E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Nem tudom eme kérdéseimre mikor ki mit válaszolt, visszakeresni meg idő kérdése, ám most a tisztázás érdekében vetettem fel!
Az írás kialakulásának történelmi vonzatai vannak és népi jelenlétei! Ha Mózest i. e. 15-13-ig századba helyezzük, adventista, avagy református időmeghatározás valamely részébe, akkor mely népek nyelveinél jelentkezett először az írás és az hogyan is fejlődött továbbiakban!
Nálam sokkal értelmesebbek, tanultabbak és műveltebbek vannak itt, tehát a minősítés igazából negatívnak tűnik, mint elismerésnek!
Tovább is kérdezhetnénk.... Isten milyen nyelven írt? Melyik bibliai szerző mikor milyen nyelven írta a neki tulajdonított írást? Mózes milyen nyelven írt? Még az sem tisztázott mikor is vezette ki az Egyiptomból a népet, hányban? Akkor a Héber-arámi nyelv írásjelei, ábc-je megvolt e még-már, avagy másra kell gondolnunk?
Innen a 21. századból olvasni az idézetet, mint ma is aktuális intelmet, bizarr és ideje múltnak tűnik, sőt hiteltelennek!
Az igaz próféták meghatározásáról Mózes könyvében leírtak a mérvadók és sajnálatos, hogy Péter második levelében csupán fenyegető jelleggel inti olvasóit....
Tehát kilehetne mondani, hogy nem a szentlélektől indíttatva szóltak ők, így nem is voltak szent emberek, sőt azt sem tudjuk igazából kik is voltak, főleg az aki írhatta eme öndicsőítő sorokat is!
IIPét.1:16Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.17Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:18Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.19És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;20Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.21Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
Ezzel sosem vagyok tisztában, hogy most melyik újság az amelyik a miénk magyaroké, és melyik az idegenszivűeké akik csak összezavarni akarnak mindenféle hamis információval.
Jel.22:18Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;19És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
Az Országos Lelkipásztori és Teológiai Napok egyik előadóját, Nagy József erdélyi plébánost, teológiai tanárt, a Katolikus Magyar Bibliatársulat vezetőjét a Szatmári Egyházmegyében korábban megrendezett biblikus év programszervezési, módszertani tapasztalatairól és a Bibliához fűződő személyes kapcsolatáról kérdeztük.
…Nagy Józsefet a Szatmári Egyházmegyében megtartott biblikus év tapasztalatairól február 2. 10:56
Nagy József erdélyi plébánost, teológiai tanárt, a Katolikus Magyar Bibliatársulat vezetőjét a Szatmári Egyházmegyében korábban megrendezett biblikus év programszervezési és módszertani tapasztalatairól kérdeztük.
– Hogyan kezdődött a Bibliával való intenzívebb kapcsolata, a biblikus lelkipásztorkodás „kidolgozása” az életében? – 1991-ben Jakubinyi György, akkor segédpüspök, kért fel annak megszervezésére, hogy Erdélyben a hívek hozzájussanak a Szentíráshoz, felfedezzék azt és kezdjék gyümölcsöző módon használni. Ennek a vállalkozásnak lassan-lassan intézményes kerete is lett: 1994-ben megalakult a Katolikus Magyar Bibliatársulat, amely a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat erdélyi „leányvállalata”. Profilunk sokkal szűkebb, nem foglalkozunk kiadványokkal, hanem főleg lelkipásztori jellegű programokat, óravázlatokat, egyszerű szakanyagokat dolgozunk ki és juttatunk el azok számára, akik ezt kérik.
– A Szatmári Egyházmegyében a Bibliának szánt két esztendő mekkora lendületet adott a biblikus lelkipásztorkodásnak? Gyulafehérvári egyházmegyésként mi volt az Ön feladata ebben? – Ez már egy konkrét valóság, amely – hála Istennek – belendült a Szatmári Egyházmegyében, ahol a lelkipásztori munkatársakból egy nagyon jó csapat állt össze. Megvolt tehát az infrastruktúra, amely továbbvitte ezt a kezdeményezést, a mi feladatunk a szakmai segítség felkínálása volt, és örvendetes módon sikerrel járt ez a „bábáskodás”. Az előre kitűzött cél az volt, hogy minden plébánián alakuljon egy bibliakör, ami a 80-ból mintegy 50–60 plébánián megvalósult. Örvendetes volt látni, hogy a püspök végig ott állt mellettük: amikor körbejártam az egyházmegyét, hogy előadást tartsak a papok körében, az egyik helyen éppen ott volt, és minden paptól megkérdezte, hogy mit tett már ez ügyben. Lehetett érezni, hogy a pásztor akarja, és a bojtárok mennek vele egy irányba. Az akkor elindult kezdeményezések azóta is folytatódnak, a koordinátorokkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Idén imaévet tartanak az egyházmegyében, de most is számítanak a segítségünkre, mert a Szentírás ezúttal is komoly hangsúlyt kap az esztendő során.
– A bibliakörön kívül milyen más eszközöket említene a plébániai szintű biblikus lelkipásztorkodásban? – Rengeteg lehetősége van a lelkipásztorkodásnak, ahol a Szentírást fel lehet használni. Amikor például a liturgiában használjuk, arra lehet törekedni, hogy a felolvasást, a homíliákat kicsit élővé tegyük, ugyanígy a zsolozsmázás megszervezésénél is, hiszen az egyház hivatalos imádsága is úgymond színtiszta szentírási imádság. Aztán nézzünk egy érdekes párhuzamot: ahogy a szentségimádást értelmezhetjük az eucharisztikus liturgia folytatásaként, ugyanígy szervezhetünk közös szentírásolvasást az igeliturgia folytatásaként. Emellett sok más különféle kezdeményezést láttunk, mint például a nyári bibliás táborok, hétvégék, alapkurzusok. Rengeteg találkozási lehetőség van, ahol Isten igéjének fényében vagyunk együtt, arra figyelünk, hogy mit akar az Úr, befogadjuk az Ő akaratát és próbáljuk utána megélni. Ezt az életet a közösbe téve alakulhat krisztusibbá a közösség.
– Milyen koncepciója, módszertana lehet egy bibliakörnek? – Mi úgy kezdtük el a bibliakört Vásárhelyen, hogy először mindig meghallgattuk, átbeszélgettük az Igével kapcsolatos tapasztalatokat, és utána maguk a hívek kívánták a folytatást. Akkor elkezdtük azt, hogy közösen végigvettük a következő vasárnapi szentírási részeket, átbeszélgettük, elmondtuk, mi érthető, mi nem érthető, mi ragadott meg bennünket, milyen Istentől jövő személyes üzenetet érzek a szövegen keresztül, és hogyan kellene az ő akaratát megvalósítani. Ezzel indulunk neki a hétnek, majd egy hét múlva elmondjuk, mit hogyan sikerült megvalósítani. Az egyik kulcsfogalom tehát a személyesség. A fiataloknál tipikusan ott vált valóságossá a dolog, akkor kezdték magukénak érezni, amikor felfedezték, hogy ez tulajdonképpen róluk szól: „Valójában én vagyok az az Ábrahám, akinek ki kell vonulnia régi földjéről, én vagyok az, akinek szeretnie kell az ellenségeit.” Lehet, hogy már sokat beszélt róla a pap a prédikációban, de igazán ez a személyesség érinti meg őket.
– A Fokoláre Mozgalomhoz kötődik, előadásában az Életigét is említette példaként. A mozgalom tapasztalatát hogyan tudja beépíteni a biblikus lelkipásztorkodásba? – Már az elején tisztáztuk a papokkal, hogy itt most nem egy másik fokolár közösség lesz, amikor a püspök megbízásából elvállaltam ezt a megbízatást. Amit a fokolár lelkiségen keresztül megtapasztaltam, természetesen óriási segítséget jelent számomra, de nem azt jelenti, hogy mindenkit a mozgalom tagjává akarok tenni, sőt, vigyázok is erre. Az Életigéről: ez úgymond sine qua non feltétel, tehát ha nem váltjuk életre az igét, nem tapasztaljuk meg az ige hatását. Mert az ige nemcsak arra való, hogy elmélkedjük és megértsük az üzenetét, hanem arra is, hogy megéljük és megvalósítsuk. Ahogy az orvos hiába ír elő nekem egy diétát, hiába értem meg az gyógyszerre vonatkozó utasításait: ha nem tartom be a diétát, ha nem veszem be a gyógyszert, nem fogok meggyógyulni. Ezzel a tapasztalatommal azt hiszem, sokat tudtam és tudok segíteni bárhol, ahol a szolgálatunkat kérik, hiszen az ige arra való, hogy éljük. Ahol erre sikerül rávilágítani, ott valóban megnyílnak az emberek.
– Melyik a legkedvesebb szentírási része? – „Nem akarok másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) Értelmezhetjük ennek magyarázataként a filippiekhez írt levél 2. fejezetében olvasható „Krisztus-himnuszt”, ahol Szent Pál Krisztus példázatával magyarázza a filippieknek, hogyan kell szeretniük egymást, hogyan kell építeniük a közösséget Filippiben. Engem is arra ösztönöz ez az üzenet, hogy a közösség iránti szeretetből vállaljam az áldozatot, és tegyem bele a magam részét, hogy épüljön a közösség, épüljön az egység a közösségben.
Lelkipásztorkodás a Biblia évében Öt püspök is ellátogatott az egri Lelkipásztori Napokra
Az Országos Lelkipásztori és Teológiai Napok témaválasztása minden évben a világegyház vagy a magyar egyház aktuálisan középpontba állított értékeit, szentjeit, szándékait helyezi lelkipásztori megvilágításba. Idén, a történelmi egyházak által közösen meghirdetett Biblia évében a Szentírás és a lelkipásztorkodás kapcsolatát járta körül a négynapos egri rendezvény, amelyen mintegy 250 ember, köztük öt püspök is részt vett.
A hétfő délutántól csütörtök délig (január 28–31.) tartó konferenciának ezúttal is az egri szeminárium, illetve a vele szomszédos Szent János Továbbképző Központ adott otthont. A rendezvényt szervező Országos Lelkipásztori Intézettől megtudtuk: a határon túli magyar lelkipásztorok és munkatársaik idén a résztvevők körülbelül egyharmadát tették ki, s közel 50% volt azok aránya, akik először jöttek el arra a rendezvényre, amelyről Bíró László családreferens püspök úgy fogalmazott: a magyar egyház lelkipásztori életének évről évre visszatérő legjelentősebb eseménye.
A négy nap során előadást tartott Thorday Attila teológiai professzor Szent Pál tevékenységéről, az egyháztörténelem legnagyobb missszionáriusának az akkori pogány világgal kapcsolatos küzdelmeiről. Forrai Tamás jezsuita a globalizáció világában aktuálissá vált keresztény feladatokról, kihívásokról beszélt. Spányi Antal püspök személyes tapasztalatait mondta el a főpásztornak és papjainak közösségéről, a munkatársi kommunióról és egy egyházmegye lelkipásztori életének megszervezéséről, Jávorka Lajos kecskeméti plébános pedig a Bibliából meríthető reménységről beszélt, többször is idézve Benedek pápa napokban megjelent enciklikáját.
Kedden és szerdán délután Vágvölgyi Éva, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat főtitkára adott bevezetőt a kiscsoportos munkához, megismertetve a résztvevőket a biblikus csoportmunka néhány módszerével is, amelyet a kiscsoportok rögtön ki is próbálhattak. Érdekes volt hallani Nagy József erdélyi plébánosnak és teológiai tanárnak, az erdélyi magyar Bibliatársulat vezetőjének előadását a Szatmári Egyházmegyében korábban megrendezett biblikus év programszervezési és módszertani tapasztalatairól. (A vele készült interjú Megkérdeztük… rovatunkban olvasható.)
A Lelkipásztori Napok „munkamódszerének” lényeges része az előadás utáni csoportbeszélgetés, amelynek során a résztvevők elmélyítik a hallottakat, és megosztják egymással tapasztalataikat, amelyek igen változatosak, már csak azért is, mert általában mindegyik csoportba vegyesen jutnak férfiak és nők, papok, szerzetesek és világiak, valamint anyaországi és határon túli magyarok.
Ternyák Csaba egri érsek nemcsak a nyitó szentmisét mutatta be, hanem a négy nap során többször is megtisztelte jelenlétével a konferenciát. Szintén többször megjelent Katona István egri segédpüspök, Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök és Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök, a harmadik napon pedig Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök tartott előadást. Az utóbbi három püspök szerdán közös fórum keretében válaszolt a lelkipásztorok kérdéseire, amely több résztvevő beszámolója szerint mély benyomást keltő egyházélmény volt számukra.
A szűk négynapos együttlét csütörtökön délben hálaadó liturgiával fejeződött be, amelynek keretében Katona István egri segédpüspök megáldotta a résztvevők bibliáit.
A Lelkipásztori Napok kapcsán több résztvevővel is készítettünk beszélgetést is, ezeket hamarosan olvashatják Megkérdeztük… rovatunkban. A rendezvényről készült képriportunk a Galériában megtekinthető.
A 2008-as évet együtt a történelmi egyházak a Biblia évének nyilvánította. Sokféle módon mutatjuk majd fel a Bibliát, igyekszünk sokakkal megismertetni, megszerettetni e fontos könyvet.
Szeptember 30-a, szent Jeromos ünnepe a Biblia vasárnapja a Katolikus Egyházban. Alkalom ez a vasárnap arra, hogy beszéljünk a Bibliáról.
