Nekem csak ilyen fullplasztik 1 köves Seiko werkek vannak a háznál (V743, 7N43), viszont azok 20-30 éve mennek. Meg van egy Certina ETA F06.111-gyel, ez ~15 éve megy folyamatosan, ránézésre még ez tűnik a legszerelhetőbbnek.
A legújabb szerzemény egy Casio Module No.3053, ezt azért van, mert nincs benne a gombokon kívül mozgó alkatrész, kíváncsi vagyok mi kotlik meg rajta először, úgy sorrendben az elemre, majd a kijelző érintkezőire tippelek.
Nehéz ügy, ez a verzió szinte gyűjteményi ritkaságú kiseszterga.
Kertelés nélkül: ha én dolgozni is akarnék ilyen kis gépen, és nem nőtt a szívedhez sem, mint "gyűjteményi darab" - akkor én bizony eladnám és vennék egy kis kínai műszerész esztergát - egyszerűen azért, mert ahhoz minden van, ráadásul olcsón, és rögtön, ha szükséges.
Nekem volt két nekifutós próbálkozásom pont egy Unimat 3-al, meg egy TOS kisesztergával (mindkettőt olcsón, de "tök kopaszon" vettem), mire egyértelművé vált számomra, hogy megvenni egy ilyen kis padot kutyafüle - beszerezni hozzá a tényleges munkához szükséges kiegészítőket, további tokmányokat, fittingeket, mifenének - hát, az reménytelen, ha dolgozni is akarok vele, akkor muszáj olyan gépet venni, ami vagy eleve teljesen komplett (csodaszámba megy ilyenbe belefutni, és jellemzően ára is van), vagy olyat, amihez még kapható minden.
Még a 70-es években készült, általában "szellős/robusztus" kialakítású, jó minőségű, kövezett "csupafém" kvarc-mechanikák esetében is nagyon sokszor a teljes áttételi rendszer kenetlenül ment, kenés az állító-szerkezetben, esetleges mechanikai kiegészítő részeknél volt (dátumállítás, ilyesmi), általában hosszú "elhordású" szilikonos zsír formájában. Vagy a léptetőmotor és a közvetlen áttételi rész kapott nagyon vékony olajjal kenést - ami inkább elillant, mint beszáradt. Ezeket a szerkezeteket nem is igazán szervizelni, mint inkább tisztítani kell, mert azért akármennyire is zárt a tok, sokszor nyitják az elemcsere miatt, az elemből is elkerülhetetlenül távozik ez-az, évtizedek alatt szinte biztosan lesz egy-két elem-megfolyás is, és előbb-utóbb a szennyeződések már gondot okoznak.
Viszont a kenetlenség kapcsán bekövetkező kopásoktól - gyakorlatilag nem kell tartani, olyan mérhetetlenül kicsi az igénybevétel. Gondold el, egy ilyen óra "legrosszabb esetben" is másodpercenként pördít egy félfordulatot a léptetőmotor rotorján, ami hajtja az egész áttételt - nyomaték jóformán nincs, az áttételi rendszer többi kerekén végképp nincs - rendesen megmunkált, szépen polírozott csapok, normális csapágykövek alatt itt látható kopás szerintem 500-800-1000 év folyamatos üzem után jelentkezne...
Viszont a kosztól tényleg sokszor végül beállnak, és sajnos a régebbi, nagy LR elemek elektrolit-kifolyása nem ritkán akár el is pusztítja a mechanikát, erre figyelni kell.
A másik konstrukciós vonal a már főleg műanyag, kövek nélküli olcsósított kivitel - amit tesznek egyébként ezzel együtt drágább órákba is - ahol a műanyagok önkenők, ezek is a szinte nem is létező igénybevétel miatt botrányosan hosszú élettartamúak, a 80-as években már gyártott full-műanyag Miyota werkekből nem egyet láttam, ami folyamatos üzem mellett is máig teljesen rendben lévő műszaki állapotban van. Ezeket a szerkezeteket a legtöbb esetben - bizony a 80-es évek végétől már a drágább hárommotoros Seiko stopperekben, Kineticekben és effélékben is hasonlókat találhatunk - rendesen meg sem lehet bontani roncsolásmentesen, és igazándiból nem csak nem igénylik a karbantartást, de az el sem végezhető. Itt én amiatt aggódnék, hogy a műanyagok többsége ha nem is bomlik le, meg nem is rozsdásodik - de a szilárdságát sem őrzi meg időkorlát nélkül, elkezd repedezni, morzsolódni - és amikor egy ilyen felépítésű kvarc-szerkezet végül megadja magát (akár csak egy műanyag fogaskerék fogtörése miatt) - akkor ott az út vége, akárhogy fogadkozik a tulaj, hogy ez neki valami szakrális jelentőségű személyes kultusztárgya - egyszerűen technikailag nincs mód semmit sem javítani, az egyetlen potenciális esély a neten még életképes donor szerkezetet felhajtani, és arra az egész "belezetet" kicserélni - már, ha szerelhető, mert olyan rásült ragasztott számlapot, műanyag tengelycsapra rágyógyult műanyag mutatót is láttam már, amit roncsolás nélkül le nem lehetett szedni, stb...
Az ETA által kínált, sok esetben jónak tűnő fém alapú, fém fogaskerekes, akár sok köves, ránézésre nagyon bizalomgerjesztő és tartósnak tűnő mechanikák esetében meg a legkülönbözőbb bajok szoktak lenni, de a jellemző az, hogy kimúlik az elektronika. Ha beszerezhető komplett új, akkor "halleluja", de igazándiból még egy márkaszerviz sincs a legtöbbször felműszerezve arra, hogy egy nem működő ilyen szerkezet esetében egyértelműen el tudja dönteni azt, hogy akkor ez most miért nem megy. Ha nincs semmi áramfelvétel - akkor vélhetően biztosan rossz az elektronika, de még akkor is lehet baj mással is, ha viszont van némi áramfelvétel, esetleg még "mint ha mocorogna" is a léptetőmotor, akkor akármi más is lehet, van, hogy a kvarc elvileg rezeg, mérhető, mégsem megy ki még léptető-impulzus sem a chipből, meg van, hogy kimegy, de nem lép, mert a tekercs is szakadt - és közben ALKATRÉSZ AZ NINCS, úgyis komplett szerkezetcsere lesz a dologból.
És sokszor lesz, nem rémes, de "átlag feletti" ezeknek a werkeknek az elhullási aránya, szomorú, de tény, hogy az olcsóbb japán-kínai vonal egyértelműen látványosan megbízhatóbb szerkezeteket gyárt, ez alól legfeljebb tényleg a már ránézésre is szó szerint filléres gagyinak gyártott eldobható-játékóra szintű belépő kategória izéi kivételek - de még azok sem feltétlenül, ezek is legtöbbször inkább azért mennek tönkre, megy a nagyon silány műanyag tokok nem csak nem adnak elégséges védelmet a szerkezetnek - de még csak nem is kímélik őket, nem ritkán azért vették, hogy egy kirándulás alatt el is nyúzzák őket...
Egyértelműen pozitívnak én a 70-es évek Seiko és igényesebb Citizen sok-köves csupafém, finoman és igényesen kialakított, ugyanakkor még nem VLSI-LSI, csak MSI integráltsági szintű elektronikákkal készült óráit látom, ezek egyébként saját korukban kimondottan igényes, és nem is olcsó órának számítottak, és ezekkel nem szokott gond lenni. Tisztítani nagyon sokszor a már taglalt okokból ezeket is kell - de lehet is, nem keveset élmény számba is megy szervizelni. És ott vannak még például az Omega 15xx-as szériájú 72-73 körüli Megaquartz werkjei, a köves léptető-horgonyos "integetős" megoldásukkal - a már akkor garantált havi egy másodpercen belüli pontosságukkal - no azok is "ott vannak a szeren" - no de ezek új korukban is egy akkori új mechanikus Rolex Submariner árába fájtak...
De amit ma - akár nem is olcsón - kvarcóraként kapunk, azt a legtöbb esetben bizony nem az utókornak szánták... Így is nagyon sokáig jók lehetnek, simán lehetséges, hogy valaki 15-20-25 évig hord megelégedéssel egy ilyen órát, mire végül valami megadja magát - amikor viszont ez bekövetkezik, akkor ott az út vége.
Ahogy visszaolvastam, vannak órások is itt a fórumon, leginkább Őket kérdezném.
Van-e valamelyikőjüknek első szériás Emco Unimathoz való, 50 mm-es, 3 pofás tokmánya, M12x1-es menettel? Akár eladásra, akár csak szemrevételezésre hasonló vásárlásához.
Érdemes úgy tizenöt évre visszamenőleg elolvasni Mechanikus olvtárs hozzászólásait a topikban. Nickneve ellenére eléggé beleásta magát a kvarcórás témába, és többszáz tartalmas hozzászólást is elkövetetett a témában. Kár, hogy mostanában már nem aktív.
Hordj olyan órát, amit akarsz. Én csak kérdeztem, hogy miért ér meg valakinek többszázezret egy elemes óra? Ő meg megválaszolta, hogy azokat szereti. És ezzel nem is lehet vitatkozni, én vagyok a hülye, hogy rákérdeztem, mert megint magamból indultam ki, hogy én azokért nem adnék sokat. De mint tudjuk, ízlések, és pofonok...
A kvarcóráknak is megvan a maga bájuk. Több kvarcórám is van - a képen lévő Casio-t leszámítva - mindegyik 10+ éves már. A legidősebb kvarcom egy analóg-digitális számlapú Timex és hibátlanul működik, talán ha 4-szer kellett elemet cserélnem benne.
Na most ezekben a drága órákban lévő kvarcszerkezetek szinte semmivel sem jobbak, mint amik a 15ezer forintos Casio digitális kvarcórában vannak. Oké svájci márka, nemesacéltok, zafírüveg, szép dizájn (már ha tetszik)... de ha svájci óra kell, akkor inkább mechanikus.
Ha jó kvarcot akarsz, normálisabb ár-érték arányban, akkor szerintem maradj inkább a japán márkáknál. Ha pedig nem szeretnél elemcserével szórakozni, és mechanikus órákkal sem szeretnél bíbelődni, akkor vannak napelemes kvarcok (pl: Citizen eco-drive) is.
Nincs egyébként baj a kvarcórákkal, viszont 180ezerért kvarc Edoxot nem vennék, helyette - ha már mindenképpen kvarc - 180 rongyért, inkább egy G-Shock vagy ProTrek Casio-t vennék, vagy valami jobb eco-driveos Citizent.
Szerintem főleg a férfiak lihegik túl az óra témát. Mert ők villantani akarnak vele, hisz SOK nő figyeli és ismeri a nagy márkákat, és ebből árazza be a pasit.
Nőknél más a szitu. Naponta látok NAGYON jól élő nőket, akik a táskára és kocsira költenek, de a kiegészítőkre nem igazán. Olcsó, műanyag öngyújtó, műanyag 100 forintos toll, és órából is inkább divatóra, pl.: MK, Gucci, és hasonlók. Ritkán látok pár Omega Constellation modellt a 90' -es évekből, és néha 1-2 Rolex Submarinert. Meg ugye az Almás okosóra.
Semmi értelme gúnyolódni - meg kell próbálni ehelyett megérteni és feldolgozni végre, hogy a svájci óraipar szinte teljes egészében átcsúszott a luxusiparba, és ott az árképzés soha nem értékarányos, soha nem gyártási ár alapú. Nem gondold, hogy egy Louis Voutton táska tényleg 150 ezer dollárba kerül, amikor még a legdrágább anyagokból készítve a legaprólékosabb kézi munkával is 500-1000 dollár körüli önköltségen varratják meg az igényesebb távol-keleti műhelyekben ezeket.
Ha el lehet adni ennyiért, akkor ennyiért fogják adni és kész.
Akkor vedd meg azt, ami tetszik neked és kész. És inkább ne is érdeklődj a hátteréről - ez ebben a kategóriában tényleg abszolút tipikusan a "ha szereted a kolbászt, ne is kérdezd, és főleg ne nézd meg, hogy készítik"...
Semmilyen módon sem indokolható-magyarázható meg ebben a kategóriában az órák árképzése, mindegyikben fogsz kapni valamilyen ETA vagy Ronda kvarc-szerkezetet, ami önmagában egyébként 5-10 ezernél többet az 5-600 ezres ilyen órákban sem ér - meg egy életérzést, márkanevet, egy designt, jellemzően jó-kiváló minőségű tokot.
Az én fogalmaim szerint valóban örökkévalóságnak szánt kvarc szerkezeteket utoljára a 70-es években készítettek (és akkor sem igazán a svájciak, inkább a Seiko és a Citizen - illetőleg pár szerkezettel az Omega talán, meg volt egyszer ugye egy rövid ideig létező Rolex Oysterquartz is), most ilyenek talán a Seiko Grand Quartzok - de ha kvarc téren tényleg valami finomat akarsz venni, akkor ezek igen húzósak, egy mai Grand Quarzt vagy Spring Drive inkább a 2-3 milliós tételtől startol sajnos (újonnan).
Ha értékarányos és mindenáron kvarcot keresel - én rástartolnék a helyedben a 70-es évek második felének Seiko Grand és King Quartzaira, és egy jó állapotút kipofoztatnék a helyedben - azok szerintem még ma is etalonok, azokról elhiszem, hogy többségük menni fog még száz év múlva is, ha vigyáznak rá.
A most futó 3-5-7 köves ETA High Mech szépséges-szipiszupi kvarcszerkezeteket pedig bizony megesik, hogy dobáljuk a kukába, mindegy miben vannak, ez, ha nem is általános, de nem is szép a statisztika... Senki lelkébe nem szeretnék belegázolni, de valahogy az a benyomásom, hogy igazán tartós-jó "villanyórát" normális áron nem igazán tanult meg soha a svájci ipar csinálni, ez nem igazán az, ami nekik fekszik. Volt pár jól sikerült konstrukciójuk azért, tán van is, de azok nem tartoztak soha a "megfizethető" kategóriába.
P80 -at, ami sokak szerint ipari hulladék műanyag? (Bár ezt már akkor is mondták, amikor még 1 darab sem volt belőle, csak bejelentették.)
Thai vagy kínai szerelésű, kamujapán Miyota werket?
ETA, STP, akármit milliós órában, vagy 500+ -ért kínai tokban, alsópolcos márkából?
Meg ahogy itt is írták, a JLC és Omega szerkezetek is romlanak sorra. Meg a Seiko is ilyen.
Ha a minőségi szerkezetre megy az ember, és nem akar milliókat kiadni, csak a ... húhhh... nagy levegő.... ZSEBÓRABEÉPÍTÉS marad. De azt meg sokak szerint nem lehet napi szinten viselni az ütésbiztosítás hiánya miatt, meg nagy, nem vízálló, és eleve, sokak szemében a viselésük egyenértékűvé teszi az embert a háziállatokkal nemi életet élő perverzekkel.
Nincsenek generális válaszok, mindig mindent konkrétan kell körül járni. A nagy nevek aranyáron mért szerkezetei, meg a kis manufaktúrák egyedileg farigcsált ritkaságai között is vannak félresikerült, problémás darabok is, és generálisan nem kiforrott konstrukciók is természetesen - és az is nyilvánvaló, hogy egy 40-50-60 éve létező, sokmilliós darabszámban készült, a tapasztalatok alapján fejlesztett szerkezet meg jó eséllyel kiforrott is, pótalkatrész is könnyebben kerül hozzá.
De ezt már ezerszer kitárgyaltuk - azt is, hogy ez luxusipar, itt meghatározók "más szempontok" is.
A ráma megigazítható. A titán visszamattítása-csiszolása nem olyan egyszerű történet, konkrétan a homokfúvott (semmilyen direkcióval nem rendelkező) felületet nem is nagyon lehet reprodukálni (gyárilag is "sörétező" kamrában csinálják), de finom mattító-korongon szálra lehet húzni.
A szerkezet viszont tényleg azért dilemma, mert ehhez a werkhez egészen konkrétan semmiféle pótalkatrészt sem lehet beszerezni - ha szükséges volna - és ami még szomorúbb, hogy nagyon magasra pozícionáltsága és ára ellenére valójában nem egy kiemelkedő minőségű és remekbe sikeredett konstrukció, egy erősen a DD-modulokra hajazó (szerintem konkrétan részben azokból építkező...) "olcsósított" himbás rendszerrel, aminek sok olyan baja tud lenni a vékony lemezkarok-emelők miatt, ami korrekt módon csak új alkatrésszel oldható meg - ami viszont ugye nincs...
Nem is tudom, mit mondjak, nagyon nem szívesen foglalkozom vele én sem, nem csak, hogy hálátlan szerkezet, de ha egyszer gond van vele, akkor sokszor nem is hozható már igazán rendbe - a márkaszerviz ugyan csillagászati árat kér, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem is szervizelik-javítják ők sem ezeket, hanem minden esetben egész egyszerűen kicserélik újra...
