2017. 09. 06. A topik olvasóinak a figyelmébe:
Az öngyilkosságra való buzdítás büntetőjogi kategória. Amennyiben ilyet látunk, az elkövető számíthat az összes nickje nyom nélküli eltakarítására, és arra, hogy a megfelelő hatóságok megkapják az intézkedéshez szükséges adatokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ongyilkossagi-gondolataim-vannak.html
"...csak..." - tévedsz... nyilván nem éltél még át kilátástalan helyzetet: meg tudtad oldani... csak hogy nem mindent lehet megoldani... számtalan egészségügyi ok válthat ki ilyen döntést: nem mindenki akar szenvedve meghalni, ha pl. korábban átélte bárki fájdalmas halálát: tüdőrák, hogy csak egyet mondjak, vagy gondolj csak arra a sok emberre, akik a seviza gazemberség miatt fejezte be önszántából az életét...
Az élet NAGY ÉRTÉK, de véges, s a sok vallási indíttatású dogma sokkal szűkebb tudatot jelent, mint egy tudottan bekövetkező, fájdalommal teli saját halál megelőzése...
Nagyjából egyetértve veled, kis kiegészítéssel élnék - a rezignált felhangok ellen.
Azért kell végigcsinálni, mert a programot te magad állítottad össze a köztes létben, persze segítőkkel együtt. Tehát ha öngyi van, akkor a saját tervedet köpöd szembe. A gondosan és mindenre tekintettel kidolgozott, optimális élettervet téped ketté egy hülye döntéssel. (Ahogy a buddhista mondja: a drága emberi testet - semmisíted meg.
Ráadásként legközelebb ugyanitt kell folytatnod - totál lúzer döntés.
A Tízparancsolat része, hogy Ne Ölj. Ebbe beletartozik az is, hogy saját magadat se öld meg. Az életed Isten adta, cask ő veheti el, amikor eljön az ideje.
Nem lehet bűn, mert csak mentális betegség vagy sokk következtében kialakuló kórosan beszűkült tudatállapotban lehet elkövetni öngyilkosságot. Csak annyira minősülhet bűnnek, amennyire pl. a tüdőgyulladásban elhunyt is bűnös a betegségéért.
A normális ember tudja, hogy a cselekvéssel (legyen az jó vagy rossz) csak egy új pohár vizet tölt magának a tiszta pohárba, amit neki meg kell majd inni. Az egyetlen normális, emberi cselekvés: a nem cselekvés.
A jó cselekedet az a megtért ember normális állapota. A karma nem automata, hanem az igazság kikényszerítő törvénye; addig ismételsz, amíg meg nem tanulod a leckét.
Mink eccerű népek hiába hangoskodunk hogy elhisszük amit a káplán és a teologia meg dogmatika mond a kiskátekizmust is becsóloljuk habátor logikátlan.....
minden iparkodásunk dacára termelünk s e l e j t e t rendesen.Enélkül élnünk lehetetlen.
Jézus mondta hogy akinek icipici hite van mint egy mustármag és azt mondja a hegynek ugorjon a tengerbe MEGTESZI. Kinek van tehát hite ? Akiket ismerek SENKINEK :)) mindenki csak a maga kis intellektuális aztat hiszemjét vagyis hiszékenységét vakhitét takinti hitnek.
A hit valójában K A R I Z M A a kilenc karizma egyike csodaképesség : részesedés Isten hitéből intuitive.
Az etikus magatartás nem intellektuális gondolkodás és szorgoskodás hozama.
Hanem az isteni törvényrend keretei közötti objektiv szeretet-szolgálat
Oéldául az angyal az INTUICIÓJA által tudja hogy mit lehet/kell/tilos cselekednie. Nem azért mert iskolázott eszes és logikus illetve határozottan magabiztos valamiben
hanem mert ÉRETT a közszolgálatra.
A spirituális Mesterek is hasonlóképpen.
Az ilyesmi az ember egyéni tudata FELETTI KÖZ-tudat müködése .Mondhatni nem a lét cseppja hanem az óceánja jogosult.
Egy apokrif történet szerint Jézus szombatnapon sétált tanítványaival és látott egy zsidót a földjét művelni, mire így szólt: Áldott vagy, ha tudod, mit teszel és átkozott, ha nem...
Ha a bűn fogalmán felülemelkedve, Isten mindenkor munkálkodó léte dolgozik benned, akkor áldott vagy, ha bűnnek tartod és annak tudatában teszed ezt, akkor átkozott..
Nem a cselekedet maga, hanem a mögötte lévő tudatállapot számít. Aki bűnnek tartja/tudja az öngyilkosságot és úgy teszi meg... az bizony szorul. Aki nem tartja annak, mert felülemelkedett rajta, elérte az isteni tökéletességet, mely felhozza napját jóra-rosszra egyaránt, arról meg nehéz elképzelni, hogy tökéletessége erejében a földi lét elől menekülne...
Feladattal/céllal születtünk le a saját testünkbe. Szerintem bűn az öngyilkosság, kicsit viccesen a dezertáláshoz tudnám hasonlítani. Olvastam/meghallgattam halálközeli élménybeszámolókat és akik túlélték az öngyilkossági kísérletük, azok rájöttek, hogy mekkorát hibáztak.
Ha öntudatlanok vagyunk akkor nem vagyunk tudatosak. Ha álmodunk akkor meg legfeljebb csak részben. De a klinikai halál állapotában állítólag teljsen tudatosak vagyunk. (bár én még nem próbáltam :)
