Azt képzeld el, amikor a szakmai fórumban kezdett okoskodni az egyik ilyen "újtagondász" :))) a 3. hozzászólása a poltopicba sikeredett. Akkor elküldtük vissza az alaplapokról szoló topikba de megsértődött...
Tudod: "Hol kampány van ott kampány van, az ágyban, konyhában a fürdőszobában..."
A színvonal alatti kérdésekért, és ennyi rágalom után én is visszakérdezek, a restaurációs törekvéseitek, ennyire elhomályosítják az elméteket.
A kampány után is szívesen fogok veletek diskurálni, nem fogok elillanni!
Kivagy Te, hogy fenyegetni mersz? Mintha csak egy volt ÁVH-s megnyilatkozását hallanám, mert "ők" igy beszéltek, és ma is ezt teszik! Szégyen gyalázat!
Tiszta múltat, de azonnal. Odescalchi herceg, hogy jutott ahhoz a villához? Egyáltalán hogy lett herceg? Egyébként mennyit fizet a Fidesz? Naponta én is tudnék anyázni egy órát. Vagy többet kell?
Apai nagyapámnak volt vízimalma Baranya megyében, vízjoggal. Ha jól tudom a "fordulat évében" államosították.
Anyai nagyszüleimnek asztalos üzemük és néhányszor 10 hold földjük volt. Az üzemet államosították 1951 januárjában, a földet elvették a "kolhozosítás" idején 1958 körül...
A szüleim "könyékig turkáltak" a kárpótlási jegyekben. Apám, azonnal eladta valamennyit névértéken. Amikor megkérdeztem, miért tette, csak annyit válaszolt: volt Békekölcsönöm és sokatmondóan mosolygott... :))
- Most már tehát nem érdemes a régi vagyongyarapodásokkal foglalkozni?
- Nem ez a lényeg. Azt kellene az embereknek megérteniük, hogy a rendszerváltás hihetetlen bizonytalan környezeti feltételei között is lehetett kockázatosan ugyan, de rendkívül figyelemre méltó üzleti eredményt elérni. Mindenfajta umbulda, haverság, jogtalanság nélkül. Szerintem most egy nyugodtabb, átláthatóbb társadalmi környezetben szükségszeruen sokkal könnyebb ezt elérni. Sajnálatos, hogy az emberek nem hiszik el, hogy következetesen tiszta úton is lehet eredményt elérni. De nem ilyen esetekkel vannak tele a lapok, hanem az autópálya- és más nagy állami üzletekkel, amelyeket senki sem lát át.
- Amikor 2002-ben visszavásárolta a Plussszt, akkor jelezte, hogy ez önnek érzelmi kérdés volt. Mennyire fér bele egy üzletemberi gondolkodásba, hogy cégeket érzelmi alapon vásárol?
- Nekem az akkori életemben és üzleti ritmusomban ez egy irracionális döntés volt. Valóban nem azért vettem vissza, mert ezen a pályán akartam volna újra bizonyítani, hanem egyszeruen azért, mert egyébként megszunt volna a Plusssz márka. Azt gondoltam, hogy mégiscsak felháborító, hogy az amerikaiak tisztán üzleti alapon azt mondják, na, ez nem éri el a küszöböt, amivel mi foglalkozunk, ezért bevágjuk a szemétkosárba. Ezt nem tudtam tétlenül nézni. De nem akartam ebbe millió dollárokat befektetni. Három lehetőséget láttam: rendbe rakjuk és utána beszáll valaki erős mellénk, vagy tőzsdére visszük, esetleg találunk egy olyan vevőt, aki hitünk szerint ezt a márkát hosszú távon életben tartja. Az emocionális döntés következménye az volt, hogy egyszer csak egy olyan súlypont került az életembe, ami miatt más dolgaimat háttérbe kellett szorítanom.
- Politikai üggyé vált az utóbbi időben, hogy a magántőkét be lehet-e engedni az egészségügybe. A kórház-privatizációs - végül megbukott - törvény körül is népszavazásig menő kampány folyt. Ebben a vitában állást foglalna?
- Mondok egy példát. A mai átlag orvos olyan, mint egy szocialista vállalat könyvelője volt. Tudja, hogy mi az a számla, tudja, hogyan kell likvidálni, na, de levegőt nem tudna venni egy multinacionális vállalat kontrollingrendszerében. Nem ismeri az új technológiákat, eszközöket, a módszertant, nem tudja, hogyan kell kommunikálni. Amikor azt mondjuk, hogy van egy gyógyító tudással felvértezett orvosunk, de az összes többi hiányzik, ami ebben a könyvelős hasonlatban benne van, akkor nagyon furcsa ennek az orvosnak a mentalitása, ha először is európai fizetést szeretne kapni. A társadalomban számtalan területen végigvittük, végigéltük ezt a folyamatot napról napra. A könyvelő elment angolt, nemzetközi könyvelési szabályokat, informatikát tanulni, és még így is kirúgták, ha nem ő volt a legjobb. Ez ma a standard, ezen nem lehet vitatkozni. Az egészségügyben ezeket a lépéseket az összes szereplővel közösen meg kell tenni. Kizártnak tartom, hogy ezt a folyamatot egy monopol egészségbiztosító pénztár, négyévente váltott minisztériumi irányítással, végre tudná hajtani. A versenyt a rendszerbe be kell engedni, ez pedig igényli a privát tőkét is. Hogy a privát tőke hol jelenjen meg, és mennyire szabályozzuk a befolyását, az már egészen más kérdés. Az üzleti szféra már végigvitte a modernizációt. A többi szférában nem ment végbe ez az átalakulás. Tudomásul kell venni, hogy ezt meg kell tenni. Nem az a fő kérdés, hogy X kórházat privatizáljuk-e.
- Akkor milyen módszert javasol?
- Ha a társadalom a biztosításának egy részét kivihetné az OEP-ből, és mondjuk 25 százalékkal mindenki szabadon rendelkezhetne, melyet privát biztosítóknál helyezne el, akkor több száz milliárd forint mozdulna meg. A biztosítók egyelőre semmi mással nem rendelkeznének, mint a joggal, hogy azzal a szolgáltatóval szerződjenek, akinek megfelelőnek tartják a szolgáltatását. Egyszer csak az összes kórház, az összes rendelő elkezdene idegeskedni, hogy hogyan tud finanszírozást kapni ezektől az új biztosítóktól, akik a biztosítottat képviselik, és elvárják például, hogy legyenek kimeszelve a falak, legyen vécépapír, satöbbi, mert különben nem szerződnek. Ha nem megy, akkor inkább építenek maguknak kórházat, hisz ezt a biztosítók simán megtehetnék. Abban a pillanatban ott az ösztönzés, hogy javítsunk egy picit. Nem az fogja eldönteni a kérdéseket, hogy min veszekednek a szakemberek vagy az önkormányzatok, hanem az, hogy ha nem tudnak leszerződni, akkor jövőre bezárhatják a kórházat. Amiért politikailag megeszi az önkormányzatokat a nép. Az a fontos, hogy be kell hozni a privát, üzletorientált, a józan ész alapján irányított attitudöt. Az OEP soha nem fog biztosító módjára muködni, amíg nincs kockázata, és ebből törvényszeruen következik, hogy az ilyen fejlődésnek az apparátus ellenáll. Alkudjanak a valódi biztosítók a szolgáltatókkal, és szerintem még mindig a jelenlegi szolgáltatók modernizálása lesz olcsóbb, mint újakat építeni. Így megmaradna a lehetőség, hogy az intézmények jelentős része megmaradjon a jelenlegi tulajdonosi szerkezetben, ha rendet raknak. Nem az a lényeg tehát, hogy kié a kórház.
Felül kellene írni valahogyan az egészségügy mostani hamis hozzáállását is. Ami azt jelenti, hogy minden "de" meg "ha" nélkül a polgárok egészségének megőrzését kellene a politikának középpontba állítani. Magyarország az első számú rákbeteg ország Európában, ergo arról beszélnek, hogy több pénzt kellene a rák gyógyítására költeni. Ez egy politikailag befogadható álláspont, miközben senki sem foglalkozik azzal, hogy mitől betegszenek meg az emberek. Az emberek életben tartására nagyon sokat költünk, de így is hamarabb meghalnak, mint máshol. A dohányzás és az alkohol viszi el a legtöbb embert, és az, hogy nem mennek el a szűrővizsgálatra. Ott a sport és a diéta... Tudjuk, hogy tömegében ezen öt szempont mentén gyógyul vagy betegszik meg egy társadalom. Ezektől függ például, hogy tízezer vagy ötszáz mellrákos van. Ehhez képest ezredrangú, hogyan mutünk és milyen gyógyszerünk van. Nemzetgazdasági szinten a megelőzés és az egészségfejlesztés sokkal jobban megéri, mint a helytelen életvitel miatt megbetegedettek kezelése.
Ha visszamegyünk az I. Világháború kitöréséig, valóban lehetett 9 rendszerváltás.
Ez az óriásian sok változás, ha belegondolunk, mennyi sérelmet hordoz magában napjainkban is.
És továbbra sincs megnyugtatóan megoldva egyik sem!
Erre a beírásodra utaltam:
„Fogd vissza magad kispajtás, mert gyorsan végetér indexes pályafutásod”
Az IRL adatokkal kapcsolatban, egy másik erős személyiség oktatott más fórumost.
Különben nem szeretem az olyan megnyilvánulásokat ahogyan nyilatkoztál.
Bizonyos ingatlanokat többször is államosítottak. A rendszerváltó pártok, sleppjeik, hivatalaik szépen megosztoztak néhány koncon, köztük olyanokon is, melyeket korábban másoktól vettek el.
Teljesen mindegy, hogy azt egy diktatúrában, vagy egy demokratikus rendszerben követték-e el. A demokratikus rendszerbeli eset talán annyiból súlyosabb, mivel a társadalom bizalmával visszaélve tette, egy magát demokratikusnak nevező párt...
Látom, különbséget teszel a baloldali és jobboldali tolvajlás között! Egyik számodra bocsánatos, a másik halálos bűn, jóllehet lopás mindkettő!
Több dologban nincs különbség kettőnk között, de amíg az általad is felhozott ügyek nincsenek jogilag rendezve, addig mindig fennáll a ”casus belli”.
Gondolj bele, államosítanák a te vagyonod?
Jövőt építeni úgy lehet, ha tiszta a múlt!
Az évszámok megmutatják, hogy rosszul közelíted meg a témát, mert a Fidesz egy demokratikus rendszerben kapott székházat, mint a többi párt is, viszont Apró Antalnak, a jogtalanul elvett Odescalchi hercegek villáját, akit elűztek, utalta ki a kommunista diktatúra.
Azért a kettő között óriási különbség van!
