Japán – és sokak szerint az egész világ – legszebb és legerősebb várkastélya. Messziről fehérlő falai után kapta a Fehér Kócsag becenevet. 1993-ban az elsők között választották be a világörökség japán helyszínei közé.
A 17. századi épület kiváló példa a japán kastélyépítészet fejlődésére és védelmi technológiáira. Öregtornya (mely kívülről öt-, de belülről hétszintes) három másik toronnyal van összekötve, belső udvarát három külső veszi körbe.
A virágokból először a kék nefelejcs tetszett: azt a szép nevét külön is megszerettem, hogy olyan... beszélgetős, és hogy értelme van: szinte rászól az emberre vele, úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye, ha kér?), hogy : ne felejts! Többnyire jól hallottam, egész világosan, égszín hangját, néha meg én magam súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan nagyon vártam már, hogy tán a szívem szólt helyette vagy éppen a fülem: ilyenkor nem tudtam, képzelem-e vagy tényleg csalok, neki, a neve mondásával?... De még ha csalok is, nyugtattam meg magamat, az a kis segítség semmi, hisz úgy szeretem; s dehogy felejtem, nem én, sohasem!
Egy virág úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár, Ősszel fogant, ugaron termett, Nem tudja, mi a nyár, Egy álom úszik végtelen vizen, Ringatja szelíden az ár.
Valaki állt egy kőhíd magasán, És a kezében volt egy kis virág, Ősszel termett, ugaron nőtt virág, És a szívében volt egy álom, S a vándor szólt:
"Mit érek véle, ha valóra váltom
Ez álomnak itt nincs otthona, háza - És ez a virág túlon-túl fehér: Az élet neki rút, s törékeny váza.
Ez az álom Se másnak, se nekem ne fájjon, Ne hulljon erre senki könnye És hervadó szirmához mi sem érjen, Még egy imakönyv se!
A virágot a folyóra bocsátom,
A szent, örök folyóra, A tengerhez hadd vigye közelebb Minden hullám és minden óra, Lehullatom a szent, örök folyóra.
Tartsa meg öröknek az örök víz, És viruljon a tenger közepén, Mint őszi pompa, s mint tavaszi dísz!"
S úgy lőn. A vándor ott maradt, a hídon állva, És a virág - elment - az óceánba.
Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy „úgy legyen”. És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy „úgy legyen”. És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal.” (Popper Péter)
„Soha nem vagyunk annyira elveszve, hogy az Angyalaink ne találnának ránk.” (Stephanie Powers)
