Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
;) Elnézést, nem tudom nem élvezni azt a cirkuszt, amit egyik halandó anyuka a másik után követ el egy-egy hozzászólásom kapcsán. Tudom, tudom ez az én nagy hibám. ;) (Mert hát a "tökéletes szülői gép", aki ezek szerint vagyok, még az is hibázik olykor, ugye. ;)))
De azért mégis érdekes, miféle agresszió dereng ebben az ügyes-bajos topikban, elég egy szikra, és tessék!
No de a lényegre: nem kellett volna négyszer elolvasni az idézeteket, főleg azért nem, mert hiszen te magad írtad őket. Azért gyűjtöttem össze őket, fáradságos levéltárosi munkával, hogy a megmutassam, mire alapoztam a 1323-as hozzászólásomat, amire részedről egy 1331-es válaszra futotta...
az eü törzskönyvet még nem tudom, mert elsunnyogtam. a körzetesből annyira menekülni akartam, ők meg a biztosítást annyira rám sózni, hogy elfeledtem. a "választottban" pedig, lehet, mert én voltam az első :) elfelejtette a néni. :))
Négyszer elolvastam. Biztosan én vagyok a hülye és te a zseni, de nem értem, hogy mi a bajod vele. De tudod, mit, nem is akarom...
Nem vártam tőled, hogy simogasd a buksimat. Ezt megteszik azok, akiket szeretek. Együttérzést sem vártam senkitől. Nem hiszem, hogy akik írták, azok elvárás miatt írták. Inkább gyanítom azért, mert ők is átélték mindezt.
Az, hogy tévedtem az iskolával kapcsolatban? Vállalom. Most már látom, hogy nem azért a kerület egyik legjobb iskolája, mert annyira jól tanítanak, hanem azért, mert csak problémamentes, egyszerűen kezelhető gyerekeket vesznek fel. Ezzel nincs semmi gond. Én örülök, hogy ilyen a gyerekem, hogy nem fogadja el indoklásnak azt, hogy "csak".
A másik iskolát - tudod, a számozósat - pedig bizonyára szeretni fogja, de ha nem - amire bármikor bármilyen iskola esetében fenn áll a lehetőség - akkor még mindig lehet változtatni a helyzeten.
Üdv., S. (bocs, de mi itt halandó anyukák vagyunk és nem zseniálisan nevelő, tökéletes szülői-gépek)
beirattam, szaptembertől immáron két iskolásom lesz:) megkaptam a tanszer listát is " legyen ideje anyuka, ne egyszerre kelljen annyi pénzt kiadni" , hmm.:))))
Alíz, azért, mert téged így neveltek, egyáltalán nem biztos, hogy más nem is létezett.... Valamint én idősebb vagyok a lányaidnál, de Spock már akkor is volt, mert amikor a fiam született, akkor a saját gyerekkoromban beszerzett példányt örököltem meg (hogy nem használtam sem ezt, sem mást, az ebben az esetben lényegtelen...)
Drága Alice, mindössze annyi történt, hogy miután mindenki masszívan le lett hülyézve a történetedben, adtam egy ötletet, hogy vajon a főszereplőt hogyan tudnánk leírni. Mint a mellékelt ábra mutatja, nem is volt ez az ötlet olyan rossz...
Azt pedig megszoktam már, hogy jómagam a topiklakóktól tudom meg, milyen vagyok valójában, mit gondolok és miért stb... :) Szerintem különösen mókás ez a történet mindazoknak, akik csak olvassák a topikot. (Tapasztalat szerint kb. 1:10 a beírók és az olvasók aránya; ennél a topiknál valószínűleg még magasabb az olvasók javára.)
A te gyerekkorodban dívó nevelési módszerek leírása, no, az érdekes dolog. Jó lenne hinni abban, hogy a gyermekek nevelésében fejlődés ment volna végbe, de ebben nem vagyok biztos. Természetesen a gyermekek szabályszerű kínzása, terrorizálása ma kevésbé elfogadott mint egy-két-három generációval korábban. (Bár lényegében még mindig elfogadott, én úgy veszem észre.) Másrészt viszont folyamatos, és egyre erősödő tendencia a gyermekek karanténba zárása: a felnőttek világa egyszerűen olyan pocsék, hogy a gyermekeinket már-már csak karanténban tudjuk felnevelni. Például gondolj bele: milyen ma a városi környezet, és milyen volt 30-50-70-100 évvel ezelőtt? Míg korábban egy gyerek kis túlzással arra csatangolt, biciklizett stb. amerre akart, és szabadon fedezhette fel a világot; ma egy gyerek a városban szinte kizárólag a játszótéren képes tartózkodni.
Te például el tudod képzelni például a Pál utcai fiúkat mostanság? Vagy mondok egy még jobbat: a középkorban (ha jól rémlik, a XIII. században), London polgármestere rendeletet hozott, miszerint a gyerkeknek nem szabad a parlament közelében labdázniuk. Vagyis korábban a gyerekek rendszeresen ott labdáztak a parlament ablakai alatt, és betörték az ablakokat! Na most képzeld el ugyanezt a XXI. században.
És ez csak egyetlen példa, a gyermekek nevelkedésére, a szabadság dimenziójából.
A lényeg azonban minden valószínűség szerint ott van, hogy minden korszakban voltak családok, akik szeretetben nevelték a gyermekeiket, és boldogan éltek. (És hát ezek a családok valószínűleg kisebbségben voltak, mindig.) Miközben téged otthon édesapád terrorizált, a szomszédban minden bizonnyal egy boldog kislány nevelkedett, akit nem terrorizáltak. És nincs ez másként ma sem. A szülők szeretetlenségét nem lehet egy történelmi korszak normáira fogni.
Természetesen én is zavart voltam, miért ne lettem volna az??? MIkor a lányaim születtek, az egyedüli szakirodfalom a Pinkler Emmi féle csecsemőápolási szakkönyv létezett a fiatal nőknek, amiről később bebizonyosodott, hogy egy szadista elme torzszüleménye úgy ahogyan van. Később megjelent a dr Spock könyve, aztán mikor a lányok már az ovoda vége felé jártak, akkor jelent meg a Vekerdy féle Fiatal szülők könyve, de a mostanihoz képest a gyerekcihológia gyerekcipőkben járt. Nem is emlékszem arra, hogy abban az időben hallottam volna oylan kifejezlseket, mint diszlexia, diszgráfia, disz kalkulia, avagy autizmus, figyelemzavar, hiperaktivitás.
Az én gyerekkoromban meg egy nevelési módszer létezett: a drill. Verés, sarokba állítaás, szobába zárás, körmös, fülhúzogatás 100szor leírod ezt vagy azt...(egyszer úgy köszöntem az apámnak, hogy szia apu, mire ő leíratta velem 200-szor, hogy "kezét csókolom édesapa") stb. Na én ezt nem akartam soha, egyáltalán nekem csak egy szempont létezett: ne úgy mint engem. (Bár néha én is rákényszerültem egy-egy makarenkói seggreverésre vagy pofonra a saját tehetelenségem felttei dühöm miatt.)
Nagyon nagyképűen tudsz hozzáállni ezekhez a dolgokhoz, azt már látom.
Shiro, most a rám jellemző, jól ismert gonosz módon visszaolvastam, hogy mit írtál az utóbbi pár hónapban erről az iskolaválasztásról.
Idézek. Sajnos nem lesz buksisímogató, de esetleg utólag tanulságos.
Főleg, ha jövő szerdán sikerül benyalnom a gyereket az iskolába ahová szeretnénk járatni. :o)
nagyon szimpatikus a suli... nagyon-nagyon-nagyon szeretnéééééééééém.....
Március 19-én 15.30-tól nemfelvételizik a gyerek. Április 7-én lesz eredményhirdetés... (ez egy nehéz hónap lesz)
Boldizsár nagyon szeret versenyezni, imádja a kihívást. Én rettegek, mert ismerem a kudarctűrését. Sajnos tőlem örökölte.
nálunk ez genetika.. a gyerek nem-versenyhelyzetből pillanatok alatt versenyhelyzetet kreál, aztán ha nem nyer, akkor borul a bili...
Innentől a fiam a szülőknek szerepelt és arra figyelt, hogy mindenki őt nézi-e... mit mondjak, forró percek voltak számomra...
Azt talán írtam, hogy Boldizsárnak olyan iskolára van szüksége, ahol nagy a követelmény "hajtják" a gyerekeket, de közben azért a tanítónénik nem kisfelnőttként, hanem gyerekként kezelik őket
mellesleg megjegyzem, hogy beleőrültem a várakozásba. éjjel azt álmodtam, hogy felhívtam az iskolát és megkérdeztem, hogy felvették-e a gyereket. mondták, hogy nem, mire megkértem, hogy legalább azt mondják meg, hogy hányadik lett, mire azt mondták, hogy a 4. legutolsó...:o( )
Ráadásul én direkt nem akartam a gyereknek megmondani, hogy ez felvételi, hogy ne érezze, hogy ő itt most megmérettetett, hanem inkább érezze úgy, hogy mi választunk az iskolák közül, de persze sok jóakaró ismerős mind megkérdezte tőle, hogy: na, felvettek már az iskolába? Hát persze, hogy nem hülye, rögtön rájött, hogy mi történt vele...
Életszerű, fűszeres kis történet. :) Kretén óvónők, gyökér pszichológus és zavart anyuka. Bár ez a legutóbbi így nincs leírva, de húsz-harminc év távlatából legyünk már őszinték! :)
A "nemfelvételi eljárás", valamint az, hogyan sétálunk ebbe bele (illetve a konkrét esetben: hogyan sétál ebbe bele Shiro), szerintem nem mellékszál, hanem főszál. Ezek határozzák meg azt a teret, amelyben nem is értem, hogyan lehet egyáltalán jó iskoláról, okos választásról beszélni.
Az "örülj, hogy nem oda került a kisfiad!" tüneti kezelésnek természetesen jó, csökkenti annak a kockázatát, hogy az iskolaválasztásban elkövetett hülyeségünkkel szembe kelljen nézni.
Ítélet ugyan nem volt, de igaz, ami igaz, illik elnézést kérnem, hogy nem úgy kezdtem: "Jajj, Shiro, annnyira, de aaannyira együtt érzek most...!" De hát úgy gondoltam, ezt mások biztosítják számodra...
Visszatérve erre a kérdésre, ezerszer inkább az óvónőknek hinnék, ők vannak vele X éve, ergo jól ismerik. A másik pedig az, hogy inkább ilyen legyen egy gyerek, vagyis érdekelje valami mitől fekete, mint beletörődjön abba, hogy fekete és kész :-) Komolyan.
Egyébként most hirtelen felelevenedett bennem az az idő, amikor a saját lányaimat iskoláztam be... a nagyobbikkal akkor volt "probléma", amikor ovodába keleltt beiratni, ugyanis szegénykém akkoriban még ágybapisilős volt, azaz nem volt ágytiszta. Nappal tökéletesen megbízhatóan szobatiszta volt, de a délutáni alvásnál még sok baleset előfordult, és éjszaka - 3 és fél éves volt akkor - még szinte állandóan bepisilt. Beirattuk az ovodába, az első szülői értekezleten mondták az ovónők, hogy akinek egyéni problémája van maradjon itt négyszemközti megbeszélésre. Én jóhiszeműen ott maradtam, és közöltem velük, hogy a délutáni alvásnál sajnos még sokszor bepisil.
Azt a helytelenítő, megsemmisítő szöveget amit utána kaptam! Hogy azonnal el kell mennünk cihológushoz, mert ez MEGENGEDHETETLEN, enélkül ne is számítsunk arra, hogy felveszik stb... na el is mentünk, azóta útálom a cihológusokat, SOHA TÖBBET nem megyek el egyikhez sem. Pl. először a gyerek értelmi képességét vizsgálták. A kislányom akkor már nagyon ügyesen rajzolt, két és fél éves korában, már a bölcsiben is egy helyi rajzpályázaton második díjat nyert a "majmocska" c rajzával (első díjat a tanácselnök lánykája nyerte, ahol a laikus számára is felfedezhető volt a szülői segítség a rajzon). Na erre a cihológus unott szakállas fiatal faszi (ennek az infónak a birtokában) elérakott egy rakás szines ceruzát a következő szöveggel: "Hallom anyukádtól, hogy szeretsz rajzolni, légyszives PRÓBÁLD KI ezeket a szinesceruzákat. "
Na a kislányom szépen sorban egy egy vonalat rajzolt minden ceruzával. Kipróbálta. Nem is beszélek arról, hogy a cihológus úr úgy indította a beszélgetést a gyerekkel, hogy "Hallom M., hogy veled nagy probléma van". Anyád. A továbbiakban velem beszélgetett és állandóan arra volt kiváncsi, hogy a nemi életünk a férjemmel hoygan zajlik, felébredhet e rá a gyerek. Barom. És ez diplomát kapott...
Kösz nekem ez elég volt egy életre. A kislányom aztán végülis nagyon jól érezte magát az ovodában, és a két ovónő annyira megszerette, hogy a kedvencük lett, magam sem értem, hogy miért csinálták ezt a kravált a szülőin... :-(((
Na a kisebbik lányom nem volt ágybapisilős, vele az ovodában nem volt semmi baj. Viszont mivel vállalati ovoda volt, és a férjem a nagycsoport előtt váltott munkahelyet, onnan kirakták. Egy 24 fős családias ovodából a nagycsoprtban átkerült a körzeti tanácsi ovodába (akkoriban ez iskolaelőkészítőnek számított, ide kötelező volt felvenni) , ahol 40 (negyven) fős csoprt alakult, és a 40 gyerekből 20 akkor került a lakótelepi ovodába, és a 20-ból 10 úgy vezette le a feszültséget, hogy verekedett. De erről csak később szereztem tudomást, mert eleinte csak az volt, hogy kijöttek az ovónők hozzánk családlátogatásra, hogy a mi kislányunkkal nagy problémák vannak, nem ebszél, nem vesz részt a közösségben, nem rajzol, NEM TELJESÍTI A TESZTEKET, stb. Le voltam döbbenve, mert a kisebbik lányom ha lehet még tehetsgesebben rajzolt mint a nővérkéje... és mi az, hogy nem beszél? Otthon be nem állt a szája, onnan tudtam, hogy minden rendben van, hogy állandóan hallottam másik szobából, konyhából, a locsgását, mert állandóan mesélt valamit magának, mint a patakcsobogás oylan volt a beszédje... mindegy. A két ovónő folyamatosan a tudomásomra hozta, hogy a lánykám kvázi hülye, jobb lenne neki kisegítő iskola. Csak később szereztem tudomást arról, hogy az egyik ovodástársa, egy kövér kislány állandóan megverte. (Ezt a kövér lánykát én a magam részéről elintéztem később, mert félrevontam, és megmondtam neki, hogy ha mégegyszer hozzányúl a lányomhoz én úgy megverem, hogy megtekeredik a feje, és ez hatott is, de már későn...)
De ugye fiatal anya lévén akkor én még hittem a "szakembereknek"... állandóan bennem volt a félsz, hogy "lehet, hogy tényleg kicsit hülye ez a gyerek?" És egy rettegés volt az életem az általános iskola első két évében, ugyanis csak akkor kaptam kézhez a számokkal kifejezett bizonyítványt, miszerint jó 4-es átlagú lett.
Áááá... egyszerűen nem rétem, hogy hoygan vehet rá valakit is arra valami, hogy sekélyes megfigyelés után mindenféle ítéletet mondjon egy gyerekkről... a gyerekek sokfélék, és nem kell minden olyanra rámondani, hogy nem normális ami eltér az átlagtól...
Én is ezt írtam volna... ma már minden gyerekre rásütnek valamit.... a lányom azt mondta, hogy a gyerek járjon a legközelebbi iskolába és kész, de ha ott csakis szakos osztályok indulnak (pl már mondjuk elsőtől nyelvet tanulnak), akkor a második legközelebbibe, ahol hagyják a gyereket lógva, aztán majd 10 éves korára kiderül, hogy miben tehetséges, mit érdemes nála jobban fejleszteni.
Bakker, Shiro, hogyan lehet egyetlen alkalom alapján megítélni egy ekkora gyereket?! Eszem megáll! Pláne, hogy a dirinő simán "rásütötte a bélyeget", hogy figyelemzavaros... Tudod mit, örülj, hogy nem oda került a kisfiad! (Az már jelenleg mellékszál, hogyan merik megengedni maguknak ezt a nemfelvételi felvételit...)
Köszönöm szépen az együttérzést. Persze én sem érzem úgy, hogy béna lenne a gyerek, sőt... Most már én is sokkal, de sokkal nyugodtabb vagyok. Azért is, mert beszéltem az iskola igazgatónőjével. Szerettem volna tudni, hogy mi az, ami miatt nem sikerült, amit esetleg még fejleszteni kell a gyereken, mert azért az gondolom a másik iskolában is hasznára válhat. Nos, nem az észbeli képességeivel volt gond. Sőt, szerinte értelmileg elsős, másodikos szinten van. A hölgy szerint a gyerek figyelemzavaros. Azt mondta, hogy ne is vigyem sima iskolába, csak iskolaotthonosba, mert a gyerek nem fog helytállni. Aztán beszéltem az óvónénijével, mert ők anno kifejezetten azt mondták, hogy Boldizsárnak nem való az iskolaotthonos suli. Most is ezt mondta. Meg azt, hogy egyáltalán nem tartják figyelemzavarosnak, csak nem egyszerű a gyerek. Ha megkérdeznek tőle egy egyszerű kérdést, akkor ő nem csak arra válaszol, hanem globálisan gondolkozik, úgy akarja megoldani a problémát. Tehát őt nem lehet úgy tanítani, hogy ez fekete, hanem csak úgy, ha azt is megmondják, hogy miért az. És ez az iskola, mivel az egyik legjobb a kerületben, válogathat, megengedheti magának azt, hogy az úgymond problémás gyerekeket ne vegye fel. Ja, és ezen kívül normális 6 és fél éves, aki ha közönsége van, hát produkálja magát.
Viszont a legjobb hír: Elmeséltem neki, hogy nem vették fel abba az iskolába, mert nem volt hely, viszont mehet a másikba és az milyen klassz lesz. Először elszomorodott egy kicsit, láttam rajta, mert sajnálta, hogy nem fog a barátaival egy iskolába járni. Aztán később meséltem nekik, hogy én miket csináltam iskolás koromban. Vidám történeteket, hogy mennyire szétszórt voltam, meg aztán milyen ügyes lettem, és végül már jókedvűen újságolta, hogy hova fog iskolába járni. :o))))
Menj rá az adott önkormányzat honlapjára, ott általában kell lennie olyan fülnek is, hogy közintézmények, esetleg ovodák, iskolák, és azon az oldalon megtalálod az iskolák címét és a honlapjuk linkjét is.
Como, nyilván kerülete válogatja, de sok helyen az Önkormányzat ad ki minden évben egy kiadványt, Iskolába hívogató vagy valami hasonló szokott lenni a címe, abban van 1-2 oldalas bemutatkozó minden suliról az adott kerületben. Persze rettentő sokat ebből se tud meg az ember, de az alapokat meg lehet szerezni: fő irányok, tagozatok, ha van alternatív tantervű osztály, átlagos osztálylétszámok, szakkörök, stb. Szerintem érdemes lenne érdeklődnöd a ker.-i önkorm. oktatási osztályán, vagy akár a kerületi óvodákban (oda szokták szórni a kiadványt többek közt).
Csak egy másik hasonló példa, mint amit noaaa is írt. Anno ott laktunk amellett az iskola mellett, ahová a gyerekeim most járnak. Akkoriban azt mondtam, hogy na ide, soha. Aztán sorban estek ki azok a sulik, ahová eredetileg képzeltem a dolgot. Azt már írtam, hogy a nagyfiam majdnem máshová került, az utolsó pillanatban - már az effektív beiratás után - alakultak úgy a dolgok, hogy mégiscsak idehoztuk. Nagyon-nagyon nem bántuk meg. Egy jó légkörű, nyugis suli, ahová a csemetéim szeretnek járni. A fiad meg nem béna, hanem talán nem annyira versenyló 7 évesen, mint a többiek. Szerintem ennek csak örülhetsz. Sokszor látom, hogy a 7 évesen teljesítő lurkók pár év alatt úgymond "kiégnek".
mint írtam én 2 héttel ezelőtt tudtam meg, hogy nem vették fel, ráadásul az spec suli,nem tudtam ahhoz hasonlót. Többen mondták, ne is bánkódjak, biztosan nem véletlen volt.
A kényszer nagy úr, s nekem legalábbis nagy erőt ad, így 2 nap alatt találtam egy sokkal inkább neki való sulit.
Igazából ( bár tudta a másik suli nevét,s azt, hogy odamegy ), nem mondtam neki, hogy nem vették fel ( telefont hallhatott, ami erről szólt ) , hanem elvittem a másikba, hogy "megnézzük, játszunk ott" s egy nagyon jól sikerült játékos délelőtt után Ő mondta,hogy oda szeretne járni és nem a másikba.
nekünk még kicsit arrébb van az iskolaválasztás, de valamiért már elkezdett foglalkoztatni a téma. :) Egyelőre az információ-gyűjtési fázisban vagyok, beleolvasgattam a topikotokba is.
Lenne egy olyan kérdésem, hogy van-e bármiféle site/kiadvány/akármi, ahol a sulikra vonatkozó információk össze vannak gyűjtve? Tagozatok, osztálylétszámok, továbbtanulási ráták, mittudomén? Mi alapján keresgél az ember lánya? Minimális infó a honlapon (ha van), nyílt nap és szóbeszéd?
Másik kérdésem konkértan Noaaa-hoz: ha jól rémlik, azt írtad, hogy az I. kerben van ez a suli, ami nektek ennyire bevált. Megírnád, hogy melyik? Lehet priviben is. Köszi! :)
Sokan mondták viszont, hogy jobb úgy dönteni az evidens mellett, hogy kizártuk a többit, mintha mindig furdalna, hogy mi lett volna ha..., mert nem néztünk eléggé körül.
Ahhoz képesz, hogy milyen sokan milyen sok okosságot mondanak a döntésekről, kicsit sok a rossz döntés a világban, nem? :)
Valahol ott romlott el ez az egész, hogy nagyon belepörgettétek magatokat ebbe a "csodasuli-kiválasztásba", nem? Sőt, mint ha egyoldalú is lett volna a történet, vagy legalábbis amit elmeséltél belőle: arról, hogy mitől is jók ezek a sulik, nem sokat mondtál, de hogy a kisfiadnak hogyan kell megfelelnie, arról annál többet...
Mint ha szabályos versenyhelyzetet teremtettetek volna a családotok számára.
Most nem akarok hatalmas közhelyeket puffogtatni, de időközben rájöttem, hogy minden úgy van jól, ahogy van... Mi annak idején két helyen voltunk nem körzetesben, az egyiknél nem felvételi alapján döntöttek (összesen tizenvalahány üres hely volt, mert kb. ötvenet betöltöttek a kistesvérek), hanem egyéb szempontok alapján (egyházi ovi, nagycsalád stb.), az osztrák iskolába pedig felvették őket (5-szörös túljelentkezés mellett), de úgy, hogy párral több gyerek ütötte meg a szintet, mint ahány hely volt, és figyelmetlenségből nem vették tekintetbe, hogy ikrek és egyikük véletlen alapon a várólistára került. Otthagytuk az egészet a fenébe, olyan ellenszenves volt. Először úgy éltem meg, hogy húúú meg ha, itt a világvége... És úgy alakult, hogy pont ezekben a napokban csupa rossz dolgot hallottam mindkét iskoláról és elkezdett "látszani a nap az alagút végén": itt a körzetes isi, minden szempontból szuper, igazi gyermekparadicsom... Tárt karokkal vártak és nem értettem, hogyan lehettem még pár nappal előtte olyan hüle, hogy a másik iskolákban gondolkodtam... Most nem múlik el nap, hogy ne gondoljak arra rettegve, mi lett volna, ha odakerülnek és a Jó Istennek hálát adok minden napért, amit ebben az iskolában töltenek... Szóval a legjobb megoldás kiszúrta a szemünket, mégis túlkomplikáltuk a dolgot. Sokan mondták viszont, hogy jobb úgy dönteni az evidens mellett, hogy kizártuk a többit, mintha mindig furdalna, hogy mi lett volna ha..., mert nem néztünk eléggé körül.
Azt meg felejtsétek el, hogy Boldizsár "béna volt". Hogy a fenébe lehet egy ekkora gyerek béna? :-))) Ti tudjátok igazán, hogy mire képes, és ez a lényeg. Nyilván sokkal több gyerek vitte felülről a lécet, csak nem volt elég hely és kész.
Sajnos kicsit elszöntyömpörödtem. Nem vették fel a gyereket a kiszemelt iskolába. :o((((
Illetve most már nem is vagyok annyira szomorú, mert ezek szerint nincs azon a szinten, amit ők elvárnak. Márpedig szerintem már így is túlteljesít a gyerek, úgyhogy talán túl erős iskolába akartam iratni...
Na ilyen gondolataim vannak. Próbálom csökkenteni vele a kognitív disszonanciát (kedvenc szociálpszichológiai fogalmam és ráadásul az egyetlen is amire még emlékszem :o)))... persze szép magyarral azt is mondhatnám, hogy savanyú a szőlő ;o)
Szóval most gőzerővel arra hajtok, hogy a gyereknek szép és elfogadható legyen az a magyarázat, hogy azért nem oda megyünk, mert mi nem ott lakunk a körzetben és így kívülről nem fért már bele a keretbe. Egy hat és fél évessel mégsem közölhetem, hogy: Béna vótá, nem köllötté! Már csak azért sem, mert szerintem egyáltalán nem béna, sőt.... a világ legokosabb, legszebb, legaranyosabb, legleglegleglegleg.... gyereke :o))))))))
Ja, és Apa itt ül (BKV szerencsére megoldotta, hogy ne legyek ma egyedül) és segít és támogat és együttérez... a maga teljesen racionális módján. Én hátrafelé néztem, hogy mi lehetett a baj, ő előre, hogy hogyan oldjuk meg, menjünk tovább :o)
