Egyik kolleganőm férje rendszeresen jár ki busszal Isztambulba.Egy alkalommal elvitték magukkal egyik kis bögyös-faros rokonlányt.A kiscsaj élvezte a mohó férfiszemeket,ennek megfelelően minden nap eléggé merész cuccokban flangált.Figyelmeztették ugyan,hogy nem lesz jó vége,de ő csak legyintett minderre.Természetesen kapta rendesen a fenékre paskolásokat,mire ő rendszeresen felképelte(!) a "merénylőket".Az egyik vérmesebb töröknél azonban pórul járt,mert a tasli után olyan írtózatos seggberúgás lett a jutalma,hogy két lánckerítésen bucskázott keresztül...:-)))Másnapra állítólag villámgyorsan előkerültek a mértéktartóbb ruhadarabjai.
Volt még egy aranyos sztori,az egyik bazáros fitymálva nézte kolléganő szőke gyerekét, majd felajánlotta a nagy üzletet:"Magyar,te adsz ezer márka,én csinálok neked fekete gyerek!"
Távoli ismerős a következőképpen bírt hazajönni Jordániából: "hát Petrában ott éppen nem voltunk, mert akik elmentek, olyan csatakosan jöttek haza, hogy az rettenetes..." (vagyis lefolyt volna a Chanel... - a szerk. :-)))
na ja, Törökországban, Görögben és a kelet-afrikai nyaralóhelyeken arany-, bőr és bizsuvásárlásból csillagos ötösre vizsgáztunk.
megintcsak az volt a gondom, hogy amikor a kolléganőnket hívtuk fakultatív kirándulásra, nem volt hajlandó rá áldozni. pedig az ár a fukszok töredéke lett volna.
:(((
Nagyon jól látod a változásokat Szlovákiában. Mind többen és többen jönnek rá hogy a magyarokból, csehekből, lenygelekből stb élnek és ennek megfelelően fejlesztenek. Pl. Donovalyn majdnem az összes étteremben van magyar étlap, prospektusok magyar nyelven is megjelennek /az idei évtől/. Sajnos a nyelvtudással gondok vannak, de egy kis jóindulattal át lehet hidalni a nehézségeket.
A másik dolog hogy a felvonósokat oktatják illemtanra !!! ill. hogyan viselkedjenek az idegenekkel, főleg baj esetén.
És azért ez figyelemreméltó.
A helyszín szintén Isztambul: a középkorú, hidrogénszőke, mindenén aranyakat csörgető idegenvezető csaj az odaúton kifejtette, hogy hazánk leányai-asszonyai bizony nem öregbítik az ország jó hírét azzal, hogy irhabunda, bőrkabát és aranyékszer reményében szexuális kapcsolatra lépnek török férfiakkal. Hozzátette azt is, hogy a jelenlevők lehetőleg tartózkodjanak az efféle megnyilvánulásoktól. Vagyis lazán lekurvázta a busz női felét. Ezek után kitalálhatjátok, ki lépett le az Isztambulba való megérkezés után öt perccel a török pasijával. Igen, az idegenvezető. A csoportot ráhagyta a helyi idvezként működő uszkve 15 éves török srácra, aki egyébként ötször műveltebb volt nála.
Másnapra előkerült, városnézés címszó alatt. Minden műemlékről szólt is úgy három mondatot, majd negyedórában ecsetelte, mi minden kapható jutányos áron a környéken :-))))
Abszolút nem ide vág, talán egy picit mégis. Az utazási irodákat fikázó topicban volt egy téma, hogy az egyik srácot egy máltai apartmanban egy penészes, romlott kajával teli hűtő várta, még képeket is csinált róla, tényleg iszonyat gusztustalan volt. Leírja panaszait, felháborodását, mire egyik villámeszű topictárs reagál:
"Teli hűtővel vártak bazzeg!"
Ez nagyon tetszett!!!
Egyébként szerintem minden és tényleg minden a neveltetésen múlik! A szüleink annyira belénk verték, hogy ne dobjuk el a szemetet, hogy használjuk a wc-kefét (rendeltetés szerűen!), hogy egyszerűen szét tudok robbani, mikor látok egy autóst, aki kidobja a csikket ablakon!!
Emlékszem, mikor két éve kint voltunk egy barátnőmmel a Forma1-en, mi voltunk az egyetlenek, aki a három napos program végeztével összeszedtük a zacskóinkat, amikbe addig a szemetet gyűjtöttük, és kidobtuk. Annyira természetes volt. És ott mondjuk, nem csak a magyarok hagytak maguk után disznóólat.
Vagy 8 évvel ezel?tt, amikor még busszal mentünk Paraliara (Görögország), akkor történt, hogy egy n? a békéscsabai felszálláskor a busz hasába rakott, egy 8-10 kilos görögdinnyét...
Az utazáshoz ez megadta az alaphangulatot... :))
A kongó élelmiszerüzletekről jutott eszembe Kolozsvár, meg egyáltalán Erdély. Először én is a szüleimmel jártam ott. A mamám cége bérelt egy buszt, aki akart, jelentkezhetett az útra.
Amikor megérkeztünk és le akartunk szállni, egy csomó erdélyi asszony termett ott a semmiből, és kávét, rágógumit, fogamzásgátlót, szalámit meg mindenfélét akartak cserélni, már nem tudom, mire. A szoknyámat is megtapogatták, és meg akarták venni, mondván, hogy az áruházban majd veszek helyette sortot. 13 éves voltam, és mivel akkor még nem érdekelt a politika meg az ottani élet, nagyon nem tudtam hová tenni az egészet. A szüleim este elmagyarázták, mi volt ez a "támadás" és miért, meg hogy nem kell haragudni rájuk stb.
Este a szállodában büdös volt a hús. Mindenkié.
Másnap sétálgattunk a városban. Iszonyú volt, amit láttunk. És mindenki, aki meghallotta, hogy magyarul beszélünk, odajött hozzánk érdeklődni, hogy Magyarországon hogyan élünk, és elmondta, hogy nekik egyre rosszabb.
Ezt sem felejtem el soha.
Ja, és még a tejfölt és a vizet is javasolják. Ezt aztán abszolút nem értem!!!!!!!! Minek a tejföl??? Habart bableveshez? Töltött káposztához??? És a víz????????? áááááááááá
Az egyetlen, amit megbántam a bibionei nyaralásomnál, hogy hallgattam az ismerőseimre, miszerint nagyon nagy drágaság van az olaszoknál és vigyünk, amit tudunk. A 2. nap jöttem rá, hogy tképpen nyaralni jöttem és ismerkedni az olasz ízekkel és különben is nem olyan vészesek az árak és inkább hazaviszem amit hoztam, de ezen nem fogok spórolni. (szerencsére azért olyan sok hazai kaját nem vittem. Amúgy volt olyan aki 2 rekesz hazai ásványvizet vitt s a végén kiderült, hogy olcsóbb Bibionéban. Én szerencsére csak egy 1,5 literest vittem. Ha mégegyszer megyek külföldre, dehogy viszek kaját, tanultam a saját tapasztalatomból.
Mi egyszer egy szlovák étteremben választottunk valami drágát az étlapról. Mivel nem volt közös nyelv, a pincér a comjára mutogatott, mi úgy döntöttünk, hogy csülök lesz az, rendeltünk.
Békacomb volt.:)))))))))
Mi soha nem szoktunk kaját vinni. Illetve egy szál kolbász - biztos, ami biztos - alapon mindig van nálunk, de eddig még mindig hazahoztuk kibontatlanul.
Igaz, eddig még csak Észak-Olaszországban, Korfun, és Montenegróban voltunk.
De szerintem van abban egy külön élmény, amikor beülsz egy étterembe, vagy egy útszéli kajálóba, és ott ismerkedsz a helyi ízekkel.
Pláne Montenegróban még némelyik kajáról azt sem tudtuk, hogy mi akar lenni, mert még az angol étlap sem árult el túl sokat :-)
Így ettem pl. hal helyett rákot :-)
A szlovák észrevételeddel egyetértek, kezdik belátni, hogy a lengyelek és magyarok a legnagyobb beutazók, az idegenforgalomból élőknek belőlük kell megélni, ezért tesznek is.
Egyre több szlovák honlapnak van magyar verziója is.
Vegigolvastam a topicot, jo.
off:
Egy viszont nem hagy nyugodni, ez a szlovak tema...
Lassan 10 jarok sielni oda, es en az elmult 3-4 evre gondolva, a rendori lehuzast nem szamitva, szinte csak pozitiv valtozasrol szamolhatok be.
Van angol es magyar tajekoztato a sipalyan/berleten (Rozsahegy), angol es magyar etlap egyre tobb helyen. Uzlet, az uzlet alapon.
Legjobb azonban az a 2 evvel ezelotti tortenet, mikor beultunk, a szallasra hazafele a kis hegyi falu kocsmajaba, mert kiderult, hogy helyben fozott jo barna sor van. Eloszor kicsit furcsan festettunk a sok favago (kulseju) kozott siruhaban, elkezdtunk sorozni, aztan sorozni+beherovkazni, aztan sorozni+ borovicskazni...
A 3-4 kor utan megjelent egy nagydarab faszi, egy kornyi vodkaval teljes mosollyal, h a torzsvendegek kuldik. Visszahivasok, szoval jol belelendultunk, onnantol minden este odajartunk, a 3. naptol mar belepesnel toltotte a neni a sor+rovid combokat.
Ja megegy: egy szot nem beszeltek magyarul vagy angolul, de a vegen mar a nevukon szolitottuk oket, foleg a digitalis gep bemutatasa tetszett nekik nekik... teljes barati hangulat... asszem olelessel bucsuztunk egy het utan.
Pedig tipikusan azok az egyszeru falusi, tanulatlan emberek voltak, teljes szlovak videken, akik oly hajlamosak a magyarellenes frocsogesre, es megis...
Szerintem aki nem mostanaban kapott SLK-ben negativ elmenyt, az adjon meg egy eselyt az orszagnak.
on
Egyetertek azokkal, akik nem szivesen fedik fel, h magyarok kulfoldon.
Australia, Cains: megyunk ki a reefre ilyen egynapos kirandulas, merulesre...instruktor beosztja a nepeket (sznorkel/proba merules/profi) tablara irja a neveket, latok egy Jozsefet...a proba merulesnel,gondoltam o lehet magyar. Buvaroknal ugy van, h a biztonsag az elso, igy probaltam adni a fickonak nehany tanacsot, amit az instruktor szvsz talan nem kello melysegben magyarazott el.
Erre a ficere kozli, h ne pofazzak neki, o tudja, mit, merre...jo legyen. (kozben lattom, hogy a nyakaban logo fotoapparat kb az en egesz turamat fedezne)
De mar kivancsi voltam a hoscincerre, igy direkt arra sznorkliztam, ahol ok merultek 6-8 m-en....persze 5 perc utan feljott az oktatoval, hogy gondja van kozben a felesege meg maradt. Mondtam az instruktornak, h bar nem vagyok mentobuvar, segitek a faszinak a hajoig (500m), akkor o visszamehet a feleseggel meg.
Kisegitettem a nagylegenyt, arra nem volt kepes, hogy megkoszonje...visszafele a kikotobe mar uvoltozott, h o miert nem latszik a napkozben viz alatt keszitett/megvasarolhato kazettan...
Én meg azoktól, akik hőbörögnek, ha egy templomba nem engedik be őket bikinifelsőben és popót sem takaró sortban. Szvsz nem kell mindenkinek vallásosnak lennie, de ha meg akarok nézni egy templomot, zsinagógát vagy mecsetet, az a minimum, hogy tiszteletben tartom, hogy az oda járóknak az szent hely, még akkor is, ha én "csak" a művészeti értékei, no meg a bédekker miatt vagyok rá kíváncsi. Mellesleg azok hőbörögnek a legjobban, akik itthon nyugodt szívvel krosszoznak harminc fokban hosszú fehér lennaciban, mivelhogy épp az a divat. Nem tudom, miért jelent ugyanez nehézséget, ha az illető nyaralni megy. A váll és a has eltakarását (ami a legtöbb helyen szintén követelmény) is lazán meg lehet oldani a pántos top fölé felvett inggel, amely egyébként mintegy 5 dekás többletsúlyt jelent a tatyóban.
Mellesleg ez nem csak magyar szokás: a Travel Channel egyik andalúziai műsorában nyomult a szőkecica műsorvezető három darab pántban Sevilla utcáin, és vigyorgott bele a kamerába, hogy hű, nahát, itt lépten-nyomon utána szólogatnak a pasik...
Valahol a Balaton parton, 2002. Kollégám + barátnője a yacht kikötőből sétálnak kifelé, látnak 2 "kellemesen" spicces németet. Az egyik erőteljesen küzd sliccének zipzárjával (pisilni szeretne a sétány kellős közepén....), mikor hirtelen erőteljesen elfingja magát. Reakciója a másikhoz: "Gulasch. Hö-hö-hö...."
Ha akarjátok látni, hogy nyaral MOST a magyar, nézzetek be a Sartis topikba. Viszik a tejet, szalámit, sütik a rántotthúst, és büszkék, hogy mennyit spórolnak. Ezektől dobom le az ékszíjt.
Néhány gyöngyszemmel hozzájárulok a gyűjteményhez.
Helyszín: NDK tengerpart Warnemünde-Markgrafenheide.
Időpont:1978-1982
1979-ben a kemping kocsmáiban bevezetik a söröskorsó, és a pálinkásstampedli betétdíjat, mert a magyarok tucatjával lopják.
A kb 1km2-es kempingnek van kapuja, recepciója, de nincs bekerítve, a németek a kapun közlekednek és fizetnek valami nevetséges összeget, a magyarok a kiserdőn keresztül közlekednek, és nem fizetnek.
Az FKK (nudista) strandon egy honfitársunk és német barátnője a hasig érő vízben félreérthetetlen pózban ritmikus mozgásba kezd, a leányzó lábai az égnek merednek, habzik a víz....
A buszokon levő becsület jegyautomatából 20 pfenning bedobása után kihúz egy jegyet a német, pénzbedobás nálkül kihúz 3 méter jegyet a magyar, és sálként a nyakára tekerve viseli.
Az üvegvisszaváltónál néha hosszú sorok alakultak ki, élelmes-pofátlan magyarjaink rendszeresen bepróbálkoztak a sor elejére, de ezt már nem tűrhették a sor szentségét tisztelő helybéliek, viszont nem hangoskodással, lökdösődéssel oldották meg a problémát, hanem csendben odaszóltak a boltosnak, hogy azzal a két szakadttal ne foglalkozzon.
Akkor én egy kicsit magamat fikáznám. :-)
Tízéves koromban nekiindultunk a Wartburgunkkal Jugoszláviának. A húgom három évvel fiatalabb, a nagynénénkkel szorongtunk hátul hármasban. Képzelhetitek, két viszonylag kicsi örökmozgó beszorítva a csomagtartóba már be nem férő cuccok közé... Férfiasan bevallom, a második naptól kezdve keményen makaóztunk menet közben. Ma már nemcsak percekre kötne le az erdő és a szerpentin látványa, sőt, azt se mondhatni, hogy egyáltalán nem voltunk kíváncsiak a tájra, szüleink mégis úgy emlegetik azóta is, hogy "mikor elkártyáztátok a nyaralást". (Csak tudnám, akkor hogy látom még mindig magam előtt a Plitvicei tavakat, a Neretva völgyét, a mostari hidat - hogy száradna le a keze, aki lebombázta.)
Az Aqamarina1 starndján a mellettünk lévő napernyő alá telepedett 4 hölgy és 1 úr honfitársunk (kb. 48-52 évesek). Az ágyakra nem ültek le, csak az árnyékba. Aki bárhol is volt már külföldön a strandokon, tudja, hogy a napernyőért és az ágyért mindenhol fizetni kell. Ők ezt nem voltak hajlandóak megtenni, mondván, nem ülnek az ágyra. Viszont melléjük sem ülhetett már senki, elég nagy helyet foglaltak el ennyien. Hiába ment mindig a kissrác, hogy egy matrac 2 dínár, rá sem néztek, mintha ott sem lett volna, tovább beszélgettek.
Volt 2 hangos, hangadó hölgy köztük, akik csak egyfolytában azt hangoztatták, hogy " ezek az arabok ahol tudják, csak lenyúlják a magyarokat, mindenhol csak át akarnak verni bennünket! " - HANGOSAN - magyarul, hogy mindenki hallja - lehet, hogy azt gondolta, így jobban megértik az arabok is - hogy nekik ez jár, mert az idegenvezetőjük azt mondta. De semmi igazolásuk nem volt, hogy a fizetős helyet ingyen vehették volna igénybe. 11.00 órától kb. 17.00 óráig egyfolytában, hangosan, szinte kiabálva beszélgettek, megtudtam, hogy értelmiségi az egyik, hol tanít, mikor született a fia, milyen problémái voltak a szülése után, stb..... Igazán érdekfeszítő volt egész nap ezt hallgatni, szinte már zsongott a fejünk. Más magyarok is voltak távolabb, senki hangját nem lehetett hallani, csak őket. A vége felé már igencsak szégyeltük magunkat - helyettük!
Meg kell jegyeznem, Jordániában sehol senki nem akart átverni bennünket, nem erőszakoskodtak, nem akartak semmire sem rábeszélni bennünket. Ha valamit nem szerettünk volna és nemet mondtunk, arra is egy széles mosolyú WELCOME volt a válasz!
Hát, ennyi lett volna az, ami Jordániában negatív tapasztalatként megemlíthetek.
Az én esetem szereplői se magyarok.
1996. nyarán egy barátommal stoppoltunk Plzenbe. Már Csehországban jártunk, amikor felvett minket egy kocsi, elvitt Ceske Budejovicéig, ami nem volt 30 km-re se (szerencsére). A kocsiban két cseh cigány ült, egy idősebb vezetett, mögötte egy fiatal srác. A társam beült az anyósülésre, én meg hátra, nekem szerencsém volt, mert a fiatallal nem kellett beszélgetnem, de az idősebb kérdezgette, hogy kik vagyunk. Mikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, felvidult, és közölte, hogy "Én tudok magyarul.", de valószínűleg ezzel ki is merült az összes magyar tudása, mert a továbbiakban egyetlen magyar szót se sikerült kihúzni belőle. Egész úton be nem állt a szája, de csehül magyarázott mindenfélét a társamnak, és amikor ő jelezte, hogy ebből egy szót sem ért, elismételte ugyanazt kissé hangosabban, úgyhogy a továbbiakban inkább csak bólogatás és értelmesnek szánt tekintet volt a válasz, nehogy megsüketüljünk. :)
Nem akarom boviteni a topikot de ezt ell kell mondjam, mar csak azok kedveert is akik igazsagtalansagnak tartjak hogy csak a magyarokat szapuljak.
Egy hosszu biciklituran voltunk Mexicoban a Baja California felszigeten, San Diegotol La Paz-ig, Kb 1600 km. Csucs tarsasag, laza emberek, nyari meleg (Februarban) utszeli vadkemping, tengeri kajak, nagy kaland. Egy canadai ifju par, katonatiszt/titkarno, kb feluton elkoszontek tolunk felszalltak a buszra es visszamentek. A duma: "Mostmar latjuk hogy vegig tudnank csinalni ha akarnank". A mai napig sem tudjak mit mulasztottak, a java meg utana jott.
'92, buszos Párizs - Loire-völgyi kastélyok túra. 3. nap a Loire mentén, Tours, katedrális. A busz népe némi ámulás után kászálódik vissza a buszba, a következőre: enyhén túlsúlyos magyar család (papa-mama-két gyerök) nyomja az arcába a szendvicset és közben kánonban morognak, hogy minek még egy középkori szart megnézni, láttunk már eleget, úgyis mind egyforma, menjünk már Párizsba vásárolni!!! (Jelzem, le se szálltak a járműről.)
Az azért érdekelne, hogy minek fizettek egy (a programból jól láthatóan) városnézős, múzeumjárós turnéra???
én egyszer egy hosszú buszos körúton találkoztam egy családdal, akik a határ utáni első helyen vettek olyan kis kézi pittyegős játékokat, amit le sem tettek, amíg hazaértünk. A busz ablakán ki sem néztek. Komolyan.
Én is azok közé tartozom, aki a nyaralása során csak hálni jár a szállodába, mert mindent mindenhol meg akar nézni, mert ki tudja mikor jutok el legközelebb, meg aztán sehol nem tudok 5 percig tétlenül ülni, igy a tengerparton sem - hiába szép :-))
de eddigi legborzasztóbb elményem az idén ért - július, kicsit hűvös hétvége - Bánk. volt egy pár, aki reggel-este-délben-délután-délelőtt - szóval nem tudtál olyan időpontban találkozni velük, hogy ne egymás mellett üljenek, és külön-külön a mobiljukat izégatták. Azzal játszottak. Ezért érdemes utazni? nem mintha Bánk olyan világváros lenne, de azért a mobilomnál biztosan izgalmasabb....
az én repülős történetem:
tengerentúlra utaztunk tavasszal 2 átszállással. Első check-in: folyosó mellé szeretnék ülni. kisasszony mondja rendben. Az európai szakaszon sikerült is, de a tengerentúlit (12óra repülés) már nem sikerült igy adnia. persze csak az átszállóponton néztem meg a beszállókártyát, cserélni nem lehetett - teljesen tele volt a gép... megérkezéskor kissé lestrapálva, helyi járat, mondom folyosó mellé szeretnék, kisasszony of course, itt rutinosan megnézem a beszállókártyám, valóban folyosó mellé adta, csak azt nem néztem meg, hogy a párom hol ül - 4D, 19F.
visszaútban helyi járat, mondom folyosó mellé, persze, persze, 19C és 19F, még jó, hogy a D és E hajlnandó volt cserélni. Hazaútban tengerentúli járaton: check-in, mondom folyosó mellé, mire a kedvesem mellőlem: és a másikat melléje! és szigorúan nézett. A kiscsaj meglepődött, de azért úgy adta mind a két szakaszra.... :-)
