Már hónapokkal is említettem neked, hogy a sátánizmus nem az, amire az átlagember gondol. Soha nem volt az, csupán a keresztény srácok üzleti ügyei úgy kívánták, hogy beleszarjanak ebbe a levesbe is.
Egyszer valamelyik sátánista egyház fórumán valaki azt írta erről a vallásról, hogy ez egy "agresszív, vad buddhizmus". Nem állítom, hogy egyetértek vele, de még mindig jobb ez a hasonlat, mint ha bárki holmi ördögimádó belezésnek tartaná a sátánizmust.
nmeglepődnél, ha belelátnál egy ilyen szentfazék fejébe.
és megrémülnél a gondolataitól.
itt te vagy az, aki fél.
nem mernél mondjuk elbeszélgetni szemtől szembe egy brutális emberrel.
Egyetlen szóval sem ítélem el az ok-okozatot. Csupán felismerem. Ami megszépíti a világot, az nem kívül, hanem belül, az emberben van. Miért próbálod ezt megtagadni? De nem mondom, hogy fogadd el, amit mondok. A világ olyan, amilyenné álmodod.
Biztos vagyok abban, hogy neki is volt önző indítéka. Ha más nem, a boldogságra, a jótett elégtételt nyújtó élményére vágyott.
Igazad van, req!! Mocskos szemét számito volt..
Tudod mit nem értek? Miért mindig magadbol indulsz ki! Ami számodra kivitelezhetetlen, az vagy nincs, vagy ostobaság. Ez nem vall bölcsességre, bár nem hiszem, hogy ez lenne a célod...
"kockaztatod a sajat elonyeidet azert, hogy a vegen mindenki jobban jarjon."
Ez a farkasfalka elve is vagy az oroszlánok vadásztaktikája. Ugyanúgy érdekszövetség, mint amit te a keresztényeknek tulajdonítasz, akik szintén érdekből "jók" egymással. Nem hiszem, hogy létezne "vegytiszta" önzetlenség, minden visszavezethető az érdekekre -- de ezzel semmi bajom.
A bizalom is ilyen: ameddig érzem, hogy a másiknak nem érdeke kitolni velem, addig biztonságban érezhetem magam, nem kell tartanom tőle. Az egész számításon, mérlegelésen alapul, legfeljebb nem csakis racionális alapokra épül.
Jézus beszédei... annyi mindent tulajdonítanak neki, hogy gyakorlatilag bármit is a szájába adhattok. Akár egy pisztoly csövét is.
Kereszténységet hangoztatnék? Tapasztaltad nálam, hogy az egómat, a jelenvaló életemet bármiféle jövőbeli jutalom vagy büntetés, valami külső entitás akarata, parancsa, óhaja, kedélye miatt bármilyen módon feláldoztam volna? Tapasztaltad-e, hogy én "szeretném a felebarátomat"? Hogy nem ítélnék? Hogy tisztelném "uramat és atyámat"?
Hogy a közös hallgatás keresztény irányelv volna? Olyan ertelemben igen, hogy kockaztatod a sajat elonyeidet azert, hogy a vegen mindenki jobban jarjon. Ez a keresztenyseg alapelve, adsz valamit, amiert akkor epp nem varsz cserebe semmit, adott esetben a bizalmat elolegezed meg a tarsadnak. Ahogy te mondod, "nem allsz ossze akarkivel" tehat csak olyannal, akiben megbizol. A bizalom pedig egy olyan dolog, amire a keresztenyseg tanitani probalja az embereket, nemtudom mekkora sikerrel...
Kulonben is, meg Jezus is megmondta, hogy ne legyetek ostobak... valami mas szohasznalattal, dehat mindegy, ugyis csak forditas az egesz, majd a hivo topiktarsak megtalaljak a megfelelo bibliai idezetet.
Az, amit te itt hangoztatsz, az tiszta keresztenyseg :) Pontosabban az, amit a hosszu evek alatt elfelejtettek belole, mert nem volt elonyos az egyhazaknak.
Kezdetben valahogy nagyon uldoztek a keresztenyeket... Aztan atformaltak a keresztenyseget ugy, hogy mar ne kelljen uldozni, hanem az elnyomast szolgalja. Ezert nem tudod elfogadni, es probalsz vele teljesen ellentetes filozofiat vallani, de a ketto egesz szepen ki tudna egesziteni egymast.
A fogolydilemma egy az emberek speciális helyzetekben való viselkedését kutató tesztsorozat része volt.
A résztvevők 87 ! %-a választotta azt, hogy vall.
Arról nem szólt a fáma, hogy keresztények, avagy sátánisták, esetleg ateisták voltak a maradék 13 %-ban többen. :)
Én még soha nem vettem részt utcai verekedésben. Egyszer sem volt rá szükségem. Sokszor történt a közvetlenül kezelemben "említésre méltó", egyszer egy késelés is, de nekem soha, semmilyen formában nem kellett beavatkoznom, és még csak idegesebb sem lettem. Másfajta "erőszakos" helyzetben azonban már nem egyszer voltam "határozott", de mindig csak védekeztem. Az emberek 99%-ának bőven elég a látszat, a fenyegetés, az ígéret. Dögevők.
Ha a bűncselekményt nem tervelték ki előre, és az előzetes kitervelés során erre a lehetőségre (ti. elfogásra, vallatásra) nem gondoltak, akkor máris mindketten megérdemlik, hogy akármi is történhessen velük, mert ostobák voltak.
Mondhatják azt is, hogy "nem veszek részt vádalkuban, nem vallok semmit". Ekkor jöhet a nyomozás, a bizonyítékok keresgélése, amiből szintén akármi is származhat. Eleve miért kéne bevallani bármit, csak a rendőr két szép szeméért? Majd meggyőz, ha van rá eszköze: mutat valami bizonyítékot. De addig... ártatlan bárányka vagyok, aki ott se volt, (miféle libát? ja, ez liba? akkor nem is kell!), mivel a túlélésre, a gyarapodásra játszom.
Ha a társam átver, és miatta 5 évet kapok, akkor egyrészt megpróbálok minél hamarabb megszökni, lehetőleg úgy, hogy minél kisebb legyen a halmozott büntetés esélye, tehát minél biztosabbra menjek. Ha véget ér a büntetésem, akkor felkeresem a társamat, és vázolom számára a rosszallásomat -- vagy, ha a sitten összehaverkodtam Don Gáspárral, és nekem megéri, hogy valami miatt ne legyek dühös a társamra, akkor akármi is történhet. Magánszorgalomból vagy pedagógiából megbüntetem vagy megjutalmazom (hiszen akaratlanul is, de összehozott egy befolyásos illetővel), vagy beajánlom őt Don Gáspárnak, mint remek túlélőművészt, hiszen annak idején ugyebár nekem is megfelelt meghitt tettestársként.
Én miért nyomnám fel a társam? Hogy utána tarthassak a haragjától és a szövetségesei haragjától? Megéri az nekem? Ha megéri, akkor... így járt. De mivel abból indultunk ki, hogy a társam volt, eleve nem állok össze akárkivel.
Hogy a közös hallgatás keresztény irányelv volna? Na ne röhögtess, mert még komolyan veszlek...
Ok, latom erted mire gondoltam. :-)
Altalaban az eroszakot "igenylo" helyzetek olyanok, amik hirtelen keletkeznek, es eroszak altal jonnek letre. Valoban nem menekulok az ilyen helyzetekbol, hanem inkabb arra torekszem, hogy ne tortenjen ilyesmi. Ha rajtam mulik, nem is tortenik. Kisgyerekkoromban volt utoljara olyan, hogy eloszor utottem. Ennyi ido alatt csak tanul az ember valamit. :-)
Az atkokban nem hiszek. Nem is nagyon szoktam masnak rosszat kivanni.
tenger: fárasztó észnél lenni, mi? Hat ezaz, ezert kenyelmesebb egy hagyomanyos vallas ;)
Ismeritek a fogolydilemmat?
Elfognak ket embert, akik elozoleg kozosen elkovettek egy buncselekmenyt. Tanu nincs ra, ugyhogy a kihallgatok a kovetkezo trukkhoz folyamodnak: kulon hallgatjak ki oket, es mind a kettonek azt mondjak, hogy ha bevallja, o csak 1 evet kap, a masik meg, mivel nem vallott, 5 evet.
Ha mind a ketten hallgatnak, akkor elmehetnek,
Ha nem bizom meg a masikban, akkor feltetelezem, hogy kopni fog, es inkabb en legyek az elso, az 1 evemmel, de a masik ugyanigy gondolkozik, igy minkettonket lecsuknak...
Mit tenne egy ilyen helyzetben egy satanista? kockaztatna-e, hogy o legyen az, aki 5 evet kap?
Vagy inkabb koveti a kereszteny iranyelveket, es mind a ketten szabadok legyenek?
Azert irtam, hogy gyulolnod kell valakit, mert erre en jottem ra, teljesen fuggetlenul azoktol a dolgoktol, amit itt a topikban meg a webszajtodon olvastam. Ha az embernek nincs ellensege, maga is megszunik letezni, eltunik a nagy kozos joban.
Req!
Lenne egy kerdesem hozzad:
nem sok idom volt foglalkozni a satanizmussal, de amennyit eddig megtudtam rola, egy rendkivul faraszto, kimerito eletforma. Ugyanis mindig mindent a sajat iranyitasod/hatalmad alatt akarsz tudni, ez pedig nagyon sok erofeszitest igenyel. Folyamatosan oda kell figyelni, nehogy atverjenek, es gyakorlatilag senkiben sembizhatsz meg. Gyulolnod kell valakit, kell, legyen ellenseged, hogy fenntartsa az energiaidat...
Mit csinalsz akkor, ha elfaradsz?
Nem számítottad bele az egyén hatalmát és önmagába vetett hitét. Ha tudod magadról, hogy erősebb vagy, mint aki megátkozott, akkor az illető máris szinte fölöslegesen erőlködött.
"Ez könnyen "kiszámolható"... Azt mondja a Lex Talionis elve, hogy "az erősebbnek van igaza". A legjobb védekezés az, ha semlegesíted az átkot, méghozzá ugyanazt az "eszközt" használva, amivel az átok létrejött: a képzeleted, az elméd, az akaratod ez az eszköz. Vagyis: ne higgy az átokban!"
Semmiben nem tudsz hinni amiben akarva/akaratlanul nem akarsz. Amiben pedig akár tudatosan, akár tudat alatt hinni akarsz, abban meg nem fogsz tudni nem hinni.
Ettől a tanács még lehet jó, csak kivitelezhetetlen, igy hasztalan is.
