A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"Az elméleti fizikusok a múlt század hatvanas évek elején találták ki a kvarkokat is pl. a részecskék különbözö tömege magyarázatára."
Nem.
Nem azért találták ki.
A kvarkhipotézist azért találták ki, mert a protonon végzet mély rugalmatlan szórási kísérletek olyan eloszlást mutattak, ami szerint HÁROM pontszerű alkotórész található a protonban, különleges viselkedésmóddal. Például, hogy nem hajlandóak kilökődni, akármekkora energiájú részecskével bombázzák, nagyon nagy energia esetén is csak annyi történik, hogy különféle "mezonoknak" nevezett részecskék egész garmadája jön létre és szóródik szét.
Bizonyos szimmetriacsoportokra alapuló megfontolások szerint végül sikerült ezt a hármas belső szerkezetet a kvarkokkal magyarázni, grátisz még a rengeteg (és egyre szaporodó) mezon és barion állatkertjében is rendet vágott a hipotézis: szépen felépíthetőek lettek az addig különbözőnek tűnő részecskék kettő avagy három kvarkból. Sőt azóta kimutatták az elméletből matematikailag előrejelzett ötkvarkos részecskéket is.
Hát ez sehogyan sincs így! Az elméleti fizikusok a múlt század hatvanas évek elején találták ki a kvarkokat is pl. a részecskék különbözö tömege magyarázatára. A kezdetben még Nobel-díjakkal is dicsérték az ötletet, de aztán kisült, a kvark elmélet prognózisa messze nem felel meg a kísérleti megfigyeléseknek. Aztán elö vették megint a Higgs-részecskét a részecskék tömege magyarázatára. Így nem lehet a részecskék tömegét megmagyarázni.
Az atomisztikus fizika szerint minden testnek, minden részecskéknek kétféle tömeg van, a súlyos tömege és a tehetelen tömege. Mivel minden anyagi objektum a négy stabil elemi részecskéböl, az elektronból (e), a pozitronból (p), a protonból (P) és az eltonból (E) van felépítve (a kvarkok helyett) az objektum súlyos tömege
Higgs ezt azért tehette meg, mert a fizikusok megfigyelték, hogy a dolgok egy része tömeggel rendelkezik. Azonban matematikailag semmi nem kényszeríti a világot arra, hogy legyen benne tömeg. Sejtésem szerint a multiverzumban (ha létezik), tömegtelen univerzumok is vannak - sőt a mienk is az volt lánykorában.
Higgs 1960-ban írta le azt a matematikai elméletet, hogy kell lennie egy bozonnak, ami tömeget ad az összes részecskéknek. Az LHC csak 2012-ben találta meg a Higgs bozonját, amit ezért jól megjutalmaztak. Akkor most, hogy is van ez? :-)
Mi van akkor, ha az eleminek tűnő részecskék, olyan még elemibb részekből állnak, amiket nem lehet kísérletileg kimutatni, mivel nem lehet detektort rendelni hozzájuk? Elméletileg azonban ki lehet őket „mutatni” a matematika révén. :)
Mivel a proton és az antiproton összetett részecske, ezért csak akkor tud teljesen energiává válni, ha az összes felépítő részecske egyesével annihilálódni tud. És mivel a kvarkok színtöltése nincsen korrelációban az elektromos töltésükkel, ezért protonból és antiprotonból háromféle variáció van. A három variáció egymással kilencféle módon találkozhat és a kilenc esetből csupán három az, amikor a kvarkok és antikvarkok minden töltése ellentétes, így mind a három annihilálódhat a párjával (ha úgy adódik, és nem repül szét az egész miskulancia azelőtt, hogy találkoznának a párok!) A maradék hat esetben csak egyetlen kvark pontos antipárja van meg a másik részecskében, így a maradék kettő-kettő kvark és antikvark simán nem tud annihilálódni, és mondjuk mezonokat alkotva szétrepülnek.
Hmmm.
Tulajdonképpen Lie-algebrával azt is le lehetne írni, hogy a kutya meg a macska nem párosodik.
Csak hát ámbár az utóbbi esetben sejtjük, hogy ennél sokkal bonyolultabb a dolog.
De mi a fészkes turbófeltöltős hógolyólökhárító az a színtöltés?
Már azon kívül, hogy egy szimmetriajelenségnek valami nevet adtak.
Azért az elektron töltését NEVEZTÉK KI "egységnyinek", mert ez volt az első töltött részecske, amit kimutattak. De ha az elektron töltése valójában HÁROMEGYSÉGNYI, na akkor volt-nincs "töredék töltés".
Elminster Aumar:""Továbbra is az a véleményem, hogy középről kiindulva az eseményhorizont elkezd növekedni, ahogy egyre nagyobb tömeg préselődik be egyre kisebb helyre."
Tudod, az a probléma, hogy a fekete lyuk kialakulása egy általános relativitáselméleti folyamat. Amit ezidáig senkinek sem sikerült még kiszámolnia!
Azaz, hogy neked ösztönösen mi a "véleményed" a folyamatról, az egy lófütyit sem számít, mivel biztosak lehetünk benne, hogy emberi józan észre alapuló képzetekkel nem modellezhető a dolog. Erről tesz maga az általános relativitás, amit csak nagyon kevesen képesek fejben helyesen kezelni."
Tudományos ostobaságot se fejben, se sehogyan, nem lehet helyesen követni.
Az elmélet szerint tömegvonzási erő nem létezik, így az azt közvetítő részecskét sem kell keresnünk. Ehelyett azt kell elképzelnünk, hogy egy test a tömegétől függő mértékben meghajlítja, elgörbíti maga körül a téridőt.
Nocsak, nocsak!
És a görbületet mi közvetíti?
Valamiféle távolhatás?
Uri Geller kanalakat körbít, a tömeg pedig téridőt?
„A gravitáció, más néven tömegvonzás egy kölcsönhatás, amely bármilyen két, tömeggel bíró test között fennáll, és a testek tömegközéppontjainak egymás felé ható gyorsulását okozza. A gravitációs erő a klasszikus fizikában az az erő, amelyet az egyik test a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően kifejt.“ Ez már hibás és hibás a tömeg itt megadott szerepe a gravitációban.
„Az általános relativitáselméletekvivalenciaelve szerint lokálisan megkülönböztethetetlen egymástól, hogy egy testre ható erő gravitáció vagy a koordináta-rendszer gyorsulása miatt lép-e fel.“ Ez az einsteini megállapítás meg egyszerüen tarthatatlan, mert bizony meg lehet különböztetni az egy testre ható erő gravitációt a gyorsulástól. Ekvivalenciaelvröl szó sincs.
Ez „Albert Einstein az 1916-ban megjelentetett második, általános relativitáselméletében a tömegvonzás jelenségére más elméleti leírást adott. Az elmélet szerint tömegvonzási erő nem létezik, így az azt közvetítő részecskét sem kell keresnünk. Ehelyett azt kell elképzelnünk, hogy egy test a tömegétől függő mértékben meghajlítja, elgörbíti maga körül a téridőt.“ teljesen ostobaság. www.atomsz.com
Einstein nem különbözteti meg a súlyos tömeget (ami csak a gravitációban lép fel) a tehetetlen tömegtöl (ami minden test ellenállását mutatja külsö eröhatása alatt). E.-nek fogalma sem volt, hogyan kell kiszámítani egy test különözö súlyos és tehetetlen tömegét. A specrelben (kölcsönhatásmentes rendszerek) meg nem is lehet semmi a tömegröl megállapítani.
Hogy, hogy Einstein át tudta verni a fizikus communityt? Nem értett senkisem a fizikához?
Az egész nagy bumm elmélet horibilis ostobaság. Épp olyan ostobaság, mint a tér-idö meggörbülése a tömegek körül a gravitáció magyarázatára. Einstein nem ismerte fel a tömeg szerepét a fizikában és nem is tudta kibogozni a tömeg szerepét a gravitációban sem.
A világmindenségünket négyféle megmaradó elemi részecske építi fel, amik között csak az elektromágnesesség és a gravitáció uralkodik, mint kölcsönhatás. www.atomsz.com Igenis, a gravitáció is kölcsönhatás és nem az E. által deklarált téridö meggörbülése. E. nem tudta egyesíteni az eektromágnesességet a gravitációval egy elméletben. Már ez is mutatja, hogy E. tévútra vezette a fizikát.
A "0,2-0,3 fényévnyire" vonatkozott a kérdés. Az én saccom 10 - 20 millió fényév (mert kb. ezerszeres lett a skálafaktor az univerzum átlátszóvá válása óta).
