Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ha már filmekről esik szó, érdekelne, vajon miért van az, hogy egyre több filmből írnak színpadi művet. Hamarjában a Shirley Valantine, a Római vakáció, illetve a Van, aki forrón szereti jut az eszembe. Magyar filmek közül meg a Hattyúdal.
Sajnos, csak későn fedeztem fel, ezért csak az utolsó félórát láttam belőle. Döbbentem fedeztem fel, hogy az egyik főhőst Básti Lajos szinkronizálta. Némi csendes derűvel nyugtáztam, hogy a franciák fővezére föltette az Arany János-i kérdést: Szalad az ellenség, mit csináljunk vele?
Ha már filmekről esik szó: bosszantanak a filmek folytatásai. Nem is az olyanokra gondolok, mint az Alien vagy a Drágán add az életed sokadik folytatása, hanem pl. a Piszkos tizenkettőé. Lee Marvin nagyon megöregedett, és ez a film csak árnyéka az elsőnek, még utánérzésnek is gyenge, félóra után gyorsan átkapcsoltam egy másik csatornára. A Hét mesterlövész újra nyeregben vagy valami hasonló című akármit pedig csak tíz percig bírtam. Senkinek nem tűnt fel a forgatókönyvírók közül, hogy abból a bizonyos hétből négy meghalt, az ötödik meg visszament gazdálkodni? Ez a folytatás olyan, hogy magamfajta érző lélek megborzad a láttára. A Délidőben folytatását meg se néztem, és ezt alighanem nagyon jól tettem.
Az én emlékeim kissé régebbiek. Középsikolában tanultunk filmesztétikát, bár csak heti egy órában. Ennek keretében azonban moziba is vittek minket. Ott láttam a Hamlet orosz filmváltozatát. Isten bocsá' de jobbnak tartottam és tartom, mint az angolt. Ha már dráma fimrevitele, az Othelló is tetszett. Nagyszerű történelmi filmnek tartom a Hajókkal a bástyák ellen-t, ami a napoleoni háborúk idején játszódik. No meg volt egy jópofa filmvígjáték, az Autót loptam. Az újabbkori kedvenc az Ötvenhárom hideg nyara. Nemrég azt hallottam, hogy a Hobbit-nak is van egy orosz változata, érdekelne, az milyenre sikeredett.
Most egy kicsit sajnálom, hogy nincs tévém...Illetve jut eszembe, a barátomnál bármilyen filmet meg tudok nézni)) Majd szépen írok egy listát a régi kedvencekről...
Az Ivánon kívül a legmegrázóbb szovjet filmélményem a Csendesek a hajnalok voltak. Akkor éppen kollégiumban laktam, és amikor vége lett a filmnek, még sokáig sírtam a folyosón.
Aztán nagyon jó emlék még a Ragyogj, ragyogj csillagom, na meg minden amihez Nyikita Mihalkovnak bármi köze volt))
Királylány a feleségem - ma este 22.00-kor a Dunán! :-))
Orosz (szovjet) filmekhez:
16 évesen nagyon tetszett a Ballada a katonáról - nem tudom,hogy most meg merném-e nézni újból, hátha már nem lenne az a fantasztikus élmény. És megrázó volt számomra a Kelet-Nyugat c. film is, bár ez a Port szerint francia-spanyol-bolgár-orosz-ukrán kooprodukció, valamint romantikus énem szerette A szibériai borbélyt is és a Vera sofőrje is abszolút nézhető, jó film szerintem.
A tulipános Fanfan kellemes-szellemes néznivaló, csak nem szabad az első változathoz hasonlítani. Sajnos, nem tudtam meg, szerepel-e benne a kedvenc mondatom. Madame Pompadour tette fel a hősnőnek: Te felpofoztad a királyt? Közben befutott egy telefon, és érdekes beszélgetést folytattam egy barátnőmmel.
Sajna, az Iván gyerekkorát nem láttam. Ami azt illeti, a tévé gyakrabban adhatna orosz/szovjet filmeket. Talán el sem hiszi, aki nem látta, de jó néhány érdekes van köztük.
Szia Csimpolya! És, hogy tetszett a Tulipános Fanfan? Ammennyire emlékszem, gyerekkoromban majd minden évben játszották a tévében a Királylány a feleségemet. Nagyon szerettük!
És most eszembe jutott még egy FILM, amit nagyon sokszor láttam akkoriban: Iván gyermekkora
Az alant leírt véleményemet megerősítette, hogy a napokban egy francia filmet mutattak a tévében, Tulipános Fanfan címmel. A fekete-fehér változatát még Királylány a feleségem címmel játszották kb. 45 évvel ezelőtt.
Hallottam egy előadótól, hogy kimerülni látszik a filmes forgatókönyvírók fantáziája. Ezért van, hogy képregényektől, illetve számítógépes játékoktól vesznek át ötleteket, továbbá régi filmeket forgatnak újra. Az előbbire jó példa a Batman, illetve a Pókember, az utóbbit magam is tapasztaltam. Megpróbáltam megnézni a Majmok bolygója harmadik változatát, de sehogy sem ment. Még az első rész volt a legjobb, de abból is hiányzott a regényt befejező duplacsavar.
Aztán láttam új feldolgozásban a Tizenkét dühös embert, illetve a Vád tanúját. Egyik sem volt rossz, és ha nem mérem az eredetihez, alighanem jobban tetszett volna.
Egy hónapja láttam a Hobbit második részét, nagy csalódás volt, de ezt inkább nem részletezem. Úgy kell nekem, hogy az első rész után erre is jegyet váltottam, mi több, alighanem a harmadikat is megnézem.
Kb. másfél éve én is jártam a MÜPÁ-ban, nagyon tetszett. Csak nézegettem, délelőtt nem volt koncert.
A Vörösmarty téri vásár pedig jobban tetszett volna, ha az előző évieket nem láttam volna. Persze, lehet, hogy ez is olyan, mint a tévé vagy rádiókabaré: a tavalyi jobb volt. A vásárból elfelejtettem megemlíteni két, igazán csodaszép cserépkályhát, az egyikük bordó, a másikuk fehér csempékből épült fel. Azt hiszem, a legtöbbünk szívesen hozzábújt volna. Tavaly volt egy nagyon tetszetős betlehem is, nem álltam meg, és elszavaltam József Attila: Betlehemi királyok c. versét, pontosabban annyit, amennyire emlékeztem. A szereplők tetszéssel hallgatták, a járókelők pedig szernecsére ügyet sem vetettek rám.
Én tegnap a MÜPA-ban jártam (életemben először) Zséda-koncerten. (A koncert számomra feledhető volt, azt mégis elismerem,hogy Zséda remek énekesnő, minden hangot, hajlítást stb. el tud énekelni, van néhány dala, amit szeretek,de ennyi elég volt.) A MÜPA, mint épület belülről sokkal jobban tetszett,mint kívülről, tetszettek a hatalmas terek, a letisztult formák, a mozgólépcső, a nagyon kényelmes lépcsők (amióta a bal térdem időnként "vacakol", figyelek az ilyesmire is...:). Nagyon színvonalas kivitelében az ingyenes magazinjuk, egyszóval nem bántam meg a látogatást. Jópofa a szánkókból álló karácsnyfa és értem,hogy miért azzal a színnel van megvilágítva,amivel (szponzor), de technikailag biztos megoldható lenne az is,hogy időnként váltakozzanak a színek, legyen benne pl.zöld is. Bent az előtérben is van feldíszített fa, kis, fából készült szánkók a díszek, ötletes dolog:)
Vidéki rokonaimmal voltam,akik előzőleg jártak a Vörösmarty téren és a Bazilika előtti téren a karácsonyi vásárban, nekik tetszett, ittak puncsot meg forralt bort, bár a 19 éves nagylány előzőleg Bécsben is volt és neki az "jött be" igazán.
Ma délelőtt meglátogattam a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt. Csalódott vagyok egy kicsit, mert eddig sok és szép kézműves terméket láttam. Idén inkább etetni-itatni akarták a jónépet, ezért aztán kellemes töltöttkáposzta és forraltbor illat terjengett. Viszont jó néhány olyan holmit láttam, ami súrolta a giccs határát. Már-már elcsüggedtem, de aztán láttam néhány csodaszép árut
is. Nagyon szép notesz, illetve naptárfüzeteket láttam, olyan bőrkötésben, hogy hosszan csodáltam. Az azért sejthető, miért nem vettem egyet sem. Aztán néhány bőrtáskát. Ezek közül a legjobban az tetszett, ami olyan volt, mint a klasszikus orvosi táska, csak éppen barna színű. Az árát látva (169 euro) rezignáltan legyintettem.
Nagyon sok óvodai csoporttal találkoztam. Ezek egyike valami nemzetközi ovi lehetett, mert copfos kínai kislány és szurokfekete apuka is volt köztük, és mindenki angolul beszélt. Kivéve az egyik pultnál, ahol az ostor szót azonnal magyarul mondták. Kedves látványt nyújtottak.
Azt hiszem, nagyon korán érkeztem, mert sok árus csak dél körül kezdett kinyitni. Eddig csak öt óra körül nézegettem, végre egyszer természetes fénynél szerettem volna látni. Villanyfénynél azért hangulatosabb.
Dél körül megettem egy szál kolbászt, de nem nagyon érte meg az árát. Részint hideg volt, részint jellegtelen ízű.
Szinte mindenhol szólt a zene. Meg kell hagyni, a legstílszerűbb a Pálinka, szerelmem légy hát enyém szövegű volt, mert sok helyen árultak ilyet.
További jó hír, hogy jó néhány érdekes és ritka DVD is kapható volt.
Nagyon is jól emlékszel, tényleg volt egy Zebe-zaba nevű konzerv lekvár, aminek világszerte óriási reklámot csaptak. Az egyetlen kifogásom az volt ellene, hogy lekvárt vagy befőttet nem nagyon szokás lezárt konzervdobozban árulni, inkább üvegben, hogy a vásárló lássa, milyen guszta. Persze az is igaz, hogy ezt a lekvárt jobb, ha nem látták. Az összetétel ugyan 1:1 arányban volt, de úgy. hogy egy egy sütőtök, egy cseresznye. Mármint 1 darab cseresznye...
A színészgárda tényleg figyelemre méltó, és a szereplők szinte lubickoltak a szerepükben. Zsurzs Éva pedig kitűnő rendező, akkor volt a legjobb, ha irodalmi alapból dolgozhatott. Megnéztem a rendezései listáját, és nagy örömmel olvastam, hogy a Helység kalapácsát is ő rendezte. Szerintem az is remekbe sikerült, mindig szívesen nézem, illetve nézném, ha adnák.
A Sakál napjához nem tudok hozzászólni,se filmben,se könyvben még nem volt hozzá szerencsém,de a Zebegényiek valahogy megmaradt bennem. A fiatal Zsurzs Kati a narrátora a tévéfilmnek, és szerepel benne Márkus László,Páger Antal,Komlós Juci is, a professzor pedig Kozák András. Még valami Zebe-zaba nevű konzerv is szerepel talán a történetben:)
Két régebbi filmet is megnéztem a héten. Kellemes meglepetés volt, milyen jók. Az egyik a maga módján klasszikus mind film, mind könyv formájában: A Sakál napja. Elsősorban azt szeretem benne, hogy a szembenálló felek nagyon különböző egyéniségek, A Sakál izmos, jóképű, határozott, nagyvilági ember. A rendőrfelügyelő inkább tisztviselő típus: az információk összegyűjtése és rendszerezése az erőssége. Ráadásul amikor úgy vélik, már nincs rá szükség, nem túl elegánsan állítják félre. De aztán eljön az ő nagy pillanata is! Viszont, a jellemét ismerve, ezt sosem fogja kihasználni. Alighanem alig várja, hogy nyugdíjba vonuljon, és a galambjaival tölthesse az idejét.
A másik a Zebegényiek c. 1978-as tévéfilm, Zsurzs Éva rendezésében. Ez Mesterházi Lajos hasonló című regényéből készült. Úgy emlékszem, ezt a Rakéta regényújság közölte. Fekete-fehér filmre emlékeztem, de nyilván az én tévém volt az. Ami meglepett, hogy milyen erős iróniával dolgozot a történelemben. Világhírű matematikaprofesszor, aki úgy egészíti ki a jövedelmét, hogy szippantókocsit üzemeltet. Igaz, besegít az egész család. De van is eredménye: nemcsak magának, a gyerekeinek, de még a szüleinek is új házat vesz három éven belül. Jöszönheti mindezt a galád kapitalista öccsének, aki Franciaországból egy vadonatój Mercédes kocsit küld neki ajándékba. A színészgárda is figyelemre méltó volt benne.
Időnként az az érzésem, a szerző látta a jövőt, mint pl. az állítólagos biotermelés. Persze, azt is tudom, hogy Mesterházi az elfelejtett írók falujában lakik, és ez vélhetőleg így is marad. Ezzel együtt vagy ennek dacára én rendkívül szellemes, jól nézhető filmnek tartottam.
Egy biztos, akár Mihaszna András rendőr, akár az ismeretlen csendőr, nem bíznám rá még azt sem, hogy a kamrában őrizze a lekvárjaimat. Minden egyébtől eltekintve, biztos megenné, majd letagadná.
Ha már Jankó János és a Borsszem Jankó karikatúrái, szeirntem Sanyaró Vendelnek is szobrot, vagy legalábbis emléktáblát kellene állítani.
Én is gyorsan rákerestem a guglin (mondjuk,előbb is eszembe juthatott volna:) és amit találtam,kicsit megnyugtatott:ez azért nem az a kakastollas szobor,amire gondoltam.
Bizonyára olvastátok a hírt, és az ehhez fűzött véleményeket az V. kerületben napokban felállított, egy 19. századi rikkancsot ábrázoló szobor, illetve a kezében tartott 21. századi újság körüli ügyről.
Itt az ideje, hogy elmeséljem, mit is "fedeztem" fel alig[...] Bővebben!Tovább »
A guglin megkerstem a szobrot, rajta is van, a csendőr szobor kifejezésnél találtam meg. Szerettem volna bemásolni, de nem hagyta magát. Biztos a személyiségi jogai miatt.
Lehet, hogy én vagyok ügyetlen, de valami olyasmit ír ki a gépem, hogy az oldal nem található. A következő esetben pedig azt, hogy megszűnt. Remélem, nem ez történt, de azért kérlek, tájékoztass.
Tegnap egy barátnőmmel a belvárosban sétálgattam, és egy érdekes szobrot találtam. Egy csendőrt ábrázolt, az egyenruhájából ítélve a boldog békeidőkből. Olyan hatásosan ábrázolta az önhitt pöffeszkedést, és a butasággal együtt járó hatalmi arroganciát, hogy nem győztem megbámulni. A barátnőm megkérte, hogy fotózzam le a derék harcossal, meg is tettem, de én nem óhajtottam ilyen társaságban mutatkozni.
Egyet kifelejtettem, pedig számomra az volt a legkedvesebb apró részlet: Egy kiöregedett színházi látcsövön át egy dobozba lehetett kukucskálni, ahol 20-30 másodperces részletek voltak láthatók különféle, filmre felvettt színdarabokból. Mondanom sem kell, hogy fekete-fehérben, olyan stílusú feliratozással, mint amit a némafilmekben használtak. Szellemes és stílszerű ötlet volt.
Szerdán újra ellátogattunk a Bajor Gizi Színészmúzeumba. Van egy új kiállítás Gobbi Holda születésének századik évfordulójára, elsőnek azt néztük, illetve hallgattuk meg. Azért írom így, mert az emlékező kollégákról szóló összeállítás láttuk-hallottuk. Továbbá volt egy, alighanem az ötvenes évekből való világvevő rádió, és az folyamatosan adta a Szabó családot. Legszívesebben leültem volna mellé, és hosszan figyelem. Aztán vettem azt a nem túl nagy fáradságot, hogy felmentem az emeletre is, ott is körülnéztem. Tetszett is, amit láttam, ott volt a volt Nemzeti Színház modellje, no meg néhány ügyesen berendezett makattszínpad, olyan érdekességekkel, hogy ilyen lehetett pl. egy 1838-ból való Hamlet előadás.
A képek is jók voltak, nem fényképek, hanem általában festmények. Lendvay Márton képét elnézve, kezdtem megérteni a tizenéves Laborfalvy Rózát.
Nagyon lelkes és hozzáértő múzeológus vezetőnk volt, értette és szerette is a témát, amiről beszélt, és ez érződött a magatartásán.
Én is csak véletlenül kapcsoltam oda, de aztán nem tudtam otthagyni. Persze, az is biztos, hogy a doktor nem volt egy könnyű ember, de nagy egyéniség, és azok sosem könnyen kezelhetőek. Megvan nekem az önéletrajza, el is ovlastam, de nem sokra melékszem belőle, újra nki kellene látnom. Viszont rettentően idegesítet már akkor si, hogy egy szép marxista szemléletű előszót írtak bevezetőnek. Az első tíz sor után nem is olvastam tovább, mármint az előszót.
Még egy: a felesége méltó volt hozzá, és nagyon szerették egymást.
