Nagyon vigyázz mit olvasol, mert mindent alá lehet támogatni a bibliából.És ez benne a megtévesztő.
Mondjuk most nem a Szentlélek hármas titkára gondoltam, hanem a sikeregyházas könyvekre. Egészen más fényben tüntetik fel a kereszténységet, mint amit valójában hordoz.
Nehogy azt gondold, hogy a Szent Lelket a keresztségkor vagy a bérmáláskor automatikusan kap(hat)ja valaki. Természetesen bármikor kaphatja, mert a Szent Lélek nincs kalodába zárva. De a tudatos hívőség egyértelmű jele a Jézus Krisztusban való hit meg a bűnbánat együttjárása, amelyek a Szent Lélek keresztségének bibliai feltételei és egyszersmind bizonyítékai.
"Van a Szentléleknek olyan teljessége, amilyenben a legtöbb keresztyén nem részesül a megtéréskor s ennélfogva az idôt tekintve mintegy második tapasztalatnak jelölhetô meg. De ez nem a Szentlélek ajándéka. Nem a Szentlélek vétele, nem a Szentlélek keresztsége, amint azt Isten Igéje tanítja. A Szentlelket egyszersmindenkorra a megtérésnél kapjuk, ô egy személy. Akkor tér be ô hozzánk egyszersmindenkorra, hogy megmaradjon."
"Világosan fel kell ismernünk, hogy Isten minden gyermeke megkapta a Szentlélek ajándékát. Mert ha az ember még nem kapta meg a Szentlelket, akkor még egyáltalán nem keresztyén, és fôfeladata kell legyen a Szentlélek várása, kérése és keresése, amely még nincs a birtokában. Ha azonban megkapta a Szentlelket, akkor egészen más a helyzet, éspedig nem a Szentlélek elnyerésének várása és kérése, hanem a már megkapott Szentléleknek való át- és odaadás. Az elsô esetben mi várunk az Úrra, hogy tegyen valamit, a második esetben Isten vár reánk, hogy mi tegyünk valamit.
Az üdvösség egyszerü feltételei: a büntôl való elfordulás, vagy a bünbánat és Istenhez való térés, vagy az Úr Jézus Krisztusban való hit. Ha mármost egy igazán bünbánó lelket a keresés és bocsánatkérés állapotában tartanak, ahelyett, hogy megtanítanák ôt Isten Igéjében gyermeki módon hinni és hogy Krisztusban bocsánatot nyert, ez veszedelmes tévedés, amely romboló, esetleg pusztító lehet, amely a lelket sötétségbe és lelki félelembe viszi a világosság és öröm helyett, amit Isten akar adni neki. De ha másrészt megpróbálok egy bünbánat nélküli lelket odavinni, hogy „csak hinni kell”, ahelyett, hogy elôször beismerje és megbánja a bünét, hasonló tévedésbe kerül. Krisztusnak felületes elfogadása csak külsô vallomássá és képmutatássá lesz. Éppígy van ez az elôttünk levô esettel is. Ha a Lélek túláradó életének hiánya bennünk nem annak a ténynek rovására írandó, hogy a Lélek nem tért be szívünkbe, hanem hogy nem szolgáltattuk ki magunkat teljesen Neki, aki már bennünk van, akkor súlyos és romboló hiba az ilyen lelket várásra és keresésre utasítani osztatlan és teljes odaadás helyett. Az ilyen lélek tovább kiált Istenhez a Szentlélekért, mialatt Isten mindazoknak, akik Krisztusban vannak, már megadta azt, és felszólítja ôket bizonyos feltételek betöltésére, amirôl megismerhetik a Lélek teljességét, nem a Lélekét, aki eljövendô, de a Lélekét, aki már ô bennük van. Nem ismerkedtünk-e meg már Istennek olyan gyermekével, aki hosszú idôn át könyörgött a Szentlélekért? Sírt és agyonkínozta magát, mert az Igének igazságát nem ismerte fel ezen a ponton. Mert az „igazság az, ami szabaddá tesz minket”. De ha ezt nem ismerjük, nem is vagyunk szabadok. Isten Igéje világosan és határozottan tanítja, hogy mi mindnyájan, akik Isten gyermekei vagyunk, „vesszük a Szentlelket”, vagy ahogyan Isten fejezi ki, elnyerik „a Szentlélek ajándékát”.
„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus nevére, a bünök bocsánatára, és venni fogjátok a Szentlelket.” (Ap. 2, 38.) Az Ige több részébôl megvilágosodik, hogy a keresztség itt Krisztusban, mint a bünök hordozójában való hitbeli vallomás ment végbe. Így Isten Péter által ezt a nagy igazságot tanította. A két nagy feltétel a Szentlélek elnyeréséhez: a bünbánat és a Jézus Krisztusban való hit a bünök bocsánatára. Nincs szükség más feltételre. Bánjátok meg büneiteket, változtassátok meg értelmeteket, higyjetek az Úr Jézus Krisztusban büneitek bocsánatára – és keresztelkedjetek meg erre – „és veszitek a Szentlélek ajándékát.” Két dolgot kell megtennünk, akkor a többit Isten elvégzi. Ha ezt a két dolgot megcselekszitek, akkor veszitek, – mondja Isten. Ez az ígéret erôsen megáll. Bizonyára embernek nincs semmi joga más követelményt hozzáfüzni e kettôhöz: bünbánat, hit – és veszitek, mert az Isten sem tesz hozzá mást. Ha egy lélek ôszintén megbánja büneit, és hiszi, hogy az Úr Jézus Krisztus megbocsátja azokat, akkor inkább beomlik a menny, mint hogy Isten adott szavát ne tartaná meg: „és veszitek”."
Igen, ilyenek a keresztények, bélyegelnek, gegőgök, kendezők és rátartiak, no meg a jellemtelenségekről ne is szóljak, nem emberek, hanem valami magasztosabb lényeknek valló minoszok, vagy egyszerűen leépültek csoportja? Ki tudja ezeket a keresztény szektákat követni?
Hát nem meg mondtam, milyen jellemtelen emberekkel dicsekedhetik a protestánsság reformátorai, mint Kálvin és követői?
Jézus is hasonló jókívánalommal küldte el melegebb éghajlatra Pétert, majd az egész kereszténység ilyen emberekre épült!
Tiszta szégyen!
Te is csak szájlengető kisiparos vagy, semmit nem tudsz Istenről, a valódi igazságokról, de úgy látszik saját hittanodról sem igazán, ám annál többre vagy hivatott a hulladékfilozófiák zabálásába, nem? :))
Összhangban Istennel kell lenni és nem a bibliával,m avagy emberek írásaival, amit szentemlelkemnek tartanak, mint istentől valót! Hazugság, hogy a biblia minden szava Istentől lett volna, nem!
Gonosz vörösszarvú patás szellem segedelme nélkül is remekül lehet kritizálni azokat a torzulásokat, melyek a kereszténységben megtalálhatóak. De jó szórakozás a vitapartner démonizálása, szép jellemre vall.
1Kor 14,1. Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
2. Mert a ki nyelveken szól, nem embernek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
3. A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésére, intésre és vígasztalásra.
4. A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.
5. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
6. Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?
9. Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
13. Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
19. De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.
22. A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
27. Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
28. Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.
Milyen kiadásu ez a lexikon. Asszem nálunk nem jelent meg. :o) Pedig érdekes lehet.
Bár a révületnél úgy láttam eléggé egy kalap alatt kezelte Baál prófétáit (pl vagdosás) és az Úr prófétáit. Bár exegézis szempontjából igazából mindegy.
Én is egyetértenék veled. És kizárólag azért ütöttem meg ilyen hangot, mert először finom igyekeztem feleletet kapni, majd erősebb hangnemben, végül amikor már erősen sorkítva fogalmaztam, akkor már felkapták rá a fejüket. No köszönet abban sem volt, de legalább volt reakció.
No "aki keres, talál", találtam is érdekes dolgokat a Keresztyén Bibliai Lexikon-ban, bekopizom, hátha tanulhatunk belőle:
Révület H. n-b-' (tulajdonképpen »prófétálni«), c-l-h rúah (tulajdonképpen Isten Lelke »rászáll valakire«); g. eksztaszisz (»öntudaton kívül«). Átmeneti jellegű, de feltűnő módon megváltozott tudatállapot, amelyet az okoz, hogy a numinózus erők hatalmukba kerítik az embert. A g. vallásban az istenségtől megszállottakat entheosznak, a megszállottságot enthousziaszmosznak vagy eksztaszisznak nevezték. Az ÓSZ-i eksztatikus próféták között is ismeretes az a jelenség, amikor Isten Lelke rászáll, szinte »belemegy« a prófétába, majd a próféta révületbe esve valóságosan is »más emberré« lesz (vö. Bír 14,6.19; 15,14; 1Sám 10,6.10; 11,6). Az eksztatikus próféták gyakran eszméletlenül, ruhájukat levetve hevertek a földön egész nap (1Sám 19,24). Az öntudaton kívüli állapotot zenével, tánccal (2Sám 6,5), szeszes italokkal (vö. Ézs 28,7), üvöltözéssel (vö. 1Kir 18,20kk.28kk; 22,6.10kk), a test bevagdalásával (1Kir 18,28) idézték elő. Nem véletlen, hogy éppen ezért »bolondoknak« tekintették őket (1Sám 10,11; 19,24; 2Kir 9,11). A »prófétálás Lelke« a kívülállókat is magával ragadhatta (ld. az 1Sám 19,20-24 szemléletes leírását). Az eksztatikus prófétaság jellemzői a későbbi nagyprófétáknál már nemigen fordulnak elő, csupán elhivatásuk történik víziók és audíciók kíséretében (pl. Ézs 6,1kk). Az apokaliptikus irodalomban a vízió már csak stiláris eszközként szerepel.
Eksztatikus jelenségek mind a jeruzsálemi gyülekezetben, mind pedig a páli gyülekezetekben ismeretesek voltak (ApCsel 2,1kk; 7,55kk; 18,9k; 22,17kk). Pál apostol maga is eksztatikusnak számított (1Kor 14,18; 2Kor 12,1kk), de ennek már maga sem tulajdonított nagy jelentőséget (vö. 1Kor 14,19; 2Kor 5,11kk; 12,1-11). A szakirodalomban vitatott, milyen mértékben tekinthető a Jel írója eksztatikusnak. (Ld. még EKSZTÁZIS)
Eksztázis A g. eksztaszisz fogalmának jelentésárnyalatai közül a mi nyelvhasználatunkban szereplő eksztázis az »elragadtatás«, »révületbe esés«, »az öntudat kikapcsolódása« fogalmát tartalmazza. Azt az állapotát jelenti ez az embernek, amelyben személyisége rajta kívül álló hatalom hatása alá kerül, és ez természetfeletti energia, ill. ismeret részesévé teszi. Ha a természetfeletti hatalom a sötétség ereje, akkor az ember személyisége egyre inkább megszűnik a tőle idegen erő, leigázó hatalma alatt öntudattal rendelkező emberi személyiség lenni a továbbiakban (Mk 3,21kk par), de ha a természetfeletti hatalom Isten Szentlelke, akkor az ember személyisége Isten kijelentésének részese, akaratának közvetítője lesz.
Az ÓSZ bizonyságtétele szerint Izráel korai időszakában voltak eksztatikus prófétai csoportok, akik járták az országot zeneszerszámokkal. Később jelentős próféták - elhívásuk történetének bizonysága szerint - elhívásuk kísérő jelensége az eksztázis, amelyhez hozzátartozik a vízió és az audíció (Ézs 6,1kk; Jer 1,4kk; Ez 1,1kk; Ám 7-9; Zak 1-6). Az eksztázisban nyert kijelentés célja Isten akaratának hirdetése értelmes emberi beszéd, vagy prófétai jel formájában. Látás a jövőre nézve, útmutatás fontos politikai eseményeket illetően.
Az ÚSZ bizonyságtétele szerint Jézus életének is voltak olyan részletei, amelyek több-kevesebb joggal eksztatikus jelenségnek tekinthetők. Ilyennek számít a megkeresztelkedése (Mk 1,10k), a megkísértése (Mt 4,1kk par), és a megdicsőülés története (Mk 9,2kk). Ezekben az esetekben személyiségének titkára, és küldetése jelentőségére irányítja Isten környezete figyelmét. Ugyanilyen élmény részese Péter (ApCsel 10), Pál (ApCsel 9,1kk), István (ApCsel 7,55). Ebbe a sorba tartozik János elragadtatása (Jel).
Hmmm, én bevallom okosabb lettem! :))))
Úgy látom ez, a Ferenc véleménye felé billenti erőteljesen a mérleg nyelvét! :))
1.Írod: Viszont halottam már olyanról aki, akkor nem érzett semmi különöset.
Akkor honnan tudta, hogy megkapta?
2. Te tudsz olyan Igehelyet amelyben a betöltekezettek hanyatt estek vagy hasonlót? Szerinted mi a jelentősége a hanyatt esésnek, te mit gondolsz róla?
