"垣 - Preclassic Old Chinese: w(h)ar - English meaning : wall (fal) < VÁR"
Ez egy kicsit kétségesnek tűnik.
Valószínű, hogy a vár szó nem áll rokonságban a fal szóval. Más az eredete.
A fal a "Fe" ősgyökből származhat, a vár viszont úgy néz ki, hogy egy indulatszó, ami a vággyal áll kapcsolatban.
Azt már jeleztem máshol, hogy a vár mint erődítmény a napvárta helyek gyűrű szerű, alacsony sáncokkal körülvett építményivel hozható kapcsolatba. Az erődítmény is zárt, vártahely és a Nagy Szótár is említi az őrködés fogalmát ezzel a szóval kapcsolatban ami végső soron szintén egyfajta várás.
Cz-Fo: VÁR
"Mennyiben a várás a kedélynek folytonos kiváncsiságában áll, úgy vélekedünk, hogy alapfogalomban és hangban azon kedélyszókkal rokon, melyek vágyat, kivánást fejeznek ki, mint: vágy vaj, vajh, vah, ah, áh, tehát elemezve, a vah v. vá indulathangot vévén alapul, melyből ,vágy' is származik, r képzővel: vár, mint sí sir; tá tár; té tér; szu szúr; s l képzővel; dú dúl; hű hűl; stb. Igy keletkezik indulat hangokból az esengő várásra, kivánságra vonatkozó vágy szón kivül: ohajt, ahít, és az űző haj! -ból származott hajt. Lugosasy J. az őr szóval hozza párhuzamba."
"A nyelv rögzíti a természeti környezetet. Tölgy szavunk ugyanúgy alán eredetû, mint asszony szavunk."
---
A nemzedéki szaporítás egyegy faját, sarját ág-nak mondjuk, honnan a fiuág, leányág egyenes ág, oldalág nevezetek. Ennélfogva az achszin mint legrégibb alak után indulva, az asszony gyöke ág... ágzó-ból: ágzon, ágszon. áchszony. (halotti beszéd szerént: achsin).
Cz-F
Nőstény szavunkban is ott találjuk az n/ny képzőt a szó végén.
"A nyelv rögzíti a természeti környezetet. Tölgy szavunk ugyanúgy alán eredetû, mint asszony szavunk"
Ideje tudást TÖL-teni a fejekbe.
Mennyiben a tölgyfák neme különösen szilárd, szívos, kemény, tömör állományu: valószinűnek látszik, hogy gyöke töl, alapfogalomban a tölt és töm igékkel rokon. Több vidéken egyszerüen töl,tölfa. Innen a tölös dunántuli tájszó és Tölös helynév. Régi iratokban is gyakran eléjön ily alakban: „Sub arbore ilicea quae vulgo dicitur Twl“ (1265). „Arborem Tol vocatam“ (1283). Tulfa, Thulfa 1015-ben, 1259-ben; Tiulfa, Tyulfa 1280-ban. Pesti Gábornál is tölfa, tölyfa (Toldy F. kiadása 116, 136. l.). De eléjön régente is Tulg 1181-ben, Tulgh 1235-ben, Twlgy 1251-ben, Tulgfa 1235-, 1295-ben stb.
"A bajódás dolgot már kivenném a kalapból mert egy új élet születése semmiképpen sem lehetett baj, a jelenség minden épkézláb emberi közösségben ünnep ami egy jó dolog és ez a jó a vaj szóban is benne..."
Szerintem lehet jó és rossz is. Nem ezen múlik. Hasonló hangot lehet kiadni örömmel és szenvedéssel. Sőt, a szenvedés gyümölcse is lehet öröm...
A VI - hangszavunk rengeteg vidám szavunkban is benne van.
"A természetutánzó vi hangszó, melyből részint vihog, viháczol, vihog, vigyorog, részint viczkos, viczkándozik származtak."
Nekem ez a megközelítés így bejön mert értelmes. És még ez amúgy a JAV-VAJ, AD, ADJA,JAVAD verziót sem zárja ki mert tökéletesen megfér egymással, végül is tovább gazdagítja a szó jelentését.
Mert az a viada szó mégiscsak módosult és talán nem csak a könnyebb kiejtés okán, hanem új értelmeket visz bele a szóba az "a" magánhangzó és a "j" betű megjelenése. Először vajada lehetett az elkészült szó, legalább is a régi szövegek szerint még ada a vége.
A vajúdás szóban ugyanúgy benne a VÁlás szó értelme mint ahogy a vajban is megtalálható. Igen ez lehet vívás, sőt a fájódás sincs messze a történettől. A bajódás dolgot már kivenném a kalapból mert egy új élet születése semmiképpen sem lehetett baj, a jelenség minden épkézláb emberi közösségben ünnep ami egy jó dolog és ez a jó a vaj szóban is benne...
Szerintem a VÍV szavunk ugyanaz a hangutánzó VÍ gyökből származik, mint a Vaj indulatszó, csak utóbbi mély hangzó változat. A vajákos ugyanis varázsszavakat "kiabált".
A vajda és a vajákos szavunk tehát hangtanilag rokon.
Vajákos
Egy vajákol, vajakol, vahákol ige származéka; ezek avaj2 indulatszó származékai (mint nyivákol, miákol), és jelentésük ‘varázsszavakat kiabál’. A ~ az igéből elvont *vaják névszó -s képzős származéka (mint énekel ⇨ ének ⇨ énekes).
"Továbbra is azt mondom hogy bajból vaj nem lesz, legalább is a magyar nyelv csak úgy nem csinál a b betűből v betűt feleslegesen."
A v-ből csinált b-t. Vajda régi szó, a ví - vívás, viadal is. A baj és a viadal szinoníma.
Czucor szerint:
Balta:
Gyöke a hasításra, elválasztásra vonatkozó bal = vad, vál, (vá gyöktől, honnan vág is származik), mely minthogy több más nyelvekben is bír hasonló érteménynyel (pl. a szanszkrit vil am. vág, hasít), innen egyeznek vele a török, uigur bolta, arab balata (secuit), hellen παλτον (Wurfspiesz), πελεχυς, német Beil, Spalten, svéd bil, bila, (a régi svéd bula, am. hasít), bult (nagy szeg), izlandi bullda, bylda, stb. Képzésre nézve valószinüleg az elavult bal-t ige részesülője, baltó balta, mint: hintó hinta, finta, fajta, sánta, ajtó, oltó, st
