" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Ez az ültetvény Békés megyében, Kondoroson volt. A termelő nevére már sajnos nem emlékszem, Ő akkor középkorú volt.
A története úgy kezdődött, hogy kapott egy törpebanánt, ami kinőtte a lakást, és mivel virágot termel (kálát) fűthető sátorban, kiültette oda. Az optimális körülmények hatására gyors fejlődésnek indult, és viszonylag rövid idő alatt termést is hozott. Innen kezdődött a hódító útja, néhány év alatt annyira elszaporodott hogy birtokba vette az egész sátrat. A tulaj évente kétszer trágyázta érett marhatrágyával, ezt hihetetlen ütemű fejlődéssel, és komoly mennyiségű terméssel hálálta meg. az intenzív fejlődésnek köszönhetően rengeteg tősarjat hozott, ami az egyik fő bevételi forrás volt. Ez fedezte a kiadások egészét. Akkor még nem lehetett kapni merisztéma szaporított banánt, így nem okozott gondot a sarjak értékesítése. Én akkor a 60cm-es növények darabjáért 600ft-ot fizettem. A termés volt a tiszta haszon. Abban az időben a termés eladása nem jelentett gondot, hisz olyan kevés jött be az országba, hogy tonnaszám lehetett volna értékesíteni. Az ára is jó volt 56ft/kg. Ez a mai napig megmaradt:)
Ezen felbuzdulva én is nekikezdtem az előkészületeknek a saját banánbirodalom felépítéséhez. Beszereztem a szakkönyveket amiről úgy gondoltam hogy hozzájárulhat a sikerhez. A talaj élettantól a vízfüggönyös fóliasátron át a fóliás termesztésig mindent. Szorgalmasan tanultam és szövögettem a terveket, mikor utolért a rendszerváltás. a bajok azzal kezdődtek hogy megjelent a piacon a merisztéma szaporított banán relatív olcsó áron, és minden virágboltban megvehetően. A következő csapás: elárasztotta az országot az olcsó banán, és már nem kellett sorban állni érte. Ez végképp zátonyra futtatta a terveimet.
Nem is terveztem újrakezdeni a projektet a közelmúltig, de néhány új elképzelés, az energia gazdálkodás terén, és a banán egyre borsosabb ára ismét bizakodóvá tett.
Mivel már nem a megélhetés miatt akarom csinálni, hanem a saját örömömre, arra gondoltam hogy egy 100m2-es területtel érdemes lenne próbálkozni.
A jövőre nézve a tervek között szerepel a füge termesztése fóliasátorban. A sátor lehetőséget nyújt a termés időzítésére,a későn érő kiváló fajták érésének korábbi indítása, a korai termés érést biztosít, tavasszal már május végén volt érett fügém. Ezenkívül nagymértékben megnöveli a vegetációs időt, kivédi a kora, és késői fagyokat, esős nyirkos időben is megfelelő klímát lehet biztosítani a növények számára a jobb minőségű termések érdekében. Ezenfelül a vázszerkezet lehetőséget ad a madár, és jégkár elleni háló használatára.
A termést frissen, feldogozva dzsemnek, és aszalva akarom értékesíteni. Ehhez jól illeszkedne a banán is. Ezt is frissen és aszalva árulnám.
A terv ez, aztán majd látjuk. "Ember tervez Isten végez."
Ha valaki leírja a véleményét, akkor egyszerre oldalas hozzászólásokkal ajándékoz meg bennünket és kioktat egy igen is a növényekről szóló fórumon, addig pedig arra hivatkozik kedves fügeültetvényes Úr, hogy nincs ideje szakmai válaszokra. Ez eléggé méltatlan egy 7 hektáron gazdálkodótól. "Persze vannak érdekek, vannak sérelmek..." - sajnos ez a baj!
Azért nem kellene így túlértékelni a saját szerepeteket, az egzotikus gyümölcsök meghonosításában. itt tartom a kezemben a Nálunk is megterem című könyvet, ami 1974-es kiadású, és a szóban forgó növények termesztését tárgyalja, hazai tapasztalatok alapján!
Én személy szerint 35 éve voltam egy hazai banánligetben, 40kg-os banánfüzérek impozáns látványt nyújtottak. Igaz csak 200m2 terület volt, de szigorúan gazdasági alapon működött nyereségesen! (Se támogatás se egyéb úri huncutság!) Előtte virágot termelt, de ez jobban megérte!
Több gyűjtőnél is voltam, és igazi egzotikumokat láttam náluk a nyolcvanas évek elején.
Ezért bizton állíthatom, hogy volt itt sikeres termesztés még ha ezt egyesek szeretnék is eltagadni.
Komolyan nyilvánosan kell egymást sértegetni és áskálódni egy ilyen nagy volumenű program kapcsán, mint a magyarországi kivitermesztés?
Idáig süllyedünk?
Mi is írhattunk volna olyan cikkeket, ahol leírjuk a történteket, és elindulhatott volna egy kölcsönös lejáratókampány, egy médiaháború, ami senkinek sem lenne jó.
Sok cikkünk született azóta, sokan kérdeztek is a kiviültetvényről, mégsem olvashattatok egyikben sem a múlt történéseiről semmit, nem célozgattunk senkinek, sem piszkáltunk senkit!
Mert az nem oda tartozik, nem ott van a helye!
Nem minősítettük eddig egyszer sem azt a viselkedést, hogy valaki az egyik fél véleménye után a másik fél meghallgatása nélkül nyilvánosan ítél!
Persze vannak érdekek, vannak sérelmek, de komolyan évek múlva kell előhozni ezt a témát?
Nem volt elég akkor?
Épp elég dolog van anélkül is, épp elég nehéz lesz keresztülvinni és megvalósítani a terveket közvetlen ellenségek nélkül is, miért nem tudja mindenki tenni a dolgát anélkül, hogy a másikkal foglalkozna?
Óriási siker küszöbén állunk, igaz 5-10-20-30 éve dolgozunk rajta, de most juthatunk el oda, hogy az álmaink megvalósulhatnak!
Mindenki beletette a saját részét, a pénzét, az idejét, a munkáját, a szaktudását, egyik sem több vagy kevesebb, mint a másik, mint a másiké!
Ugyanis egyik nélkül nem lenne a másik, egyik nélkül sem tartanánk sehol!
Varga János nélkül nem tartana sehol az egész történet, nem lenne sem kivi, sem káki, se semmi, támogatás, pályázat, ültetvény meg pláne nem.
Legalább ezt tiszteljük már!
Biztos vagyok benne, hogy magasabb szinteken is az az elvárás, hogy a saját sérelmeinket tegyük félre, és csak a cél vezéreljen bennünket, mert a háborúskodás nem viszi előre az ügyet!
Szégyellje magát MINDENKI (beleértve engem is!!), hogy ez a dolog idáig fajult!
Sokkal nemesebb célért küzdünk, sokkal több forog kockán, mint hogy a másik hitelét rontsuk!
Nem babra megy a játék!
Ne legyünk féltékenyek a másik sikereire, mert az egyik siker generálja a másikat, segíti az egész ügyet!
Mindenki tudna ártani a másiknak, de nem ez a cél!
Sőt!
Nem szeretnék ezek után sem írásban, se szóban sehol meglátni, illetve meghallani egy betűt sem ebben a témában!!!!!
Én, a magam részéről szeretem az itteni, fórumbeli gáncsoskodókat is, mivel nálam teljes feloldozást biztosít számukra az a könnyen belátható tény, hogy nincsenek tudatában, mit tesznek. Mindenki mindenben csak a saját maga szellemi és etikai korlátai között képes megnyilvánulni/cselekedni. Ez nagyrészt genetikusan meghatározott körülmény. Olyan, mint a hajszín, vagy a termet, stb. Éppen ezért, akik jobb képességekkel és jellemmel vannak megáldva, arra ítéltetnek, hogy az előbbieket minél nagyobb türelemmel viseljék és HELYETTÜK IS helyesen cselekedjenek/járjanak el
Szépen helyrejöttek a gyökérrothadás után. Még szerencse hogy a saját kezükbe vették az irányítást, "lecsapolták a mocsarat", mert mára már csak a mocsári gólyahír díszlene a kiviültetvény helyén:))
Ez a Farmakognózia és Gyógyszerészeti Intézet cikke a Mississippi Egyetemről,
a cikk végén köszönetet mond a szerző a segítségért
K.W. Pomper-nek a Kentucky State University-ről.
Egyébkén pedig attól, hogy EGYETEM, és hogy Dr. a kutató, még mindig nem lehetünk meggyőzve.
Gondoljunk csak Prof. Dr. Varga úrra és megosztó gyógygombájára.
A cikk ugyan a paw és a rákgyógyítás összefüggésének témakörében vizsgálódik, de
utal a hátásokra.
A vizsgálat nyers kéregkivonat alpján készült! nem gyümölcsből! (mintha krumliszárat használtak volna. amúgy néhai Béres J. doktor is vizsgálta mindennapi eledelünk a krumpli nyers változatának rákellenes hatását!!!)
- a pawpaw nyers kivonat gátolja a HIF-1 és célgénjeinek hipoxiás aktiválását
- gátolja az oxigénfogyasztást a T47D sejtekben a mitokondriális lélegzés visszaszorításával
- pawpaw nyers extraktum gátolja a HIF-1a fehérje indukcióját a [sejt]magban
[jaj de szép, tudományos szöveg, még jó hogy csak felét értjük! :]
szóval: ha ennyi mindent gátol,
honnan tudja a paw-paw hogy csak a rákos sejteket kell blokkolnia,
az egészségeseket nem?
hangsúlyozva még 1x, hogy a kéregből vették a drogot.
az érett gyümölcs nyilván nem volt alkalmas erre a célra.
középiskolai botanikához jól értő (és vele növény-túrázgattam) tanáromnak dicsekedtem, hogy gyógyteákat fogyasztunk. gondoltam, jó megdícsér, milyen egészségtudatos, minden nyavaját megelőző emberke vagyok.
jól leb...ott, hogy ne igyam naponta, vagy hetente se. -mit gondolok, kérdezte, miért gyógynövény a gyógynövény, mert nincs semmi hatása? akkor meg nem lehet nyakra-főre inni a teáját.
az olyan növény, mint a csalán, amit inkább táplálékkigészítőnek mondanék, sem ehető-iható non-stop, hagyni kell szüneteket. én ezt megoldom úgy, hogy tavasszal frissen szedve és télen szárítva eszem-iszom-dínom-dánom. nyár és ősz kimarad.
(itt felmerül a kérdés, ha valami ennyire hatékony -LENNE vagy az is, valami ellen- akkor az már majdnem gyógyszer kategória, ergo nem kellene negy mennyiségben enni.
persze valószínűleg ez is olyan, mint pl. a cékla rákellenes hatása, biztos van neki olyan, de attól még megehetjük a céklasalátát pörkölt mellé...) amúgy sajnos -anyukám első férje- non-stop céklát evett, mégis meghalt sajnos rákban.
igen, jogos, hogy a Kentucky egyetem hitelesebb forrás, (de vajon vannak-e a honlapján kutatások az annonacin-nal kapcsolatban, vagy csak a nemesítésben illetékesek? sok időt elszúrtam már a témára, most nem tudom átböngészni)
az USA fórumot csak mint érdekességet ajánlottam, hátha mondanak valami józan paraszti ésszel is elfogadhatót, hivatkoznak valami használhatóra.
bár azért itt jegyezném meg, hogy a nemesítő kertészeti egyetem mennyire lenne érdekelt abban,
hogy rossz hírét keltse a gyümölcsnek? nem azt állítom, hogy adatokat hallgatnak el,
egyszerűen nem foglalkoznak a kérdéssel, mert ők nem táplálkozástudományi laboratórium, vagy fogyasztóvédelem, vagy ÁNTSZ. mivel az emberek úgy működnek, ha hallanak akár csak egy rossz hírt valamiről/valakiről, képesek "nem zörög a haraszt" attitűddel hozzáállni.
mindegy, hogy igaz-e, vagy nem. itt is voltak, egyszeriben többen is, akik megijedtek: kivágom a fát!
nem akarnak kockáztatni, ez érthető. de tényleg van-e kockázat?
én csak az állóvizet akartam felkavarni a témában, ha már fogyasztók vagyunk, tudjunk meg egy-két dolgot, gyarapítsuk tudásunkat, szélesítsük látókörünket, ne csak homokba dugjuk a fejünket. az persze igaz, hogy jelen fórumon is vannak álhírek, amit készpénznek vesznek pl. a kezdő kertbarátok, és így némi felelősség van a vállunkon, hogy mit írunk le. ez azonban még nem zárja ki azt, hogy "kérdéses kérdésekkel" :) foglalkozzunk, konstruktív kritikai hozzáállással.
szóval, ha pl. árulsz egy terméket, lehet, hogy nem említesz meg olyan dolgot róla, ami összezavarná, megijesztené az embereket. ez nem minősül hazugságnak. (azt azért elmondhatnák a kertészetek, mikor eladják a fát, hogy ha majd terem -és akkor a kertészet már nem lesz jelen, hogy elmondja- hogy kérem, így és így fogyassza, ha lehet, a gyümölcsöt :), lásd: kis evő-kalauzom.)
példa: a datolyaszilvát "gyilkos" szén-dioxiddal kezelik, hogy elvessze csersavasságát, ugyanakkor kemény maradjon, és így szállítható, tárolható. ha ezt fölöslegesen megemlítenék, akár kihangsúlyozva a vásárlónak, tuti, hogy megriadna, hogy akkor egy vegyszerrel (="méreggel") kezelt gyümölcsöt kap.
A bio-imádók egyenesen elkerülnék, sőt felhívnák a figyelmet, ne vedd, ne edd!
Közben a szén-dioxid széles kürben elterjedt, mint tartósító is, lásd védőgázas csomagolások.
És nem ártalmas. (Reméljük:) "Gyilkos"-t azért írtam, mert sokan így ismerik, hogy a pincékben kinyírja a szegény, (le)hajladozó gazdát. Pedig csak arról van szó, hogy kiszorítja az oxigént, ez teszi problémássá ott.
Nagyon sok növényünk bizonyos része mérgező, ezt tudjuk. Mégsem dobjuk ki, hanem azokat a részeit fogyasztjuk ami jó, finom és/vagy egészséges. Tegyünk így a pawpaw-val is !
Az Asimina Triloba ehető és nem utolsó sorban finom gyümölcs. Való igaz, hogy aszalás után igen komoly gyomorgörcsöket okozott. Ergo nem aszalom. Minden bizonnyal a hőkezelés tette ezt a gyümölccsel, valami átalakult benne. Tehát maradjunk a friss fogyasztásnál. Emiatt lekvárt sem csinálnék belőle vagy bármi olyat amihez magasabb hőt kap.
Frissen én már elég sokat megettem és a környezetem is, de semmilyen problémát nem tapasztaltam. Az tény, hogy laktató gyümölcs, én 1-2 szemnél többet nem kívánok egyszerre.
A magja lehet, hogy mérgező, de nem kutattam ezután, viszont már nyeletem le egyben magot és semmi bajt nem okozott. Szétrágva lehet, hogy más lenne a helyzet, de ilyenekkel nem kísérletezem.
Konkrétan a cherimoya-ról(Annona cherimola) hallottam, hogy a magja mérgező, de gondolom, ha egyben lecsusszan, akkor egyben el is távozik, remélhetőleg gond nélkül...
....és valóban, ha gond lenne a pawpaw-val az indiánok dobták volna az étlapjukról és aztán egy egyetem nem karolta volna fel a kutatását és nem csinálnának pawpaw fesztiválokat évente...
Abszolút off, de a szolaninról (krumpli) jutott eszembe:
Nemrég volt egy film a burgonya mint olyanról. Ebben ellátogattak származási helyére (Dél-Amerikába), és kiderült, van még olyan ottani indián népcsoport, aki az eredeti, mérgező, keserű verziót termeszti és eszi a nagy magasságú hegyekben, mivel ott csak az terem meg. Viszont arra is rájöttek (vajon hány ősük árán?), hogy lehet a méreganyagot a krumpliból eltávolítani: szedés után (lámaháton :)) felviszik a fagyhatár fölé, majd hagyják megfagyni a gumókat. Utána lehozzák, ott kiolvad, a sejtnedvekkel a méreg is kifolyik, majd ezt a töppedt izét szárítják és tárolják be. Ők esküsznek rá, hogy ez a finom, a riporter is megkóstolta az ebből készült főtt krumplit, látszólag ízlett neki. :) Az mondjuk felmerült bennem, hogy ma, amikor annyi fajta krumpli fajta van, nem létezik, hogy ne lenne egy rövid tenyészidejű, de nem mérgező fajta, ami kiválthatná a régit, de gondolom, a hagyományost nehezen válthatná le az újabb.
Szóval igen, az ember hajlandó mérgező cuccokat fogyasztani, és ha jól csinálja, még túl is éli. :)
hogy az éretlen temést nem ajánlott fogyasztani, mert sok benne a szolanin. (aszalva kell enni).
a krumpli rokona, a Burgonyafélék -Solanaceae- családjába tartozik, mint a szintén jó ismert paradicsom.
"Paradicsom – Lycopersicon lycopersicum: a paradicsom szára és levele is mérgező. Ne engedjük, hogy az éretlen termést gyermekünk megegye! Mérgező anyagot, ún. szolanint tartalmaz, ami az érés folyamán felbomlik.Ha zöld paradicsomot szeretnénk eltenni télire, semmi gond, a savanyítással tartósított paradicsomból ugyanis eltűnik ez a veszélyes anyag."
Úgyhogy -szerintem- KULCSok a PAW fogyasztáshoz:
(fogyasztói kalauz :)
1. csak a gyümölcsöt fogyaszd (levél, kéreg, mag, gyökér kizárva!
de ez amúgy is könnyen megoldható :)
2. csak a fáról -az érés miatt- leesett, ÉRETT gyümölcsöt egyed
azért még ellenőrizd is: tapintással (puha, benyomható), szaglással (erősebb "érett" jellegzetes
illata van, ez kiismerhető.)
3. a héjat ne (és a magot se) fogyaszd el. hámozd meg. vagy kanalazd ki, de a héja mentén ne
fukarkodj azzal, hogy "jól kikotrod a húst", és így a héj egy részét is megszed. a magot köpd ki!
a héja bőr irritáló hatású lehet (mint a fokhagymának, citrusoknak, vagy a mangónak a héja),
ne csinálj belőle arcpakolást! :))
3. feldolgozva ne fogyasszuk, bár lehet, hogy nem lenne rossz, de kockázatokat rejthet.
turmix: mag vagy héj belekerül. aszalt paw: hasmenést, hányást okozhat -ki van próbálva :(
