Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
"Persze éppen azért nem működött így se, úgy se, mert MÁR összevesztek mindenen..."
A Get Backben döbbenetes látni, ahogy szinte ömlik ki a zene McCartneyból: hopp egy Get Back, egy Let It Be, egy Backseat of my Car... közben meg olyan ötleteket potyogtatott el (The Palace of the King of the Birds), amikből bárki más élete dalát írta volna, ő meg később se kezdett vele érdemben semmit.
Ezt vele egy zenekarban dolgozó dalszerzőkként egyenesen bénító lehetett látni, de minimum kisebbrendűségi érzést (Harrisonban, aki nehezen is készült el a dalaival és atyáskodást érzett a két nagytól) illetve féltékenységet szülhetett (Lennonban, akinek két és fél hónappal a White Album után még alig voltak új dalai).
Ringo is nyilatkozta nemrég, hogy ha nincs McCartney, feleennyi Beatles-lemez volna, mert ő és John csak elücsörgött volna a kertben, Paul hajtotta őket, hogy dolog van, irány a stúdió.
Szóval ami a karrier nagy részében előny volt (Paul produktivitása és workaholic attitűdje) az akkor, amikor megromlott a viszonyuk, csak még jobban elmérgesítette a helyzetet.
McCartney attól félt, ha nem tartja aktívan a csapatot, szétszéled végleg, a többieket viszont irritálta, hogy mindig van valami újabb ötlet, feladat...
"Igen, de a gesztus talán szép lett volna az évtizedek alatt, hogy Ringo, gyere mán dobolj egy kicsit, csak poénból a lemezemen..."
Ringonak jól jön egy húzónév (bár így se sikeresek a lemezei), Paul viszont borítékolhatóan Top 5-ös listasikert ér el, bárkivel játszik is.
Illetve lehet az is benne van, az All Starr Band képlékenyebb is és csak koncertzenekar, Paul bandája állandóbb és lemezt is velük készít: magyarán lojális hozzájuk és nem fogja félretolni Abe Laborielt még egy Ringo-beugrás kedvéért sem. (Persze csak találgatok.)
"Igen ám, csak én sajnos mind Lennonból mind Harrisonból kinézem, hogy szabotáltak volna egy ilyen koncepciót"
Ez kétségtelenül létező "veszély"...
Persze a kiindulópontunk éppen az volt, hogy már a White Albumon is az igazán fajsúlyos dalok egyedül készültek... A közösen felvett dalok meg inkább "súlytalanok"... (kivételek persze vannak!)
Viszont mind Lennon, mint Harrison, ha látta volna, hogy kap a többiektől segítséget a szólóalbum-dalokra (is), akkor működhetett volna.
Persze éppen azért nem működött így se, úgy se, mert MÁR összevesztek mindenen... Tehát már az első összeveszések idején (1967-ben? 1968 elején?) lehetett/kellett volna ezt tisztázni...
"lennének (ahogy vannak is) szólólemezek, amikről épp csak a közös munka hiányzik ahhoz, hogy elérje a korábbi szintet és lennének Beatles-lemezek, ahol minden adott, épp csak az igazán erős dalok hiányoznak..."
Hát igen... Bár, amekkora különbség lehetséges pl. Lennon sajátságos felvételei illetve, a Beatlesben írt dalai között, jutna ide is-oda is jó dal. Pl. a Two of us-t Lennon is szerette (és később olyasmit mondott, hogy ő írta??). Vagy a Because - ehhez mindenképpen kellett a többi tag, nem tarthatta volna meg magának.
"Paul elment Ringo lemezéhez, de visszafelé nem működött..."
Igen, de Paul megírja és felveszi a lemezét egymaga"
Igen, de a gesztus talán szép lett volna az évtizedek alatt, hogy Ringo, gyere mán dobolj egy kicsit, csak poénból a lemezemen...
"Vagy tényleg csak a médiából tudta meg Harrison, hogy nédda, egy új Beatles-lemez, nédda, az én dalom is rajta van..."
A fejek forradalmában azt olvasni, nem szóltak neki, hogy felkerül a dala... viszont az is érdekes, a Blue Albumra vajon már ő maga tetette fel? Én szeretem azt a dalt, de meglepő választás oda.
"Hát erről van szó, hogy ez a "rendszer" félig-meddig megvolt már. Csak ki kellett volna terjeszteni a többi tagra is."
Igen ám, csak én sajnos mind Lennonból mind Harrisonból kinézem, hogy szabotáltak volna egy ilyen koncepciót azzal, hogy a legjobb dalaikat megtartják a saját lemezekre - nem is kiszúrásból, hanem bizonyítási vágyból: "ezt nézzétek, egyedül is milyen jó lemezt csináltam". És akkor lennének (ahogy vannak is) szólólemezek, amikről épp csak a közös munka hiányzik ahhoz, hogy elérje a korábbi szintet és lennének Beatles-lemezek, ahol minden adott, épp csak az igazán erős dalok hiányoznak...
"Paul elment Ringo lemezéhez, de visszafelé nem működött..."
Igen, de Paul megírja és felveszi a lemezét egymaga (mint legutóbb is), Ringonak mindig kell a kis segítség a barátoktól.
És ma is első szóra megy Paul, ha Ringo hívja a lemezére, de hogy Ringo utoljára mikor játszott Paul albumán, be se ugrik kapásból. Talán a Flaming Pie-on? Az biztos, hogy jó régen.
"Ezen mindig eltűnődöm, hogy oké, segített neki felvenni, hagyta, hogy most azonnal megjelenjék Beatles-kislemezként - de vajon a másik két tagnak szóltak egyáltalán... (a legenda szerint nem is voltak Angliában, vagy mi) ?
Valahogy úgy szól a sztori, hogy Lennon azonnal fel akarta venni, ahogy megírta (mint nagyjából egy évre rá az Instant Karmát), "aki ráér, jön"."
De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a Ballad felvétele után egyáltalán szóltak-e pl. George-nak. Felhívták-e legalább telefonon, hogy "Figyelj, haver, felvettünk Paullal egy új dalt, bejátszok belőle egy részletet, hogy halld, a hétvégén meg is jelenne, és a másik oldalán a te múltkori dalod lenne... Mit szólsz hozzá?"
Vagy tényleg csak a médiából tudta meg Harrison, hogy nédda, egy új Beatles-lemez, nédda, az én dalom is rajta van...
"Ha tényleg meglett volna ez a rendszer, hogy mindenki külön adja ki a személyes dalait...
Végülis Lennonnak voltak akkoriban külön lemezei"
Hát erről van szó, hogy ez a "rendszer" félig-meddig megvolt már. Csak ki kellett volna terjeszteni a többi tagra is.
Nyilván Paul nem akarta ezzel is szétrepeszteni a bandát, hogy ő is azonnal külön lemezt csinál - pedig lehet, hogy ezzel mentette volna meg a csapatot...
"Paulból meg kicsit elegük volt akkoriban (nemcsak a Klein-ügy és a per miatt, hiszen a hetvenes években később sincs ex-Beatle-közreműködés Paul lemezein)"
Ez tényleg érdekes, hogy sosem merült fel, hogy legalább Ringo dobol egy kicsit Paul dalaiban... Paul elment Ringo lemezéhez, de visszafelé nem működött...
De hát Lennon szerint a Beatles-időszak a "középiskola" volt neki - "és hát ki akar visszamenni a középiskolába?"...
Egyszerűbb volt neki így lesajnálni a Beatles-korszakot, mint beismerni, hogy jobbak voltak együtt, mint külön...
(Közben viszont ott van az is, hogy nem lett kisebb dalszerző a hetvenes években: szerintem a Lennon-életmű krémje felveszi a versenyt az általa írt legjobb Beatles-dalokkal - de akár úgy is mondhatnám, hogy Beatles-dalként is a legjobbak között lehetne az Instant Karma, Love, Isolation, How, Jealous Guy, Woman... stb, stb.)
Ezen mindig eltűnődöm, hogy oké, segített neki felvenni, hagyta, hogy most azonnal megjelenjék Beatles-kislemezként - de vajon a másik két tagnak szóltak egyáltalán... (a legenda szerint nem is voltak Angliában, vagy mi) ?
Valahogy úgy szól a sztori, hogy Lennon azonnal fel akarta venni, ahogy megírta (mint nagyjából egy évre rá az Instant Karmát), "aki ráér, jön". Dehát már a White Album idején se voltak szívbajosak: egyből a nyitódalt (!) feldobolta Paul, mert Ringo épp kilépett/nyaralt. "We can work it out" - gondolhatták... és hát ilyen szempontból baj, hogy már nem élőben mentek a felvételek, hanem össze lehetett vágni sávokat, rájátszást csinálni, stb.: hogy lett volna maratoni Please Please Me session, ha valaki hiányzik? Öt évre rá meg: "Nincs Ringo? Nem gond, Paul megoldja."
És hát tudni, hogy Ringo sose bocsátotta meg Martinnak, amikor Andy White dobolt a Love Me Do-ban - arról viszont nem hallani, zavarja-e a Back In The USSR... (vagy akár a The Ballad of J&Y) vagy úgy van vele, "Paulnak lehet, családtag"?
Ha tényleg meglett volna ez a rendszer, hogy mindenki külön adja ki a személyes dalait, és a közösbe csak azokat viszik, amelyek tényleg mindenkinek tetszenek... akkor nem vesznek össze az Obladán, a Maxwellen. Ezeket külön megcsinálta volna Paul saját lemezre.
És külön kiadhatta volna Lennon a Mary Jane-t meg a R9-et ha annyira akarja - a saját neve alatt.
Végülis Lennonnak voltak akkoriban külön lemezei (az Unfinished sorozat), amire teljesen passzoltak volna (sőt, a Mary Jane fénypont lehetett volna rajtuk – bár ez kétes dicsőség…), mégis a Beatlesre erőltette rá a R9-t… (sajnos)
Egyébként én azt tudtam volna elképzelni, hogy
a) együtt maradnak és minden évben kijön egy dupla Beatles-album a White Album modorában
(mindenki bedobja a közösbe a legerősebb dalait és a zenekar Martinnal karöltve „csak” meghangszereli és eljátssza, de lényegileg nem nyúl bele)
b) feloszlanak ugyan, de a szólólemezeken a Beatles kíséri az ex-tagokat (magyarán ilyen alkotóközösségként mégiscsak együtt maradtak volna) és ez a daloknak is jót tett volna, mert adott esetben szerzőként is kéznél lettek volna egymásnak.
Csak az a) változat azért lett volna lehetetlen, mert Lennon dalai túl személyessé vagy nyerssé váltak ekkorra (legjobb példa a Beatles által visszadobott Cold Turkey), Harrisonéi túl vallásossá, Paul… Paulból meg kicsit elegük volt akkoriban (nemcsak a Klein-ügy és a per miatt, hiszen a hetvenes években később sincs ex-Beatle-közreműködés Paul lemezein), a b) változat pedig pont az elmérgesedett viszonyok miatt maradt volna vágyálom. A legközelebb ehhez a b) dologhoz az első Lennon-lemez áll, amin végig Ringo dobol – lehet mondani, hogy az egy „fél Beatles"-lemez - ami azért nem ugyanaz, mint egy fél Beatles-lemez volna. :)
"Én eléggé megdöbbentem, mennyire szigorúan ítélte meg a Beatles dalait, jóformán alig volt jó szava róluk:"
Igen, lehetne is egy ilyen mondás, hogy "Ha Lennon szid egy Beatles-dalt, akkor nem biztos, hogy el kell neki hinnünk, hogy tényleg rossz, vagy tényleg utálta a felvételekor is - de ha dicsér egy dalt, akkor elhihetjük, hogy annak idején és most is valóban jó dal, ő kedveli."
De hát Lennon szerint a Beatles-időszak a "középiskola" volt neki - "és hát ki akar visszamenni a középiskolába?"...
"De kétségtelen, hogy a The Ballad of John and Yoko túlzás volt Beatles-dalnak, annyira „kettőjük dala” – és tessék, közben ki segített neki felvenni? Paul. :)"
Ezen mindig eltűnődöm, hogy oké, segített neki felvenni, hagyta, hogy most azonnal megjelenjék Beatles-kislemezként - de vajon a másik két tagnak szóltak egyáltalán... (a legenda szerint nem is voltak Angliában, vagy mi) ? Azért ez mekkora gyomros lett volna, hogy George és Ringo egyszercsak meghallja, hogy megjelent egy új kislemez, olyan dallal, amelyről ők nem is tudnak...
Jó, persze a másik oldalon Harrison-dal volt - de elvileg még így is elképzelhető, hogy neki nem szóltak, hanem csak "Tegyük rá George dalát amit két hónapja vettünk fel... - De nem kéne megkérdezni? - Miért, gondolod, hogy nem akarná, hogy egy kislemezen legyen a dala?..."
"Mondhatnánk, hogy Paulnak kellett volna ezt irányítani okosabban…
Háát… már enélkül is épp eléggé berzenkedtek akkoriban ('69 elején) attól, ahogy Paul irányítgatott…"
Persze, mert a saját számait (is) nyomatta, teljesen érthetően, és ezen összevesztek...
Ha tényleg meglett volna ez a rendszer, hogy mindenki külön adja ki a személyes dalait, és a közösbe csak azokat viszik, amelyek tényleg mindenkinek tetszenek... akkor nem vesznek össze az Obladán, a Maxwellen. Ezeket külön megcsinálta volna Paul saját lemezre.
És külön kiadhatta volna Lennon a Mary Jane-t meg a R9-et ha annyira akarja - a saját neve alatt.
Az R9-be, egy ilyen hosszú montázsba nem mentek volna bele a többiek. Mármint Harrison sem.
Igen, jobban belegondolva valóban nem. Egy lemezen már erős túlzás lett volna (arról nem is beszélve, hogy jó dalokat és nem is egyet kellett volna lehagyni miatta), így viszont ahogy a Wild Honey Pie, végülis „elfér” egy duplaalbumon.
Az I want you meg azért mégiscsak egy DAL, egy közös dal, amit valamennyien kedveltek.
Igen, de az utolsó 3-4 perc annyira monoton, hogy nem tudok másra gondolni, mint hogy ez ilyen "tegyük kicsit próbára a rajongók türelmét" szándékkal íródott. Korábban a "furcsa" dalai (Tomorrow Never Knows, I Am The Walrus) minden furcsaságuk vagy újszerűségük mellett is (ha ez nem hangzik hülyén) hallgatóbarát dalok voltak. Persze kihívás elé állították a hallgatót, de mégsem érződött, hogy cél volna a felidegesítése. :) (Oké, a Walrus szövege esetében talán igen – annak a dalnak viszont olyan az attitűdje, hogy Marilyn Manson pl. egy komplett karriert épített rá. :D)
Megjegyzem, amikor Lennon tett egy tahó nyilatkozatot, hogy azért adták ki a Come together/Something kislemezt, hogy a többi dalt meg se kelljen hallgatni, ezzel a saját I want you-ját is "leszarozta"…
Én eléggé megdöbbentem, mennyire szigorúan ítélte meg a Beatles dalait, jóformán alig volt jó szava róluk:
Persze az a baj, hogy Lennonnak minden dala ilyen személyes...
Én pont ezt szeretem benne (többek között). :) De kétségtelen, hogy a The Ballad of John and Yoko túlzás volt Beatles-dalnak, annyira „kettőjük dala” – és tessék, közben ki segített neki felvenni? Paul. :)
De ahogy ez szövegében nem „zenekari dal”, mert annyira a két emberről szól, ugyanígy egy szólóban felvett Paul-dal sem zenekari – hiszen szóló…
Mondhatnánk, hogy Paulnak kellett volna ezt irányítani okosabban…
Háát… már enélkül is épp eléggé berzenkedtek akkoriban ('69 elején) attól, ahogy Paul irányítgatott…
Végülis lehet mondani, hogy a White Album idején hozzáállásban már mindketten elkezdték a szólókarriert: Paul az egyedül felvett dalokkal (mint az első szólólemezén, ahol Linda igazából csak asszisztált), John az „utánozhatatlan személyességgel”: Dear Prudence, Julia, nem sokra rá The Ballad of J&Y…
Egyébként azt hiszem, nem a személyesség itt a gond (ha gond), hanem a nevesítés. :)
Mert a Don’t Let Me Down is egy Yoko-vallomás, de így, hogy nem hangzik el benne mondjuk, hogy „oh Yoko”, bárki által átérezhető. De pl. a Let It Be-ben is elhangzik, hogy Mother Mary – csak Paul „rafináltabb” volt, hiszen sokan a mai napig Szűz Máriára asszociálnak, nem Paul anyukájára (mondjuk pont ez az asszociáció eléggé félre is viszi a dalt, lásd az Across The Universe-filmben gospelként hangzik el…) Vagy az Eleanor Rigby-ben majdnem Father McCartney szerepelt. :) Szóval Paul-nak is volt hajlama olykor a „túlzott személyességre”, de vagy visszafogta magát („azért inkább McKenzie legyen”) vagy sikerült kétértelműen fogalmaznia (végül is énekelhette volna azt is mondjuk, hogy „my dear mother come to me”...)
Az R9-be, egy ilyen hosszú montázsba nem mentek volna bele a többiek. Mármint Harrison sem.
Az I want you meg azért mégiscsak egy DAL, egy közös dal, amit valamennyien kedveltek.
Megjegyzem, amikor Lennon tett egy tahó nyilatkozatot, hogy azért adták ki a Come together/Something kislemezt, hogy a többi dalt meg se kelljen hallgatni, ezzel a saját I want you-ját is "leszarozta"...
Felvetődik a kérdés, hogy mi lett volna, ha előbb meglépi Lennon a "Plastic Ono Band" létrehozását, tehát hogy az ennyire személyes dalokat nem Beatles név alatt adják ki...
Paulnak is megjelenhettek volna külön az egyszemélyes dolgai.
(Ezt nem szerették volna, állítólag már a Yesterday esetében felmerült, hogy nem Beatles-ként adják ki...)
És esetleg ha ez hideg fejjel tisztázva van, akkor szét lenne választva a saját, személyes lemez meg az "együttes"-lemez...
Persze az a baj, hogy Lennonnak minden dala ilyen személyes...
Együttesként meg arra koncentrálni, hogy Birthday, Hey bulldog, I've got a feeling stb. közös stílusú/szerzeményű lemezeket csináljanak.
Mondhatnánk, hogy Paulnak kellett volna ezt irányítani okosabban...
Örülök,hogy a koncepciód ellenére beválogattad a Martha My Dear-t. Csillogó zeneiséggel bír,jelentsen ez bármit is bárki más számára,engem legalábbis így talál el ez a dal.
Én attól tartok, a Revolution 9-hoz ragaszkodott volna, valószínűleg még egy egylemezes verzió esetén is... :-S
Szerintem amúgy az a "dal" trollkodás volt tőle (persze jól meg tudta ideologizálni, hogy "hangkép a forradalomról"), mint ahogy az Abbey Road-on az I Want You is - bár a R9 legalább nem a lemez közepén terpeszkedik...
Valahogy ez a kettő olyan, hogy azt érzem ki belőlük, itt már nagyon mehetnékje volt a Beatlesből.
Mert oké, a Tomorrow Never Knows is egy furcsa dal, de jó dal és hallgatható - ehhez képest a R9 vagy az I Want You második fele eléggé próbára teszi a hallgató türelmét. Amíg úgymond szívvel-lélekkel beatle volt, ez nem volt jellemző rá.
A Why Don't...-on Ringo dobol, szóval passzol a koncepciódba, nem egyszemélyes az se. :)
(Egyébként szerintem nincs is olyan, hogy lerágott csont: bármivel kapcsolatban lehet új nézőpont, új gondolat - legfeljebb az fordulhat elő, hogy az ember ráun az adott témára, de azt minimum a Get Back sorozat óta tudjuk, hogy nincs olyan, hogy valamiről már mindent elmondtak - még akkor sem, ha úgy szételemezték oda-vissza, mint az elmúlt 60 évben a Beatlest. :)
Back in the USSR 2,45 M Glass Onion 2,10 L* While my guitar gently weeps 4,46 H Happiness is a warm gun 2,47 L Martha my dear 2,26 M I am so tired 2,02 L Piggies 2,04 H
Birthday 2,40 K Yer blues 4,00 L Sexy Sadie 3,13 L Why don't we do it 1,30 M* Don't pass my by 3,52 S Honey pie 2,38 M Helter skelter 4,30 M
Nálam egyértelmű volt, hogy az egyszemélyes dalokat kihagyom... Mivel azonban a Glass Onion miatt eggyel több Lennon-dal lett volna, ezért vettem be végülis a Why dontot (esetleg mindkettő kihagyható) - azért ezt tettem be, mert ez a stílus Lennonnak is feküdt.
Igazából az lenne érdekes, Martin - a javaslaton túl - összeállított-e egy egylemezes verziót és ha igen, milyen számokból, milyen sorrenddel? De gondolom, tudnánk róla, ha lenne ilyen...
Amilyen koca-rajongó vagyok, most néztem meg másodszor a Sárga tengeralattjáró rajzfilmet - vagy ha úgy vesszük először, hiszen amikor a tévében bemutatták nálunk, akkor még igencsak fiatal voltam...
Ami a leginkább szembetűnő bennük, az a (szokásos) bitliszes/angol/montipájtonos/"északi" humor... :)
A másik pedig az, hogy a szinte mindenki által leszólt dalok (Northern song, Too much, All together now) is mennyire ÜLNEK, mint rajz-aláfestő zene... Ha úgy vesszük az All togethernek kifejezetten funkciója van a történetben...
Apropó humor: a neten elérhető magyar felirat sok esetben nem hozza a vicceket... én néhány helyen módosítottam a szöveget, hogy humorosabbak legyenek, illetve az eredeti magyar szinkront is előkerestem, hogy ott hogyan oldottak meg bizonyos poénokat...
(Szegény Kőműves Sándor nagyon jó, mint Fred, de talán túl öreg-hang ahhoz a karakterhez, aki a Polgármestert víve rohan fel a piramis lépcsőjén...)
És még kék és piros dupla tokjuk is van, ami azoknak lehet segítség, akiknek megsérült az 1993-as kiadású 1962-1966 lletve 1967-1970 CD-k tokja - bár a kék az sokkal sötétebb árnyalatú, mint az eredetié volt (a piros is annak tűnik, de ott nem annyira durván ordító a különbség).
