Hát ez valami döbbenet szép, amit írtál!!!!!!!!!!!! KÖSZÖNJÜK!!!
Hihetetlenül szépen és igazan fogalmaztad meg ezeket az érzéseket!
Most nem voltam ott ezen a koncerten, de jó párszor voltam már én is Félix koncertjein és engem is átjár a zenéje és a játéka! Néha azt veszem észre közben, mintha megállna az idő, hogy ugyan Félix játszik, de körülötte, illetve a zenekar körül megdermedne az idő, és csak a zene van, ami átárad az emberen! Teljesen elzsongító érzés!
Más együttesnél és más zenék alatt már én is éltem át hasonlót, amiről Te is írtál, de én nem szégyellem, hogy időnként peregnek a könnyeim, mert az a zene, amit hallok, az annyira megdolgozza és átjárja a lelkemet, hogy tényleg nem fér már több érzés a szívembe! Ilyenkor hagyni kell, hogy sírhasson - még ha csöndben is - az ember, mert ezzel megtisztul a lelke, ez a valódi KATARZIS! Nagyon örülök, hogy át tudod élni ezt Te is, nagyon ritka pillanatok az ilyenek! Én mindig hálás vagyok érte, amikor ekkora zenei "megrázkódtatásban" van részem, ami igazán átmossa a lelkemet! Csodálatos érzés!
A koncert este 18:25 perckor kezdődött. Igaz este 18:00-ra volt hirdetve, de szerintem, ha kétszer ennyit kellett volna várni a bandára, is megvártuk volna azt. Elég esőre állt az idő, mindenki az eget kémlelte és imádkozott, hogy mégse szakadjon le az ég, mert ha már le kell szakadnia az a Félix-ék zenéjétől, legyen. Szerintem nagyon jó életérzés volt, hogy fent a várban tartottak koncertet. A természet lágy ölén, a mondhatnám tiszta kék ég alatt, igaz nem volt az, de az ég alatt ültünk. Madarak röpködtek a fejünk fölött és hasonló természeti csodákban lehetett részünk. Hat után pár perccel aztán megjelent Félix, ölében a gyermekével, mellette felesége és mögötte, pedig a zenésztársai. Egy kis ráhangolás a színfalak mögött, és felléptek a színpadra. Egyedül a hőmérséklet volt zavaró, ugyanis aki nem volt élelmes és nem volt elég felkészült, az pléd és meleg kabát hiányában kicsit vacogott. Igaz a zene átjárta az ember testét és lelkét, és kit érdekelt már akkor, hogy ha oda is fagyaszt, az idő a székhez! Ha ára van ennek a csodának, akkor megfizetek érte-gondoltam. Azt nem tudnám pontosan megmondani, hogy mennyi számot is játszottak el, körülbelül egy órát játszhattak. És a nagy ováció hatására még kettőt a végén.
A zenéről azt hiszem, nem kell mesélnem. Ezt mindenki tudja és ismeri. Az érzést, mikor meghallja Őket zenélni. Elkezdenek játszani és megszüntetik a külvilágot. Megszüntetik a fájdalmat, a problémát és egyáltalán mindent, amit az ember érzékszervvel érez. Csak a fülünk marad, amin beáramlik a zene és eljut megannyi csatornán keresztül a legbelsőnkbe. Ahogyan a Félix a vonót a húrokhoz érinti és az összes hangszerből kifelé áradó zene a térben egyé forr össze, eljut a hallgatósághoz, akik csak dermedten ülnek és hallgatnak, mintha a paradicsom szállt volna le a földre, gondolhatnánk. Az ember végre tényleg boldog, megtalálja abban az egy órában azt, amit már régen nem érzett, és amit már régen keresett, mert hiányzik az életéből. Tökéletes boldogság. Csak ezt tudom mondani. És ezek a zenék! Érdekes, az ember mindig szégyenli, ha mások látják rajta, hogy gyenge, vagy olyan emberi megnyilvánulása van, amit nem mutogatunk. Otthon egyedül és ott, ahol senki sem látja, lehet és szabad, de emberek között sohasem. Hogy miről beszélek? A sírásról. Igen, bevallom, a legutolsó számnál már nem bírtam tovább, így hát nem foglalkoztam semmivel és senkivel, hagytam, hogy jöjjön az, aminek ki kell jönnie. Akkor már annyira szétveti és szétfeszíti az ember bensőjét ez a sok érzés, szépség, csoda, hogy mikor már nem fért el bent, hát kijött. Érdekes, hogy miért vannak ezek az érzések. Mikor boldogok vagyunk ugyanúgy sírunk, mint mikor fáj valamink, vagy szomorúak vagyunk. Valahol biztosan találkoznak ezek az érzések és ezért egy fajta a megnyilvánulási módjuk. Egyszóval nem tudom, ki mit gondol, és mit érez és egyáltalán. Őszintén megvallva nem is érdekel. A lényeg, hogy szombaton este egy óra teljes boldogság és tökéletes életérzés lehetett az enyém. Egy olyan élet és olyan érzés, amire sok ember csak vágyik és ábrándozik róla. Hazafelé menet, pedig hihetetlen dolog történt. A felhők ugyan maradtak az égen, de ennek ellenére átsütött a nap és egy tökéletes naplementét láthattunk Olyan éles kontrasztok voltak az égen, mintha izzott és parázslott volna az ég alja. A két szivárvány pedig, ami előttünk nőtt ki a földből, már csak hab volt a tortán, van a habon volt a cseresznye, nem is tudom, hogyan fokozzam és írjam le a látványt. Az ember már-már túlzásnak, vagy giccsesnek gondolná ezt az egészet, mintha úgy érezné, hogy ilyen márpedig a való életben nem létezik, és mégis! Fantasztikus hihetetlen csoda volt az egész. És mikor megláttam ezeket az égi és természeti csodákat, azt gondoltam mindez azért van, mert a többiek és Félix itt vannak. Lehet, hogy az a sok ember és a sok érzés, ami belőlük kijött, a zenével együtt felszállt az égig, és megérintették azt. Ettől lett olyan gyönyörűen csodálatosan szép minden. Együtt voltunk ott, együtt éltük át, és mindannyian azért megyünk minden áldott alkalommal a koncertekre, mert mindenki ugyanazt várja és szeretné. Boldogan és békességben élni, nagyokat érezni, szeretni, és ha egyetlen egy kívánságom lehetne az életre, azt kívánnám, hogy legalább addig hallgathassam ezt a zenét, amíg csak élek. Félix és bandája, pedig már halhatatlanok. Mert valami olyasmit csinálnak, ami mindig megmarad, és zenéjükkel beírták magukat az emberek szíve és lelke által a halhatatlanság nagykönyvébe.
Az infó amit leírtam igaz. A jegyárak elővételben 1600.- a helyszínen 2000.- ft-ba kerülnek. Akkor hát jövő héten jó hallgatást mindenkinek, aki ott lesz. Én nem hagyom ki, az biztos.
Amennyiben jók az információim akkor Lajkó Félix legközelebb a Borsodi Fonó, Északkelet Magyarországi Nemzetközi Folklórfesztiválon lép fel 2006.06.03. - án este 18:00 órai kezdettel a Diósgyőri Várban.
A legutóbbi cd nem a 7. volt? Én a Lemezkuckótól rendeltem meg, talán nekik van. Amúgy pedig mikor a Művészetek Palotájában volt januárban koncertje ott árulták a cd-it. Érdemes szerintem koncertek előtt levadászni, vagy meg lehet próbálni a Művészetek Palotájában, ott is van egy cd bolt ha jól tudom. De át tudom írni neked ha gondolod, küldd el emilben a címed és postázom. Így a management is rá lesz utalva ha látja, hogyan jutnak hozzá a rajongók a cd-hez, hogy rendesen szállítsanak. Különben nekik anyagilag nem megérős, ha nincsen normális ellátottság a boltokban. De ezen meg ne lepődj meg, hogy nem jutsz hozzá. A diákszigetes fórumon egyszer már kifejtettem az ezzel kapcsolatos gondolataimat.
Kérdés: nem tudjátok, hogy Félix legutolsó lemezét hol lehet kapni? Jó ideje vadászom, de sokkal nehezebb dió, mint gondoltam... mindenhonnan kifogyott, meg visszaküldték a kiadónak. Ja, és még a hivatalos bolt se tűnik úgy, hogy működne... :(
Koncertet szeretné(n)k megint. Elvonási tünetekben szenvedek, aminek elég kellemetlen mellékhatásai vannak. Lehet, hogy meglátogatom a körzeti orvosomat és ha diagnosztizálja a problémámat akkor talán a TB támogatni fogja, hogy ez a koncert végre létre jöjjön. Vagy a következő koncertig fellépő tünetek tekintetében, kérjem ki kezelőorvosom és gyógyszerészem tanácsát? A mellékelt levélből Ön is láthatja, hogy problémám elég súlyos. Mivel élet és halál kérdéséről van szó esetemben, kérem, hogy minél rövidebb időn belül tudassa honlapján keresztül a következő koncert helyszínét és időpontját.
A szabadkai hegedűvirtuózt úgy ismerte meg a világ, hogy szédületes iramban, fékezhetetlen őserővel, szilajul szaggatta a húrokat. Mára a művész beérett. A szenvedély és a szélsebes futamok megmaradtak, ám a virtuóz erőfitogtatás alázatosabb. A láng továbbra is ott lobog muzsikájában. A démoni hegedűs a Vajdaságból kiindulva világsztár lett, Párizstól Londonon át Tokióig mindenhol meghódította a közönséget.
Az együttes tagjai: Lajkó Félix-hegedű Brasnyó Antal-brácsa Kurina Ferenc-nagybőgő
Vendégek: Bizják Gábor-kürt, Dresch Mihály-szaxofon, Michael Babinchak-csello
Ha még senki nem válaszolt erre: tudomásom szerint egészes hegedűn játszik, de mivel rájött, hogy a keze nem oly nagy, ezért egy kicsivel kisebb a hegedűje, de nem háromnegyedes.
Életemben először voltam Lajkó-koncerten, de azt kell mondjam, amit az index írt, nagyjából egyezik azzal, amire gondoltam...
A hangosítás csapnivalóan gyenge volt. Nem is értem, hogy lehetett ilyen helyre vinni egy hegedűt... Nagyon nyers volt, visszhangos, nem jó.
Félix persze nem játszott ettől rosszabbul. Én őt a Koncert '98 c. lemezről "ismertem meg", az maga volt a csoda. Most nekem kicsit hiányzott annak az érzelmes, finom hangja, hangzása, helyette sodró lendületű, virtuóz Félixet kaptunk - aki persze néha azért lelassított, és az kellett is nagyon. Markovic-ék viszont zavaróan túl voltak hangosítva. Utána már egyszerűen nem hallottuk a finomabb hangokat... :( Egyébként jó, vidám zene volt az, amit játszottak, Félix-szel együtt remekjó volt, ott már helyén volt a sodró lendület, a követhetetlen futamok, a rögtön az elején elszakított húrt kerülgető citeraszó (ami az elején szintén nagy öröm volt). Egyetlen gond, hogy ott is túl volt hangosítva a rezesbanda, elnyomták a citerát / hegedűt.
Ha én lennék Félix helyében, erősen fenékberúgnám a szervezőt és a hangmérnököt...
Nekem pár napja került a kezembe a 98-as Koncert c. lemez... Sok jó zenét, zseniális muzsikust hallottam már - de ez valami más kategória. Hasonló stílusban eddig nekem a Ghymes Rege ill. Smaragdváros c. lemezei vitték a prímet, de most...
Számomra hihetetlen élmény volt a koncert, életem egyik legszebb estéjeként fogok rá visszaemlékezni. Ehhez akkor ezek szerint biztos hozzájárult az is, hogy az első sor közepéről élvezhettem végig az előadást, így minden apró hangot, mosolyt, játékot sikerült elcsípnem. Tényleg lebilincselő volt! Egy percig sem éreztem, hogy bármi nem stimmelt volna, vagy, hogy ismételnék magukat. Őszintén szólva még sokkal-sokkal tovább is el tudtam volna hallgatni-nézni mindannyiukat...:)
Sajnos Vitézgicával értek egyet, pedig a 10. sorban ültem. Annyira jól játszottak, és olyan volt, mintha valamilyen láthatatlan fátyol nem engedné át a hangokat.
Lajkót nem csak önmagáért szeretem, hanem azokért is, akikkel együtt játszik. Szédületes a brácsa, a bőgő, és ezek vesztek el valahogy abban a teremben. És nem ez volt az első ilyen élményem. Hangosítás nélkül itt nem elég 2-3 hangszer. Hú, de vágyódtam valamilyen füstös klubba!!!
Nekem nagyon tetszett a koncert. Inkább petubival értek egyet. Bár meg kell jegyeznem, hogy a 2.on igen füleltem, hogy halljam a muzsikát, főleg a finomabb részeknél. De aztán megszokta a fülem és nem rágódtam rajta. Viszotn úgy gondolom, azaz úgy tudom, hogy semmilyen erősítés nem volt. Belógó sem. Pedig elfért volna. A kíséret Félix részéről alázatos volt és nem volt hiányérzetem az arányokkal kapcsolatban. Élveztem, de nagyon a muzsikát. Folyamatosan ragadtak el, és ebben a vendég zenészek is kivették részüket. Ezek az új dalok taroltak és a CD-n , mert gondolom előbb -utóbb ott a helyük- ütősek lesznek. A 4. sor más mint a 2. emelet. Legközelebb korábban kelünk Miskolcon. És tudom hogy Félix sokszor ragaszkodik az akusztikus, erősítés nélküli játékhoz, de lehet, hogy néha rá kell segíteni technikával. Voltam már erősített teremben Félixszel és nagyon rendben volt. Persze jó lenne török ülésben közé és bandája közé leülni és úgy hallgatózni, de ez 1700 embernek nem megy.
Sajnálom, hogy csalódás volt számodra az első rész. Nem úgy nekem!!!!
Amikor megszólalt a zene, valamit furcsállottam, de nem tudtam mi az. Pár pillanat múlva rájöttem, hogy a remek akusztika miatt most nem külön-külön mikrofon áll a zenészek előtt, hanem a térbe belógó mikrofonok adják az erősítést. Így a hegedű sem volt olyan éles, mint az eddigi koncerteken megszokott. Szerintem fantasztikus volt így!!!! Igaz én a 4. sor közepén ültem, ami szerintem az egyike a legjobb helyeknek.
Egyáltalán nem éreztem hátrányát annak, hogy egy kicsit elvontabb zenét szólaltattak meg. Sőt csodáltam, hogy újból és újból meglepetést okoznak. Ez egy újabb - de a korábbi időszakokhoz hasonló, szintén kiemelkedő és remek - színfoltja zenei világuknak. Ahogy Félix is többször nyilatkozta, nagyon sok féle zenét hallgatnak. Ez ugyan úgy mint minden emberre, egy zeneszerzőre is hatással van, ettől olyan gazdag és változatos a belső zenei világa, amit ő mint zenei géniusz, ki is tud vetíteni ránk, közönséges halandókra :))))).
A vendégzenészekkel közös produkció is szédületes volt. Dresch Mihály fantasztikus zenész (persze a többiek is), eszem ágában sem volt sajnálni, fantasztikusan bánik a hangszerekkel. Időnként egyes hangszerek hangja azért került háttérbe, mert azok éppen akkor kíséretet játszottak. Az nagyon tetszett, hogy amikor Félix éppen kísért szinte végig mosolygott. Látszott, hogy rendkívüli módón élvezi az együtt zenélést, és azt, hogy rögzített mikrofonnal nem volt helyhez kötve.
Szóval számomra most is fantasztikus élmény volt, mint mndig, és sajnálom, hogy nem minden koncertjükön tudok ott lenni.
...– Hogyan írja a számait, komponálja őket, vagy inkább improvizációkból állítja össze? – Aki nagyon komolyan komponál, azt én úgy képzelem el, hogy – Hogyan írja a számait, komponálja őket, vagy inkább improvizációkból állítja össze? – Aki nagyon komolyan komponál, azt én úgy képzelem el, hogy minden reggel leül egy íróasztalhoz, aztán rettentően sokat ír, csak úgy dobálja a papírokat… Hát, én nem vagyok ilyen. Kotta nélkül is lehet komponálni, és az szerintem sokkal komolyabb. Nálunk úgy működik, hogy összehívom a zenészeket a Pipa utcai Bandi kocsmába, és reggel kilenctől délután ötig próbálunk. Négy óra felé megjön az ebéd, a feleségem főz, és tulajdonképpen a helyszínen találjuk ki a számokat. Nem teljesen improvizációból, mert támpontokat azért adok. A keret, a téma megvan, de a többi nincs megbeszélve, úgy nem is lenne jó. minden reggel leül egy íróasztalhoz, aztán rettentően sokat ír, csak úgy dobálja a papírokat… Hát, én nem vagyok ilyen. Kotta nélkül is lehet komponálni, és az szerintem sokkal komolyabb. Nálunk úgy működik, hogy összehívom a zenészeket a Pipa utcai Bandi kocsmába, és reggel kilenctől délután ötig próbálunk. Négy óra felé megjön az ebéd, a feleségem főz, és tulajdonképpen a helyszínen találjuk ki a számokat. Nem teljesen improvizációból, mert támpontokat azért adok. A keret, a téma megvan, de a többi nincs megbeszélve, úgy nem is lenne jó. ... ... Ahogy az ember, úgy a hangok, a formák is letisztulnak. Persze van ebben egy kevés tudatosság is. Ahogy nézem, az emberek harmincéves korukra általában elérik a céljukat, és akkor jönnek rá, hogy hülyeség volt, amit addig műveltek. Most vagyok harmincegy éves, és én is valami hasonlóra jöttem rá. Megnőtt a hajam, a szakállam, lett feleségem, született gyerekem, meghíztam, ennyi. A zenével is csak az történik, ami az emberrel, máshogyan ez nem is működhetne."
Nagy várakozásokkal mentem a Művészetek Palotájába (a fantasztikus akusztikára és Félixra gondolván), de az első részben nagy csalódás volt számomra a trió előadása. Lehet, hogy rossz helyen ültem (a 2. emeleti oldalerkélyen, a színpad fölött, de pont láthattam Félix minden rezdülését, grimaszát), de szinte alig hallatszott valami, mintha tompítva jöttek volna fel a hangok. A zeneszámok pedig - mintha ötször egymásután ugyanazt játszották volna. Pedig higgyétek el, hogy minden lemezét ezerszer meghallgattam és pont azt szerettem bennük, hogy változatosak, sok bennük a dinamikai váltás, stílusban is különböztek a számok: erre most mindre rácáfoltak, sajnos. De aztán amikor Dresch-hel bejöttek az első duóra: kicsit felélénkültem, és onnan már értettem, hogy miért is szeretjük őket olyan nagyon, és a vastapsot is megérdemelték. Nagyon tetszett a kürtös és a csellós beállítása a zenekarba a szaxi mellé.
Mindezek mellett úgy gondolom, hogy ezt a koncertet inkább a Fesztiválszínházban kellett volna megtartani. Mert én úgy szeretem hallgatni a zenéjét, hogy körülvesz. És ez az élmény a MUPA-ban nagyon hiányzott nekem. Szegény Drescht nagyon sajnáltam, amikor a hosszú furulyán játszott, hiába adott bele apait-anyait. És amikor a szaxofonra váltott, akkor a hegedű hangja került háttérbe. Vagy nektek más volt az élményetek? Milyen volt máshonnan hallgatva?
Azokat is kérdezném, akik ott voltak a CD-felvételen, Aggteleken: ezeket a számokat játszották ott is a trióval? Mi várható az új CD-től (azért remélem, hogy hamarosan megjelenik ...!)?
Január 22-i rövid cikk innen az INDEX-ről, a Rapülők koncertjéről írottakba beágyazva:
Lószőrszaggatás a Nemzeti Hangversenyteremben
A Rapülők Gregor Józseffel súlyosbított visszatérésére kevésbé fogékonyak sem maradtak teltházas koncert nélkül szombat este, ha befértek a Nemzeti Hangversenyterembe: Lajkó Félix vajdasági hegedű- és grimaszművész akusztikus koncertjére minden jegy elkelt, a vendégművészekkel gazdagon illusztrált produkciót honoráló, szűnni nem akaró vastaps pedig a legdurvább önkényuralmi időket idézte.
