A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
"Ne nem értessz szót, ejtökísérletekröl volt szó, Eötvös nem végzett el ilyeneket."
Mert több esze volt, mint neked.
Eötvös tudta, hogy ejtőkísérlettel esélye sincs olyan pontosan mérni, mint a precíziós finommechanikai szerkezetű torziós ingájával. És mivel a gravitáció magasról lesz@rja, hogy milyen elven mérik, ezért aztán a torziós inga is megfelelő mérési módszer a vizsgálatához. Amúgy is, Cavendish hogyan mérte meg a gravitációs állandót okoska? Hülyegyerekként súlyokat dobált le a harmadikról?
Sőt ki is mérte: semmiféle eltérés nincsen, minden anyagfajta pontosan ugyanúgy gyorsul gravitációban. Valójában már Eötvös Lóránd 10-9 pontossággal kimérte számos anyagfajtára, közöttük bálnazsírra is.
"a kísérleteket függetlenül meg kell ismételni." Erröl van szó, a különbözö összetételü testekkel az ejtökísérleteket meg kell ismételni, mert az enyém volt 2004. június 21.-én Brémában az elsö! A fizika elmulasztotta a testek eltérö nehézségi gyorsulását 400 év alatt 10-5-ös pontossággal kimérni!
„Higgs ezt azért tehette meg, mert a fizikusok megfigyelték, hogy a dolgok egy része tömeggel rendelkezik.”
A dolgok azon részei, amik tömeggel rendelkeznek, vagyis gravitálnak, egyrészt súlyosak, másrészt tehetetlenek. A dolog mozgása során, a súlya nem változik, de a tehetetlensége egyre nagyobb, miközben a dolog gyorsul. Mindeközben nem változik más dologgá. A gravitáló, vagy tömegvonzó képessége megváltozik egy nagysebességű, nagy tehetetlenségű dolognak?
"Az energétikus fizikának nincsen helytálló alapelve."
Ha az "atomisztikus" agymenésed alapelveinek a felsoroltakat tekinted, akkor annak sincs helytálló alapelve.
Hogy aztán a zakkant álomvilágodban mit hívsz "energétikus fizikának", az a lőtéri kutyát nem érdekli, viszont a HIVATALOS FIZIKATUDOMÁNY köszöni szépen, jól van, alkalmazásokat lehet rá alapozni annyira helyesen írja le a világ működését.
A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékböl áll, az elektronokból (e), a pozitronokból (p), a protonokból (P) és az eltonokból (E). Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:
elektron:{ -e, -g∙me}, pozitron:{ +e, +g∙me}, proton:{ +e, +g∙mP}, elton:{ -e, -g∙mP}; az elemi gravitációs töltésekböl fenomenologikusan következik, hogy az elemi tömegek aránya, mP/me =1 836, az egyetemes gravitációs állandó meg G = g2/4π = 6.576(6) ∙10-11 m3kg-1s-2 és nem 6.673(10) ∙10-11 m3kg-1s-2.
A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.
Az elsö elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikok a gravitációt. Az elemi töltések által okozott mezök c-vel terjednek és nem-konzervatív mezök, tehát a részecskék energiája folytonotosan változik. Az energia nem kvantált.
Az energétikus fizikának nincsen helytálló alapelve.
"Im späten 19. Jahrhundert gab es im deutschsprachigen Raum grundsätzliche Kritik am Atomkonzept durch den EnergetikerWilhelm Ostwald und seine Schüler, und den Physiker und positivistischen Philosophen Ernst Mach, was zu einer heftigen Kontroverse mit Boltzmann führte. Erst Anfang des 20. Jahrhunderts erbrachten Albert Einstein und Jean Perrin durch ihre Arbeiten über statistische Schwankungserscheinungen (wie Diffusion und Brownsche Bewegung) den physikalischen Nachweis des Atomkonzepts."
Boltzmannról "Als ein glühender Verfechter derAtomistik verteidigte er die reale, objektive Existenz von Atomen gegen die Angriffe von Ernst Mach und Wilhelm Ostwald."
Boltzmannról ez áll a Wikiben az atomisztikus és energétikus fizika összecsapásáról Ostwalddal, te hülye: "1890-ben a Lajos–Miksa Egyetemen az elméleti fizika professzora lett, de 1893-ban visszatért Bécsbe, hogy egykori tanára, Josef Stefan utódjaként az egyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője legyen. Itt az atomok létével kapcsolatosan éles vitákba keveredett Ernst Machhal, ezért 1900-ban Wilhelm Ostwald hívására a lipcsei egyetemre ment tanítani."
"Bizonyos szimmetriacsoportokra alapuló megfontolások szerint végül sikerült ezt a hármas belső szerkezetet a kvarkokkal magyarázni, grátisz még a rengeteg (és egyre szaporodó) mezon és barion állatkertjében is rendet vágott a hipotézis: szépen felépíthetőek lettek az addig különbözőnek tűnő részecskék kettő avagy három kvarkból. Sőt azóta kimutatták az elméletből matematikailag előrejelzett ötkvarkos részecskéket is."
"A kvarkhipotézist azért találták ki, mert a protonon végzet mély rugalmatlan szórási kísérletek olyan eloszlást mutattak, ami szerint HÁROM pontszerű alkotórész található a protonban, különleges viselkedésmóddal. Például, hogy nem hajlandóak kilökődni, akármekkora energiájú részecskével bombázzák, nagyon nagy energia esetén is csak annyi történik, hogy különféle "mezonoknak" nevezett részecskék egész garmadája jön létre és szóródik szét."
Nem, a kvarkokat azért találták ki, mert a kb. 200 ismert részecskét le akarták egyszerüsíteni egy pár alapvetö elemire, a kvarkokra, amikböl a többi össze van téve, ami aztán nem sikerült.
"Az elméleti fizikusok a múlt század hatvanas évek elején találták ki a kvarkokat is pl. a részecskék különbözö tömege magyarázatára."
Nem.
Nem azért találták ki.
A kvarkhipotézist azért találták ki, mert a protonon végzet mély rugalmatlan szórási kísérletek olyan eloszlást mutattak, ami szerint HÁROM pontszerű alkotórész található a protonban, különleges viselkedésmóddal. Például, hogy nem hajlandóak kilökődni, akármekkora energiájú részecskével bombázzák, nagyon nagy energia esetén is csak annyi történik, hogy különféle "mezonoknak" nevezett részecskék egész garmadája jön létre és szóródik szét.
Bizonyos szimmetriacsoportokra alapuló megfontolások szerint végül sikerült ezt a hármas belső szerkezetet a kvarkokkal magyarázni, grátisz még a rengeteg (és egyre szaporodó) mezon és barion állatkertjében is rendet vágott a hipotézis: szépen felépíthetőek lettek az addig különbözőnek tűnő részecskék kettő avagy három kvarkból. Sőt azóta kimutatták az elméletből matematikailag előrejelzett ötkvarkos részecskéket is.
Hát ez sehogyan sincs így! Az elméleti fizikusok a múlt század hatvanas évek elején találták ki a kvarkokat is pl. a részecskék különbözö tömege magyarázatára. A kezdetben még Nobel-díjakkal is dicsérték az ötletet, de aztán kisült, a kvark elmélet prognózisa messze nem felel meg a kísérleti megfigyeléseknek. Aztán elö vették megint a Higgs-részecskét a részecskék tömege magyarázatára. Így nem lehet a részecskék tömegét megmagyarázni.
Az atomisztikus fizika szerint minden testnek, minden részecskéknek kétféle tömeg van, a súlyos tömege és a tehetelen tömege. Mivel minden anyagi objektum a négy stabil elemi részecskéböl, az elektronból (e), a pozitronból (p), a protonból (P) és az eltonból (E) van felépítve (a kvarkok helyett) az objektum súlyos tömege
