Nem értem, mi a bajod ezzel. Szerintem természetes reakció. Mostanában (pláne, ha egyedül utazom) nem tulajdonítok az ilyennek nagy jelentőséget, viszek egy könyvet, és olvasok. Természetesen azonnal odaengednék az ablakhoz bárkit (ha megkér rá), akkor is, ha az én jegyem szól oda. Egy először repülő kisgyereknek nyilván nagy élmény az ablaknál ülni.
Hajlandó vagyok végtelen hosszú sorokat is kivárni, hiszen ez a dolgok rendje. De hogy valaki elém furakodjon a sorban, vagy a helyemre üljön, és még ő méltatlankodjon (!), azt nem tudom elviselni. Ezek az emberek saját magukat valószínűleg "élelmesnek" meg "talpraesettnek" tartják, szerintem egyszerűen bunkók. És így is bánok velük.
Mivel utálom, ha kétségbe vonják a szavamat, felraktam 4 képet az olaszországi trabantos nászutunkról.
Mivel 1985-ös fotók, olyanok, amilyenek. A két trabis kép a Garda-tó egyik kempingjében lévő bungaló előtt készült. (Aki mostanában járt a Garda-tónál, legalább összehasonlíthatja, hogy azelőtt mennyivel egyszerűbbek voltak a faházak. És talán már nem bennük van a pók-Paradicsom, mint anno nálunk volt.)
Mint írtam, a magyar határon mindenféle díszt leszedettek, ezért csak a feliratok maradhattak. A motorháztetőn az a fekete és fehér folt egy menyasszony meg egy vőlegény (tök béna), alatta olaszul a "nászutasok" - viaccatori di nozze -, hátul németül ugyanaz, az oldalajtókon van a just married. (Képzeljétek hozzá a szárazvirág- és egyéb díszeket... borzasztó)
A harmadik képen a kezemen van az óra, de mivel kicsit nagy volt, befelé fordult, inkább csak az "arany" szíja látszik. Ez a kép a miniváros melletti játszótéren készült, ezért raktam be - bizonyítéknak - a 4. képet is, ami ugyanott(ex)férjemet ábrázolja.
Remélem, most már megnyugodtatok.
(OFF. Mivel összevissza bénáskodtam a kep.tar.hu-val, a páromat kellett megkérnem, hogy segítsen. Nagyon örült, amikor a volt férjemet meglátta a fotókon, meg a magyarázatomért is odáig volt, hogy miért kell őt feltennie a netre.)
:-)))
Hazafelé a repülőn.
Charter, 3-3 ülés. Mivel én - immár köztudottan rettegek a repüléstől - egymás mellé kértük a jegyünket, E és F. Mire felérünk, csak a C és D ülés (nem egymás mellett).
Kérjük, hogy tán rendeződjenek a jegyeknek megfelelően.
10 percig tartott, de még akkor is úgy húzódtak a megfelelő helyre, hogy fel voltak háborodva, miért nem jó nekünk másutt, mint a helyünkön, amit kértünk...
Érdekes, hogy sokszor jutunk a szlovákokhoz. ami azt illeti, nekem is vannak velük jó és rossz tapasztalataim egyaránt. ők a lengyelekkel és a csehekkel együtt az a népcsoport, amely utánunk következik a tömegturista helyek ellepésében. ha megfigyeltek, mi fedezzük fel az olcsó, de kellemes nyaralóhelyeket. nálunk volt először világútlevél, ezért mi jártuk be először Bécset és Isztambult. Mellesleg, a török bazárosok azóta is minket sírnak vissza. mondják, hogy elment a madzsar, met nincs pénze. jött az orosz meg a többi szláv nép és ezel lassan megszűnik az alkudozás ősi hagyománya is.
visszatérve a szlovákokhoz, az egyik hosszú hétvégénket idén júniusban ott töltöttük.
emlékeztek arra az időszakunkra, amikor a mi lakástulajdonosaink, gazdáink kiálltak a balatoni utakra és "zimmer feriztek"? na, ők ebben is fáziskéséssel voltak hozzánk képest, mert a Tátrába érvén, minket is lépten-nyomon megállított egy-egy ilyen bábuska.
annyi feltétlenül a javunkra irandó, hogy mindent mi fedezünk fel először a kelet-európai blokkból.
Helye és embere válogatja természetesen a hozzáállást az idegenhez. Előre is gratulálok ha Révkomárom vasútállomásán magyarul / eseteleg más nyelven / tudsz jegyet váltani, pedig ott a magyar hivatalos nyelv is ráadásul.
"Legutóbb elsőként álltunk a pulthoz, mert tisztában voltam azzal, hogy ha ott találok valakit a helyünkön, akkor megölöm." - ez gyönyörű, végre egy hang a lövészárok túloldaláról!
Nincs harag, és igazad is van /off-topik/, ezért engesztelésképpen egy történet:
Helyszín Tunézia. Befizetünk egy kirándulásra, busszal. Vegyes társasság, nem csak magyarok. Egy magyar család épp csak eléri az indulást, lemarad az infóról, hogy az arab idegenvezető tud magyarul is. Zötykölődünk, hatvan fok, bámulunk ki az ablakon, minden arab felöltözve. Magyar faszi jó hangosan megszólal az utasok felé, jópofa akar lenni: Hülyék ezek az arabok mind, kánikulában mindegyik zakóban van. Idegenvezető csávó feléjük fordul, ékes magyarsággal elmagyarázza a fizika alaptörvényeit. Magyar ürge nem nagyon érti, de zavarban is van. Idegenvezető a rövid előadás után el, magyar csávó halkan az asszonyhoz: Mondtam ugye anyukám, minden arab hülye.
éheznél bizony, hacsak nem vagy hajlandó százezreket áldozni a normális kajálásra, mert a világ egyik legdrágább városa.
Továbbra is
- a szállodában körbetapétázták a szekrényt, mögötte maradt a régi tapéta
- a halat, húst kartonpapírról árulják és újságpapírba csomagolják
- mindenki iszik, a barátnőm szerint onnan ismerjük meg a turistát, hogy nincs nála üveg...
Üdv.
Persze, én is megállok, nem akarok megdögleni, de azért az durva, hogy mész az úton, Y alakban elágazik és egy gramm tábla sincs. Menjél paraszt, amerre jólesik.
Amikor én voltam a krasznahorkai várnál (a francia csávóval) akkor egy magyar szó el nem hangzott. Leültem az egyik puska mellé és le akartam rajzolni az elsütőszerkezetet. A majom szobaőr meg elküldött, hogy mit szólnak a többiek, hogy én ott ülök (gondolom ezt mutatta az eccerűje).
A Proszim-ügy úgy 1994 augusztusa körül lehetett.
Én nem mondom, hogy kedves ember (korábban már említettem egy kedves hölgyet Selmecbányán), de nem ez a jellemző. Persze, én is érzékenyebb vagyok, mert mást is utálnak, csak soknak fel se tűnik.
De mostmár ne offoljuk szét ezt a szenzációs topikot. Nem a szlovák surmókról szól ez, hanem rólunk magyarokról.
A STOP táblát azért rajzolják, hogy az is megálljon, aki nem tud szlovákul. Ha nincs tábla, meg kell állni, úgy mint errefelé is, ha elllopják a közlekedési táblákat vagy a sorompók akkumulátorát.
Egyébként ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen perfekt angol vagy. Én is értek valamicskét, a krasznahorkai vár történetével el is boldogulnék, de a szivárványos pisztráng rejtelmei nehézséget okoznának.
Egyébiránt a krasznahorkai vár parkolójában a befizető bódéban magyar személyzet van. A parkoló melletti büfében a nyáron három echte szlovák lány dolgozott, mindegyik beszélt egy kicsit magyarul, nagyon kedvesek voltak - bár a kávéjuk pocsék. A várban fenn lehet venni magyar nyelvű prospektust a várról, és ha összejön féltucat magyar, adnak melléjük magyar nyelvű idegenvezetőt. (Egyébként csak idegenvezetővel járható a vár.) A vár mellett nem sokkal van a Batthyány-mauzoleum, érdemes megnézni, gyönyörő márványoltár van benne. Ja, el ne felejtsem, az őr (egy hölgy) tud magyarul, és szívesen el is magyarázza magyarul, hogy mit kell látni.
Mégegyszer bocs, hiszek Neked, de a fentieket Te is hidd el, vagy még jobb: menj el, és győződj meg róla magad. Én javaslom, hogy Rozsnyó meglátogatásával kezd, parkolj le a főtéren, rögtön odamegy hozzád egy középkorú férfi (a parkolóőr), aki magyarul nagy lelkesen elmagyaráz mindent, még azt is, amire nem vagy kiváncsi.
Még egy kérdés, ez a franciás proszimos eset melyik évben történt?
Szlovákia Jártam egypárszor Szlovákiában, a határon bűparasztok voltak, bennebb szó-szó. Nyelveket alig beszélnek, nem robbant ki belőlük a szeretet, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, de nem is ért retorzió emiatt. Összességében inkább nem szeretik a magyarokat, mind szeretik, és elég pronyó népség, ha az én véleményem érdekel bárkit is.
Franciaország (és Anglia) vs. Németország Hááát, a franciák kábé tízszer rátartibbak nemzeti "önérzet" (nevezzük ultranacionalizmusnak?) terén. Sokat stoppoltam meg vonatoztam arrafelé, de azért az ojrópában megdöbbentő, hogy a Champs Elyséé mellet a pénzváltó nem hajlandó megszólalni se angolul, se németül. (Egyébként is szoktam röhögni, amikor a politikusaink az un. "európaiasodásról" beszélnek, amely során megszűnik -többek között - a nacionalizmus és a xenofóbia Magyarországon...) A párizsiak és a strassbourgiak hihetetlenül parasztok, a dél-franciák sokkal kedvesebbek. A németek viszont, az itthon uralkodó nézetekkel ellentétben igencsak kellemes emberek. Velük inkább az egyszerűségük a baj :-), de majdnem egy évet dolgoztam Németországban, és csak pozitív tapasztalataim vannak.
A legdurvábbak viszont a britek. Én elfogult vagyok, mert imádom Londont, az egész vidéket, az életstílust, de hogy a legxenofóbabb nép egész Európában, az biztos...
Egy kicsit sajátságosan értelmezed a dolgokat.
Amikor egy út kétfelé ágazik, és nincs EGYETLEN tábla sem, de még STOP tábla sem, akkor Te merre mész? Ösztönösen a jó irányba??
Nem vagyok debil, és megismerem a boltokat, de kiírás és utikönyv nélkül, honnan szopjam ki a krasznahorkai vár történetét, mondjuk. Vagy azt, hogy mikor van tilalom szivárványos pisztrángra?
Utikönyvet is általában itthon szoktam venni, de mivel nem volt nálam, célszerűbbnek láttam kint megvenni, mint hazautazni érte.
Szerintem meg nem fog válaszolni, mert még sosem válaszolt senki, ha angolul ha németül kérdeztem, de más hozzászólásból láthattad, hogy a lengyelre sem válaszolnak. Nem a magyarokat utálják, hanem mindenkit, aki nem echte szlovák. Volt egy szlovák haverom, akivel túrázgattunk, amig kint tanultam, na az végig szidott mindenkit, a buzi lengyelek, a köcsög csehek mindenünket elvették, a tolvaj cigányok, az újgazdag magyarok. Mindenkit utálnak, a kollégiumban a konyhások, a takarítónők, a portások majdhogynem leköptek bennü ket, mert külföldiek vagyunk, pedig a 3 külföldiből én voltam csak magyar, a másik két srác finn és francia volt. Sokszor nem tudtak megszólalni a döbbenettől. A francia srác még most kb. 10 év után is beleüvölti poénból a telefonba, ha beszélünk , hogy "PROSZIM", mert olyan sokkolóan hatott rá egy bolti jelenet.
(a jelenet így zajlott: bemegy a francia srác a boltba, senki sincs csak ő és az eladó (Ursula típusú idősebb hölgy) Face to face. A boltos le se szarja, éppen kolbászt falatozik a pult mögött (eddig akár még Magyarországon is lehetnénk.) A srác szolidan, jól nevelten vár, egy idő után megunja, és rámutat valami kolbászfélére a pult mögött, a nő ráüvölt: PROSZIM, francia srác megszeppen de kitartóan mutatja, a kolbászt, vagyishogy ő azt megvenné, a nő megint ráüvölt: PROSZIM, hősünk mutatja a kolbászt kitartóan, a nő visszaül falatozni, francia hősünk korgó gyomorral alhagyja az üzletet.)
Ugye, ez a Tiszabödönös mondat csak vicc?
Nem szeretem, ha megmagyarázzák, hogy amit látok, az nem is úgy van.
Legközelebbre javaslom, hogy szlovák útikönyvet itthon, Mo-n vegyél, jobban tudsz belőle tájékozódni, és talán még olcsóbb is.
Sajnos tényleg nem mindenhol van kiírva minden magyarul is, de eltévedni azért nemigen lehet.
A boltok azonosítása talán anélkül is megy, ha az élelmiszerüzletre csak az van kiírva, hogy potraviny vagy a virágboltra, hogy kvety.
A műemlékeken viszont általában van magyar felirat is, elfogadom, ha bárki ellenkező példával áll elő, ne tegye, az én igazamat bizonyító példáktól én is megkímélek mindenkit.
Szerintem, ha az utcán valakit megszólítasz angolul, az nem fogja tudni, hogy Te angolul beszélő magyar vagy, és válaszol, ha tud. Így lehet kicselezni a sovén tótokat.
Kérdezem, ha nálunk egy belga franciául megszólít valakit Tiszabödön főutcáján, és az nem válaszol neki, akkor a magyarok gyűlölik a belgákat?
Ugyan már! Ez nem a nyelvtudás. Az araboktól bármit megtudtam, elég volt kézzel lábbal mutogatni, meg rajzolni. Ők se tudtak magyarul, és én se tudtam arabul.
Szlovák utikönyvet vettem volna, angolul mondjuk, mert magyarra nem sok esélyt láttam. Ugyanis elegem lett abból, hogy semmi nincs kiírva és senki sem válaszol az utcán.
Nem próbáltam, mert hülyeség lett volna, mintahogy Szíriában sem szólalnék meg héberül (ha tudnék se).
De hogy jön ez ide, mi köze a szlovákoknak az angolokhoz?
hm, meglehet. mindenesetre kivetelek mindig akadnak. pont Nemetorszagban tanulok, juniusban voltam odahaza, s kozben feljottem BP-re, ahol is Budafoki uton megszolit egy kozepkoru ur igen jo angolsaggal, h vmi polisz dipártment van a budafoki sztríten, de meg nem talalta meg, segiteni tudok-e. hat en ott voltam 4 evet koleszos [sch], de nem tudtam, h hol van, csak azt, h az az utca eleg hosszu, ugyhogy ki tudja milyen messze van. ezt kezdtem eloadni neki angolul, dehat elegge nemetre allt ra az agyam, ugyhogy megkerdeztem nemetul tud-e. Nemet volt. jupi.
Édesapámék voltak tavaly nyáron Párizsban, autoval. parkolni akarhol nem lehet, szallodanak parkoloja nincs, hova menjenek. hat parkolohazba. Kérdezik a portast nem ekes nemet, vagy nem ekes angol, vagy mindket nylven, mire a portas nagy kegyesen elmagyarazta [nem lehet mutogatas es beszed nelkul ezt rendesen visszaadni, de megprobalom]:
felkar szorosan a test mellett, merev alkarral csukloval ujjakkal konyekbol egy szeletelo mozdulat, es mondja hozzá: "Lá", majd csuklot 90fokban balra behajlitva ujabb szeletelo mozdulat, hozzá "Lá", majd csuklo ujra kiegyenesit, szeletel, "Lá". Ennyi. Találj oda.
bocs, sorold ide a fricceket, akiknek természetes, hogy németül beszélnek a világon mindenütt. A múlt héten olvastam egy külföldi szálloda szálloda halljában egy német utazási iroda használati utasítását, amit a németnek adott az adott országoz.
A HARMADIK PONTBAN szerepelt, hogy "ne vedd rossznéven, ha a portás vagy pincér nem tökéletes németséggel válaszol"
Hát ez eléggé kirivó eset, de nem hinném hogy gyakran előfordul. Az a gond Szlovákiában hogy itt nagyon alacsony azoknak a száma akik valamilyen idegen nyelvet beszélnek. Itt élek már 6. éve és amig nem beszéltem a nyelvet nekem is gondjaim voltak.
De ne hidd hogy a magyar sokkal jobb. Menj el a Balatonra és ott meglátod az ottani Zimmerferik idegen nyelvtudását...
De a franciák már azon is megsértődnek, ha nem tökéletes beszélnek hozzájuk a nyelvükön. Minden más náció - az angolszászokat nem számítva - egy kicsit legalább meg van hatva, ha az anyanyelvükön próbálkozik valaki.
14 éves én, nagyon szőke, göndör és kék szemű... Annecy után lefelé egy kicsivel, gyönyörű hegyi panzió... apám és az anyám az öcsémet rókáztatja, nem érnek rá, apám beküld engem, kérdezzem meg, hogy a szállás... bemegyek... megkérdezem, németül, és a recepciós aranyos bácsi úgy leköpött, mint a pinty, majd seprűvel kikergetett... ez milyen?
Jegyzem, utána az apám kicsit felképelte, elmagyarázta a különbséget, tehát valszínűleg a magyarokat sem kedvelte meg. Addig legalább azt sem tudta, gondolom én, hogy van ilyen nép.Cirka 130-al (ez volt Wartburgunk végsebessége) zúztunk le a Cannes-Nice-Monte-Carlo- Ventimiglia irányba.
Meg lehetne kérdezni, hogy milyen útikönyvet akartál venni, és milyen nyelven.
Én sokat járok a zólyomi Metro áruházba, ott szívesen segítenek a magyaroknak magyarul is, kézzel-lábbal is.
