Drágáim, akkor ugorgyunk, ahogz Pósalaki bácsi mondta volt. Nem vagytok túlságosan építő jellegűek az egy A.S. kivételével de neki mondjuk szakmájához is kötődik :).
Hm, úgy érted, nem fog állani ércnél maradandóbb emléked?
Fel a fejjel; az lehet baj egyébként, hogy amit ilyen szépen egyszerűen megfogalmaztál a többi egyszerűeknek, azt előtte előtte tök bonyolultan is megfogalmaztad, hogy csak kevesen értettük, és ez csak az időt rabolta, a tiédet is, amíg fél óráig megfogalmaztad, meg a miénket is, amíg értelmeztük (persze, van akinek tovább tartott, érted, nem magamra célzok), szóval az a szép - és érthető - , ami egyszerű, ez fontos alapelv, tudnod kellene, és te is izé, valami ex-eltés, álruhás irodalmár vagy? Csak kíváncsiságképpen.
Igaz i gaz!
Én jó néven venném tőle, ha kapnánk CSAK ide egy általa írott négysorost.
Jó, legyünk szerények, lehetne rövidebb is.
Viszont cserébe valami érdekességgel kellene szolgálnunk neki, mert a topik ezidáig holmi "gügyü-gügyü, döncike...".
Izé, lev, mond csak egészen véletlenül nem az irodalomtörténész, Király Istvánnak a fia vagy-e, és nem-e a testvéred véletlenül eza focikapus, Király Gábor. Csak úgy eszembe jutott, hogy hátha.
Ja, és mégegy, ti értitek, amit ez marginális írt, annak a második részét?
Nem uncsi ez a kikinekkicsodamicsodája? Tényleg benne van pakliban mint a hírnév felé hajtó erő - de inkább a tudományiparban. Meg lehet nézni kritikusékat, esztétáékat és elmélészéket (hadd ne írjak neveket), hemzsegnek a családi vállalkozások. A költő/költőnő meg jöhet egyszál gatyába/bugyiba, verseivel és imidzsével, és lenyűgözhet mindenkit. Pl. Karafiáth - szép, vagány ésatöbbi nőiség, de szövegek is kellenek a hátországba. Nem feltétlenül jólmegírtság szempontjából, hanem elég ha jól ki vannak találva. Huncutság és melankolikus szadomazo - libidójuknál fogva fordítja a maga hasznára az irodalom menedzsereinek és atyáinak a hatalmi potenciálját. És ez kétségtelenül egy szép de nehéz, művészileg is értékelhető vállalkozás. ;-)
Rendben, kedves kiralev, ez így már más. Mellesleg nem indult meg találgatás, de tény, hogy adott esetben segíthet a dolog a tehetség mellett. Még egy kérdés, mert jog szerint ugye ez is fennáll: nem lehet, hogy a _mamája_ felvette a papa nevét? Merthogy az én anyám is ezt tette, ergo ugyanúgy hívják, mint a család bármely más tagját. Szóval? Nem Judit a mamája Orsolyának?
Jó, akkor csak annyit, hogy infóitok nem helytállók, azért írtam eredetileg. Orsit személyesen ismerem, barátom, rengetegszer olvasunk fel és publikálunk együtt különféle lapokban, tehát (remélem) hiteles hírforrásnak számítok. Egyébként azért szóltam bele a topicba, mert mindig elindul a találgatás, ha valaki sikeressé válik, hogy ki fia borja az illető. Azért mondtam, hogy ilyen és ehhez hasonló (családi) előnyök kilőve Orsi karrierjében. Nem felvett név, nem a nagymama, nem a kereszthúgának adoptált neve, hanem a papájáé. Ja, és a húgát is így hívják (mielőtt félreértenétek, nem Orsolya ő is, csak Karafiáth)
Király Levente
Bár családi körülményeit nem ismerem, de továbbra is tartom, hogy a kedves mama az, aki. És megszólal bennem a joghallgató: kedves kiralev, a családnevet Magyarországon nem az apa után adják, hanem a szülők megállapodása szerint bármelyikük vezetéknevét viselheti a gyermek, a kikötés csak az, hogy ez konzisztens legyen az összes gyermek esetében a család egységének megőrzése miatt, tehát ha az egyik Stipovitcz, akkor mindegyik az, vagy mondjuk mindegyik Karafiáth. Az más kérdés, hogy _hagyományosan_ az apa vezetéknevét szokás. De az sincs kizárva, hogy Orsolyamama egyedül volt, mikor szült, így lánya az ő vezetéknevét kapta. Ha valaki konkrétat tud, az írja meg, mondjuk a Költőnő enszájából adott nyilatkozatot hitelesnek fogadhatjuk el, a vezetéknévre épített feltételezést nem.
Hu, húú, és arra nem is gondoltál, hogy direkt felvette az anyukája nevét, mert az olyan szép, mert mondjuk a papájának meg az a neve, hogy stipovitcz, vagy ilyesmi, és az nem tetszett neki, és ez a karafiát egy jó kis művésznév, fogadjunk, hogy karfiolnak csúfolták az oviban. Na, erre nem gondoltál, apafej? Nem, mi? Fogadjunk.
Csak azért szólok, mert még az elején mondtatok valamit Orsi mamájáról. Szerintem elkerülte figyelmeteket, hogy hazánkban a családnevet az apa után adják, tehát Karafiáth Judit irodalomtörténész nem apja, nem anyja, sőt, egyáltalán nem is rokona Orsinak. Tehát a családi előnyök kilőve.
Szépen kijelölöd, kopipészt valami keresőbe és akkor elvileg be kell hozni, nem? :) Ha valaki csinálna belőle linket, hálás lennék. És Orsikát azért tiszteljük meg nagybetűvel. Scannelni lehet és írhatnál is róla, kedves getom. Köszi.
Na akkor valami ügyes gyerek mondja meg nekem, hogyan kell megnézni azt a képet, mert a megszokott zseniális ráérzésem és barvúrós tecnikai izém nem működik, és nem sikerül behoznaom aztata zoldalt, és mérges vagyok, és mérgembe mindjárt bescannelem azt a képét, ami a könyvhét c. újság egyik címlapján van.
Vazze, vazze, és még egyszer vazze. Ezzel az orsikával csak gondom van, csak gondom.
Egyszerkétszer Satöbbi koncerteken láttam régebben. Olvastam tőle egykét verset, írást, de nem ragadta meg különösebben a fantáziámat, biztos vagyok benne, hogy sok fiatal "asztalfiók"író éldegél mostanában, akik nagyobb dolgokat is csinálnak. Persze nehéz a huszonegyedik századi fiatalköltőknek. Miről is írhatnak? Éldegéljük többnyire kényelmes életünket, és alapjában véve semmi komoly bajunk nincs, nem éhezünk, nincs háború, nincsenek olyan eszmék, amikhez kötődhetünk, amik vannak, azok meg röhejesek. Marad tehát a szerelem, a peches költőknél pedig ott is rendben van minden.:-)
Nem véletlen, hogy sokan próbálkoznak a klasszikus versformákkal mostanában, hisz legalább formailag és technikailag szép dolgokat tudnak így kreálni, és az sem, hogy sok az ilyen amerikaiszépséges "kis mindennapi csodák" vers. De én szeretem ezeket, és tisztelek minden embert, aki tollat ragad a kezébe, hogy vers formájában megörökítse gondolatait, érzéseit.
Ki kezdett itt mit, ember?! Szimplán ennyit írtál: ahhoz, hogy valaki megfeleljen valakinek, jó mélyen nyalnia kell az illetônél. Szerinted tehát, ha még valaki életében érvényesülni szeretne az irodalmi pályákon, akkor tegyen így.
Vagy, ha nem így gondoltad, akkor azt gondold meg, mit írsz.
Nna.
Ami a vizuális élményt illeti, sajnos, mivel én elôbb pillantottam meg KO fényképét, mint olvastam volna tôle valamit, nekem már csak így maradhat meg: "milyen ... (kívánt jelzô beillesztendô) verseket ír ez a szép lány..."
De ez miért volna olyan elítélendô? Fordítva is működne. Talán.
Van egy másik topic is a az indexen ahol döcög ez a téma: KORTÁRS MAGYAR IRODALOM. De ott egy kicsit le van már rágva. Ami baj nekem mert még rágcsálnám.
Azt árulja el valaki, hogy mér vagytok így rábukva a vizuális élményre? nekem van erre egy tippem, majd később, egyszer.
Én is láttam őt élőben kül., nagyon szép lány, és arra kellett rájöjjek, mostanában teljes gőzzel, hogy ez nem mellőzhető az ő sikerében. Az imidzs feltétlenül része a művészetnek, nőknél ált ennek csak felül(alul)eti része szokott figyelmet kapni. Legfeljebb még a póz és a stílus. Ennek pedig az a veszélye, hogy előre beálló szempontok ;-) szerint fogják meg(el)ítélni, mint azt Molnár írása is tanúsítja. KO esetében a vers fílingjét megteremtő alak meg még jobban előtérbe hozza a nőt (a Nagy Nőt). ez az egész szerintem arról szól, hogy milyen jó behatolni valaki intim terébe és erre egy ilyen női világ tutira megfelel. A kritikus különben is természete szerint aggresszív a szöveggel - hát milyen legyen egy nőszöveggel? Lásd ehhez kedvenc kritikusom néhány örökbecsű sorát: "az olvasó, a kritikus a durva, szőrös szörnyeteg, a maszkulin, aki megpróbálja becserkészni, realizálni, elsajátítani, megbaszni a szöveget." (Farkas Zsolt, http://www.geocities.com/Athens/Crete/9391/tandori.html)
hehe, szakma és terület, önálló kognitív struktúrákkal, ráadásul nem teljesen szubjektív, hanem sokkal inkább interszubjektív, merhogy megértésre számít,
