Azért, nagyon egyszerű módon megközelítve a dolgot: Amerikában, Németországban és még pár helyen jobban működik ez e rendszer, mint nálunk, éspedig nemcsak amiatt (szerintem), mert ezek gazdagabb országok.
Már veszettül elcsépelt dolog, de nem hiszem, másutt megvan ez az iszonyatos árok a politikai oldalak közt és az emberek magánéletébe is behatoló politikai alapú gyűlölködés.
Amint Róna Péter mondta egyszer: őt az döbbentette meg legjobban amikor visszajött Magyarországra, hogy mennyire utálják itt egymást az emberek.
Amit eredetileg írtál, az valahogy úgy nézett ki, mint a "kérem, ami itt van az nem demokrácia"-szerű, eléggé ismert kirohanás finomított változata. Illetve volt még egy olyan bukéja is, mint mikor valaki a Stradivari hegedűt szidja azért, mert egy orangután nem tud szépen játszani rajta.
Nem ilyen értelmű volt a kritikám.
Ebben a rendszerben a szervezett közszereplőknek nem érdekük, hogy az "emberek" tájékozottak és jólelkűek legyenek - éppen ellenkezőleg, az az érdekük, hogy az ő szempontjaik szerint legyenek manipulálva és félretájékoztatva, valamint, hogy legyenek kellőképpen pszichikusan kibillenve ahhoz, hogy gyűlöljék az ellenfeleket és ha úgy hozza a szituáció, tettlegesen meginduljanak ellenük.
Tehát nem egy "jó" rendszer-keret silány, vacakul működő változatával van dolgunk, hanem egy "rossz" rendszer hatékonyan működő esetével.
Irigylem az optimizmusod. Talán abban az intézményben ahol a barátnőd dolgozik, valóban voltak ilyen változások. Az egészségügy egészében azonban nem. Azt mondanám, minél kiszolgáltatottabb helyzetben levő emberekkel foglalkozó szakágban nézel körül, annál reménytelenebb a helyzet. Tegnap közeli ismerőúsöm sírva jött ki a kórházból, egyelőre nem a diagnózis miatt -vaszeg vmi jóindulatú elváltozás az egyik mellben-, hanem a bánásmód miatt. Szó nincs megrendelőú-szolgáltató viszonyról, szó nincs az időpontok betartásáról, szó nincs az érthető tájékoztatásról, őszintén szólva nagyszüleim több empátiával viseltettek a leszúrásra váró disznók felé, mint egynémely -soknémely- orvos a betegei irányában.
Az emberek azért nem verik a palávert, mert ezzel rettenetes kockázatot vállalnak. Nem azért nem vertem szét fél év szenvedése után az idegsebészeti rendelőt, mert az nem szép dolog. Nem azért nem küldtem el anyjába az embert aki másnap műtött volna, mert az nem méltó dolog. Azért nyeltem le amikor mosolyogva közölte, hogy váratlanul el kell utaznia egy konferenciára -mert azok általában váratlanok-, mert újabb hónapokat vesztettem volna meg esetleg egy fél lábat. Mindezt amikor megjelentem a beütemezett műtétre, ahol közölte az asszisztens, a másnapi műtét elmarad, a doktor úrral nem tudok beszélni, mert nem ér rá. Hát én legalább beszéltem vele.
Orvoshiány van, eszközhiány van, pénzhiány van, morálhiány van. Basszus, olyan szolgáltató nintézményekben sincs szemléletváltozás, ahol túlkínálat van. Odaadjuk ajattot a szar kaja és a gyenge kiszolgálás után is.
A potyaitasok kiszűrését egy olyan intézménynek kellett volna elvégeznie, ahol a dolgozók túlnyomó többsége kizárólag abban érdekelt, hogy minél több pénzt lopjon össze. Dolgoztam velük, tanulságos volt.
Mégis, akad egy-egy pillanat, amikor mégoly reménytelennek látszó helyzetben is akad lehetőség a változtatásra. Ezért nagyon nem mindegy, hogy ezekben a pillanatokban ki áll a kormányrúdnál, képes-e kihasznáni ezt a pillanatot. Ha nem, akkor az bűn. Gyurcsány tehát bűnös -persze nem büntetőjogi értelemben, ahogy ezt sok fajankó szajkózza-, morális értelemben. Elcseszte az egészet, és nincs benne annyi bölcs belátás, hogy ezt megértse és hátralépjen. Pedig, ha valaki akkor ő aztán elemezhetne, megírhatná milyen kényszerek mentén lehet valójában politizálni, tanulságos lehetne ez neki és másoknak. De sajnos egy izgága tökfej.
Maradt tehát a másik út, látványos reformok nélkül, hatékony irányítás mellett kis lépésekkel kitalálni abból a zsákutcából, ahova jutottunk. Ha erre valamely politikai szerplő esetleg képes lehet ma, az a Fidesz. Nem azért, mert Orbán jó ember lenne, bizonyítottan nem az. Hanem mert talán képes a kormányzásra mint olyanra. Talán és esetleg. Nem nagyon bízom benne, de egyszerűen nem látok más kiutat.
Kádár elvtárs koponyája meg sajnos itt vigyorog felettünk, szellemével naponta találkozunk. Bassza meg.
Itt bukik el az egesz es errol irt bovebben AJ lejjebb: Meg most is el az a teves tudat, hogy ezek az emberek azok a verbalis demiurgoszok, akik megformaljak az ertelmiseg neveben a mindennapi betevo velemenyt.
Ez az az onamitas es hazugsag, ami azt eredmenyezte, hogy (halistennek!) ezek az alakok kikopni latszanak a kozeletbol.
Félre ne értsd, ez nem azt jelenti, hogy szerintem bebizonyosodott volna, hogy "nincs igazuk", azazhogy az ő álláspontjaikkal szemben megfogalmazott tézisek érvényesebbek, konzisztensebbek s.í.t. lennénekj, mint az övéik, hanem az a helyzet, hogy nem történt meg ezeknek a téziseknek a szakszerű szembesítése, konzisztenciavizsgálatuk, rejtett premisszáik felszínre hozatala, a megfogalmazásukhoz szükséges igazolatlan állítások láncolatának feltárása meg mindaz, ami egymással konkuráló állítások összevetéséhez nélkülözhetetlen.
Ma is azt gondolom, hogy a "liberális demokrata" projekt tartalmában konzisztensebb, perspektívájában hasznosabb, mint mindaz, ami vele szemben a magyar közéletben felvonul, függetlenül attól, hogy képviseletében milyen szakszerűtlenségek, színvonaltalanságok, hazugságok, felelőtlenségek és balfaszságok jelentek meg. Képviselőinek felelősségét és egyben kötelezettségét a méltó és szakszerű képviselet megalkotására ez csak még nyilvánvalóbbá teszi.
Sőt, azt is gondolom, egyébként, hogy a magyar közéletben felkínált jobboldali identitásprojekt általam látott - agyrohasztó és immorális - tartalmainál még a marxista-leninista megközelítés is jelentősen igényesebb, összerakottabb, filozófiaiag és morálisan megalapozottabb, logikailag rendezettebb, bár kétségkívül katasztrofális belső ellentmondásai is nyilvánvalóak, gyakorlatba ültetésének perspektívái pedig katasztrofálisak.
"Pontosan ugyanezt mondhatja el az az oldal is, akire a fenti idezetben a hamiskartyas cimket ragasztottad." Mondhatja, persze. Mondani mindent lehet. Hazudni is lehet. Félrevezetni is lehet. Manipulálni is lehet.
Mondok neked a egy, a (szélső)jobboldalon eléggé elterjedt példát, talán megérted, miről beszélek. (Ha nem, az sem baj. Legalábbis nem az én bajom, hanem a tiéd.)
Bizonyos szélsőjobboldali körökben gyakran idézik Petőfi antiszemitizmusára példaként Úti levelek Kerényi Frigyeshez c. munkájából a következőt: "Mert ha az ember már egy hete csak zsidó kocsmában hentereg. ... Emberbarátok egyike vagyok, de a zsidókat csak kikergetném a világ végére. Mert, ami ronda, az csak ronda kérem. Aki el akarja hinni, hogy lám Petőfi is milyen csúnya dolgokat írt a zsidókról, az el is fogja hinni. Pedig a fenti idézet egy szemét csúsztatás, mert a teljes és pontos Petőfi szöveg így van: "Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett. Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok, s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket pokolig, mert ami ronda, csak ronda az, hiába! Úti levelek Kerényi Frigyeshez 13. levél Beregszász, július 12. 1847."
Ezzel a pontos idézettel viszont az a baj, hogy nyoma sincsen benne semmilyen antiszemitizmusnak, ezért nem is használható antiszemita érzelmek felszítására. Vagyis "alakítani" kell kicsit rajta. Nem túl sokat, csak éppen a lényeget kell benne megváltoztatni és máris igazolni lehet vele Petőfi antiszemitizmusát. Ha pedig Petőfi antiszemita volt, akkor mi szégyellnivaló van egyáltalán az antiszemitizmuson.
"Eldonteni a minoseget meg nem te fogod. Lejartak azok a regi szep idok" Nem is akarom eldönteni a "minőséget". Én csak a tényekhez ragaszkodom. Remélem azt még lehet.
Thomas Jefferson bizonyára letette a garast egy-egy értékrendszer és norma mellett, amiket bele is szándékoztak foglalni az alaptörvényekbe.
Th. Jefferson speciel nagy eloszeretettel tamogatta azt a nezetet, amely szerint minden nemzedek dontse el, mifele alkotmanyos berendezkedesben is szeretne elni: valogassa ki a sajat ertekeinek legmegfelelobbet es vesse el a neki mar nem tetszot. Kesz VEJMAAAAARRR!
"Time and changes in the condition and constitution of society may require occasional and corresponding modifications." --Thomas Jefferson to Edward Livingston, 1825. ME 16:113 (http://etext.virginia.edu/jefferson/quotations/jeff1000.htm)
Miért is kezeljük evidenciaként azt, hogy a társadalomnak fontos a jogállam, a liberális demokrácia? Igazoltuk ezt a vélelmet valaha is? Egyáltalán, vitáztunk arról, hogy alkalomadtán más, a liberális demokráciától eltérő berendezkedés is lehet működőképes, és mit lehet azzal kezdeni, ha a társadalom túlnyomó többsége nem kér a liberális demokráciából? Vannak ezekre a kérdésekre válaszaink? :)
Persze, hogy vannak. Egy roppant gyakorta hallott valaszt mindjart ide is irok: VEJMAAAR!!!
Azon tudod a legjobban lemerni, mennyire fontos neked, hogy ha olyan konfliktushelyzetet kell megoldanod, amelyben a jogallamisag eszkozeit szukseges ervenyesittetned olyan csoportokkal szemben, akik tevekenysege/lete a jogallamisag megszuneset eredmenyezheti.
...hanem az ún. véleményformáló értelmiségnek és nem egyedül Debreczeninek meg Bauernek...
Itt bukik el az egesz es errol irt bovebben AJ lejjebb: Meg most is el az a teves tudat, hogy ezek az emberek azok a verbalis demiurgoszok, akik megformaljak az ertelmiseg neveben a mindennapi betevo velemenyt.
Ez az az onamitas es hazugsag, ami azt eredmenyezte, hogy (halistennek!) ezek az alakok kikopni latszanak a kozeletbol.
Es csak a legonamitobbak hiszik meg most is, hogy az igazsag velemeny naluk van a sifonerban.
És a két "tábor" közönsége sem ugyanazt a nyelvet beszéli. A helyzet ahhoz hasonlítható, mint amikor egy becsületes ember leül pókerezni egy hamiskártyással - a becsületesnek semmi esélye a korrekt játékra.
Pontosan ugyanezt mondhatja el az az oldal is, akire a fenti idezetben a hamiskartyas cimket ragasztottad.
Eldonteni a minoseget meg nem te fogod. Lejartak azok a regi szep idok.
Mit tartanál hiteles forrásnak e kérdés eldöntéséhez, amit én előcitálhatnék és te meghajlanál érvei előtt?
Valamit csak idevaghattal volna azota, hiszen ott volt a distinkcio a csurhules es a nem-csurhules kozott. Ebbol fakadoan ugy ereztem, kell lennie valamifele autoritasnak ebben a tekintetben.
Elemzésed különben, azt hiszem, több tekintetben a felszínen marad.
Nehéz lenne azt elfogadni, hogy csak papíron létezik, hiszen viszonylag könnyedén összeállítható egy kritériumrendszer, melyhez hozzámérünk egy adott berendezkedést és el tudjuk dönteni, hogy az illeszkedik-e, mert akkor liberális demokrácia, illetve ha nem, akkor nem. Ez picit valahol hajaz a demokrácia félreértésére. Ott is ugye sokan azt hiszik, hogy akkor működik a demokrácia, ha j döntések születnek, holott erről szó sincs, a demokrácia csak annyiról szól, hogy a meghozott döntést lehetőleg igazságosan hozzuk meg. De a döntés maga, vagy annak a következménye lehet szar is, ez nem a demokrácia kálója, hanem a felhasználóké. Ugyanez a helyzet a liberális demokráciával is: egy keret, amit aztán a lefektetett szabályok szerint mindenki úgy próbál megtölteni tartalommal, ahogyan akar.
Ha ugyanis csak egy semleges eszköznek-keretrendszernek fogod fel a "demokráciát", azzal is választasz egy értékrendszert és képviseled, csak nem mondod ki. Azt választod éppen, hogy mindenféle emberi törekvés, értékvezérelt szándék elvileg egyenrangú a közjó szempontjából, és dőljön el semleges küzdelemben, melyik győz és hol. Alapból mind egyenrangú. Olyan Prótagórasz-féle "minden dolog mértéke az ember" típusú relativizmus.
A demokrácia elvi és gyakorlati megalapítói biztosan nem így gondolták. Rousseau vagy Thomas Jefferson bizonyára letette a garast egy-egy értékrendszer és norma mellett, amiket bele is szándékoztak foglalni az alaptörvényekbe.
A liberális demokrácia szerintem leginkább azért nem annyira népszerű, mert úgy istenigazából nem szeretünk individualisták lenni. Ami ugye liberális értelemben azt jelentené, hogy az individualizmussal együtt járó jogokat és felelősségeket elfogadjuk, csak hát mi a jogokat ezerrel, de a felelősségről már hallani sem akarunk,
A "liberális demokrácia" csak egy fogalom. Papíron és fejekben létezik, és annyiféle tulajdonsággal, ahányan viszonyulnak hozzá.
Mi az, amiben valójában élünk?
Mediatizált tömegdemokrácia, mennyiségi demokrácia. Amiben az álláspontok nem értékeik és tartalmuk szerint mérődnek meg, hanem aszerint, hogy melyik mögé tudnak több darab sérült pszichéjű, tájékozatlan személy támogatását állítani. A kontraszelekció így immanens része a rendszernek.
ha eelőre tudod, hogy az ellenfeled egy tarthatatlan, lyukas, könnyen lebontható, elfogadóira nézve káros és inkonzisztens narratívát ad elő a világrontó gonosz működéséről a talmudban, meg ilyenekről, akkor felkészülsz arra, hogy ezeket az argumentációs trükköket és ezeket az inkonzisztens hülyeségeket frappánsan leleplezd, lemeztelenítsd és helyettük jobb állagú és elfogadóira nézve saját értékrendjük szerint is hasznosabb narratívát vázolj fel.
Ez nem megalkuvás, nem kunszt, nem szalonképesítés, hanem önreflexió és szakismeret kérdése. A ballib közéleti vitázók nem képesek a narratívák és célra irányuló érvrendszerek alkalmazására, mert gőgjükben azt hiszik, hogy az övék az igazság, annak meg nnincs szüksége másra, mint hogy ők kimondják azt, így
a) egyszerűen nem hallják, mit mond a másik, mert a fejükben helyettesíik azzal, amit bennük az adott szöveg kelt és ez óriási hiba, nem képesek reagálni a rejtett premisszákra, az argumentációs trükkökre, amelyek pedig hatnak a szövegben
b) nem gondolkoznak el azon, hogy miért azzal és úgy érvelnek, ahogy, mert azt hiszik, mint fent, hogy elég kimondaniuk "az igazságot", szépen, türelmesen, mert az náluk van
c) nem merik a saját igazságaikat más rendszerekkel összevetni, hiszen sohase kérdezték meg maguktól, hogy miért éppen azt gondolják, amit és hogy honnan tudják, hogy azt helyes gondolni, ezért nem képesek arra, hogy mások narratíváit relativizálják...
Amennyiben, szükségállapot esetén rendeletekkel kormányoz, rendkivüli állapotban megszünik a kormány és ö a honvédelmi tanács elnöke, törvényjavaslattal fordulhat a házhoz, aláír, illetve nem ír alá törvényeket, kinevezéseket, a fegyveres erők főparancsnoka és írányitója a fegyveres erőknek, mint elnök jóváhaggya vagy elutasitja a fegyveres védelem tervét.....az ország nevében nemzetközi szerződéseket ír alá....vagy éppen nem....
És bizony gondolj csak bele egy apróságban, ha úri kedve tartja számtalan demagóg és igy roppant népszerű törvényjavaslattal bombázhattya az országgyülést, ami az álmoskönyv szerint sem tesz jót egyetlen kormánynak sem.....ha csak egy apróságot emliccsek...már komolyabb, a fegyveres védelem tervének elutasitása....
Persze egy lyól kézben tartott alkotmánybírósággal és 2/3-al, minden elnöki méregfog kihúzható, mert, ha okoskodik elcsapják és kész....
A dolog azért nem ilyen egyszerű......melyik matematika az igaz, az euklideszi vagy a hiperbolikus.....dehát persze mindkettő......attól függően, melyik axioma rendszer találtatik hitbelinek....
Ez persze nem ad felmentést az ostoba és kevéssé szimpatikus érvelés alól...
Egy nagyközönség elött a politikai vita, inkább hittérités, mint minden más....egyébként ha már itt tartunk, akkor az ördögöt inkább űzni szokták, mint vele hitvitát folytatni.......
Ezek szerint mégis beleugrunk abba, hogy "a-vikkancs-meg-azt-csinálta..."?
Nyugodtan meg lehet vitatni minden jövőbeli eseményre vonatkozó előrejelzést is. Azok az "ilyen-olyan" kommunikációfoszlányok ettől függetlenül önmagukban is politikai cselekvésnek tekinthetők, ennélfogva azok meg még nyilvánvalóbban megvitathatók. A vikkancsot meg szabad egy undorító, züllött féregnek látni, ez egy kifogástalan demokrata álláspont. Szabad az eseményeket ekként értékelni és ebből kiindulva szabad extrapolálni is életművének jövőben várható mozzanataira. Mellesleg magam is hajlanék erre a sommás ítéletre, ha nagyon röviden kellene a vikkancsjelenséget jellemeznem. Mindezt minden érdek nélkül, kizárólag erkölcsi és esztétikai ítéletemre hagyatkozva.
A legjelentösebb valós hatalom, az informális hatalom....erre nem vágyhat a S.P....egyébként a magyar köztársasági elnök, minden félreértés ellenére, nem igazán gyenge....
Megpróbált becsületesen játszani és nem volt felkészülve ilyen mértékű sunyiságra. A maga szabályai szerint játszott, nem pedig cinkelt lapokkal. Csak ismételni tudom, hogy egy hamiskártyás ellen ez eleve vesztes stratégia.
Botorság Nincs olyan független értékmérő, amely szerint Mérő szükségszerűen becsületesebb Tomcatnál vagy hogy a narratívák küzdelmében tisztességesebb dolog alkalmatlan eszközökkel megküzdeni, mint alkalmasakkal.
Nem közölték a vita szabálykönyvét, amelyet Mérő nem sértett volna meg, Tomcat meg igen. Legalábbis én nem láttam ilyen szabálykönyvet. A többi meg nyálas rizsa, hogy hát ő milyen tisztességes volt, a másik meg milyen sunyi. Milyen szabálykönyvhöz képest?
Ez az értékmérő maga a vita. ha vesztett, azért vesztett, mert alkalmatlan eszközökkel védte azt, amiről azt gondolta, hogy igaz. Így nem sikerült igazolnia, hogy igaza van, ami egyáltalán nem evidencia.
Magamról beszélve: én hosszas lelkiismeretvizsgálat után azt mondhatom, hogy míg a jogállam ideálja nagyon fontos a számomra, és azt gondolom, mélyen megértettem, miért mondják erről a "noahita törvények" azt, amit mondanak, nagyon sok játékteret engednék meg a kedvem szerint való jogállamnak minden olyan esetben, ha az euroatlanti alapértékek (értsd nagyon durván úgy, hogy a liberális burzsoázia uralma), a biztonság, az akár preventív globális önvédelem, valamiféle nekem tetsző modernizációs trend érdekében történnek a nem túlságosan ordító és nem túlságosan transzgresszív és nem túlságosan ízléstelen (ld. nenyi) határátlépések. Patetikusan fogalmazva azt gondolom, hogy a szabadságok korlátozhatók a szabadság védelmében akkor, ha remény van arra, hogy az ezt indokló helyzet elmúltával a rendszer képes önmagát visszaállítani.
De hát ez én vagyok, valószínűleg vannak köztünk elvi alapon álló és megingathatatlan demokraták, remélhetőleg nulla kommunista vagy egyéb totalitárius afiliációval.
"Mérő egyszerűen rossz volt... Az érvelés műfaj, műfaji szabályokkal, koreográfiával, amelyben egyáltalán nem evidens az, hogy "értelmes érvelés" az, amely nem veszi figyelembe azt, hogy mi a másik fél narratívájának a szerkezete, mik a jellegzetes logikai csapdái, mik az argumentációs eszközei, hogyan lehet a narratíváját lebontani és ha e a cél, új narratívába rendezni a tényállításokat. "
Mérő valóban nem volt jó. Megpróbált becsületesen játszani és nem volt felkészülve ilyen mértékű sunyiságra. A maga szabályai szerint játszott, nem pedig cinkelt lapokkal. Csak ismételni tudom, hogy egy hamiskártyás ellen ez eleve vesztes stratégia.
A szociálpszichológia azt mondja (szociálpszichológusok azt mondják), ha két eltérő véleményt képviselő ember(csoport) vitázik egymással, akkor minél "erősebb" érveket sorakoztat fel az egyik fél a maga oldalán, annál jobban megerősíti - vélt vagy valós - igazában a másikat. Vagyis az ilyen vitáknak sok értelme nincs.
A békéhez úgy jutsz el, hogy tárgyalsz az ellenséggel.
A történelem azt mutatja, hogy sokszor sokkal szörnyűbb eszközök használatával jutnak el a békéhez.
Trumanék ledobtak két atombombát, és az eredményezte. 1972 végén az amerikaiak kiszélesítették a légicsapásokat és "a tárgyalóasztalhoz bombázták az észak-vietnamiakat".
A kérdés természetesen feltehető, talán így: hajlandóak lennénk-e a kifogástalanul jogállami megoldások egyikét-másikát másodlagos jelentőségűnek tuljadonítani akkor, ha ezáltal az általunk helyesnek gondolt megoldások útjából elháríthatjuk az akadályokat. Azaz hogy a jogállami megoldások megalkuvás nélküli elkötekezettjei vagyunk-e vagy pedig csak ezt a látszatot keltjük azért, hogy az ellenfeleinket megakadályozzuk abban, amit tenni szeretnének, illetve hogy e két motiváció milyen mixe jellemez bennünket...
Mottó: we are here to defend democracy, not to practice it.
