Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nem tudom,jól emlékszem-e,de én valamilyen KZ oratórium c. művéről hallottam nagyon régen, hogy azt talán Radnóti sorsa ihlette - de ebben nem vagyok biztos, mint ahogy a fent írt címben sem.
Sajnos, én sem túl sokat ismerek tóle. Kb. két éve egy előadást hallgattam róla, ezt annak a vallási újságnak a szerkesztői tartották, ahol Pilinszky dolgozott. Érdekes votl, amit mondtak, viszont nem lelkesített annyira, hogy nekilássak olvasni. Azt hiszem, az eddigi mulasztásomat pótolni fogom.
Tegnap Hobo Pilinszky-estjén voltam. Bevallom, nagyon tartottam tőle, mert egyszer-kétszer belehallgattam a Pilinszky CD-be, de nagyon nem tetszett... A tegnapi előadás viszont nagyon bejött. Ma el is vágtáztam a könyvtárba ismét (mert pont tegnap délután voltam), és kihoztam egy Pilinszky-kötetet. Eddig sajnos Ő kimaradt nálam :-(((
Egnap a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kálvin téri épületében jártam egy rendezvényen. Maga az épület nagyon szép, el is gyönyörködtem benne, de a célnak nem túlzottan alkalmas, Sok, egymásból nyíló terem, amibne jól el lehet tévedni, meg is tettem.A falak, a függöny, és főleg a kályhák igazán szépek, de nem ez a fő egy könyvtárban. Aztán hazafelé menet megláttam egy táblát, amiben az szerepelt, hogy ez eredetileg Wenckheim-palota volt.
Sajnos, eddig nem ismertem, pedig érdekesek a témái. Abban igaza van, hogy kevéssé ismerjók a szomszédos népek irodalmát, lenne mit pótolni. Abban is, hogy elég erős a kultúra iránti érdeklődés, mind a múzeumok, mind az olvasás éjszakája rendezvényen sokan voltak, és jelentős részük fiatal.
Múlt vasárnap láttam a Vörös Oroszlán monodráma változatát. Érdeklődéssel vártam, mert csak nehezn tudtam elképzelni, milyen is lehet. Először is bonyolult, több korszakot átöleleő a cselekménye, másodszer meg a főhőse férfi, aki az élet sok változatát ismeri meg, a monodrámát pedig Venczel Vera mondta. Kellemesen meglepődtem, mert nagyon jó előadást láttam. Rajtam kívül másoknak is ez volt a véleménye, mert teltházas előadás volt.
Most forgatok egy rövidfilmet. Van benne minden, ami kultúra. :)
A film Peter Greenaway brit filmrendező stílusát vette alapul, a monológot Friedrich Nietzsche szövegek alapján írtam, 7 híres festményt elevenítek meg benne, 2 híres magyar színész játszik benne, és barokk kastélyokban forgatunk.
Tegnap láttam egy Rács című tévéjátékot, a huszadik másodperc után rájöttem, hogy ez a Három királyok csillaga c. Jókai kisregény eléggé szabad átírása. Ezzel együtt egész jó volt.
Köszönöm, hogy ilyen pontosan idézel! Azt, hogy Walesben megvn (vagy legalább megvolt) a bárdok emlékeztet, zerb Antal regényéből, a Pendragon-legendából ismerem. Most már anyanyelvükön tudhatják a walesiek, mit írt róluk egy magyar költő. Szó mi szó, érdekelne a véleményük.
(Amikor még kicsi leányka voltam, az első vers ami lázba hozott, és nagy élvezettel felolvastam az öcsémnek, a Fülemile volt, a második pedig, kicsit már nagyobb koromban, A walesi bárdok...)
A youtube-on megtaláltam a 2012-es magyar előadást...Mécs Károly mondja a verset...
"Karl Jenkins nagyszabású kantátát komponált Arany János A walesi bárdok című balladájára. Az Arany-ballada dramaturgiáját híven követő művet most a Carnegie Hallban is bemutatják.
A zeneszerző 70. születésnapjának alkalmából jövő hétfőn a New York-i Carnegie Hallban is bemutatják a walesi születésű, világhírű brit komponista, Karl Jenkins Arany János balladájára komponált, A walesi bárdokcímű nagyszabású kantátáját. A mű híven követi az Arany-ballada dramaturgiáját, a színen sorra jelennek meg a velszi lakoma résztvevői, és a montgomery-i vár tövében újból felparázslik egy titokzatos máglya.
Az ismert Arany-ballada üzenete örök érvényű: mindig voltak és lesznek olyanok, akik akár életük kockáztatása árán is szót mernek emelni a szabadságért. Az új kantáta a zsarnoksággal, a bármilyen elnyomással mindenkor szembeszegülni kész, bátor emberi kiállás, a civil kurázsi dicsérete.
A walesi bárdok három nyelven
Ez lesz a zenemű amerikai premierje, amelynek védnökei Károly walesi herceg, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Jim Parc Nest, Wales fődruidája. A zeneszerző is az előadás díszvendége lesz, a kantátát ezúttal nem ő vezényli a 2800 néző befogadására alkalmas Stern Auditórium Perlman színpadán.
“Jenkins a világ egyik leggyakrabban játszott kortárs zeneszerzője” – jelentette ki az MTI-nek nyilatkozva Irinyi László, a Concert Masters International (CMI) koncertszervező cég ügyvezető igazgatója.
A walesi származású komponistát Irinyi kérte fel, hogy írjon szimfonikus zeneművet Arany János balladájára. A kantáta világpremierje 2011. június 21-én Budapesten a Művészetek Palotájában volt, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a MÁV Szimfonikus Zenekarral, majd bemutatták Walesben is, a legrégebbi walesi művészeti fesztivál nyitóhangversenyén.
“A mű érdekessége, hogy három – magyar, angol és walesi – nyelven is előadható. Az angol fordítást a nemrégiben elhunyt Zollman Péter készítette. Az eredeti Arany-költeményről walesi fordítást is készíttetünk” – mondta a CMI igazgatója. “Az előadásban egy szimfonikus zenekar és öt szólista mellett egy közel 300 fős vegyeskar fog részt venni, amelynek tagjai Új-Zélandról, Hongkongból, Franciaországból, az Egyesült Államokból és Magyarországról érkeznek New Yorkba” – tette hozzá.
A 70-es évek Montreux-i Jazzfesztiváljainak üstököse zenéjében hatásosan elegyíti a klasszikus és könnyűzenei megoldásokat, az eredmény pedig egy rendkívül élvezhető, szerethető muzsika, amelynek harmonikus, tiszta dallamvilága, valamint fúvósok és ütősök valóságos hadát felvonultató izgalmas ritmusai szinte magával ragadják a hallgatóságot, amely a budapesti világpremier alkalmával felállva, szűnni nem akaró tapssal ünnepelte az Arany-mű ihlette nagyívű alkotást, mely a magyar és a walesi történelem ismert mártírjainak és névtelen szabadsághőseinek kíván emléket állítani
A magyar kultúra napjának előestéjén bemutatandó produkció magyar szereplője a Dunaújvárosi Egyesült Vegyeskar lesz. Az előadás előkészítésében a Distinguished Concerts New York partnerei a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja és New York-i Magyar Ház is, ahol a koncert előestéjén fogadást adnak a zeneszerző tiszteletére. Az eredetileg magánkezdeményezésként indult projekt élvezi a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatását is.
Irinyi László elmondta, hogy a Carnegie Hall után Karl Jenkinsnek május 9-én Londonban és október 6-án Budapesten is lesz jubileumi születésnapi koncertje. A walesi bárdok zenéje mindhárom előadáson felcsendül."
Érdekes hírt hallottam a rádióban ma reggel. Eszerint egy jónevű zeneszerző (sajna, nem jegyeztem meg, hogy hívják) felkérésre kantátát írt a Walesi bárdok c. balladából. A mű érdekessége, hogy angolul, mgyarul és walesi nyelven is előadható. Ez utóbbira azért még le kellene fordítani a verset, remélem, előbb-utóbb sikerül.
Meg a Mici néni két életéből is lett színpadi darab. Amerikai film esetén még az Esőemberből lett színpadi átirat,de azt hiszem,ott nehezen tudnék elvonatkoztatni az eredetitől.
Ha már filmekről esik szó, érdekelne, vajon miért van az, hogy egyre több filmből írnak színpadi művet. Hamarjában a Shirley Valantine, a Római vakáció, illetve a Van, aki forrón szereti jut az eszembe. Magyar filmek közül meg a Hattyúdal.
Sajnos, csak későn fedeztem fel, ezért csak az utolsó félórát láttam belőle. Döbbentem fedeztem fel, hogy az egyik főhőst Básti Lajos szinkronizálta. Némi csendes derűvel nyugtáztam, hogy a franciák fővezére föltette az Arany János-i kérdést: Szalad az ellenség, mit csináljunk vele?
Ha már filmekről esik szó: bosszantanak a filmek folytatásai. Nem is az olyanokra gondolok, mint az Alien vagy a Drágán add az életed sokadik folytatása, hanem pl. a Piszkos tizenkettőé. Lee Marvin nagyon megöregedett, és ez a film csak árnyéka az elsőnek, még utánérzésnek is gyenge, félóra után gyorsan átkapcsoltam egy másik csatornára. A Hét mesterlövész újra nyeregben vagy valami hasonló című akármit pedig csak tíz percig bírtam. Senkinek nem tűnt fel a forgatókönyvírók közül, hogy abból a bizonyos hétből négy meghalt, az ötödik meg visszament gazdálkodni? Ez a folytatás olyan, hogy magamfajta érző lélek megborzad a láttára. A Délidőben folytatását meg se néztem, és ezt alighanem nagyon jól tettem.
Az én emlékeim kissé régebbiek. Középsikolában tanultunk filmesztétikát, bár csak heti egy órában. Ennek keretében azonban moziba is vittek minket. Ott láttam a Hamlet orosz filmváltozatát. Isten bocsá' de jobbnak tartottam és tartom, mint az angolt. Ha már dráma fimrevitele, az Othelló is tetszett. Nagyszerű történelmi filmnek tartom a Hajókkal a bástyák ellen-t, ami a napoleoni háborúk idején játszódik. No meg volt egy jópofa filmvígjáték, az Autót loptam. Az újabbkori kedvenc az Ötvenhárom hideg nyara. Nemrég azt hallottam, hogy a Hobbit-nak is van egy orosz változata, érdekelne, az milyenre sikeredett.
Most egy kicsit sajnálom, hogy nincs tévém...Illetve jut eszembe, a barátomnál bármilyen filmet meg tudok nézni)) Majd szépen írok egy listát a régi kedvencekről...
Az Ivánon kívül a legmegrázóbb szovjet filmélményem a Csendesek a hajnalok voltak. Akkor éppen kollégiumban laktam, és amikor vége lett a filmnek, még sokáig sírtam a folyosón.
Aztán nagyon jó emlék még a Ragyogj, ragyogj csillagom, na meg minden amihez Nyikita Mihalkovnak bármi köze volt))
Királylány a feleségem - ma este 22.00-kor a Dunán! :-))
Orosz (szovjet) filmekhez:
16 évesen nagyon tetszett a Ballada a katonáról - nem tudom,hogy most meg merném-e nézni újból, hátha már nem lenne az a fantasztikus élmény. És megrázó volt számomra a Kelet-Nyugat c. film is, bár ez a Port szerint francia-spanyol-bolgár-orosz-ukrán kooprodukció, valamint romantikus énem szerette A szibériai borbélyt is és a Vera sofőrje is abszolút nézhető, jó film szerintem.
A tulipános Fanfan kellemes-szellemes néznivaló, csak nem szabad az első változathoz hasonlítani. Sajnos, nem tudtam meg, szerepel-e benne a kedvenc mondatom. Madame Pompadour tette fel a hősnőnek: Te felpofoztad a királyt? Közben befutott egy telefon, és érdekes beszélgetést folytattam egy barátnőmmel.
Sajna, az Iván gyerekkorát nem láttam. Ami azt illeti, a tévé gyakrabban adhatna orosz/szovjet filmeket. Talán el sem hiszi, aki nem látta, de jó néhány érdekes van köztük.
Szia Csimpolya! És, hogy tetszett a Tulipános Fanfan? Ammennyire emlékszem, gyerekkoromban majd minden évben játszották a tévében a Királylány a feleségemet. Nagyon szerettük!
És most eszembe jutott még egy FILM, amit nagyon sokszor láttam akkoriban: Iván gyermekkora
Az alant leírt véleményemet megerősítette, hogy a napokban egy francia filmet mutattak a tévében, Tulipános Fanfan címmel. A fekete-fehér változatát még Királylány a feleségem címmel játszották kb. 45 évvel ezelőtt.
Hallottam egy előadótól, hogy kimerülni látszik a filmes forgatókönyvírók fantáziája. Ezért van, hogy képregényektől, illetve számítógépes játékoktól vesznek át ötleteket, továbbá régi filmeket forgatnak újra. Az előbbire jó példa a Batman, illetve a Pókember, az utóbbit magam is tapasztaltam. Megpróbáltam megnézni a Majmok bolygója harmadik változatát, de sehogy sem ment. Még az első rész volt a legjobb, de abból is hiányzott a regényt befejező duplacsavar.
Aztán láttam új feldolgozásban a Tizenkét dühös embert, illetve a Vád tanúját. Egyik sem volt rossz, és ha nem mérem az eredetihez, alighanem jobban tetszett volna.
Egy hónapja láttam a Hobbit második részét, nagy csalódás volt, de ezt inkább nem részletezem. Úgy kell nekem, hogy az első rész után erre is jegyet váltottam, mi több, alighanem a harmadikat is megnézem.
