--------- tehát mit is csinál másképp mondva?.... ADJA RÁ, a szavát ADJA RÁ. Mára már hogy ne legyen ez ennyire feltűnő, leszedték belőle az AD kezdést.)) Jó trükk. Az "eredetit" még magyarul érteni könnyen. Kiválóan látszik a magyar toldalékolás is az AD szó kapcsán.
MACELLARIUS : hentes---- azaz más néven MÉSZÁROS. Eléggé eltorzították a nyilvánvalóan magyar szót, de most ezt is felismerjük.)) Az SZ hangunk C-vé vált, ami R volt az megkettőzték L-re, magánhangzók bekeverve, a szó végén szintén kiválóan látszik a magyar toldalékolás. Tehát ez is a mienk eredetileg.
PARTIALITAS : elfogultság, részrehajlás--------- és a latinnak nevezett szó lesz magyarul a harmadik szinonima, melyet ma is használunk, azaz PÁRTÁLLÁS ez nálunk, másképp mondva és a "latinból" (miféle latin...) olvasva ez PÁRT-ÁLLÍTÁS, ők így tették össze. Valakinek a pártjára állásáról van szó. Ez egy színtiszta magyar összetett szó itt újfent. Nem mellesleg újra látható benne a magyar toldalékolás is, hiszen az ÁLL szóból ÁLLÍT és ÁLLÍTÁS szavakat a magyar nyelv hoz létre...
Világosan le van írva a 2248. számú írásban, hogy a magyar nyelvben a TALAJ szó 1787 előtt nem létezik leírva talajértelmű szóként, mert ez a magyar nyelv ismert és írott történetében 1787-ben tűnik fel elsőként Barczafalvi művében, melynek a címe "Szigetvárt klastromi története" . Ezt külön igazolja hogy ő maga a fordított művében magyarázza meg az akkor még a szélesebb közvélemény számára nem ismert szót, hogy mit kell érteni alatta. Nyilván mert itt született meg a szó a magyar nyelvben általa.
Továbbá nem sokkal későbbi 1800-as évekbeli nyelvtudományi közlemények majdnem mindanyian egybehangzóan állítják hogy Barczafalvi ezt a szót a TALP szó önkényes levágásából és a hozzátoldott ALJ szóból tette össze. Cáfolat nem hangzik el, legfeljebb valaki nem említi meg. Tehát csak azért nincs P hang a szóban, mert a TAL résznél lett elvágva a szó. Ennyi az oka neki. Továbbá arra is kitértem, hogy Barczafalvi jó eséllyel amúgy nem ő maga fedezte fel a TALP-ból létrehozott TALAJ dolgot, hiszen más nyelvekből is felismerni a gyanús kapcsolatot, erre nem csak én hoztam fel példákat, de az azték TLÁLPANTLI dolognál aligha kell egyértelműbb látható kapcsolat a TALP és TALAJ szóval kapcsolatosan. Tagalog nyelvben LUPA azaz a laposságot kifejező LAP gyökön van a szó.
De CZ-F "TALAP" cikkében a szót összehozza az ALAP szóval, amely T előtéttel lesz TALAP,, majd ez összehúzva később TALP. Én majdnem pont ezt mondtam, csak én már az ALAP szót is a LAP szó elejére toldásának tartom, már ezt az A hangot az elején. Továbbá írja hogy alapfogalomban egyeznek a TALP--TALAJ. Hát annyira hogy a talpból lett, csak ezt nem említi valamiért meg. Talán csak azért nem mert cirka 111 ezer körüli szócikke van, ilyen számtan mellett kimaradhat ez meg az.))
De gondolj amit akarsz, ez a dolog teljesen egyértelmű, és ezen biztosan nem vitázom már tovább, mert nekem teljesen megvan hogy mi ez...
van még a tlap (mancs) amit az angol forefoot-nak nevez (paw. amit amúgy ismeretlen származásúnak tartanak)
de akár az angolban
sole (talp)
Old French sole, from Vulgar Latin *sola, from Latin solea "sandal, bottom of a shoe; a flatfish," from solum "bottom, ground, foundation, lowest point of a thing" (hence "sole of the foot")
De Vaan has it from a PIE *se/ol-o- "place, habitation, human settlement," with cognates in Lithuanian sala "island, field surrounded by meadows, village;" Old Church Slavonic selo "field, courtyard, village," obsolete Polish siolo, Russian selo "village;" Old High German sal "habitation, room;" Old Norse salr "hall, room, house."
soil (talaj)
in Old French: 1. sol "bottom, ground, soil" (12c., from Latin solum "soil, ground;" see sole (n.1)); 2. soeul, sueil "threshold, area, place" (from Latin solium "seat," from PIE root *sed- (1) "to sit")
a türk nyelvekben meg egyértelműen van
talp : taban
talaj: topirag
finnben az alap jelent egyszerre talpat és alapot/lentet (ahogy egyébként sok nyelvben szinonima)
Itt sem találtam P hangot, vagy TALP-ra utaló hangsort.
Ellenben a 'talaj', 'föld' kínai megfelelője - ha egy (az első) betű jelentését nézzük - mindig a ti/di, esetleg tēre. Ez utóbbit v.ö. a magyar tér gyökkel.
Amit sorolsz, az pontosan azt támasztja alá, hogy a TAL(a)P szó az ALAPja (LAPja) az egész TALAJ dolognak valóban. Épp ezt, ami 1-2 napja még itt kőkeményen bizonygatnom kellett, pedig nyilvánvalónak látszik ez a kapcsolat. Őseredő egy hangutánzó elem, TIP-TOP tipegő-topogó események amit a talp tesz.
A világ másik felében az azték nyelvben is a TALAJ: TLÁLPANTLI . Itt már tényleg tisztán látható a TALP--TALAJ közvetlen kapcsolat.
Barczafalvi jó eséllyel ezekről már tudhatott, legalább is kinézem belőle hogy igen. Ettől függetlenül a magyar nyelvben ő honosította meg a szót a TALP+ALJ önkényes összevonásával. Mert az írott történelmünkben 1787 előtt talajértelmű szóként ez a hangalak egész egyszerűen nem kerül még elő, nem használták a szót, előtte nincsen leírva így ez. Másrészt meg a saját 1787-ben megjelent művében magyarázza a hangalakot meg, hogy mit kell érteni alatta, azaz ez egyértelműen azt jelenti hogy azon a ponton a nyelvünkben ez a szó nem ismert addig, különben bizonyosan nem volna szükség akkor bármiféle megmagyarázásra. Ez a magyar nyelvben ott született meg. Ettől még Barczafalvi tekinthette mintának a nemzetközi példákat, melyek alapján a talpból kreál talajt. Jó eséllyel ezt tette.
Ez az egész talp--talaj dolog is abba az irányba mutat hogy valaha egyetlen ősmag(yar) nyelvet beszélhetett az ember. De kismillió más példánkból is erre a következtetésre juthatunk, lehetett valaha egy ősi világnyelv...
"Tehát két dolog lehet: vagy az ÍRÓ szó hagyta el a kezdőhangot, vagy a már létező RÓ szó toldódott meg a szó elején egy Í hanggal. Ez esetben már szükségtelen lenne Ó toldás külön"
Kell az "ó" mert attól lesz főnév egyébként az ír és a ró az ige.
"De a többi példámnak ehhez semmi köze, azokban nincsen Ó toldás, azokban a szó eleji toldás látszik,"
Ezek nem szó eleji toldások, hanem háromhangú gyökök alkotásának eredményei. Az igaz, hogy van/volt IL ősgyök, amihez több más hangot tettek (B-IL, V-IL, NY-IL, SZ-il...). Jelen esetben eléje, mert ezekkel a különböző hangokkal az IL ősgyök különböző tulajdonságát jelölték. De lehet fordítva ia,
Pl. B-IL fordítottja a LI-Ben, LE-Beg, LO-Bog, Hangváz: B_L » L_B
A V-IL fordítottja a LE-Vegő, LE-Ves, LE-Vél... Hangváz: V_L » L_V
A NY-IL fordítottja a LE-N, LE-Nge, LE-Ndül, LA-NYha... Hangváz: N(y)_L » L_N(y)
SZ-IL fordítottja a LE-SZ, LI-SZt, LE-S... Hangváz: S(z)_L » L_S(z)
Két hangot (A és B) kétféleképp lehet összerakni attól függően mit kívánunk kifejezni, melyik hang jelentésére tesszük a hangsúlyt, s melyiknek lesz módosító szerepe: A-B és B-A.
Az elsőesetben az A-nak, a másodikban a B-nek van módosító szerepe.
"A FEL kijelöli az EL helyét, szűkíti az értelmet. Tehát van FEL gyökünk, de az őse az EL, ebből származik EL. EL de hova?... EL--és BEL, innentől az EL már BEL (ülre) mutat, kijelöli az EL helyét valamennyire..."
Így van! Azzal a nem elhanyagolható kiegészítéssel, hogy nem egy, hanem mindig két ősgyökünk volt amiket összeraktunk. F(e) és (e)L, B(e) és (e)L
Mert ugye, a FEL gyöknek is van fordítottja: LEF(etyel) LIFeg...
Miféle jelentése?. Azt jelenti amit hallunk belőle. Nem véletlen így nevezzük: HANG Mást "jelent" ha múlt idő jele és mást ha dalolászik valaki hogy TRATTARATTA.
ÚSZ(ik) 1. Ez is gyök, a vízben történik. 2. K előtéttel K-ÚSZIK. Ez már az úszáshoz hasonlító mozgástípus, de ez már stabil terepen történik meg. Ahogyan a CS-úszik is ebből van.
Ezt követően a CS_SZ nyugodtan válhat újabb gyökké. Senki se tiltotta meg neki, azzá is vált : CSISZ-ol, CSÚSZ-da, CSOSZ-og, CSÚZ-li és a többi. A szó elején történő toldalékolás nem mond ellent a gyökvázaknak, sőt támogatja azt. Csak némi időrendi különbség van köztük.
És miért azok a CSUSSZ hangjai ?... Egyértelműen hangutánzó céllal, ha bárkinek minimális nyelvérzéke van, ezt észre kell vegye. Elég egy CSISZ-olást végrehajtani, épp ezek a CS_SSZ féléket fogjuk hallani.
EZ itt is a "jelentése" az egésznek, szükségtelen bonyolult, szövevényesen elvont , spekulatív jelentéseket mögé magyarázni hogy miért kapott az ÚSZ dolog egy CS előtétet. Azért hogy hangjelenséget ábrázoljon. És később (!), hangsúlyozom később a gyökvázon a CS_SSZ már úgy mond csúszóértelmű szavak közös gyöke lett. Egy hangutánzó gyök lett...
"A Ró és az Ír az tiszta ősgyök, ugyan az csak az Ír meg van fordítva. A toldalék az "ó" és nem az "í""
Majdnem igaz!...
Ha két szót összerakunk, akkor az első szó leszűkíti a második szó értelmezési tartományát, jelzi, hogy hogy valamilyen tulajdonsága alapján ragadjuk ki a többi közül.
Pl. a VASBETON: olyan beton, amelyik vassal van megerősítve. Nem akármilyen, hanem vassal megerősített. Viszont a BETONVAS olyan vas, ami ezt a szerepet tölti be a betonban. Nem akármilyen vas, hanem olyan, amit direkt erre a célra gyártottak. Így az első kifejezés a betonra vonatkozik, a második pedig a benne található (bele való) vasra. Tehát az összetett szó jelentése jelentősen megváltozik.
A gyökalkotásnál ugyan ez a képlet: RÁZ-ZÁR, TÉR-RÉT, TÚR-RÚT, stb...
A RÓ(v) is olyan, mint egy összetett szó: R-Ó(v), és az ÍR is: Í-R. A fenti példához hasonlóan itt is megváltozik a gyök jelentése.
A T hang jelentése volt terítéken, s nem az ALAP szó... Ne keverd ide...!
"Mindkét irányban told a magyar nyelv. RÓ ige, majd Í-RÓ,"
Nem told, csak a gyökök végéhez. Kivéve a felsőfok jelét, az igekötőket és az idegenből átvett prefixumokat...
A RÓ és az ÍR két külön szó. AZ ÍRÓ az ÍR toldalékolt változata: ÍR-Ó. Olyan, mint a RO(v)-Ó.
"EL, és ebből F-EL. Meg B-EL."
Ez rendben van, mert így alkottunk háromhangú gyököket.
"EGYesül--VEgyesül, vagy ÚSZIK majd K-ÚSZIK. De a CS-ÚSZIK szónak is ez az előzménye. Sőt a M-ászik is ebből van, csak itt Á magánhangzóval. ALAPZAT--TALAPZAT És sorolhatnám."
Ezek nem szó- hanem gyökképzések. EGY»V-EGY, ÚSZ»CS-ÚSZ, K-ÚSZ, M-ÁSZ. Ezek is két ősgyökből összerakott gyökök. A hangvázuk CS_SZ, K_SZ, M_SZ. Vagy most már a gyököket, gyökvázakat is tagadod?...
"A szóképzésünknek többféle módja van, nem egyetlen sablont követ."
Egyetlen sablont követ, s ez a következő: Egy- kéthangú ősgyökökből alkotott háromhangú gyökök, ezekhez ragasztott (toldalékolt ős- vagy háromhangú gyökök sorozata.
Az ÍR(ó) és a RÓ szó nyilvánvalóan kapcsolódik egymáshoz mind jelentés tekintetében, és mind hangalak tekintetében is. Mind a kettő szó még az író emberi tevékenység azon szakaszában született meg, mikor még nem papírra írt a civil, hanem bevésett és bekarcolt szövegeket hozott létre.
"Eredeti értelménél fogva hangutánzó, s karczolást, perczegést , karczolva perczegve metszést jelent ..."
Tehát két dolog lehet: vagy az ÍRÓ szó hagyta el a kezdőhangot, vagy a már létező RÓ szó toldódott meg a szó elején egy Í hanggal. Ez esetben már szükségtelen lenne Ó toldás külön, mivel a RÓ már tartalmazza ezt. A két szó gyöke azonos, a két szó jelentése is a papírra írás előtt egy voltaképpen. Akkor meg nem lehet két külön gyöke. A gyök az ER (ERŐ) lehet, mivel az ÍR szó nem csak az írással kapcsolatos hanem van GYÓGY-ÍR szavunk is, ami teljesen egyértelműen bizonyítható,és kimutathatóan GYÓGYERŐ volt megnevezve még nem is oly régen. Tehát az ÍR az ER(Ő), legalább is itt bizonyosan ez.
Ahogyan a bekarcolt és bevésett jelekben is ez lehet a lényege az őseredő hangutánzó megjelenítésen felül. Bár azt nem tudom melyik szó a korábbi, az ÍR(ó) vagy a RÓ, azaz itt a szó eleji toldás sem biztos hogy áll, de hogy összetartozó szavak, az nálam nem kérdéses.
De a többi példámnak ehhez semmi köze, azokban nincsen Ó toldás, azokban a szó eleji toldás látszik, CZ-F is kismillió példával mutat be ilyet. Az ILLEG szóból lett a BILLEG , az ILL gyök vett fel többféle kezdőhangot is, ha B akkor BILL-EG, de van ILLAN --PILLAN(t) is, meg ILLAN--CSILLAN, ILLAN--VILLAN, ezeknek az ILL a gyöke mindnek az illanás gyökszava adja fő értelmét, a többi pontosítja ezt.. Ugyanezen logika az EL szónál is. A FEL kijelöli az EL helyét, szűkíti az értelmet. Tehát van FEL gyökünk, de az őse az EL, ebből származik EL. EL de hova?... EL--és BEL, innentől az EL már BEL (ülre) mutat, kijelöli az EL helyét valamennyire...
Ott a szóban hogy ALAP. Okkal van benne. Mindkét irányban told a magyar nyelv. RÓ ige, majd Í-RÓ, ILLEG később B-ILLEG. De ILLAN--VILLAN is ilyen. EL, és ebből F-EL. Meg B-EL. EGYesül--VEgyesül, vagy ÚSZIK majd K-ÚSZIK. De a CS-ÚSZIK szónak is ez az előzménye. Sőt a M-ászik is ebből van, csak itt Á magánhangzóval. ALAPZAT--TALAPZAT És sorolhatnám. A szóképzésünknek többféle módja van, nem egyetlen sablont követ.
"Azaz jobbról balra épült a TALAP. LAP---ALAP----TALAP végül. Annyira logikus, hogy tudom emiatt már hihetetlen.)).."
Egyáltalán nem logikus, mert a szavak megalkotásának sorrendjét azok használatának szükségszerűsége szabja meg. Más szóval, egy szót akkor alkottak, mikor arra szükség volt.
A LAP szóval az ősember nem tudott mit kezdeni, mire használt volna? Semmi szüksége nem volt rá. A TA hangutánzó szóval ellenben ki tudta fejezni azt, amire akkoriban szükségszerűen gondolt, történetesen a talajra, arra helyre ahol élt, tevékenykedett.
"Igen régi írások szerint is a TALAJ mint szó, a TALP és az ALJ szó összeháziasítása, ezek által lett."
Ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a TAL-aj és a TAL-p szavak gyöke egyaránt a TAL, sőt még meg is erősíti, mi pedig a TA és AL ősgyökökből lett összerakva.
Nem az számít, hogy milyen, már kész szavakból készült a talaj szó, hanem az, mi a gyöke!!! És a gyöke akkor is a TAL, ha fejed tetejére állsz... Függetlenül attól, honnal került oda.
Barczafalvi nyilván tisztában volt ezzel, s nem véletlenül a TAL-p gyökét (TAL) használta fel a TAL-AJ szó megalkotásakor.
LAP szóból indulunk. Ebből lesz egy már szűkebb fogalom az ALsó LAP, így lőn ALAP szó, kezdetben ALLAP írva, tehát ez igazolható is játszi könnyedséggel. És később ez vett fel a szó elején T hangot és lőn TALAP szavunk, ami összehúzva és tömörödve TALP. ALAPZAT---TALAPZAT a sorrend. Nincs itt TA gyök, nem is önálló egység a szóban, ráadásul a legkésőbbi hang rátét ez benne a T hang. Balról jobbra épült a szó fel, már korábban is világosan látható rövidebb értelmes szavakból.
TALAJ szón meg hiába hőbörögsz, talán inkább tudni kéne a szó valódi hátteréről valamicskét, ahelyett hogy mindenféle ősember fantáziákat, meg Yeti képzelgéseket vinnénk bele a dologba. Néha a fantáziálgatások mellett azért jó tudatában is lenni 1-2 dolognak.)) Ez egy kimutathatóan "új" szó, lehet tudni hol született meg, lehet tudni még azt is hogy ki által született meg, sőt még a pontos évszámot is megmondom neked hogy mikor íródott le ez először és megmondom még azt is hogy melyik irodalmi műben kerül ez felszínre.
Igen régi írások szerint is a TALAJ mint szó, a TALP és az ALJ szó összeháziasítása, ezek által lett.
A szó készítője egy bizonyos Barczafalvi Szabó Dávid, aki Kazinczy kortársa és iskolatársa is volt. Barczafalvi a nyelvújítási mozgalom egyik legelső és legaktívabb embere volt.
Szóval Barczafalvi sok-sok szót létrehozott, a nagyobb részük nem terjedt ugyan el, de még így is elég sok igen, amelyeket ma is használunk, sőt napi szinten is. Például a ZONGORA szó is az ő alkotmánya, és a mostani példaszavunk is, ez az ominózus TALAJ. A szó 1787-ben tűnik fel, a saját művében amit ő maga írt meg. Tehát nem a Yeti írta azt a könyvet, világos ez?...)) A könyv címe : "Szigetvárt klastromi története"
A saját művében vezeti elő a saját új szavát. Gondolom az ilyen egyértelműen alátámasztható, és kimutatható dolgok már kevéssé érdekelnek majd téged. Mert így nem tudod az ősemberes sztereotípiát fújni, inkább letagadod még a valóságot is. De akkor kérdem én, mi értelme vitázni így?... Egyértelmű dolgokon nem fogok, teljesen értelmetlen.
TALP szó már az írott történelmünk óta létezik, TALAJ meg 1787-ben lett megalkotva épp részben a talp által.
És ennek első értelmezése a "ház földje" volt még mindössze...
"ne feledjük hogy a latin nyelv egy viszonylag új dolog a nyelvek tengerében, és még kósza gondolat sem volt a kialakulása, mikor ezt használták már világszerte."
Erre miből következtetsz? Az a nép, mely i.e. 800 körül a Tiberis folyó környékén letelepedett éppúgy beszélt valamilyen nyelvet - s minden bizonnyal a sajátját - mint mi, a honfoglalás előtt, vagy bármely más nép... A latinok elődei is egykorúak velünk miután ők is az ősember leszármazottai, így törvényszerűen nyelvük eredete sem lehet későbbi.
Ha bármilyen irányú átvételről beszélünk, igazolni kell, hol és mikor éltünk egymás közvetlen közelében. Ugye, a német jövevényszavaink a köztünk letelepedett németajkú lakosság és az O.M. Monarchia közvetítésével kerültek nyelvünkbe. Minden átvétel csakis szoros együttélés, vagy más rendszeres kapcsolat, de leginkább etnikai keveredés eredménye lehet.
Tehát a kérdés az, hol, mikor álltunk kapcsolatba a latinokkal?
"Ősi megnevezésű földrajzi nevekben már ott vannak ezek a gyökök, meg a legrégebbi nyelvekben is jelen."
Ez természetes is, hiszen a nyelvek elkülönülése előtt már volt a hangoknak hozzávetőleg egységes önálló jelentése amiből a gyököket megalkottuk. A gyökalkotás viszont a nyelvi elkülönülés kezdeti fázisa, hiszen területenként más és más ötlet alapján rakták össze a hangokat, jóllehet többségében azonos hangokból. Így törvényszerű, hogy szerte a világban találkozunk hasonló, netán azonos hangsorú és hasonló jelentésű gyökökkel.
"TALAJ : ősembernek ehhez a szóhoz annyi köze van mint nagymosásnak az agymosáshoz. Kábé.))"
Az ősember nem toldalékolt, így ez semmire nem bizonyíték, teljesen fölösleges vele foglalkozni a gyök hangjainak eredetének vizsgálatakor.
"A szó első fele az hogy TALAP , ami szintén rövidült menet közben TALP formára."
Egy frászt! Hol van a TALAJ szóban P hang? Sehol.... Akkor minek kevered ide a TALPat?
A szó gyöke a TAL Ennyi és nem több. Ez két, a TA és az AL kb egykorú ősgyökből áll.(VAlószínűleg az AL a későbbi)
"A T hang szerintem egy hangutánzó elem,"
Így van, s miután ez volt a legrégebbi eleme a szónak így ebből kell kiindulni, nem pedig az ALAPból. Már azért sem, mert az ősembernek semmi szüksége nem volt az ALAP szóra. Úgy sem tudta volna semmire sem használni, mert a környezetében semminek nem volt alapja.
Egyébként is, az ALAP szót a nyelvújítók alkották, noha a szó gyöke az AL és a toldalék is már régen ismert volt azelőtt is. Erre utal a korábbi ALLAP változata.
Az alap szónak etimológiai szempontból vajmi kevés köze van a TALAJ szóhoz. Max. az AL ősgyök azonossága révén van köztük kapcsolat.
"És a TALAJ így a TALP és az ALJ szó hibrid szava lett, de ez már szinte egy újkori szó, ősemberek még hírből sem hallottak ilyenről, nemhogy ők találják még ezt ki.)"
Az ALJ(a) valóban egy ősi gyökszó, de nem lehet ősibb a TA ősgyöknél, mivel az előbbi már összetett gyök, amit az AL és a J(a) vagy (a)J ősgyökök összeragasztásából képeztek.
No, és az ember már akkor a talajon és a talpán járt, mikor még beszélni sem tudott, így a józan ész is azt diktálja, hogy ezeket a fogalmakat alkossa meg először, és jelölje meg azzal a hanggal, amivel a 'talaj' hangját utánozták, ez pedig a T(a) volt.
"De maga a T hangunk is hangutánzó (is), annyi más dologgal kapcsolódhat,"
Természetesen, hiszen nem csak a talajra leejtett, letett tárgyaknak a hangja, hanem sok más jelenség is ad hasonló hangot.
Amíg idegenkedsz ettől a hétköznapi ténytől, nem fogod megérteni, hogy miért van egy hangnak több jelentése. Ezzel együtt azt sem, miért nem lehet egy hang jelentését egyetlen szóval kifejezni.
"azaz ne skatulyázzuk be csak egy dologra a T hangot se,"
Ez a Te szokásod, - már ne is haragudj - Te szoktad a különböző gyököket egyetlen jelentéssel felruházni
Én ezen a KÖR (K_R) dolgon már nem vitatkozok, ez egy ősmag(yar) gyökelem és szó is egyben, ne feledjük hogy a latin nyelv egy viszonylag új dolog a nyelvek tengerében, és még kósza gondolat sem volt a kialakulása, mikor ezt használták már világszerte.
Ősi megnevezésű földrajzi nevekben már ott vannak ezek a gyökök, meg a legrégebbi nyelvekben is jelen.
TALAJ : ősembernek ehhez a szóhoz annyi köze van mint nagymosásnak az agymosáshoz. Kábé.))
Ez egy viszonylag új szó, még Rákóczi Ferenc is csak a földön tudott járni, de talajon még nem. Ugyanis ekkor még a szó sem létezett. Ez két már korábban létező szó összeháziasítása. 1: TAL(A)P 2: ALJ
Valamikor az 1700-as évek vége felé rakhatták ezt össze nagyjából. Nézzük a TAL-AJ szó második felét először: Ez az ALJ szó benne, hogy valaminek az alja ez. Kezdetben ez ALY végződésű volt, mint sok más szavunkban is így jelöljük a J hangot, mikor az LJ J-re hasonul akkor LY lesz.. Itt később szintén olyan történt, ami szerinted nincs, hogy kiesett az L, és tömörödött a szóelem. Ráadás az Y is J lett. Tehát újfent ilyen történt, és már sokadjára kimutathatjuk hogy ez egy gyakori létező jelenség.
A szó első fele az hogy TALAP , ami szintén rövidült menet közben TALP formára. Újabb nem létező tömörödés, egy szóban kettő is van tessék.)) Aztán még simán le is vágtuk a szót és így kerül be a a talajba hogy csak a TAL rész ment be, ez is egy létező szóképzési módszer Na de a TALAP szó sem úgy indult, hogy TA. Ebben semmiféle TA ősgyök nincsen, már sokszor mutattam hogy a magyar nyelv mindkét irányban toldalékol, és most sem a szó végén toldalékolt, hanem annak az elején. Konkrétan a szókezdő T hang nem az első indulóelem ebben a szóban, hanem épp ellenkezőleg, az utolsóként rákerült toldóhang ez a T hang lesz jelenleg. Nem ebből indulunk. Itt végzünk !
TALAP szóban már ott az ALAP, és az ALAP szóban már ott van a LAP. LAP laposságot kifejező gyökszó itt ami az igazi szótő ! És a toldások a szó elejére kerültek. 1. toldás: LAP kifejezés szó elejére kap egy AL toldást. AL gyök gondolom tudjuk mi, az ALulra mutatás gyökszava. Innentől fogva már nem csak egy általánosan bárhol lévő LAP-unk van, hanem kijelöltük hogy ez van AL-ul. Ez az AL-LAP, ma ALAP. Az alul lévő lap ez már.
Ami igazolható is, mivel valaha ez még ALLAP is volt így dupla L írva, és így láthatjuk is ennek a nyomós okát.
Tehát van már ALAP szavunk, amit szó végén is toldalékolunk, mert a változatosság gyönyörködtet. És ebből már volt olyan hogy ALAPZAT. Igen, ez már a TALAPZAT előzménye, szinte majd ugyanazt is jelentik.
ALAP szóra került rá a legvégén a T hang. Így lett TALAP, mára TALP rövidülve. A T hang szerintem egy hangutánzó elem, ami a tipegős-topogós T hangot hivatott tán ábrázolni, amit a talp ad ki járáskor.
De ez a T csak a legvégén került oda, már előtte is értelmes szavak vannak az AL-LAP (ALAP) és ezt megelőzően LAP formákban meg. És a TALAJ így a TALP és az ALJ szó hibrid szava lett, de ez már szinte egy újkori szó, ősemberek még hírből sem hallottak ilyenről, nemhogy ők találják még ezt ki.))
De maga a T hangunk is hangutánzó (is), annyi más dologgal kapcsolódhat, ebből csak egy lesz a sokból a talaj. Tűznél sütés paTT-ogás, Természetben is van kaTT-ogó hang, üT-ő hang, csaTT-anó hang, ami egy kiterjedt gyökké vált csit-csat-csát-cset-csut és fordítottja a tacs-tocs-tücs(ök mondjuk) , azaz ne skatulyázzuk be csak egy dologra a T hangot se, a talaj is ennek ugyan a része, de közel sem az egésze...
