"S annak az ideje telik lassabban, akinek a sebessége többet változik az ilyen nem gyorsuló testekhez képest."
Továbbra sem tudom megérteni, hogy egy kvázi-stacionárius állapot
(az egyenletes sebességgel haladó mozgás), miért tudna hatással lenni, egy anyagi folyamat lefolyására ("idő"), -bármilyen különbözőek is ezek a kvázi-stacionárius állapotok (sebességek)-, mert e közben, nem éri erőhatás a mozgó testet, ellenben a gyorsulással... ! ;-/
Ezt csak naggyon 'fúrfangos' mattemmatikai képletekkel lehet('ne') "bizoníítani" ! ;-(
"Már Einstein is kimondta, hogy nincsenek inerciarendszerek."
Ideális egyenesek se léteznek, de létezik jó közelítésük.
"A galaxisok rendszere sem az."
Az egymásól távoli galaxishalmazok közötti erők már olyan kicsik, hogy gyorsulás mentesnek tekinthetők.
Éppen ezek alkotják az Univerzumnak azt a legnagyobb léptékű természetes vonatkoztatási bázisát, ami inerciarendszernek tekinthető még az olyan évmilliókig tartó mozgások vizsgálata esetén is, mint pl. a közeli galaxisok ütközései.
Amikor te mindenhol más, és csak lokálisan érvényes abszolút bázisokról képzelődsz, nevetségessé teszed magad a nemforgó Holdaddal.
"Ha pedig valami külső "álló" ponthoz viszonyítod a sebességüket, akkor már abszolút sebességgel számolsz, ami pedig a relativitáselméletben nem létezik."
Rajtad kívül senki nem akar "álló" ponthoz viszonyítani. Hanem gyorsulásmentes testhez képest. A gyorsulást pedig ki lehet mutatni pusztán belső méréssel.
S annak az ideje telik lassabban, akinek a sebessége többet változik az ilyen nem gyorsuló testekhez képest.
"Mind a két utas eltelt idejét olyan útszakaszok idejeiből kell összeadogatni (integrálni), amelyeken belül nem változik a sebessége. A két találkozás között annak telik kevesebb ideje, akinél több sebesség-változás történt."
"annak telik kevesebb ideje, akinél több sebesség-változás történt"
De 'ha ez így van', akkor mindkettőnél ugyanannyi "sebesség-változás történt" mert a Föld, Nap körüli ellipszis pályáján csak 4 'pillanatra' nem gyorsul,
(1: tavaszpont, 2: nyári nap-éj egyenlőség, 3: ősz-pont, 4: téli napforduló.) és az 'űűrutazós' ikertestvér, is csak 4 'pillanatra' nem mozog egyenletes, állandó sebességgel... ! (1: 'kilövés'; 2: fékezés; (fordulás után) 3: visszafelé-'kilövés'; 4: fékezés) ;-)
Vagyis megint csak ('így is', most is ;)
bebizonyosodott a rel.elm. hívők elvakultsága, mert még 'nagydokrorival' sem veszik észre, hogy két '4-es' közül egyik sem lehet nagyobb a másiknál.
De hát ne csodálkozzunk ezen: egy olyan 'értelem' amely el tudja fogadni, hogy "a háromszög befogóinak összege rövidebb lehet, mint az átfogó" ("Minkowski-tér") az bármilyen hülyeséget 'be tud venni' - mert pl. 'van az a pénz'... ! ;-/
"...az egymástól távoli galaxisok ilyen inerciarendszerének létezéséről, enélkül soha se lehetne egyetlen gyorsulást, egyetlen abszolút mozgásváltozást se megállapítani."
Már Einstein is kimondta, hogy nincsenek inerciarendszerek. A galaxisok rendszere sem az.
Ha nem lenne a természet által kijelölt abszolút viszonyítási bázis, akkor nem lehetne abszolút mozgásról beszélni.
De a relativisták mindig elszólják magukat, amikor nyugalomban lévő testről, meg nyugalmi tömegről beszélnek.
Ők ilyet ki sem ejthetnének a szájukon, mert szerintük nincs abszolút mozgás és abszolút nyugalom sem.
Nem vagy képes felfogni, hogy egymáshoz viszonyítva mindig ugyanúgy változik a tesók a sebessége.
Ha pedig valami külső "álló" ponthoz viszonyítod a sebességüket, akkor már abszolút sebességgel számolsz, ami pedig a relativitáselméletben nem létezik.
"Forog a Földdel együtt, kering a a Nap körül, kering a galaxissal együtt, stb, stb."
Ha az egyik a Földön marad, akkor természetesen ő is változtatja a sebességét, s ez már nem az a legegyszerűbb tankönyvi eset, amiben az egyik nem változtatja. Ezt kicsit bonyolultabb kiszámolni, de nem sokkal. Mind a két utas eltelt idejét olyan útszakaszok idejeiből kell összeadogatni (integrálni), amelyeken belül nem változik a sebessége. A két találkozás között annak telik kevesebb ideje, akinél több sebesség-változás történt.
A sebességeket persze nem akármihez (például nem egymáshoz) kell mérni, hanem olyan égitestekhez képest, amelyekre elhanyagolhatóan kicsi külső erők hatnak, vagyis amelyek közel erőmentes inerciális mozgást végeznek. Te hiába is dugod a fejed a homokba, hiába teszel úgy, mint aki nem tud az "állócsillagok", vagyis az egymástól távoli galaxisok ilyen inerciarendszerének létezéséről, enélkül soha se lehetne egyetlen gyorsulást, egyetlen abszolút mozgásváltozást se megállapítani.
Az abszolút és a relatív mozgásokat éppen te kevered.
Az abszolút, az abszolút, nem pedig valami lokális jelenség.
Ahogy te fantáziálsz, amikor "abszolútként" beszélsz minden helyi viszonyítási alapról, amit te ott gravitációs főnöknek neveztél ki. Amit még csak nem is tudsz következetesen végigvinni, ahogy jó párszor rámutattam.
Például szerinted az egész Föld gravitációs főnöke a Nap, de amint a Föld egy szikláját nézzük, ahogy mondjuk legurul a hegyoldalon, akkor az ő főnöke hirtelen már a Föld lesz. Neki melyik mozgását képzeled "abszolútnak".
"...az egyenletes sebességgel haladó mozgás, miért tudna hatással lenni, egy anyagi folyamat lefolyására ("idő")..."
Nagyon jól látod.
Arról nem is beszélve, hogy a relativitáselmélet szerint a rendszerek egyenértékűek. akkor hogy a fenében lehet, hogy az egyenértékű rendszerek egyikében lassabban öregszenek az űrhajósok?
Nyilván valamelyik nem igaz. Vagy az egyenértékűség, vagy a lassúbb öregedés.
A vak is láthatja, hogy a relativitáselmélet saját magának is ellentmond.
Az az ikertesó, aki a Földön marad, az is több különböző sebességgel mozog.
Forog a Földdel együtt, kering a a Nap körül, kering a galaxissal együtt, stb, stb.
Vagyis nem áll egyhelyben. Sőt még gyorsul is.
Szóval ez egy kamu, amit itt előadtál.
Egyébként pedig a relativitáselmélet szerint a mozgás és a sebesség relatív, vagyis nincs olyan, hogy az egyik többet mozgott, mert csak viszonyítás kérdése a sebesség.
Összekevered az abszolút mozgást és a relatív mozgást.
"összetéveszted az ikerparadoxont az idődilatációval. az lesz fiatalabb, aki több különböző sebességgel mozgott, de nem a gyorsulásai miatt lesz fiatalabb, hanem a különböző sebességei miatt. Akkor is, ha pillanatszerűen gyorsult közben, s akkor is, ha bármilyen más függvény szerint."
Hát ez nekem is 'érdekes', mert nem tudom megérteni, hogy egy kvázi-stacionárius állapot (az egyenletes sebességgel haladó mozgás), miért tudna hatással lenni, egy anyagi folyamat lefolyására ("idő"), -bármilyen különbözőek is ezek a kvázi-stacionárius állapotok (sebességek)-, mert e közben, nem éri erőhatás a mozgó testet, ellenben a gyorsulással... ! ;-/
Ennek "bizoníítására", naggyon 'fúrfangos' mattemmatikai képleteket kellett kitalálni ! ;-(
Te például annyira nem érted, hogy összetéveszted az ikerparadoxont az idődilatációval. Pedig egész más szituációról van benne szó. Aztán amikor lebuksz vele, akkor némán elsunnyogsz. Még azt se vagy képes felfogni, hogy az lesz fiatalabb, aki több különböző sebességgel mozgott, de nem a gyorsulásai miatt lesz fiatalabb, hanem a különböző sebességei miatt. Akkor is, ha pillanatszerűen gyorsult közben, s akkor is, ha bármilyen más függvény szerint. A képletben ezért nem a gyorsulások szerepelnek, hanem csak a sebességek.
Nem hinném, hogy összeesküvés lenne, inkább egy hatalmas tévedés.
A relativitáselmélet születése egy nagyon érdekes és tanúságos történet.
Röviden összefoglalom.
A 19. század végéig minden tudós (Maxwelltől Lorentzig) meg volt győződve arról, hogy a fény hullámjelenség. Ezért léteznie kell egy olyan közegnek is, amelyben a hullámok terjednek. Ezt nevezték fényéternek, vagy röviden éternek. Ez idáig tiszta és logikus volt.
A Lorentztől származó feltételezés szerint az éter egy abszolút nyugvó közeg, amely mozdulatlanul tölti ki a világmindenséget.
Ezt a fényközeget (étert) szerették volna kimutatni 1887-ben a Michelson-Morley kísérlettel. De a kísérlet negatív eredménnyel zárult. A kísérletből kiderült, hogy az éter nem lehet mozdulatlan, hanem együtt kell mozognia a Földdel a Nap körüli keringés során, hiszen a mérés nem mutatott ki sebességkülönbséget a mozgó Föld és az éter között. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha együtt mozog az éter a Földdel.
Mivel a Földdel együtt mozgó étert Einstein nem tudta elképzelni, azt találta ki, hogy éter nem létezik. Így ír:
„…elfogadhatónak láttam a következő, kézenfekvő megközelítést. Az éter egyáltalán nem is létezik.”
Ezért, amikor a relativitáselméletet felépítette, az étert kihagyta belőle, mivel éppen az volt az alapgondolata, hogy éter nem létezik, így:
- Nincs az éterhez köthető kitüntetett koordinátarendszer (K0), vagyis minden rendszernek egyenértékűnek kell lenni. Ez a relativitási elv.
- Ha nincs éter, akkor a fény sebessége az éterhez nem viszonyítható, ezért a fénynek minden rendszerben ugyanazzal a sebességgel kellene haladni. Ez a fénysebesség állandóságának az elve.
Ezek képezték a relativitáselmélet két alapfeltevését (posztulátumát), amelyek csakis akkor lehetnek helytállóak, ha éter (vagyis fényközeg) nem létezik.
De mi történt 15 évvel később?
Einstein rájött (amit egyébként mindenki más tudott), hogy fényközeg nélkül nem terjedhet a fény. Bölcsebb korában, amikor már az általános relativitáselméleten dolgozott rájött, hogy valamiféle éter mégiscsak szükséges a fény terjedéséhez.
43 évesen ezeket írja, „Az éterről” című újságcikkében:
„Az általános relativitáselmélet értelmében a tér éter nélkül elképzelhetetlen; nélküle nem terjedne a fény…”
A jövőre nézve pedig megjegyzi:
„Még nem vagyunk tisztában azzal, hogy az új éter milyen szerepre lesz hivatott a jövő fizikai világképében.”
Ebből a mondatból nyilvánvaló, hogy az éternek még szerepet szánt a jövő fizikai világképében.
Továbbá:
”...az általános relativitáselmélet … kizárja a távolhatást:minden közelhatásra felépülő elmélet azonban feltételez mezőket, és így az ’éter’ létezését is.”
A Párbeszédben pedig ezt mondja, amikor megkérdezik tőle, hogy:
„…mi a helyzet a fizika beteg emberével, az éterrel?”
Einstein válasza:
„Változatos volt eddigi sorsa, s távolról sem mondhatjuk, hogy már halott.”
Ezekből jól látható, hogy Einstein komolyan gondolta az éter újraélesztését.
Fogadjuk el Einstein új álláspontját, hogy mégiscsak létezik fényközeg (amelyet "új éter"-nek nevezett). Akkor viszont a relativitáselmélet két posztulátuma érvényét veszti, és ezzel együtt az egész relativitáselmélet is. Ugyanis, ha van fényközeg, akkor:
- Létezik az éterhez köthető kitüntetett koordinátarendszer (K0) is, vagyis a rendszerek nem lehetnek egyenértékűek. Ezzel a relativitási elv megbukott.
- Ha van éter, akkor a fény sebessége az éterhez viszonyítható, ezért a fény csakis az éterben halad sebességgel, az éterhez képest mozgó rendszerekben már nem. Ezzel a fénysebesség állandóságának az elve is elbukott.
Mivel az éter létezése esetén mindkét posztulátum érvényét veszti, ebből nyilvánvalóan következik, hogy az egész relativitáselmélet sem lehet érvényes.
De csak az érti, aki ismeri a relativitáselmélet megszületésének okát.
Aki meg megértette a relativitás elméletet és azt is, hogy miért született meg, na az nem te vagy. Ezért ne keseredj el túlságosan, nem vagy egyedül ezzel, van jó néhány ember akinek ez túl magas. A szomorú csak az, hogy ez neked egy életre szóló frusztrációt okoz és ennek nyivánosan hangot is adsz. Pedig biztosan vannak olyan dolgok is amiben sikeres lehetnél, amelyek gyakorlása helyre billentené a lelki egyensúlyodat. Nehezen érthető, hogy miért ezen probléma az amivel itt is égetni akarod magad már évek óta. Nem lehet mindenki "tökéletes".
Einstennel rengeteg ember nem ért egyet. Nekem is ezt tették be a fejembe.Én lehet,hogy irtam egy olyan baromságot, hogy az nem igaz.Én az Einstein egyenletbe kötöttem bele, mivel más információ nem éllt a r endelkezésemre.
