keverve de ez a szegény ember a műbúgásos öblögetéseivel picit rendszeridegen elem a kompozícióban :)))
Kb. annyira sikerült férfiasra ez a duettje, mint anno Lukács Sándor sármőr - sanzonista kisiklásai.... :))
Amúgy érdekes, hogy mennyivel nőiesebb az alakja itt, "csipője is van", pedig a szintén Gautier által tervezett tavalyi turnés kosztümökben olyan "deszkának" tűnt. Mondjuk Gautier egyszer talán nyilatkozott valami olyat, hogy elsősorban az érdekli a ruhákban, hogy velük mennyire "módosíthatja" az ember a testét, szóval ez csak egy fine example :).
