Egyetértek a retorika-elméleti meglátásoddal: kérdés, mi a kívánt hatás? :DD (21660)
Hogy ne tegye/tehesse fel a kérdést a hallgatóság, hogy megállja-e a helyét az implicit állítás.
Ööööö... igen, lehet ez is, de lehet tömörítés is. Tekintettel arra, hogy a hallgatóság (pl. te, de mások is) azonnal kétségbe vonták az implicit állítást, még ha az is volt a célom, hogy burkoltan rádkenjek valamit (Isten látja lelkemet stb. :), hát talán elmondhatjuk, hogy nem sikerült.
Nem valami olyan burkolt előfeltételezés van ebben, mint amilyen neked annyira nem jött be régebben? (21704)
Nem látok benne burkolt előfeltételezést (mutass rá, légyszi), sima beszólást látok benne.
Nem értem, miért írod ezt, piszkálódni támadt kedved? :DDD A beszólás nagyon sokszor (amikor nem direkt, hogy pl. "te huje vagy") éppen a burkolt előfeltételezés módszerét alkalmazza. A zárójeles mondat, amire utaltam (21701), így hangzott: "mondtam is magamnak, amikor a 21625-öt olvastam, hogy úgy beszél ez a holist, mint egy iskolapszichológus, csak nem foglalkozást váltott?, de amikor láttam, hogy Ványa válaszát nem méltatod válaszra, elhessegettem magamtól a gondolatot." Válaszomban (21704) megpróbáltam kifejteni, hogy miért érzek ebben burkolt tartalmat, de úgy látszik, nem sikerült. Megpróbálom részletesebben (ez is egy beszólás ám! :D):
iskolapszichológus: valaki, akinek az a dolga, hogy úgy csináljon, mint ha érdekelnék a gyerekek lelki problémái. Foglalkozás (tekintettel a fordítás viselhetetlenségéről itt időről időre előadott siralmaimra is): valami, amit az ember azért csinál, mert pénzre van szüksége és nincs jobb ötlete. "Ványa válaszát nem méltatod válaszra": szegény Ványa, megérdemelte volna, hogy válaszolj neki. Tehát a burkolt tartalom: "Már majdnem azt hittem, ezentúl úgy fogsz csinálni, mintha érdekelnének az emberek lelki problémái, de aztán bebizonyítottad a lelketlen válasz-nélkül-hagyásoddal, hogy fenéket, csak a szádat jártatod, csávókám."
Így már világos?
Ötödrészt, miért érzem, hogy ellenséges vagy? (21703)
Miért érzem modorosnak a kérdésedet?
Ööööö, talán mert tényleg modoros volt? Azért van ám ilyen is! Valóban modoros ez az "ötödrészt" duma, de még modorosabb a "miért érzem, hogy ellenséges vagy?" - köszönöm a kiigazítást, újra felteszem a kérdést (lehetett volna arra is válaszolni ám, a stilisztikai kioktatás mellett vagy helyett!): miért voltál ellenséges?
Xenomorph mester utaztat bennünket a pszichedélia sötét bugyraiba :-) + a nagyon ügyes, tehetséges magyar psytrance zeneszerzők prezentálják a muzsikájukat élőben. jó lessssz, na :-)
Valóban sokan szeretik jobban a nyarat, mint a telet. Ez azonban annyira általános, hogy nem különösebben érdekes. Az már érdekesebb (bár, attól tartok, még mindig elég általános), hogy mitől van ez igy, egyes esetekben. Én pl. évtizedeken keresztül voltam úgy, mint te, aztán történt valami, amitől ez megszűnt. Imádom a hideget, hobbim a fázás, télen is mezitláb járok (szandálban). Persze, hogy jó a nap, de jó a felhő is.
Az sajnos igaz, hogy a legtöbben akkor kezdik el keresni a kulcsot, amikor a legkevésbé alkalmasak rá. Engem az mentett meg, hogy egyszer végre (sokadszorra) annyira rosszul lettem, hogy sikerült megjegyeznem, ha majd megint jó leszek, nem nyugszom, amíg ennek a végére nem járok, és még be is tartottam ezt a magamnak tett ígéretet.
Szerintem meg van köze a hosszú télnek az ember kedélyállapotához. Persze az más kérdés, hogy most már divatos minden kedélyállapotot depressziónak hívni, ami nem eufólikus boldogság. Pld. én is elég nehezen viselem a telet, főleg a vége felé, amikor már kurvára tavasznak kéne lennie, (az én lelkecském szerint, nem meteorológiailag :-) ) és még mindig minusz 10 fok van és sötét. (Nem olvasok nőklapját, és más női magazinokat sem.) Ezt mondjuk depressziónak nevezni kissé erős, de hogy ne lenne összefüggés azt nem hinném. Például idén "télen" volt egy pár olyan történés az életemben ami erős letörtségre adhatna okot, mégis meglepően pozitív hozzáállással rendezem magamban a dolgokat. Persze hogy ez miért van így, arra van magyarázat az időjáráson kívül is, (és nyilván főleg az a magyarázat) de azt is nehéz lenne eltagadni, hogy mennyivel lendületesebben, pozitívabban, optimistábban indul egy-egy napom, amikor arra kelek, hogy besüt az ablakomon a nap, ahelyett, hogy kint a nagy hideg sötétség várna. Vagy szerinted a napsütés nem gyakorol ránk pozitív hatást?
És szerintem jungfrau azért gondolja, hogy a te munkádnak van köze a depressziósokhoz, mert, te magad is nevezted úgy a tevékenységedet, hogy "segítő beszélgetés". Tehát valamiben (ha nem is feltétlenül a depresszióban) segítséget nyújt. És a legtöbb ember úgy működik, hogy ha mélyponton van, nehéz szakaszában az életének, stb., főleg inkább akkor fordul segítségért, pld. pszichológushoz, pszichiáterhez vagy holisztikus filoterapeutához. Nem pedig olyankor amikor úgy érzi, hogy minden fasza, és ura a helyzetének. Persze az is igaz, hogy ha mondjuk megkeresnélek, nem azért tenném, mert tél van, mert ahhoz nincs szükségem külső segítségre, hogy felismerjem, hogy jobban szeretem a tavaszt meg a nyarat. :-)
Ja! Jéger, sör, pezsgő. Bár ezzel a kombóval hamar el lehet fáradni szal esetleg egy csík speed még belefér ha bulizni akarsz hajnalig ;)
Spori! Bocs, hogy felhívtalak és nem is beszéltünk de igazából nem éreztem, hogy megkérdezzem "mi van veled?" mert majdnem mindennap olvaslak, szal tudom mi újság. Meg akkor a bulin találkozunk ha minden igaz, azt koccintunk a börzdéjekre. :)
Hát igen, az észlelésed attól tartok helytálló. Mostanában gyenge nagyon minden. Nem csak az E, a többi is sokat vesztett erejéből (a fű nem). Valószínűleg a tömegtermelés, meg hogy minden szart el lehet adni, könnyű hozzájutni, sokan akarnak venni, de nem lehet ugye egyértelműen megállapítani, hogy jó-e az épp megvásárolt szubsztancia... Ez van. Inni kell. Meg szívni. :P
