Autós téma: amitől megőrülök, mikor az M7-esen a háromsávos szakaszon a középső sávban 70-80-kával totyognak, és nekem kell kerülgetni őket. Mintha félnének a szélső sávot használni. Nagyon idegesítő tud lenni.
Utazik a magyar: kolléganőm és férje hazaérkezett tunéziai nászútról. Kérdés: Miket csináltatok? Válasz: Reggel nagyon korán kellett kelni, hogy a jó kaják még meglegyenek a reggelinél. Aztán rohantunk le a strandra, de csak fél 2-ig bírtuk. Felmentünk a szobánkba, majd tévéztünk. (??) Tök jó volt a nálunk is játszott sorozatokat francia szinkronnal nézni. Azután aludtunk egy kicsit, majd rohantunk a vacsorához. Vacsi után lementünk a partra elszívni egy cigit. Aztán diszkó.
Kérdés: Kirándulni voltatok? Válasz: Á nem, dög meleg volt, nem bírtuk elviselni. Egyébként elég unalmas ország, nem nagyon ajánlom, hogy odamenjetek nászútra.
én ezzel a véleménnyel részben értek egyet.
egyrészt, levillogni a másikat 130-nál sztem egy kicsit erős.
a másik meg ugyan vegye már észre, hogy van tőle gyorsabban haladó jármű annak ellenére, hogy a maximális megengedett sebességgel halad és igenis húzódjon le. az ilyen hétvégi autósoktól leteszem a hajam egyébként. rugalmasság 0. na ilyenkor én is félreteszem a szabályosan vezető mivoiltom és megelőzöm belülről, hogy vegye észre magát az arc
persze, ezt is elhiszem, bár nekem az osztrák sofőrökkel kapcsolatban jók a tapasztalataim. dehát, nyilván neked lényegesen több van ebből.
nekem az olaszokkal volt sok gondom. na, az ő vezetési "kultúrájuk" kísértetiesen hasonlított a miénkre, azzal a kis különbséggel, hogy ők nem szabálytalankodnak, azaz, belülről nem előznek, pláne nem a leállósávban.
bogyó!
Számomra nem kiszámíthatóbb a kereszteződésbe beragadt, a szabálytalanul kanyarodó, a buszsávban közlekedő (no pláne várakozó), a piros lámpán áthajtó, a második sorban parkoló, a zebrán előző, a 80-nal hajtó, a bepofátlankodó autós, mint egy tutyimutyi
Nem igazán tudom, melyik a rosszabb. Bécs után 2 órával pénteken autózni a pesti csúcsban biztonságosabb érzés volt, mert kiszámíthatóbb. Közlekedési szakemberek egybehangzó véleménye, hogy a divergens, inhomogén közlekedés a legveszélyesebb. Persze, a magyarok bunkóbbak, de számomra ez kevésbé zavaró.
bogyó!
Itt nem a probléma, hogy valaki béna, körülményes, lassú, tutyimutyi, ez ugyanis az adott sofőr adottsága. Nem direkt csinálja, nem téged akar szivatni, nem tehet róla.
Amikor azonban valaki meg akarja leckéztetni (villogással, 15cm-es követési távolsággal, anyázással, piros lámpánál kiszállok behúzok neki/beköpök az ablakon, befékezéssel, leszorítással) a másikat, az szándékosan bunkó, szándékosan veszélyezteti a többi autós épségét is, lényegében büncselekményt követ el.
Ezekből a bunkókból van egyre több az utakon.
Van bennük némi nacionalizmus, de tapasztalataim szerint leginkább a "boche"-okat utálják. 15 éve (régi szép szocreál idők, mikor legfeljebb konzervhegyekkel felfegyverkezve lehetett mászkálni, hogy a valutalimit elég legyen a kempingdíjra és a belépőkre :-) ) Lyon környékén nagy nehezen találtunk egy kempinget, szemmel láthatóan majdnem üres volt. Két év gimnáziumi nyelvtanulás után elgagyogom, hogy mi itten éjszakázni szeretnénk, tulaj megvetően végigmér, semmi reakció. Jó, tudjuk, pocsék a kiejtésem, próbálkozzunk a némettel, az jobban megy, ezek meg ugye kultúrlények (gondoltam én). Ismétlem a szöveget, jutalmam még megvetőbb pillantás, odavakkantja anyanyelvén, hogy nincs hely. Addigra anyám is odaslattyogott, kétségbeesve referáltam, hogy nem szívesen látnak minket, pedig több olt az üres sátorhely, mint a foglalt. Pasi felkapja a fejét, "nem németek"? (Nem tudom, a szakadt Wartburgunk miatt gondolt-e minket annak, bár szvsz a rendszám meg a "H" elég egyértelmű volt.) Hát nem. "Ja, akkor van hely." Onnantól kezdve bárkivel kellett kommunikálni, az első mondatba beleszőttük a nemzetiségünket, úgy nem utáltak annyira. :-) pontosabban inkább :-(
Meg kell védenem egy picit az Ausztriában közlekedő magyarokat: adott időszakban majd egy évig szinte minden hétfőn és pénteken végigmentem az A4 (Bécs-Hegyeshalom) szakaszán. Az osztrákoknál rosszab sofőr nem nagyon van a világon. SEL 600 AMG merdzsó, kormányánál egy vén szivarral 110-el előzi a 100-al haladó hetes BMW-t, és úgy vág ki eléd, hogy rendszeresen satuznom kellett, utóbb már félve közelítettem meg a feltűnően lassan haladó nagyon jó autókat :-) A városban iszonyat birka módjára vezetnek, elbambulnak, idétlenkednek, rettenetes.
két kopasz fiatalember ült a Jesolo-Budapest járatban két, valószínűleg esztéta barátnőjével. Na ettől beszartam :-)
Ez a téma nekem is régóta piszkálja a csőrőmet.
Sajnos nemcsak az osztrákokhoz v. a németekhez képest balkáni a közlekedési kúltúránk, hanem a Balkánhoz képest is mi vagyunk a "balkán".
Néhány hete 3000km-t vezettem Romániában, és eltekintve az utak állapotától kellemes volt közlekedni (is). Senki nem akart leszorítani, levillogni, megleckéztetni. Nagyjából betartják a közlekedési szabályokat, nincsenek életveszélyes előzések akkor sem ha szerpentinen egy szekér mögött kell 10percig kettesben menni. Nagyváradon gyalogosként gyanútlanul megálltam a járdán egy zebránál, autós megáll és vár mikor akarok végre átmenni (tiszta Németo.)
Kellemes tapasztalataim vannak a szlovák, lengyel, szlovén közlekedésről is.
mi a vélemény? Matricát kell venni!
Úgy tudom nem csak Ausztriában, hanem Magyarországon is büntetik, ha valakinek nincs. És ha jól tudom a magyar még drágább is mint az osztrák...
Gyorshajtás: magyar rendőrök is előszeretettel vadásznak az osztrák és német autókra az autópályákon gyorshajtás miatt. Az nem szívatás? Ha visszaadják az meg fáj.
A leállósáv miatt (ha rajtam múlna) elvenném a jogosítványt, legalább fél évre! Mi van akkor, ha mentőnek vagy tűzoltónak kell(ene) életet menteni, de nem tud mivel áll a sor a leállósávon is?
"...130-as tempónál szétvillogják az előttük szabályosan, a megengedett maximális sebességgel haladó..."
Érdekes szituáció. Ha előzésben van a Subaru és 130-al megy, akkor valóban szabályos. De ha minden ok nélkül kilométereken át 130-al megy a belső sávban, akkor bizony nem szabályosan közlekedik! Mivel a belső sávot (Ausztrában is!) előzésre lehetne használni. Hogy 130-al megy az még nem ok arra, hogy folyamatosan ott haladjon!
Már rég akartam kérdezni: mi a véleményetek a honfitársaink autós szokásairól?
a következőkre gondoltam:
jövünk haza a Sógoroktól. a köv. látvány fogad: egy osztrák rendőr félreállít egy magyar konvojt az A2-esen és ebből kiszed 2 kocsit. természetesen, a matrica hiánya miatt.
ezt megelőző hétvégén szintén hazafelé a sógoroktól a bekötőúton Kópháza felé: rendőr áll egy mérőműszerrel és a magyar autókra irányítja azt. mondanom sem kell: kellemetlenül éreztem megint magam, hogy egy pár barom miatt megint egy ország népe szív.
közlekedés része: ű
Olaszország: Velence-Tarvisio szakasz... ez a rész már rendszeresen zsófolásig tele van magyarral. jönnek haza Jesoloból. 2 sávos pálya, hihetetlen forgalom. az olaszok borzasztó nagyot néznek, amikor a honfitársaink kiugranak a mezőnyből és a leállósávban előzgetenk. mondtuyk magukban, hogy ezek még nem látták a mi M7-esünket vasárnap délutánonként. ugyanezek az emberek pl. egy 10 éves Passáttal később a sógoroknál 130-as tempónál szétvillogják az előttük szabályosan, a megengedett maximális sebességgel haladó 3000 cm3-is Subaru terepjárót, hogy "húzódj már le te tahó". két kopasz fiatalember ült a Jesolo-Budapest járatban két, valószínűleg esztéta barátnőjével.
brrrr....
Lehet, hogy kicsit off de azért leírom...
Most jöttem vissza Nizzából. Kellemes hétvége volt pár kellemetlen aprósággal. Nizza, sétálóutca, rengeteg képeslap. Minden második butikban lehet venni. Gondoltam írok pár ismerősömnek, így vettem képeslapokat. Bélyeg? Kérdezem angolul, mivel franciául nem tudok, németül meg jobb ha nem szólalok meg. A magyar meg úgy is reménytelen lett volna...
Azt mondták, hogy azt csak a Tabac nevű bolt árul. Hosszúúúúúú utca, egyetlen egy trafik. Bélyeg? Nincs! Elfogyott. Az egész környéken úgy 3 km-es körzetben találtam még 2(!) trafikot. Bélyeg? Nincs.
Ezt már nem hiszem el! Ilyen nincs! több ezer képeslapot eladnak és sehol nincs bélyeg, csak a trafikban ahol meg nem adnak. Mit csinálnak velük? Mindenki hazaviszi?
Végül is a reptéren csak tudtam venni bélyeget. Úgy látszik arrafele csak a francia nyelvvel lehet valamit elérni...
Hogy azért a témánál maradjunk, magyarokat is láttam. Egy boltban nézték a dobozos sör árát. Kérdi az egyik: mennyi? Mondja a társa: 3,20
-Akkor menjünk vissza a másik boltba!
Ennyi.
Én is most jöttem haza belföldről (Dunaharaszti, a tavak melletti bungalók, üdülőközpont)
Reggel-délben-este-éjjel lakodalmas rockzene, üvöltve, hogy MINDENKI hallja. (Az elkövetők 20 év körüliek, és idén nyáron barnultak le, nem ab ovo.) Klassz volt! Végül is tíz éve nem hallottam ilyet, abszolút bepótoltuk a hiányt.
Fürdünk. Kiskölyök: Anya, pisilni kell! Anya: Na és? Csak nem gondolod, hogy EZÉRT visszamegyünk a házba?!
Isztambuli idegenvezetői emlékem. Nagymama kamasz lányunokával, a néni egyfolytában arról mesélt ,hogy milyen vallásosan nevelte a családját. Egyik este büszkén mondta, hogy milyen talpraesett az unokája, mert amikor a bazárban egy török megfogta a fenekét, akkor kért érte egy márkát.
Én gyűlöltem Isztambult, mert mindig seftes csoportokkal kellett menni. Aztán egyszer eljutottam egy japán csoporttal is. A Topkapi Palota teraszán ebédeltünk, kilátással az Aranyszarv öbölre, felejthetetlen.
Villány Bock pince - aki nem ismerős, ez a pince nem a pincesoron, hanem onnan 700 m-re van - azaz eléggé meg kell küzdeni érte.:-)))
Magyar csapat1:
Megérkezik, helyett foglal. Kedves felszlgáló kimegy, viszi az itallapot.
-Sör nincs?
Rezignált nem a válasz. Szerintem nem ők lehettek az elsők.
Magyar csapat2:
Megérkezik (8fő, helyet foglal, kikéri a borkóstolót. Kér hozzá ásványvizet.
Hozzák a borokat szép sorban egymás után, féldecinként, először a frissebb borokat, majd a fajsúlyosabbakat.
A csapat mindegyiket felönti ásványvízzel. Mindet. (a rozét megérteném).
Magyarázat (mint értesültünk róla)
- a borhoz legalább annyi vizet kell inni, mint amennyi a bor, mert különben nem egészséges.
De gondoltam mindenki előtt ismert termék, hiszen akkoriban sűrűn, és még most is alkalmanként lehet találkozni ezzel a termékkel az üzletek kínálatában. Valóban brandy, de mindenki köznapi értelemben konyaknak hívja, mintha valóban szőlőpárlat volna.
kedves Csil Ke Csont!
Rossz helyre tetted a szmájlit!
A Napoleon néven nincs mit nevetni, ugyanis olyat gyárthat bárki, még akár mi ketten is. A konyak a védett név, és azt kötve hiszem, hogy 110 Ft-ért kap bárki. Amit Jugóban olcsón lehet venni, az Napoleon brandy, vagy vinjak.
Lefele vett az ember 40-50 palack "Napoleon :))" konyakot Szabadkán 110 Ft/palack(kb.100DM-ből az egész). Elcseréltem a bulgároknál egy kempingben ugyanannyi karton L&M cigire, vagy Marlborora, amit az ismerős vámos 10%-ért átengedett. Ezt beváltottam annál a kereskedőnél akitől farmert, zoknit, pólót, bőrdzsekit, aranyat egyben megvettem. Náluk már akkor 4-5 márka/doboz körül volt a cigi, ráadásul a helyi, néha rossz minőségű kapadohány. Szívesen fizettek nagyban kartonjáért 30 márkát. Egy ilyen odameneten mindig összejött 800-1000 márka. Ketten mentünk általában. Benzinjegyekkel, kannákkal felszerelkezve, mert a bulgároknál nagyon olcsó volt a benzin. Mikor nálunk 33, náluk 10 sem. Isztambulban általában eltöltöttünk az ismerősünknél vendégeskedve 2 napot. Mindig hétvégen utaztunk, különböző okokból.:)))
Visszafele Burgasz környékére mentünk úgy, hogy ott eltöltsük a péntek délutánig hátralevő időt, hogy szombat reggel hatra Szabadkán legyünk és eladjunk az akkorra a piacra átjövő magyaroknak mindent, amit tudunk. A maradék áruval már át mertünk jönni a vámon.:)) Előtte tranzit volt a dolog.
Nagyon tetszett ez az élet, két évig, tavasztól-őszig mentünk kéthetente. Legjobban az volt, hogy Bulgáriába mindig vittünk 1 márkáért vásárolt szemfesték dobozt. Az nagyon kapós volt. Egyben eladtuk a tengerparton egy-egy ügyeskedőnek 20 leváért, ő már negyvenért adta tovább. Általában 20-20 kompakt fedezte az ott töltött időnket, az elérhető legmagasabb szinvonalon.
Börtönben amiatt voltam 3 napot, hogy az új rendőr, aki átvehette az egyik egyetemük őrzését, még nem kapta meg a baksisát. Mindig az egyetem mozaikkal kirakott díszudvarán parkoltam, mert az tuti biztonságos volt, így kicsit erélyesebb voltam a rendőrörsön, amikor hült helyét találtam az autómnak. Nagyon megtetszettem nekik, ott marasztaltak. Szerencsére az ismerősöm kieszközölte a szabadlábra helyezésemet, holmi garázdaság vétségét nézték el párszáz márkáért. Nem is nézték át az autót, amit bevittek a rendőrség udvarára, és odaállították pont szembe az alagsori celle ablakával. Ha ágaskodtam, kiláttam rá.
Kipróbálni az ételeiket, szokásaikat tudtam. Az ottani ismerősöm családja szinte közéjük tartozónak kezelt, nagyon megnyíltak, egy ideig még azután is tartottuk a kapcsolatot, hogy vége lett a kijárogatásunknak.
Ha anyagra gondolsz, persze tudtam, hogy bármelyik parkolóban be lehet szerezni az út mellett, de ez az a határ, amit soha nem lépek át. Kicsiben sem.
De mivel lehetett seftelni? Mi volt az, ami miatt megérte ilyen távolságokat megtenni? Sok magyar csinálta?
És miért voltál börtönben? Melyiket "kóstoltad meg"? (Az utolsó kettőre ne válaszolj, ha nem akarsz.)
Sajnos, mikor befizettem az útra, még nem voltam tisztában azzal, hogy ezek a buszos utak általában afféle bevásárló utak. Egy barátnőm is volt velünk egyébként, ő szervezte meg az egészet - no ő akkor meglehetősen idegbeteg volt, abból a fajtából, aki vásárlásokkal kompenzálja a lelki problémáit. Reggelente ő ébredt elsőnek, és úgy vetette be magát az isztambuli bazárba, mint egy vén csataló, amint meghallja a harci kürtöt. Első napon vele mentünk, de aztán inkább önállósítottuk magunkat. Engem anno teljesen hatalmába kerített ez a város, mihelyst megszoktam a törökök stílusát meg az alkudozást, valósággal beleszerettem ebbe a városba.
(Volt az utazás alatt egy fura epizód... hazafelé menet egy másik magyar busz volt előttünk és ki tudja miért, de az úton hagytak egy hatalmas csomagot, nem tudom emlékszel-e rá, de voltak akkor afféle egy m3-es tégla alakú múanyag bevásárló akármik, mindegy, a mi buszunk is megállt, kiszálltak a jó magyarok, aztán rögvest kinyitották ezt a csomagot. MNitteszisten telis tele volt gyapjúdzsekikkel, finom melegek voltak, no azt az öldöklést, ami akkor volt nem kivánom senkinek, én hátra is húzódtam, aztán a végén egy ismerős házaspár adott nekem is a magukéiből egyet, mert gyakran kellet kiszállni a bulgár utakon, és elég hideg volt, a lányom nagyon fázott... no meg a vám... erről külön tudnék mesélni.)
Hadd tromfoljak.
Én láttam olyan kispolskikat is, amik a lenti kondíciók mellett még egy utánfutót is húztak.
Csodaszép emlékeim vannak Istambulról. Sokat jártam(unk) ki '88-89-ben, seftelni igaz, de mindent megnéztem, mindent megkóstoltam. Még a börtönt is.:))
Isztambulba egyszer visszamegyek. Bár nekem szerencsém volt, mert mindenhová eljutottunk, ami be volt tervezve, csak a bazárban vadultak meg a többiek meg más magyarok, mint lejjebb megírtam.
Viszont sosem fogom elfelejteni azokat a kis Polskikat, amiket visszafelé a határon láttunk. Általában négyen ültek benne, de a hátsó ülésről ketten nem tudtak kiszállni, mert alul-felül-oldalt-hátul nagy csomagokkal voltak körbebástyázva, plusz a csomagtartón is imbolygott minimum akkora zsák, mint maga a kis Polski. És képesek voltak így utazni hazáig, megtömve zoknikkal meg hamis Adidas-cuccokkal, mert biztos, hogy akkora csomagban nem aranyat csempésztek. Ezek általában lengyelek voltak (KGST-piac - emlékszel?), de egy pár magyar is megcsinálta az utat.
Én 91ben jártam a kisebbik lányommal Isztambulban, aki akkor 16 éves volt. (Azóta nem vagyok hajlandó buszos üdülésre.) Magyar honfitársaim rögvest elővették a butykost, mire a határhoz értünk, már tajt részeg volt szinte mindenki. Szegeden az út szélén megállt a busz, és felvettek két kurvát. Egyikük egy törpe nő volt, aki rögtön otthonosan lefeküdt a székek közötti folyosón, és aédesdeden alukált Isztambulig. A másik rögtön összejött egy másik nagypofájú honfitéársammal, és éppen a mögöttem lévő ülésen dugtak a 16 éves lányom mögött. (Bár addigra ő elvileg tudott mindent, de most gyakorlati kiképzést is kapott.)
(Amúgy Isztambul volt az a vásros, ahol a lánykám 10 centire sem távolodott el tőlem, mert állandóan meg akarták venni. Nem haragszom ezért a törökökre, mert sok önbizalmat adtak neki akkor, pláne mikor 10 éves forma kiscsákó kínálgatta úgy a bőrsapekot, hogy magyarul mondta, hogy "lány szuper, csodálatos" stb..:-))) )
Isztambul egyébként szép volt. Kár hogy egy csomó fakultatív programra csak amiatt nem tudtunk elmenni, mert honfitársaimat nem érdekelte a dolog, ők kizárólag vásárolni mentek oda.
Egy csoporttársamtól hallottam, csak nem emlékszem melyik arab ország piacán volt az a történet, hogy a többi kacat mellett plüsstevéket is áruló Alinak 'jópofa' turisták megtanítottak egy magyar mondatot, amire gerjednek a vevők. Ali barátunk ezentúl teli torokból üvöltötte mikor magyar busz érkezett, hogy "Itt a gagyi teve!!!"
...állítólag egy év múlva is ezt mondta...
