Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Na, most figyelmesebben olvastam el a kérdésedet, ami végül is nem a nyílt napokon való fizikai részvételre irányult, hanem a választás és a lelki tusa gyötrelmeinek megosztására.:-) Szerintem egy normálisan működő családban/házasságban teljesen magától értetődő, hogy az iskolaválasztás totál közös döntés, sok-sok mérlegelés, beszélgetés, közös információgyűjtés eredménye. Ami az iskolák bejárását illeti, az persze megoszlik és ebben lehet, hogy anyuka vállal nagyobb részt, majd viszi haza az infot újabb átrágásra. Nálunk apa ugyanolyan aggodalommal vett részt a választásban, mint én, és volt - nem is egy - olyan suli például, ami nekem tetszett volna, de az ő kifejezett kívánsága volt, hogy oda ne - megfelelő és részemről elfogadható érvekkel. Volt olyan nyílt nap, ahová eljött, volt olyan, ahová nem, mert ott például a döntésben a nyílt nap megtekintése kicsi szerepet játszott. Együtt kerestük viszont fel nyelvtudor ismerőseinket, kikérendő a vélaményület a kéttannyelvű iskolákról.
Amúgy a nyílt napokról: bescsületből és kíváncsiságból elmentem ugyan majdnem mindenhová, de igencsak kétségbeestem volna, ha ezek alapján kellett volna döntenem vagy tanítót választanom. Talán már írtam, hogy jártunk az ovival annak idején: elmentünk a nyílt napra és teljesen el voltunk alélva, le voltunk nyűgözve az ovónők igyekezetétől és kedvességétől. Majdnem ide írattuk a gyerekeket, és nem a preferált oviba. Aztán egy-két hét múlva egy játszótéren voltunk, ahol ordénáré üvöltés verte fel a tér nyugalmát: két bagózó borzalom ordítozott minden semmiségért iszonyú kulturálatlan dolgokat a szegény gyerekeknek. Megfordultak.... és ugyanaz a két "csoda"ovónő volt, akik úgy elbűvöltek a nyílt napon. Jó tanulság volt.... Végül a választott iskolában nem volt szükség arra például, hogy apa előre megnézze a tanerőt, mert nagyon régen ismertem őt és úgy bíztam-bízom benne, mintha a legjobb barátnőm lenne.
Természetesen beszélgethetünk az iskolák nyílt napjainak szervezési kérdéseiről is, bár az én felvetésem igazándiból az édesapák részvételéről szólt az iskolaválasztásban... (És tágabban, az iskola körüli dolgokban.)
És nekem milyen befolyásom van arra, hogy a megnézendő iskola mikor tartson nyílt napot? Attól meg még, hogy én gondolok rá, nem biztos, hogy az iskola is megteszi, hogy igazodik hozzánk, sőt mind a 100 érdeklődőhöz... vagy Te tudsz olyan sulit?
Arra nem gondoltál, hogy az iskolák nyílt napjai olyan időpontokban vannak, amikor apuka éppen dolgozik, és nem tud elmenni? Nem azért mert kivonódna bármiből, hanem mert nem TUD. Attól még érdekelheti...
Az egyik iskola szülői értekezletére én mentem, a másikra ő. Igaz, hogy néhány kérdést mondtam neki, amire mindenképpen kíváncsi voltam. Együtt találtuk ki, hogy milyen iskolába menjen a gyerek, milyen szakra. Azt is együtt találtuk ki, hogy melyik iskolát szeretnénk inkább. Együtt mentünk a fogadóórára az oviba, amikor az iskolaválasztást meg a DIFER tesztet beszéltük meg az óvónénikkel. Az eddigi ovis-bölcsis szülői értekezletekre legtöbbször én jártam, bár volt olyan, hogy teljesen egyszerre kezdődött a kettő és akkor egyikünk ide, másikunk oda ment.
Egyébként a szülői értekezletekre szerintem azért mennek inkább az anyukák, mert inkább anyukák vannak ott, akik egymás között jobban megbeszélik a dolgokat... Ez most így elég hülyén hangzik, de a férjem is szokta mondani, hogy vicces, mikor ott ül ezer anyuka között...
Tehát kérdésedre válaszolva, igen, részt vesz a döntésben. Az izgulásban nem, mert ő nem egy izgulós fajta. Elfogadja ami van, minek izguljon, azzal nem javít semmit a helyzeten, úgysem tud rajta változtatni vele :o)))
Az iskolával való kapcsolattartás, megjelenés bizonyos alkalmakkor, stb. szerintem a dolog egyik része. Emellett van egy másik része is: az otthoni együttműködés az iskola körüli dolgokban. És persze a kettő nyilván összefügg.
Ha az apák kivonódnak az iskola körüli forgalomból, azt én nem írnám a "hagyományos családmodell" számlájára. Hiszen a "hagyományos családmodell" pontosan arról is szól, hogy az otthonon kívüli, tágabb világ megmutatása, felfedezése az édesapa felelőssége.
Igen, alapjában véve tényleg több anyukát látni ezeken a helyeken. Viszont én úgy figyeltem meg az ismerettségi körömben és a családban, hogy mivel a legtöbb helyen több szülő-tanár találkozásra nyílt lehetőség, a jelentéktelenebbekre csak az anyukák mennek infót gyűjteni (kézműveskedés, ismerkedő-délután stb.), viszont a "döntő" mozzanatban (felvételi, családok megismerése) már sok-sok apukát láttam. Voltunk olyan iskolában, ahol "kötelező" volt az egész családnak megjelenni és részt venni a kerekasztalon.
Végül is az anyuka-dominanciát később még jobban lehet érzékelni, szülőin, iskolaszéki ülésen stb. jó, ha egy apuka van. De valahol ez szerintem következik a hagyományos családmodellből, meg persze abból, hogy a túlhajszolt apukáknak nem sok esélye van mondjuk egy fél ötkor kezdődő eseményre odaérni. Marad a túlhajszolt anyuka :-)))
Azt megkérdezhetem, hogy életed párja/gyermeked atyja miként vesz részt az iskolakeresésben és a vele járó izgulásban?
Azért is érdekelne, mert én az iskolák nyílt napjain 80-90%-ban az anyukákat látom, és nem tudom nem úgy érezni, hogy az apukák hiányoznak ebből a dologból.
(Most alattomos módon megint úgy okoskodom, hogy én irányítsam a beszélgetést. Remélem, nem lesz feltűnő.)
Köszönöm a megértő szavakat. Ti aztán tudjátok, hogy min megyünk most át... egyik pillanatban azt mondom, hogy ugyan, kit érdekel, a másikban meg agyon parázom magam. Ráadásul én direkt nem akartam a gyereknek megmondani, hogy ez felvételi, hogy ne érezze, hogy ő itt most megmérettetett, hanem inkább érezze úgy, hogy mi választunk az iskolák közül, de persze sok jóakaró ismerős mind megkérdezte tőle, hogy: na, felvettek már az iskolába? Hát persze, hogy nem hülye, rögtön rájött, hogy mi történt vele... Szóval hétfőig kell izgulni. Amint tudok valamit rögtön jövök és írom.
Ja, és képzeljétek, szombattól tanulok vezetni. Illetve most még csak kresz, aztán a többi :o))) szóval emiatt is izgulok egy kicsit :o)
A nagyfiamnak eredetileg kinézett iskolában a beiratkozás második napján délben derült csak ki, hogy megvan a helye. Alig tudtam én is aludni előtte. Úgyhogy nagyon átérzem ezeket az álmokat. Mikor derül ki pontosan?
Ezt teljesen megértem és szánlak is. Ne tudd meg, tavaly hányszor álmodtam iskolával a bizonytalanság idején, mindenféle zagyva marhaságokat... De ne félj, elmúlik ez az időszak és biztosan felvesznek Benneteket. Mikor derül ki?
Nyertél. Tiéd az utolsó szó:-) A legeslegutolsó, amire bármit is írtam. De mivel így alakult, ezért leírom,hogy végtelenül idegesít az okoskodó stílusod. Ahogy idegesít az, hogy úgy képzeled neked kell irányítanod a beszélgetés menetét, mert nélküled nem elég emelkedett, amiről beszélünk. Nem a férfiasságodnak szól itt bármi, mert őszintén szólva baromira lényegtelen mi van a lábad között. Ha nő lennél, és úgy írnál ilyen stílusban, az is pont ugyanennyire zavarna. Nyilvános topik lévén persze pont azt írsz, amit akarsz. Én meg pont annyira ignorállak, amennyire nekem tetszik. Azaz maximálisan és 100%-ban. Úgyhogy IGNORE ON
Sajnos rossz hírem van: ez nem privát ötye, hanem nyilvános fórum. Vagyis, bizony, ha itt hozzászólsz bármihez, akkor viselned kell, hogy hozzád is szólnak.
öööö... közben rájöttem, hogy a számozott egyenruhát már használják... tudjátok, olyan csíkos öltöny vagy kötényruha féle egy számmal és olyan rácsos helyen használják ;o)))
(mellesleg megjegyzem, hogy beleőrültem a várakozásba. éjjel azt álmodtam, hogy felhívtam az iskolát és megkérdeztem, hogy felvették-e a gyereket. mondták, hogy nem, mire megkértem, hogy legalább azt mondják meg, hogy hányadik lett, mire azt mondták, hogy a 4. legutolsó...:o( )
Nézd: 1. Nem vagyok a drágád. 2. Nem hiszem, hogy hozzádszóltam volna. Gondosan kerülöm. Szerintem ha zavarlak, akkor tedd te is ezt az én hozzászólásaimmal. Ugorjál. 3. Egyébiránt meg pont arról társalgok másokkal - nem veled! - amiről jól esik. Ha nem tetszik, akkor olvasd el a kettes pontot.
