- Fujimorit az emberi jogok megsértésével vádolják 25 ember halálában játszott sz e r e p e miatt, akikkel halálosztagok végeztek 1991-ben és 1992-ben. Ha bebizonyosodik a 69 éves politikus bűnössége, a perui törvények értelmében 30 éves börtönbüntetésre is számíthat. A volt elnöknek ezen kívül újságírók és üzletemberek illegális fogvatartása miatt is felelnie kell, valamint korrupciós vádakat is megfogalmaztak ellene. -
Namost a kitűnő embert pár éve valóban feljelentette valaki Mo-on (akkor indítottam erre fel kb. a topicot) és el is indult az ügy, de azután a dolog homályba veszett. Nyilván ezerrel dolgoztak azon, nehogy a dolog tárgyalási szakaszba kerüljön.
Valószínüsítem, hogy vagy megfenyegették a feljelentőt, vagy meggyőzték..., hogy jobban jár (nemi előnyök) ha visszavonja, vagy valami hasonló.
Nagyon érdekelne, valóban mi lett az üggyel, de erre még nem jött sehonnan információ, nagy a hallgatás...
Zentai most magyar bíróság elé kerül 86 évesen, ki tudja, milyen bizonyítékok alapján. (Majd a bíróság eldönti, de ha ártatlan, megrángattak egy 86 éves embert, feleslegesen, politikából)
De mikor kerül Dr. Bauer Miklós ávós tiszt a magyar bíróság elé, sokkal jobban dokumentált cselekedetei miatt?
"A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Bauer Miklós (1921), jogász, hírhedt ÁVO-s, majd ÁVH-s kihallgatótiszt (alezredes), Bauer Tamás volt SZDSZ-es képviselő apja.
Tevékenyésge [szerkesztés]
A II. világháború alatt Bem apó mozgalmi[1] néven aktív részese volt a német- és nyilasellenes ellenállásnak, a háború után feleségéhez és sógorához, Szendi Györgyhöz hasonlóan belépett a kommunista pártba, majd 1945 januárjától az ÁVO, aztán az abból formált, már önálló ÁVH tisztje lett. Péter Gábor, a szervezet leghírhedtebb vezetője, a legjobb munkaerők között tartotta számon. A sors különös fintoraként 1953-ban a Péter Gábor ellen indított cionista per[2] előkészületei során őt is letartóztatta az ÁVH. 10 hónapig fogolyként volt az Andrássy út 60. lakója[1]. A koncepciós per végül Sztálin halála és a terror némi enyhülése folytán sosem jutott el az ítélkezési szakaszba, a vádakat ejtették, Bauer visszatérhetett és vissza is tért az ÁVH kötelékébe.
Az Andrássy út 60-beli kihallgatásai során a foglyok beszámolói szerint előszeretettel alkalmazta a körömletépést, mint eszközt a kívánt vallomás kicsikarására, innét ered gúnyneve is: körmös Bauer. Részt vett Ries István egykori igazságügyminiszter (bűne az volt, hogy 1947-ben a kékcédulás választások elleni tiltakozásul lemondott) kihallgatásában. Az eljárásba Ries 1950. szeptember 15-én belehalt. Farkas Vladimír beosztottjaként szerepet vállalt a Rajk-perben folytatott koncepciós nyomozásban is. Később, 1956 folyamán Riest, Rajkot és másokat is rehabilitált, majd újratemetett a rendszer.
A testületben egészen az alezredesi rangig emelkedett (1950-ben léptették elő), jelentései alapján Péter Gábor, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő is hozott súlyos döntéseket. Később, a desztalinizáció egyik folyományaként, az 1954-ben az ÁVH-s kegyetlenkedések feltárására indult vizsgálatok során az általa vezetett kihallgatásokon felvett tanúvallomások miatt szerepelt azon a listán is, melyet az MDP vezetői számára készítettek 1955-ben a leginkább kompromittált kegyetlenkedő ávósokról[3]. Marosán György egy 1962-es nyilvános beszédben Bauert már, mint körömtépő ávóst emlegette.[2]
A Komplex Külkereskedelmi Vállalattól ment nyugdíjba, a rendszerváltás után egy ma már jól menő ügyvédi irodát alapított (Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt a társa), melynek jelenleg is tulajdonosa. A rendszerváltás után tetteiért senki sem vonta felelősségre."
"Feltételezett háborús bűnösre bukkant Budapesten a Simon Wiesenthal Központ. A 92 éves férfit azzal gyanúsítják, hogy részt vett a magyar csendőrség második világháború alatti délvidéki akcióiban.
1996-ban jött haza
A jelenleg 92 éves Képíró Sándor az 1942-es újvidéki mészárlásokban csendőrként, valamint az 1944-es délvidéki deportálásban csendőr századosként tevékenykedett, mondta sajtótájékoztatóján Efraim Zuroff.
Két per is indult ellene, 1944-ben tíz évre ítélték a Magyar Hadsereghez való hűtlensége és rossz hírnév keltése miatt. Ezt az ítéletet a német megszállást követően érvénytelenítették, majd 1946-ban a Népbíróság 14 évre ítélte háborús bűnök miatt. Az ítélethirdetéskor már külföldön tartózkodott, évtizedekig Argentínában élt.
Az 1996 óta újra Budapesten élő egykori csendőr százados ügyét most újratárgyalná a Simon Wiesenthal Központ,..."
***
Nem tudom, bűnöes e ez az ember, de mi van Bauer Mikivel?
Ő vele is foglalkozhatna a Simon Wiesenthal Központ.
Lettországban felelősségre vontak több szovjet háborús bűnöst 2005. november 11. 10:00
Jack Corn Ritkán hallani a szovjet háborús bűnösök felelősségrevonásáról, pedig Lettország az utóbbi években tíz, a Vörös Hadseregben és a KGB-ben szolgált szovjet tömeggyilkost ítélt börtönbüntetésre a II. világháborúban elkövetett emberiségellenes cselekményekért.
A szovjet háborús bűnösök közül egyedül Nyikolaj Larionov ügye került néhány, kis példányszámban megjelenő észak-európai lap belső oldalára, tehát ezért ne érezze magát tájékozatlannak az az olvasó, aki még nem hallotta a sokszáz ártatlan polgári lakos haláláért felelős egykori KGB tiszt nevét. Elgondolkoztató a győztesek igazsága: amíg a zsidó nácivadász szervezetek egy-egy háborús bűnösnek vélt személy után nehezen, vagy már sehogyan sem bizonyítható vádakkal életük végéig hajszát folytatnak, addig a hasonló, vagy súlyosabb bűnöket elkövetett szovjet, amerikai vagy angol tettesek felkutatására és megbüntetésére csak a legritkább esetben került sor *** Mikit nem fenyegeti ez, de miért?
A 83 éves Zentay kiadatását fontolgatja az ausztrál hatóság, akit egy zsidó fiú kínzásával és halálával vádol a Simon Wiesenthal központ.
Bauer Miklós szintén 80 felett jár, korabeli dokumentumokszerint ő felel többek között Ries szocialdemokrata miniszter kínzásáért (melyben saját állítása szerint is részt vett) és haláláért. Őt nem kell kiadni, hiszen itt van Magyarországon. Hol tart a pere?
Bauer Tamás: Az MSZP úgy beszél az SZDSZ-szel, mint főnök a beosztottjával 2005. június 3. 9:54
MNO
Bauer Tamás: Egy szocialista elnökségi tag szerint például meg lehet majd nézni, hogy ezek után Varju László visszalép-e Kuncze javára a Pest megyei 12. választókörzetben, mint történt ez 2002-ben". A szocialisták tehát fenyegetőznek: ha az SZDSZ rosszul viselkedik, annak meglesz a következménye. Mint az osztályfőnök a nebulóval, mint főnök a beosztottjával, úgy beszélnek a koalíciós társsal, és nem úgy, ahogy a demokratikus politikában a politikai partnerrel beszélnek. (Magyar Hírlap, 2005. június 3.)
Na de Tomi, ez már így volt a körmös papi idejében is... mindig a piszkos munkát bízták rátok...
Stilusodat tartsd meg a rokonaidnak és barátaidnak. A hosszú távú érdeke Mo-nak egy nam szoclib kormány. De ettől még nyugaodtan ki lehet mondani, egy picit is nemzeti érzelmű elnök, nem klappol a kozmolibero csapatnak, ill. az irányító ávósfiaknak (azért mondom ismételten, mert valóban ezek irányítanak, ezt nem lehet elfelejteni). Mellesleg a szadesz megfogja szavazni Szilit. Mert nem akar kihullani a mézesbödönből.
Az ávósfi kozmopolita megint megmonja a frankót. Persze nála nem lehet jó egy olyan politikus aki a határontúli magyarok állampolgárságának megszavazására szavaz, hiszen ezáltal közvetve az SZDSZ létére tör!:
Bauer Tamás: Szilinek vissza kellene lépnie 2005. április 29. 9:47
MNO
Bauer Tamás: Szili Katalinnak, aki sem az ellenzék, sem a koalíciós partner támogatását nem kapta meg, párttársai bizalmát megköszönve vissza kellene lépnie a jelöléstől, hiszen a kongresszusi döntést csak ő maga hatálytalaníthatja. Ezzel bizonyíthatná, hogy akár méltó is lehetne e magas tisztségre.
"Nekem aztán igazán nem áll érdekemben az uszítás, mert nem élvezem az otthoni "demokrácia" áldásait és szabadságát. Csupán néha érthetetlenül állok azon közöny előtt, ahogy honfitársaim eltűrik maguk között azokat, akik még nem is olyan régen kifosztóik, elnyomóik és hóhéraik voltak. Az eltűrés talán a névtelenségben még elmenne, de ez nem áll fenn az állítólagos rendszerváltás után közel 10 évvel. A szavak helyett beszéljenek a tények. Eljutott hozzám a hír otthonról, hogy a Belgrád rakparton működik egy ügyvédi iroda, melynek a társtulajdonosai: Eörsi Mátyás és dr. Bauer Miklós. A hír szerint, ha minden jól megy, ez az ügyvédi iroda fogja létrehozni azt a megállapodást, hogy egy amerikai cég privatizálni fogja a temetést. A tárgyalások folyamatban vannak. Az ügyvédi iroda egyik társát - ahogy írtam - dr. Bauer Miklósnak hívják. Kötelességemnek tartom elővenni a nemrégen megküldött könyvet, melynek az írója Gábor Róbert, aki 60 évvel ezelőtt csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz. A több mint 400 oldalas könyvben a párt történelmével foglalkozik, és említést nyer benne hagy az első május 1-ét 1890-ben ünnepelték. Vagyis a tévedések elkerülése végett nem egy olyan könyvből fogok részleteket közölni, melyet jobboldali propagandának lehet nevezni, fasiszta, náci tollával megírni. Bauer Miklósról lesz szó. Hogyan látták a szociáldemokraták ennek az embernek a működését a kommunista uralkodás folyamán Magyarországon. 161. oldal: - "Péter Gábor legbelső munkatársai Bálint István, Balog Béla, Bauer Miklós, Csapó Andor, Décsi Gyula, (Mindszenty hercegprímást tartóztatta le Esztergomban R.L.) Dékán István, Farkas Vladimír, Janikovszky Béla, Károlyi Márton, Mátrai Tamás, Princz Gyula, Száberszky József, Szűcs Ernő, Tímár István". 166. oldal: - "Páter Kiss Szaléz ferences rendi szerzetest elhurcolták az Andrássy út 60-ba. Államellenes összeesküvést akartak a nyakába varrni, de nem volt hajlandó vallani, ezért a kínzások minden fajtáját kipróbálták rajta. Többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt a szenvedéseibe". 171. oldal: - "Farkas Vladimír egyre fontosabb beosztásokat kapott. 1950 második felében egy új osztály, a határon túli hírszerzés vezetője lett. A IX. alosztály vezetését Zsidi Gyula ezredes, volt pártalkalmazott vette át. Farkas Vladimír munkatársai az új osztályon a következők voltak: Tihanyi János, helyettes vezető; Vértes János, az angol-amerikai osztály vezetője; Sipos Károly, a jugoszláv osztály vezetője; Bauer Miklós, a nyugat-európai osztály vezetője; Mészáros József, az emigráns osztály vezetője; Mészáros István, a külképviseleti és elhárítási osztály vezetője". 173. oldal: - "1962-ben egy KB-ülésen Marosán György elmondotta, hogy Ries Istvánt az ÁVO-n 1950-ben agyonverték. Maradványait hosszú kutatás után egy váci meszesgödörben találták meg, a vasúti sínek mentén. A továbbiakban Marosán kifejtette, hogy Ries István személyével kapcsolatban meg kell említeni Bauer Miklós ÁVO-s alezredest. (1950-ben Bauert alezredessé léptették elő.) Idézzünk csak a zsák és zsineg nagykereskedő (Bauer és Rátz) csemete Rákosihoz küldött jelentéséből, az 1950. július 22-én készült eredeti okiratból: "beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni" (Bauer leírt szavai). Ugyancsak Bauer alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: - "Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt". Ries Istvánról volt szó. Ries István Farkas Vladimír szerint is agyonverték. Ő számol be arról is, hogy Bauer Miklós először csepegtetős módszerrel akarta vallomásra bírni. Bauer megkapta jutalmát bűneiért: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda munkatársa". 182. oldal: - "Szendi György, illegális kommunista párttag, Bauer Miklós sógora volt. Péter Gábor közvetlen környezetéhez tartozott. Az évek során a PRO ÁVO-ÁVH majdnem minden osztályán teljesített szolgálatot. 1946. szeptemberétől a XI. alosztályba kapott beosztást. 1947-ben a IV alosztály helyettes vezetője lett. A Rajk per idején ő hallgatta ki Bauerrel együtt Noel H. Field-et. Ugyancsak az ő brutalitásuk miatt hozott Zsigmond Ernőné koraszülött gyereket a világra az Andrássy út 60. pincéjében. A jutalom itt sem maradt el: Szendi György, Bauer Miklós sógora, szabadalmi ügyvivői engedélyt szerzett és irodát nyitott Budapesten". 243. oldal: - "Amikor Ries István igazságügyminiszter tudomására jutott a "kékcédulás" szavazatok száma, kijelentette, hogy ha nem engedik szabadon a szociáldemokrata rendőrtiszteket, ha a kommunisták nem vonják vissza a hamis szavazatokat, lemond miniszteri tisztségéről. Bán Antal iparügyi miniszter szolidaritást vállalt vele. Ries István 1950. júniusában súlyos árat fizetett magatartásáért: Bauer Miklós ÁVO-s alezredes saját bevallása szerint agyonverte az Andrássy út 60-ban". A leírtak Gábor Róbert "Az Igazi Szociáldemokrácia" c. könyvében olvashatók. Ismétlem: ez az ember ma szabadon él, boldogul, és egy jól menő ügyvédi irodának a társtulajdonosa Budapesten, a Belgrád rakparton. Kérdem én a magyarság nevében: hogyan lehetséges az, hogy egy közönséges és kegyetlen gyilkos büntetlenül élhet egy állítólagos demokratikus országban? Az ilyen égbekiáltó bűnök nem évülhetnek el! Az az ország, ahol ilyen gaztettek elkövetői ellen nem lép fel a törvény teljes szigorával, nem mondható szabadnak, demokratikusnak és törvényesnek. Hogy a Bauer-család jellemképe teljes legyen, ennek a közönséges gyilkosnak a fiát Bauer Tamásnak hívják és ma az SZDSZ nevű politikai pártnak a képviselője. Hogy ez a fiatalember mennyiben lett demokrata vagy követi kommunista papája elvbeli politikáját, példa rá az alábbi pimaszság: Debrecenben, a cívis városban, a Függetlenségi Nyilatkozat 1849-es, 150 éves évfordulójára és arra emlékezve, meghívták a református Nagytemplomba Göncz, Kuncze mellett Bauer Tamást is. A meghívó levelet Bauer Tomika a következő tartalmú levéllel utasította vissza: "Köszönöm a meghívást a Függetlenségi Nyilatkozat 150. évfordulójának alkalmából szervezett emlékülésre. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a megemlékezést "ökumenikus istentisztelettel" kapcsolják össze, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy egy magamfajta, született istentagadó részt vegyen rajta. Rossz, a magyar polgárosodás kossuth-deáki-eötvösi liberális tradíciójával ellentétesnek tekintem azt a szokást, hogy vallási szertartással ötvöznek állami, önkormányzati, közéleti eseményeket, ami kiközösíti a más világnézetűeket. Bauer Tamás, SZDSZ". Bauer Tomika elfelejti, hogy az egykori Kossuth-Deák-Eötvös-féle liberális felfogás ég és föld különbség a mai, SZDSZ, MSZP által terjesztett, liberalizmustól. A mai liberalizmus az ő képükre teremtett demokrácia, melynek semmi köze a múlt századbeli három nagy magyar államférfi által vallott liberalizmushoz. Csupán abban nem vagyok biztos, és a kis ördög kérdezgeti tőlem: - mi lett volna, ha ezt az emlékülést, mondjuk a debreceni zsinagógában tartották volna meg. Akkor is távolmaradásával tüntetett volna az istentagadó Bauer Tomika? Kétlem. Hiába, és ez beteljesedett a Bauer családnál: az alma nem esik messze a fájától... Ez még nem volna baj, hiszen ez csak egy régi mondás. Viszont a rothadt fát ki kell vágni, az egészséges földből hogy ne termeljen vadalmát, amivel megmérgezheti azt, aki beleharap... Ezért kérdeztem írásom címében: Meddig tűritek?
"Tanuld már meg végre: Ries." Hogy legyen őrömed is, itt egy "Ries" írásmód, "Másrészt meg Bauer nem ölte meg Riest, mint rajtad kívül mindenki tuggya." és, hogy ne örüljél annyira, rajtam kívül is sokan gondolják, dr, Bauer Miklós ölte meg Ries Szocdem minisztert:
"Bauer Miklós kínozta Riest A volt ÁVH-s alezredes áldozatnak érzi magát P. G.?K. V. cikke a Magyar Nemzetben 2000. augusztus 10. és MHL kommentár Bauer Miklós egykori ÁVH-s alezredes tevékenyen részt vett Ries István volt igazságügy-miniszter erőszakos kihallgatásában ? derül ki a Belügyminisztérium vizsgálati főosztályának 1955. január 31-i jelentéséből. Bauer Miklós, aki nemrégiben távozott az Eörsi Mátyás SZDSZ-es honatya nevét viselő ügyvédi irodától, a Magyar Nemzet megkeresésére közölte: politikai üldözés áldozata. Ries István egykori igazságügy-minisztert 1950. július 7-én vette őrizetbe az ÁVH hűtlenség, korrupció és az Igazságügyi Minisztériumban elkövetett szabotázs miatt. Ries István ügyében 1950. július 7-től szeptember 11-ig folyt vizsgálat, ekkor szállították át a váci börtönben lévő rabkórházba, ahol szeptember 15-én elhunyt. A vizsgálatot Bauer Miklós volt ÁVH-alezredes (akkor még őrnagy) folytatta. A Belügyminisztérium vizsgálati főosztályának lapunk birtokába jutott jelentése szerint megállapítható, hogy a Ries Istvánnal kapcsolatos vizsgálat során erőszakot is alkalmaztak. Éppen Bauer írja az alábbiakat az 1950. július 22-én készült beszámolójában: ?Beismerő vallomása előtt a sírása, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni. (...) Tegnap azonban egy-két hangos szóval és szitkozódással sikerült visszatérő önbizalmát elvenni." Bauer Miklós így folytatja a jelentést: ?A verést Ries István meglepően jól bírta, egyáltalán nem tört meg utána, magatartása legfeljebb annyiban változott, hogy az eddigieknél is alázatosabb lett, de ravaszkodása, mellébeszélése továbbra is megmaradt. További veréssel szemben nem mutat különösebb félelmet." A vizsgálati jelentésben F. Zsigmond százados úgy emlékezik vissza: H. György orvos, aki Ries Istvánt kezelte s elrendelte a váci rabkórházba történő szállítását, később elmondta neki, hogy az egykori igazságügy-miniszter a bántalmazások következtében szerzett betegségben hunyt el. A Tiszta Kezek Alapítvány a napokban lemondásra szólította fel tisztségéből Horváth Jenőt, az Országos Ügyvédi Kamara elnökét, mivel szerintük Bauer Miklós esetében nem vette figyelembe az ügyvédekről szóló törvény azon kitételét, hogy nem vehető fel a testületbe az, aki életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen. A szervezet továbbá indokoltnak tartaná azt is, hogy Bauer Miklós önként mondjon le kamarai tagságáról. Bauer Miklós lapunk megkeresésére kijelentette: esze ágában sincs lemondani a kamarai tagságáról. Mint mondta: politikai üldözés áldozata lett. A Tiszta Kezek Alapítvány eljárását mindössze három szóval illette: méltatlan, alantas és szakszerűtlen. Februárban Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselő lapunknak arra a kérdésére, hogy miként dolgozhat együtt olyan személlyel, aki köztudomásúan az ÁVH vezető beosztású tisztje volt, azt felelte: ?Konkrét vád, amelynek értelmében Bauer személyesen is közreműködött Ries István szociáldemokrata igazságügy-miniszter halálában, nem nyert perdöntő bizonyítást." ***
Itt Eörsi nyilván arra céloz, hogy a nagy nyilvánosság előtt Bauert már megvádolták Riesz miniszter úr halálba gyötrésével, de a dolog nem volt bizonyítva. Hogy is lehetett volna, hiszen akkor már nem volt háború, nem tekinthetők háborús bűnösnek Rákosi pribékjei. Nem az emberiség, hanem egyes emberek ellen vétkeztek. Vagyis a bűvszó az elévülés. Eörsit viszont csak morális vádak érik, ám ezek olyanok, hogy nem évülnek el. A fenti cikkből azonban kiderül van akta. Van bizonyíték. Eddig csak egy könyv volt, amelyet Gábor Róbert írt. Címe: Az igazi szociáldemokrácia. A Századvég adta ki, még 1998-ban. Azóta cáfolhatták volna, nem tették. Gábor két helyen is világosan kijelenti, hogy Riesz Istvánt Bauer ölte meg. Az a "körmös" Bauer, akinek jelentését fent olvashatták. Az, akinek fia az SZDSZ egyik csodafegyvere. Az, akinek üzlettársa, főnöke Eörsi Mátyás. A dologban az a legszebb, hogy a könyv fülszövegén az egyik ajánló Pető Iván. Ám ne botránkozzunk meg. Végül is Bauer tette az SZDSZ-t igazán koalíció képessé azzal a párttal, amelyben megbecsült tag az a Nyers Rezső, aki aláírta Nagy Imre és társai kivégzését, amelynek egyik vezetője, volt elnöke és miniszterelnöke egyrészt kijelenti, pufajkás voltam, na és, másrészt mindent elkövet, hogy e pufajkás múlt tárgyi bizonyítékai eltűnjenek. Így vált a dolog magyarossá: suba subához, guba gubához.
Kommentárt nem szabadna fűznöm hozzá, de kikényszeríti belőlem az elemi erkölcs. Hova süllyed a világ, ha lehet Ries István nevét helytelenül írni???"
1. Az alábbi idézetben például a Riesz írásmód vezet(nem mintha ez lenne a lényeg). 2. Nem Rieszt kell feljelenteni, hanem Biszkut, Bauert pedig, mint Te is tudod feljelentették (3. Maradt persze elég akinek a börtönben lenne a helye, a jelenlegi miniszterelnökkel együtt - de az már egy másik topicra tartozik)
Bauer Miklós esete
Mégis szomorú vagy inkább felháborító, hogy a vallatásokat vezető főtisztek közt - Farkas Mihály fián, Farkas Vladimíron kívül - egy sem akadt, aki megpróbált volna önmagával őszintén szembenézni, és legalább utólag bűnbánatot gyakorolni, elmondani, hogy mi történt. Nem teszi ezt Bauer Miklós volt alezredes sem, aki végül szintén azért szólalt meg, hogy bizonygathassa, ő ujjal sem nyúlt Ries Istvánhoz, a volt igazságügy miniszterhez az általa vezetett kihallgatás során.
Tegyük fel, igazat mond. De mentegetődzéséből kiderül, kezében volt minden irat, aminek alapján vádat akartak emelni Riesz ellen. Áttanulmányozva az aktákat, tapasztalnia kellett, hogy azokban semmi olyan nincs, aminek alapján vádiratot lehetne kovácsolni Riesz ellen. Mint hangoztatja, ezt jelentésében meg is írta. Vagyis tudta, hogy a súlyos beteg Rieszt egészségét veszélyeztető módon teljesen ártatlanul tartják fogva és hallgatják ki. Bauernak mint jogásznak tudnia kellett, hogy bizonyítékok hiányában Rieszt már letartóztatni sem lett volna szabad. Persze Bauer átlátta, hogy ilyesmiről szó sem lehet, ilyet ő nem proponálhat. Tudnia kellett, hogy Rieszt, ugyanúgy mint Szakasitsot, Marosánt, Horváth Zoltánt, Ignotust Pált és más politikusokat egy úgy nevezett szociáldemokrata perben akarják elítélni. Feltehetően olvasnia kellett a többiek beismerő vallomásait is. Vagy legalább is azokat a -melyeket addigra már kicsikartak a lefogottakból. Ha nem volt cinikus, nem igen tehetett mást, minthogy végül elhitte. ezek a szociáldemokraták az egyesülés után továbbra is fenntartották kapcsolataikat a nyugati munkáspártokkal és titkos ügynökségekkel. Felteszem, még ha ezt így - egy az egyben nem is hitte el, meggyőzte magát, hogy ezek a baloldali szocdemek mégis ellenségek vagy legalább is potenciális ellenségek, akiket a párt öklének meg kell semmisítenie. Csakhogy Bauer azt is tudhatta - potenciális vádak alapján nem lehet őket bíróság elé állítani. Tehát nekik kell megkonstruálniuk a valóságosnak hihető vádakat A megszerkesztett vallomásokat még be is kellett tanítatni a lefogottakkal, hogy az államügyészek vádat emelhessenek, és a bírák meghozhassák az ítéleteket. Bauernek és társainak tudnia kellett, a színjátékot önmaguk és a foglárok számára is el kell játszani, hogy fenn tarthassák a törvényesség látszatát, hogy szemrebbenés nélkül dicsérhessék egymást, milyen kitűnő munkát végeztek, amikor megint leleplezték a beépült ellenséget. És azt is tudnia kellett Bauernek, hogy az egyik ügy követi a másikat, nincs megállás. Felteszem, Bauer az alezredesi rangot korábbi jó munkájával, eredményes vallatásaival érdemelte ki. időközben a szíve is megkeményedhetett.
Megnyilatkozásai alapján Bauer kötelességtudó embernek tetszik, aki mindig törekedett arra, hogy a rábízott feladatokat maximális pontossággal, gondossággal végezze el. Másként gondolkodva a tudottakat nem viselhette volna el.
Az ÁVH vezérkarában volt, aki öngyilkos lett. Tény, hogy a vezetők belső drámáiról - Farkas Vladinir már említett könyvén kívül - nem született hiteles vallomás. Valószínűleg, aki átélte és megértette a történteket, az azt is megértette, hogy élményei elmondhatatlanok.
