Félsz az árnyaktól?
Ébren várod a hajnalt.
Félsz az álmoktól?
Nem alszol el.
Évek óta félsz?
Kínzással vigasztalódsz,
magadat kínzod minden éjjel.
Mi volt a múltban?
Mitől nem szabadulsz?
Magadat okolod valamiért?
Sötét múltban élsz,
magadtól senki se véd meg,
pedig Te most élsz valamiért!
Gondolataid rabja vagy,
Foglyul ejtettek, s Te hagyod,
Törd fel a zárat a fény fegyverével
Legyen ünnep a napod!
Rémképeid majd menekülnek,
Ha látják, előlük nem menekülsz,
Kiálts rájuk, röpítsd utánuk
Szavad, fölibük te kerülsz!
Kedves Ypszi! Rég nem jártál erre, azóta is várjuk a versedet... Ezt még akkor írtam Neked, mikor bejelentkeztél, de úgy látom, nem küldtem el. Fogadd szeretettel akkor is, ha nincs mindenben igazam!
MaTeo
Sziasztok!
Látom senki nem látogatott ide!
Én azért küldenék egy dal szöveget (verset?)
Tartalmilag és formailag egyaránt megfogott Ahogy szoktam volt mondani igazi élményt jelentett. Biztos ismeritek, de talán nem haszontalan felidézni.
Valaki mondja meg II.
Valaki mondja meg, milyen az élet.
valaki mondja meg, miért ilyen.
valaki mondja meg, miért szép az élet,
valaki mondja meg, miért nem.
Valaki mondja meg, miért jó az ember
valaki mondja meg, miért nem.
valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
valaki mondja meg, miért nem.
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
apám azt mondta, ne bánts mást,
valaki látta, hogy bántottalak már,
valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
anyám azt monda, hogy boldog légy,
de anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
anyám ezt nem mondta, mondd miért.
Egy régebbi versem, hogy ne csak újszülöttek jöjjenek.:))
Csak úgy!
Csak úgy:
Eljöttem Hozzád.
Csak úgy:
Kiönteni lelkem bugyrát.
Csak úgy:
Tisztíts óvatosan, kérlek.
Csak úgy:
Segíts, hogy éljek.
Csak úgy:
Lesem a szavad.
Csak úgy:
Iszom bölcs tanácsod,
maradj.
Maradj forrásom,
éltetõ erõm.
Magány ellen, ha rám tör,
naptól delelõm.
Csak úgy:
Ha nehéz a szívem,
bánattól, magánytól
roskad, félek.
Csak úgy:
Csitíts, töröld le könnyem.
Csak úgy:
Biztass, szeress, hogy éljek.
S, ha már lelkem tiszta,
és örömtõl roskad,
Ha már Bánat és Magány
nem lakja,
Csak úgy:
Gyere, Osszuk meg Mással,
Hagyja el Őket is a Bánat.
Felszínes kötelékek? vannak, igen, de mégis mint
Én valamikor, vagy más (mások is) hála Isten nem akarok, akarunk egyedül szemben állni a világgal. Sőt minden érzéseinket teljes bedobással annak szebbé,jobbá tételének oltárán szeretnénk feláldozni.
Megdöbbentően szemléletes képeket használsz, már
már súrolja a határát a lélektani filmeknek. Elinditottál egy gondolatot a fájdalomról, és az abból fakadó "cselekménysort" bezártad egy idézem:
"De nincsen sorsunk
Szemben a világgal állunk
Mi védtelenek... "
Gyönyörű a vers tisztán követhető, ami lezajlik Benned. A világgal való szemben állás gondolata sokszor felbukkant bennem is. De talán mégsem így van egészen, vannak még, akiknek fontos a másik és szívesen fogadja a Tőle jövő üzeneteket. Talán nem mindenkit a felszínes kötelék köt össze a másikkal? És ugye itt a topicban is bár nem ismerjük egymást személyesen, mégis verseink hangulata, lelkünk mindenkori tükre nevezhető-e felszínesnek? Ugye nem? Érdemes ezen merengeni egy kicsit. Miért van, hogy versre - vers érkezik?
Azért jó így élni, hogy valahonan valakitől válasz jön, jöhet. Rajta hát öltöztessük remény ruhájába szívünket, és jöjjenek gyermekeiként újabb versek.
Nem érzem az erőt
Elnyom és gúzsba köt
a fájdalom,mely lappang
bennem s Benned és a Hang
mely pillanatra megtör
végül újra fájdalomba gyötör.
Érzem az ürességet
s az egymáshoz dobált életeket
felszínes kötelékek
fűzik össze,s a véletlenek
látsztra sorsszerűnek tűnnek,
De nincsen sorsunk
Szemben a világgal állunk
Mi védtelenek...
Nagyon szép!
Én a Zemplénben voltam otthon valamikor. Nem tudom, mikor látom viszont a gyermekkor mindennapos csodáit, barangolok-e még a Várhegy oldalában, meggyőződhetem-e róla, hogy újra lobog az országzászló a Szár-hegyen a felújított kápolna mellett, s a Magas-hegy új kilátójának nyikorognak-e a lépcsői.
Jaj, most elő kell bányásznom egy régi írásomat...
Örülök vidámságodnak. Annak különösen, hogy szivárványban és napfényben ilyen szép verset írtál a Kedvesednek! Persze, hogy nem vonatkoztattam magamra, de engedd meg, hogy - hiszen biztos ezért tetted ki elénk - gyönyörködjem benne. Csodálatos lehet ilyen verset kapni annak, akihez valójában szól. Múzsádnak csak gratulálni tudok. Szép és igen értékes ajándékot kapott
Kívánok Neked - nem egészen Önzetlenül, hiszen a szép, nekem (nekünk) is szép - további vidám alkotó kedvet.
Klia te egy igazi(igaz)gyönygyszem vagy! Köszönöm elismerő szavaidat!
Mivel mindent Napfény és Szivárvány borít itt nálam, most egy kicsit vidámabb verset írok ide:)
Csak Neked
Mint egy vízbe esett bogár,
kinek nedves lett a teste,
ki útközben a földön alszik,
ha beéri az este.
Kit vonz a mélység, ezért magasra száll,
te vagy a Föld és én a piciny Bogár.
Mint a tűzbe dobott faág,
kinek lángra kap a teste,
kit nem sajnál senki,
mintha nem is lenne lelke.
Pedig a forró hamut a szél hűti ki gyorsan,
felkapja a lelket s nem hagyja a porban.
Mint a rövid imát,
mit elmondasz minden este,
és várod, hogy ott legyen,
átöleljen a Vágy teste.
Lehunyod a szemed és eljutsz fel a Mennybe,
meghallgatták a fohászt, Tied Teste, Lelke.
Mint érzékeny kis madár,
ki elszáll a fénybe,
kitárod szárnyaid s lehullsz
égô vágyaid mélyére.
Sodortatod magad a mézédes árral,
mert nem ér fel semmi a Beteljesült Vággyal!
Ez a vers szerű képződmény nem Neked készült(olvasat szempontjából természetesen Neked is), nem Rólad szól, de remélem azért nem bántalak meg.:)
Nagyon köszönöm és az ajánlást külön megtiszteltetésnnek véve fogadom kedves versed.
Nagyszerű és szemléletes megfogalmazása annak, amit többek között - remélem nem vagyunk ezzel egyedül - érzek, hogy álmok, mesék nélkül szürkébb lenne az életünk. Igen is szükség van rájuk. De jó is lenne, ha a sok horror helyett a média is nagyobb teret adna ennek. Lásd a mai mesék világa mennyire elrugaszkodott a szépségtől. Még egyszer köszönöm az élményt, mit versed kora reggeli olvasása nyújtott. Így csak el lehet viselni a napot,nem?
Mindenkinek!
Sok szeretettel kívánok kellemes és szép napot, hogy témánál maradjunk alkotó kedvet.
(Kedves golden, lehet, hogy én még nem váltam felnőtté, hogy így gondolkodom?) :)
A tündérek élnek
Mikor elfelejted a meséket,
kilépnek belőlük a tündérek.
Lerázzák magukról betűk bilincsét,
szabadon szárnyalnak köztünk, csak nézz szét!
Ha felnőtt leszel
Ha úgy érzed, már nem vagy gyerek,
becsukod a meséskönyveket,
eltemeted karton koporsóba,
mi a tiéd volt hosszú évek óta
törpék, tündérek, táltosok földjén;
most nyughat majd polc-temetőjén
Hétszer hét magyar világcsodája,
égig érő fa aranytermő ága,
bátor egy életem, egy halálom
most majd mind csak emlék lesz, álom,
s belátod majd élvén a földi világot:
velük temetted el az igazságot.
Időközben megtaláltam régi önmagamat! :o)
...vagyis a régi hozzászólásaimat, a 13. hozzászólásnál kezdődök az első oldalon! ez nem önreklámnak készült, csak furcsa kicsit visszatalálni oda. Akkor még Blancanievesnek hívtak, de túúúúúúl hosszú és sokakanak megjegyezhetetlen volt, így "átkereszteltek" egyszerűen Blan-nak :o)
Egyenlőre csak annyi, hogy a tartalom, és briliáns megfogalmazása elgondolkoztat. Bővebben majd otthonról, ha fel tudok jönni, vagy holnap.
A munkahelyemről ennél több most nem megy.
Kedves MaTeo,koszonom oromodet.
Kedves klia,Te nem csak lelkesedesbol de tehetsegbol egy igazi ellemzo lettel.Biztos van a putyonodba egy ket vers.Naaa?
Kedves golden!
Több versedet olvastam már, de mind között ez tetszik a legjobban.
Talán azért is, mert a saját nagymamámra gondoltam közben, aki már sajnos nincs velünk, s akinek én is hányszor simogattam vértelen, gyenge kezét esténként, s lestem a lélegzetét...
Kívánom, hogy mindig így érezz, s meg tudd szépíteni öreg napjait!
Nagymamád nagyon büszke lehet unokájára!
Mosolyog a lelkem, örül. Verseitek mint megannyi meglepetés, ajándék. Mostanában, mint kábítószer élvező a drogra, kapva kapok utánuk.
Az önképző körben is olvastalak benneteket. A verseket én elemezni nem, de azok hangulatát magamévá tenni pillanatok műve nálam. Vegyük például a következőket:
"Mikor betakar a barsony sotet s en csak magamat erzem" - igen érzem én is (Milyen a bársony? puha, finom, kellemes), ahogy hozzám ér? önkéntelenül, tudat alatt erőteljesebben érzem önmagamat.
"egeszen melyrol tor fel a zene gejzir" -itt berobban egy mély csendbe a "zene gejzir" Hallom a haragos vad robbanást, csodálatos a hasonlat.
"csend diktatúrája" ... igen megint csak szemléletes a kép (mi a diktatúra?) "összeköti a bársony kendőt és engem alatta belefojt a megfoghatatlanba" látom lelki szemeimmel a képet:
kendő alatt belefojt..Félelmetes, fantasztikusan életszerű. Megfoghatatlanba? - hát igen vajon ott az összekötött bársony kendő alatt mibe, hova kerül, akit megfojtanak.
Bocsássatok meg nekem az olvasónak, csak szerettem volna megosztani veletek, hogy bennem mit ébreszt egy-egy vers, minden fajta elemzés nélkül, csak úgy a maga valóságában. És miként kerülök (csúnya magyarsággal) beléjük.
Köszönöm Mindannyiotoknak az élményt, amit adtok.
Itt vagyok en is.Mar szoltak Rolatok es tenyleg jo az notlet ,a nivo es a tarsasag.
Ket vers:
Ejszakai hivas
--------------
Mikor betakar
a barsony
sotet
s en csak
magamat
erzem,
egeszen
melyrol
tor fel
a zene
gejzir
s vele
haragom
a csend
diktaturaja
ellen
amely
osszekoti
a barsony
kendot
s engem
alatta belefojt
a megfoghatatlanba..
Orjarat
-------
Ahogy koruljarom
a poznat
mindig ugyanugy,
a kert homokja
unatkozva
fogadja
talpam-
ismer mar,
s alig hagy
nyomot,
a pozna is
asit
lattamra
senki nem
kivanja
orjaratom,
de en csak
jarom,jarom,
bejarom
az eber
ejszakai
muszakot.
