az ugrik igében az emelkedés, magasság alapfogalma látszik rejleni; honnan valószinüleg gyaníthatni, hogy gyöke eredetileg ur v. or azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek magasságra vonatkoznak.V. ö. R gyökhang. E szerint ugrik hangvetés által urgik-ból származhatott. Ezt bizonyítja főleg a Vámbéry följegyzette csagataj irga-mak = ugrani. Egyébiránt Miklosich szerént régi szláv nyelven igrati am. ugrálni (salire, hüpfen). Alapfogalomban rokon hozzá szintén átvetett rúg, minthogy a rúgás csakugyan a lábak fölugrása v. ugratása által történik.
A csobán szónál csupán az ’edény’ jelentést tüntetik fel, a ’pásztor’ értelmű értelmezés hiányzik.
A csángó népnévnél csak a ’Moldvába szakadt székely’ jelentés szerepel, a ’gyimesi’ még nem. 3, A szerzők / főszerkesztők világnézeti alapállása jórészt segítette (Czuczor jobbágy-kisparaszti gyökerei, számos társszerző gazdálkodócsaládból, faluról származása), olykor azonban hátráltatta a szótári anyag hitelességét (Czuczor egyházi kötődéséből következően a folklór bizonyos ágainak, különösen a népi hiedelmeknek lenézése, „babonás emberek hiedelme szerént”-típusú lenéző fogalmazásmód stb.).
A magyar nyelv török kapcsolatainak bemutatásával az a célunk, hogy rávilágítsunk: a legkorábbi török elemek is másodlagosak nyelvünk finnugor elemeihez képest."
"Közösek" nem lehetnek, mert a magyarban ezek a nyelvi átvételek "szigetek", "idegen testek", míg a török nyelvekben meg beágyazottak ugyanezen szavak.
JÁR - IRAMLIK - ERŐ (ÁR/ÁRAMLIK) ... ÍR ezek szerint folyamatos erővel haladót jelent (megfordítva RÓ) ...
ERŐ - IRT pusztító ŐRÜLT, ŐRLŐ erővel megy valaminek - ARAT mély hangrendű változat - ERŐD - ŐR - ÖRÖK erővel fenntartott hely/idő
ARAT - TAROL - TARLÓ - SARLÓ
JÁR - GYÁR /GYÚR - DÚR(ál) - TÚR erővel mozgatott, haladó
ÉR - ERŐ - ERDŐ - ERED - TERJED - TÉR (ERJED/GERJED)
J - I - GY - E kezdőhangok hangok váltakozhatnak rokon fogalomkörökben.
Növésre, származásra vonatkozó ER gyökünk ELÉ gyakran kerülnek más hangzók is, melyek árnyalják a gyök jelentését pl.: T, G, D
Az a meglátásom hogy a gyökök kialakulása előtt, már az egyedül álló beszédhangok is rendelkeztek jelentéssel. Pl. az ar/er képzőnk szintén a szóalapból való növekedésre származásra utal, képzése során... határ, magyar, vezér, tündér stb.
Ugyanaz a gyöke a vezérnek, mint a vezetnek, visznek, vagy éppen a víznek. Vétel-Vitel képzési formája ennek a gyöknek pedig rávilágíthat pl. a Vata név jelentésére is szerintem, hiszem az üt-vet etimológiai kapcsolat egyértelmű. A vajúdik bajudik ... vajda szavunkban a "j" segédhangzója a jobb kiejthetőség miatt keletkezett a gyök képzése során, hiszen maga az "EJT, igeképző éles ë-vel, mely a régieknél mind magas, mind mély szókban igen gyakran eléfordúl a mai ít helyett (Cz.F.).
~EJT, igeképző éles ë-vel, mely a régieknél mind magas, mind mély szókban igen gyakran eléfordúl a mai ít helyett, pl. a Tatrosi codexben: tanejt (tanít), hábor-ejt (háborít), hagy-ejt (hagyít, hajít), szabad-ejt (szabadít), szor-ejt (szorít), tiszt-ejt (tisztít), fényes-ejt (fényesít), üdvöz-ejt (üdvözít); ma is fennáll fel-ejt szóban (nyilt e-vel). l. ~IT képző.
A bánt bán meg a bűn büntet fogalomsornak van köze szerintem a bajhoz (vajúdáshoz-viaskodáshoz).
Szerintem a bánt - közelebbről a von, vonakodikkal van kapcsolatban - huzakodik-vonakodik, tehát viaskodik, vetekedik, veszekedik, vetődik - de még a feszül - feszekedik, fonódik, fogózik is bekapcsolódik kissé távolabbról (fáj) a fogalomkörbe, a kezdőhangok apróbb distingciói mellett, hasonlóan a szúr, fúr, túr, tűr, gyúr, gúr, kúr, csűr stb. nyomulást kifejező ámde különböző tulajdonságú gyökeinkhez. A képzők meg persze változékonyak.
A bajnak meg a páholhoz így a fáj-hoz is lehet köze, valamint a bal-hoz.
"paio(l) [παιω] = mai kiejtéssel 1) bajol („ellátja a baját”), azaz üt, megüt, csapkod, 2) ugyanez a fennmaradt régi kiejtéssel: páhol. A BAJ gyök származékai: bajlódik, bajos, bajvívó, ellátja a baját stb. Lásd VAJUDIK, BAJÁN. Magyarból származik a szláv boj, voj (= baj) szó." Varga Csaba
Baj - Bajoló (bajvívó) - Bajnok / Baján / Vajda
várandósságra vonatkozóan: vajúdik (bajlódik), vetél (veszít), viselős (viszi a magzatot), bajba esik a vajúdás vetekedés, elvetélés pedig fáj...
Bajba jut v. bajba esik: <leány> állapotos lesz, megesik
konc [1181 tn. (?), 1519] Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb kus ’íz(érzet); darab, falat’, szlovák kus ’darab, rész’, orosz régi nyelvi, nyelvjárási [kusz] ’(nagy) darab; falat’. A szláv szavak valószínűleg indoeurópai eredetűek, vö. görög knószón ’a vadászlándzsa hegye’. A magyar szó belseji n arra utal, hogy a kölcsönzés már a 10. század előtt végbement, vö. abroncs. (etimologiai szótár, Zaicz)
amikor ilyen okosságokat olvasok, eltűnődök, vajon ezt a szlávok is tudják? ezt nekik is elmondták?
a szláv kus (darab) szerintem a harapás* szavukból jön.
(még a falat is ott szerepel kétszer... ennélfogva a görögnek nincs köze hozzá)
nincs sehol N hang, és nem hiszem h tudnák, h egykor volt...
A múltkor még a gmb gyökből képezted a gömybölyű dolgokat (gomba görbe, gömbölyű)
--
Egyszer már elmagyaráztam , ha tényleg érdekel a válasz, kikereshetem neked. Sőt, el is magyarázom, de te csak provokálni akarsz, nem vagy kíváncsi valójában.
"Mi e szó eredetét illeti, gyöke kol legközelebb rokon a kal gyökkel, mely számos szavainkban kerekdedet, gömbölyűt vagy görbedőt jelent; a kolbász is Dunán túl több vidéken: kalbász (= kal-ab-ász?)"
A múltkor még a gmb gyökből képezted a gömybölyű dolgokat (gomba görbe, gömbölyű)
Azelőtt meg a kp-ból (koponya, koppány kupa kupola kapitány)
Mi a különbség ezen gyökök között, honnan tudták mikor melyikből kell képezni olyan összetett szavakat mint a krampampuli?
Mi e szó eredetét illeti, gyöke kol legközelebb rokon a kal gyökkel, mely számos szavainkban kerekdedet, gömbölyűt vagy görbedőt jelent; a kolbász is Dunán túl több vidéken: kalbász (= kal-ab-ász?)
Kabala - kebeles/kebelez. Kancára mint kebeles. Nagyon jó! Így tovább! Abból lesz a jó kalamajka, galiba...
---
kebel – ‘mell’; ‘női mell’: dúskeblű; ‘‹régebben› a ruha mellrésze’:…van szagos gyümölcse, / Mellyel a sétáló kebelét megtőltse (Csokonai); ‘szív, lélek, érzelem’: dagad a keble az örömtől; ‘csoport, szervezet, intézmény köteléke’: kivált az intézet kebeléből, kebelbeli. Származéka: (be)kebelez. Ismeretlen eredetű szó.
széna [1055] Szláv jövevényszó, feltehetőleg szlovák eredetű, vö. szlovák seno, óegyházi szláv sěno, horvát-szerb sijeno, orosz [szeno]: ’széna’. A szó indoeurópai eredetű, s a balti nyelvekből a finnbe is átkerült, vö. finn heinä ’ugyanaz’.
ősz [1211 tn. (?), 1416 u.] <évszak> Ősi, finnugor kori szó, vö. vogul tüks, votják siź l, mordvin soks, finn syksy, syys: ’ősz’. Ezek előzménye az azonos jelentésű finnugor *sikse vagy *sükse lehetett.
