Szlávoknak semmiféle régészeti nyoma nincs, már az 50-es évek végén megcáfolták a szlávnak tartott sírok szláv hovatartozását.
Frankoknak sincs régészetilag semmiféle nyoma, csak a nyugati hamisított krónikák beszélnek róla. A avarokkal együtt temetkező magyarok 870-ben adót fizetnek valami sosem volt frank bandának, majd 895-ben bejönnnek ás "hirtelen" egész Európa nekik fiozet adót, Bizánctól az Itáliai városállamokon át a Német-Római császárságig.
Ezt én még viccgyűjteménynek se fogadom el, nemhogy adatnak.
Azonos formaragozás, azonos képjelek, "állatküzdelmi" jelenet, palmetta, szkíta szarvas, az állatövi jegyek megjelenítése, a nyilas tulajondságok művészi megfogalmazása a szkíta övcsatoktól, a magyar népművészet legkésőbbi alkotásaiig.
A hihetetlenül magas színvonalú megformálás miniatúrákban a szkíta aranyláncoktól a Képes Krónika páratlan miniatúráiig, és a Szent Koronáig, mely színvonalnak sehol semmilyen nyoma nincs ott, ahonnan állandóan származtatni szeretnék egyesek.
Egyértelmű azonosság és folytonosság, minden más csak mese.
az ellenadatokat kérd pl. Sudár Balázstól, ő beszélt magyar-avar együtt-temetkezésről, folytonosságról
pl.itt
"A magyarok beköltözésekor nyoma sincs annak, hogy bármilyen harcban álltak volna a terület feltehető etnikai többségét adó avarokkal, néhány esetben pedig az avar kori temetőket is tovább használták a honfoglalás után."
aztán korábban is jártak erre a magyarok, mint 895
A bolgárok ellenőrzése alatt lehetett Erdély és az Alföld déli része. A magyar törzsszövetség vezetői ismerhették a térség politikai helyzetét, hiszen többször is vezettek errefelé portyákat (862, 881, 892, 894).
A 9. század végén új hazájukba költöző magyarok nem néptelen területre érkeztek. A Kárpát-medence középső részein avar közösségeket találtak, a peremterületeket szláv népek lakták, a Dunántúl (a hajdani római Pannónia provincia) frank fennhatóság alá tartozott, a Ma - ros középső szakaszát (Gyulafehérvár környékét) pedig bolgár csoportok tartották uralmuk alatt.
(RÉVÉSZ LÁSZLÓ A honfoglalás és államalapítás kori temetők tanulságai)
A Dunántúl keleti és középső területein már a 10. századtól jelen voltak a 12. század elejéig folyamatosan használt s így nagy sírszámúra duzzadt falusi temetők. E sávban számolnunk kell a magyar honfoglalást megért késő avar népességgel. A Dél- és Nyugat-Dunántúlon nagyjából a Vörs–Kaposvár vonal jelezte a magyarság településterületét egészen a 11. sz. végéig. A Zala folyó vonalát csak a 10. század második felében lépte át a magyar szállások láncolata.
Kovács László egyik, közelmúltban megjelent dolgozatában számba vette a Kárpát-medence területén azokat a 9. században alapított temetőket, melyek használata átnyúlik a 10–11., sőt olykor a 12. századba is. E lelőhelyek azonban a 10–11. századi Magyarországnak mindössze három, rendkívül intenzíven kutatott térségében (s tegyük hozzá: peremterületén) csoportosulnak. Az egyik Zalavár, illetve a Zalavár környéki települési agglomeráció körzete. Szőke Béla Miklós és Müller Róbert itt több temető esetében azoknak a – Karoling-fennhatóság megszűnése utáni – „visszapogányosodásával” s a 10. század 30-as, 40-es éveiig történő használatával számol. E lelőhelyek zöme azonban közöletlen, így a kutatói felvetések ellenőrzésére jelenleg nincs mód
a Conversio Bagoariorum et Carantanorum 870–871 táján írott sorai: „azokat [az avarokat], akik az igaz hitnek engedelmeskedtek, és elnyerték a kereszténységet, a királyok adófizetőivé tették, és földjüket, amelyet ott maradva birtokolnak, mind a mai napig megtarthatják királyi adó [fizetése] fejében.”
Nehéz lehetett széttiporni olyant ami nem volt....
A korai avar valójában késői hun, a késői avar meg magyar.
Atilla halála 409 (453-44 év ami a Julian naptártól való eltérés)
5 nemzedék Álmosig legrosszabb esetben is 170 év, azaz Árpádi visszajövetel 579. Ennyi avar meg sehol, se Nagy Károly. Illetve volt Nagy Károly.... Aladár volt az. Csak nem akkor és nem úgy élt, ahogy a hamisított nyugati krónikák hazudják.
Toposz. Az persze, mi más. A hús lovak hátára tétele is toposz....
Most nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.
Mindig is tettek lovas népek húst a ló hátára, csak nem azért hogy puhítsák, hanem azért mert védte a ló hátát a feltöréstől....
Azt hogy olyan barbárok voltak, hogy nyersen ették a húst, nem a görögök találták ki, hanem az MTA.
A hunok eredetében nincs semmi toposz, ott van a krónikáinkban, mi vagyunk a hunok és ennyi. Ennek még soha senki egyértelmű tudományos cáfolatát nem tudta adni.
(avarokról) Lásd a Makkay táblázatban is: ő 828-ban csengeti le őket.
erről is már volt szó, még 850-60 körül is emlegetik az avarokat az egykorú források.
és jellemző a szóhasználat is...
De hát Makkayról volt szó. Amibe beleértendő, hogy más valaki másképp mondja.
Egyébként így írtam:
"Tekintve, hogy avarkori adatbázis, ahogy a nevében is benne van ("Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa"), és az avar kor nem 895-ig tartott. Lásd a Makkay táblázatban is: ő 828-ban csengeti le őket."
Erre csak azt tudom mondani, hogy ne cáfold önmagad. Lehet, hogy az egész szarvasos dolog csupán egy toposz? Egy görög toposz? Lehet, hogy Cannabaudes szarvasszekere görög volt, ami megzsákmányolt?
Lehet, hogy a hunok eredetébe is egy görög toposzt szőttek? Úgy mint a lovak hátán a hús?
A Hunnokról kialakult kép is egy toposz például, miszerint húst tettek a lovak hátára.
Ez egy homeroszi toposz, és azt jelenti, hogy a Hunnok még az ősi időből valók, mert még nem ismerik a hús sütését vagy főzését, és félnyeresen esik azt, ahogy ezt a toposzt használták a Kimberekre és a Teutonokra is.
Meg amúgy, nem erősségem az ilyen értelmetlen monda izék.
Ellentétben a te szavaiddal, az én szavaim pontosan azt jelentik, ami mondok.
Még szép, hogy a gömb és a gúvaszt magyar szavak, hisz germagyar szavak.
Mi lenne neked szebb, hogy a gubbaszt, guba, gúvaszt szláv szavak legyenek, meg a gömb, mert azokban is megvan? De a jelentése közelebb áll a germánhoz és a litvánhoz, másrészt a sok többi szó miatt is germán lenne.
A 6. században élt Iordanes ravennai püspök, római történetíró De origine actibusque Getarum röviden Getica (A geták eredetéről és tetteiről) című művében megírta a csodaszarvas-legendát, melyet a középkori magyar krónikások, és Antonio Bonfini "A magyar történelem tizedei" című művében is,[9] átvettek Iordanestől.[10] https://hu.wikipedia.org/wiki/Csodaszarvas
a perzsa, kelta és japán regékben (konkrétumok nélkül)
This theme of the stag leading its pursuers to a significant location, usually favorable, is common and appears in Persian, Japanese and Celtic mythologies
Jó én még nemvagyok meggyözödve "semmiröl" , de ha jól értem akkor ez ellentmondana annak hogy MichaelRhetor 1155. – gepida /magyar megfelelés. (George Kodis II.). Lényegében pedig óriàs-órjás. Gogmakarok at beidézte vmelyik örmény forrás ,nem én idéztem nemtudom -a gudamakarokkal egyetemben (már megin egy párostörzs.) a kaukázusnál. Azért azért hékás. És vannak még a népeknországútján föleg kisázsiában (mini Pontus etc) akik Jáfethez voltak feliratkozva
A hám az egy germán szó, a hama, azt jelenti Hülle, burok, hám, bőr.
A hártya, és a hályog is germán szavaknak látszanak.
A hija szó rokona lehet a kíván és a kedv szavaknak, alapja az indogermán gei. Gótul a gijan azt jelenti amit a germagyar hija. Itt igen nagy a bizonytalanság, mert a kedv, a kíván, a kacsa k-vá lett a g-ből, aminek rokona a magyartalan garat. A hija esetebén meg g-ből h lett.
Az amit idézel az helytelen, mert a hüvely, héj, a hu, hüllen alapra megy vissza.
A hüvely a germán hulwa, a héj ennek egy formája.
A hám meg lényegében egy ehhez hasonló szó, ami csakúgy germán.
A hija alapja az indogermán gei, latin hiátus, és rokona a kedv, kíván kacsa, gége és a magyartalan garat.
Csak azt tudom mondani mint a múltkor is, hogy idedobsz egy halom szót, és a pontos jelentéseit, csak a szótárit esetleg ami nem biztos, nem ismerem, és te sem. A h és a k különbség megmutatja, hogy feleslegesen teszed be, mert csak azt bizonyítja, hogy hangtanilag a magyar germán.
A hüvely a germán helwa, az l az kiesett, mert liquid asprintos, vagy pénzből lesz píz, a va a germán wa, a vége meg talán birtokos eset, hasonlóan, mint a förvényben, ahol faus+wa+nja.
