Nagyon nagy szakértelem, és munka lenne pontosan összeszinkronizálni és szépen összevágni. Kézzel kellene beigazítani mindent a helyére, mert auto nem igazán ismeri fel a szinkront. A legtöbb videó távolról van felvéve, bár van pár 2k, és 4k felvétel is, melybe akár még bele is lehet nagyítani 720p-ig.
Ahol csak 2-4 kamerafelvétel van adott dalról ott nincs nagy gond, igaz nem sok lehetőség van nézőszemszöget váltani sem, de a bugyinedvesítő nótáknál már más a helyzet. Ott akár még nagyot is lehetne alkotni, de vas is, meg idegzet is kellene alá.
Összegyűjtöttem YT lejátszási listába az eddigi összes YT-ra feltöltött videót a hazai koncertről nektek...a tetején gyűlnek egyelőre az újak...még mindig kerülnek fel újak. Töltöm lefelé őket max minőségben, hátha egyszer lesz időm az audióval összeszinkronizálni, és Premiereben multicam, stabillal megvágni egy nagy DVD-re...csak lenne rá 1x időm...addigis akit érdekel nyugodtan nézzegessen rá:
Nem The Cure, de mivel ahhoz hasonlóan beiktatták a RNR Hall Of Fame-be, pont tegnap, ezért elárulom, hogy a Duran Duran-nak is van egy trilógiája, igaz, nem albumokból, hanem dalokból, de nem, hanem három különböző albumon (1988, 1993, 1997). ON!
A BF a 29 éves Robertre egy 39 éves folytatás. Sok zenész mellett sok ember megéli ezt a kemény utolsó nagy lángolást, ami sokszor kivsapongóan lázadóbb, mint a 30-as évei, olyan, mintha a Pgraphy lázadós nótait kevernéd a Disi érzelmes borulatjaival, de már éretten.
Személy szerint teljesen átmentem ezen nemrégen úgy 38-40 éves közt, pedig már volt útmutatás (pl. BF, de más is), akkor ért be még nagyobb gyöngyfüzérbe a Robertes trilógiává....folyt köv, most várom a streamet... :)
A Wishen is érződik a fáradtság, de még többségben vannak a jó számok, néhány zseniális is akad. A dalsorrend sem szerencsés, az Aparttal kissé leül, ez a szám ráadásul a Cuttal együtt indokolatlanul hosszú, sőt én az egyébként masszívan jó Deep Green Sea-t is kicsit túlnyújtottnak érzem, a „lassúzós”, bágyadt Trustot pedig sose sikerült megkedvelnem. A Friday-jel semmi bajom, ellenben a WMS-t előrevetítő Wendy Time a borongós demóváltozatban sokkal hangulatosabb volt, szerintem az egyensúly kedvéért írták át, hogy a négy-négy rockos és lírai darab mellett legyen ugyanennyi popdal.
A BF szerintem egy nagyon jó album, egy monumentális hangzású, szépen díszitett lemez. az h a "többség" mit szeret, nos, kérdés ki vagy mi az a többség. a BF nem adja meg magát könnyen, nehéz, összetett alkotás. ha az uj lemez lesz olyan jo mint a BF már elégedett lennék.
Kerek harminc éve nem adtak ki olyan albumot, amit a többség igazán jónak talált volna. (Nem, az unalmas, fontoskodó Bloodflowers sem az.) Ha kiderül, hogy képesek ennyi idősen letenni a zasztalra egy erős közepes anyagot, az már derék teljesítmény lesz.
(Gondoltatok már arra, hogy talán a Cure rendelkezik a legtöbb olyan dalcímmel, ami egyben filmcím is?)
AZ A KREATIVITÁS SZŰNT MEG AMI AZT BA POMPÁZATÓS 80AS ÉVEKET JELLEMEZTE. az kéne, még legalább egy két lemez erejéig mert valljuk be, egy ekkora zenekarnak nem szabadna igy méltatlanul befejezni.
Lehet, hogy jó élőben a Gone, ha nem hallotta az ember korábban a stúdió verzt vagy ha egy másik dalnak tekinti, és nem az albumon szereplő dal koncertváltozatának.
Nagyon jó mindkét példa. Számomra még a Just Like Heaven is ilyen. De GJ Wrong Numbere sem rossz példa (Gone élők viszont szerintem nem rosszak - nekem még a Jools Holland fellépéses is tetszik, bár teljesen nem "kjúros")
Hát, szerintem a Friday is elég slampos élőben, nincs benne annyi dinamika, mint a stúdióverzióban. A másik ilyen szvsz a From The Edge, ami ugyancsak túl borult és tompa, amíg az eredeti sokkal feszesebb, erőteljesebb. (Szerintem soha nem tudták jól előadni őket.)
