Nagyon szépen köszi! Az az igazság, hogy nem is vágyom többre. Csak ágy legyen, melegvíz, zuhanyzó, a kocsinak zárt parkoló. No, és korrekt házinéni. Nappal úgysem vagyunk ott, éjszaka viszont piheni kell.
1 éjszaka 2 gyereknek 2 felnőttnek 700 korona volt (2x200+2x150). 2 szoba, konyha, fürdőszoba a ház első részén, a hátsó traktusban a tulajék, parkolás a kertben. Semmi luxus. Álítólag németül beszélt volna a nő, azt meg mi épp nem bírjuk, úgyhogy maradt a mutogatós szláv hadova. Valószínűleg feketén adták ki, mert nem kaptunk semmi papírt. nevüket nem tudom, de könnyű őket megtalálni, mert Podlesok felöl a fő utcán jobb odfalt a balkanyarban van a szerény régi ház, 68 sz alatt, a mellette lévő kerítésen nagy fehér "plastiokové okon" vagy mi felirat van, az övéjükön meg, ha üres a ház, kint van a sárga "privát" felirat. Egyébként mindenféle "Franciska Zimmerovák" leszólítják az arra vetődő embert, de mi velük nem foglalkoztunk, és magunk csöngettünk oda be, mert valamiért szimpatikusnak találtuk. Egyébként a legtöbb szobáztatónak nagyobb (és gyakran izléstelenebb) háza van, nyilván több "luxussal", ezek bizonyára drágábbak.
Szia! Megvan a magánház elérhetősége (telszám, cím)? Mennyi volt, ha nem titok? Milyen nyelven beszéltek a házigazdák? Ottlaktak? Mennyire volt elkülönítve? Mosdási lehetőség? felszereltség? Férőhely? Parkolás? Van weblapja?
Tavaly pünkösdkor mi a Klastorska Roklinát másztuk meg. Hát mi épphogy megúsztuk szárazon... Bezzeg akik katonai bakancsban surrantak végig a patakban :) Jó sok eső esett akkor. Szerencsénkre csak éjszaka.
(Mint Pepin a Sörgyári Capriccio-ban.) Egyébként én is attól féltem, hgy a nagy száraszság ott is érezteti hatását, de nagy örömömre minden élénkzöld volt most is (szinte mint tavasszal), és a patakokban épp a kellő mennyiségű víz volt: épp elég a látványhoz, de még minden könnyen járható
Egyébként nagyjából igen. Reggel sötétben kelünk, de nyolc óra körül, amikor elindulunk, azért már világos van. Podlesokba visszafelé egyedül a Hernád áttörés felől necces az út, az összes többin az utolsó 3 kilométer simán megtehető sötétben is, zseblámpával. De eddig csak egyszer fajult a dolog, amikor nejemnek kiment a lába és sokkal lassabban értünk haza, mint terveztük.
Esőben? Eddig minden alkalommal pont az zavart, hogy ki voltak száradva a patakok, vízesések. Most nézd meg ezt a képet a Suha Beláról.
No, vitát ne nyissunk róla, de nem árt ezért ezt is tudnunk!
Keményebb büntetések Szlovákiában
2007. augusztus 28., kedd 10:00
2008 januárjától Szlovákiában szigorodnak, illetve változnak a közlekedési szabályok. A törvénytervezet szerint legalábbis a kiszabható legmagasabb helyszíni bírság 20 ezer korona (150 ezer forint) - olvasható a Napi Gazdaságban.
Annak, aki nem fizeti ki helyben a bírságokat, bevonják gépjármű-vezetői jogosítványát, s csupán 2 hétig érvényes igazolást kap. Amennyiben kifizette büntetését, természetesen visszakapja vezetői engedélyét.
A 7,5 tonnánál nehezebb kamionok, teherautók péntek délután 14 és 20 óra között, valamint szombat reggel 7 és 11 óra között, illetve vasárnap délután nem használhatják az autópályákat, illetve az I. osztályú közutakat.
Robert Kalinák szlovák belügyminiszter nyilatkozata szerint a közúti közlekedésben elkövetett kihágások 90 százalékánál megmarad az 500 és 2000 korona közötti bírság. A kisebb kihágások közé számít, ha valaki nem kapcsolja be a fényszórókat, nem köti be a biztonsági övet, illetve dohányzik, vagy telefonál vezetés közben.
2000 koronás bírságot akkor szabnak ki, ha valaki 20 kilométeres óránkénti sebességgel lépi át a korlátozást. Ha a túllépés magasabb 50 km/h-nál, abban az esetben róható ki a 20 ezer korona. Ittas vezetésért 25 ezer koronás bírság jár, 3 év jogosítvány-mentességgel.
Én meg ezért járok novemberben. Én ugyanis hol sietek, hol bámészkodok - azaz vagy a totyogók zavarnak vagy a rámmászók. Novemberben viszont üres az erdő - és ez nem üres szóvirág. Tavaly novemberben a klasszikus Sucha Bela - Maly Kysel - Hernád áttörés túrán két emberrel találkoztunk, velük is a Klastorisko menedékházban. Másnap a Podlesok - Fehér patak - Sokolina dolina - Podlesok útvonalon senkivel sem futottunk össze.
Nem bántottál meg. Ezt nálunk úgy kell elképzelni, hogy a párom nagyon jó megfigyelő, én az átlagosnál talán kicsit jobb. Tehát gyalogol-észrevesz-megáll-megnéz-rohan tovább... Mások nyakán sosem szeretek lihegni, addig inkább megállok és valami fotóznivalót megpróbálok több beállítással, vagy ilyesmi. Engem is zavarna, hogy valaki egy méterrel előttem van. Azt is tudom, hogy a nyakában lihegéssel csak lassítanám, hiszen ha pl. az egyensúlyozással küzd, akkor tőlem csak kevésbé tud koncentrálni.
Természetesen mindenkinek szíve-joga, hogy ugy siessen ahogy akar. Ha látom, hogy mögöttem közelednek, félreállok, majd folytatom az utat. Viszont kellemetlenül érintett ez a Piecky-ben, ahol a nagy létra után nem nagyon lehet félreállni, s félreérthetetlenül tetézték a mögöttünk jövők a sietést. Egyébként nem baj, ha más gyorsabb, csak direkt ne bosszantson. Ja és senkit nem akartam megbántani előző hozzászólásomban.
Utána már mi is ezt tettük, akkor persze teljesen feleslegesen, mert mezei turisták jöttek szembe. Egyébként persze, hogy nagyon tetszettek a Kysel-ek is, de ha sorredet kéne felállítani, akkor azért én a Plecky-re szavaznék, mert amikor mi mentünk, teljesen érintetlen területnek tűnt és olyan különös hangulata volt. A Maly Kysel-en egyébként favágók jártak, úgyhogy tele van frissen kivágott fákkal, ágakkal, stb. Ha ez nem lett volna, nyilván még szebb lett volna.
Egyébként az is kimaradt a beszámolómból, hogy rád hallagtva Lőcsén a 3 Apostolok éttereemben vacsiztunk (nem mintha nagy választási lehetőség lett volna), és azt, amit te is ajánlottál. Nagyon finom volt, kösz a tippért!
De pl. nekem (lehet, hogy a rendszerese teljesítménytúrázás miatt) nagyobb a tempóm, mint az átlagnak. Persze ettől nem szoktam mások nyakára mászni, ugyanis hátha zavarja, mert egyensúlyoz, de én sem az hátát szeretem nézni, inkább leállok, aztán valami alkalmas helyen kerülöm meg.
OK, de mondjuk én ilyen esetben nem tolakodnék, nyomakodnék, hanem udvariasan megkérném az előttem totyogót, hogy engendjen tovább. De túl van tárgyalva a dolog. A lényeg, hogy minden apró kellemetlenség ellenére az egész út fantasztikusan jól sikerült.
Még két apróság, amit kihagytam: Lőcsén mre kijöttünk az étteremből, és bsötétedett, szinte teljesen kihalt lett a főtér, autó is alig parkolt., nyilván nem véletlenül. Szerencsénkre mi véletlenül egy szálloda előtt tettük le az autót. És a csingói túra után még megnéztük Igló főterét is, ott sokkal inkább volt élet. Persze a nép nem ott korzózott, hanem inkább a helyi centerben fogyasztott: U.i. beestünk egy Kauflandia nevű helyre, ahol alig lehetett lépni a tömegtől. Néhány megszokott "Szlovákikum"-ot kerestünk, de szomorúan kellett megállapítani, hogy ott is kezdenek eltűnni a jól ismert helyi termékek, és egyre inkább uazt lehet kapni, mint mindenhol.
Azért jó hely a Paradicsom, mert legtöbben visszakívánkozunk.
A Maly Kyselben általában leállunk pihenni, ha szembejövőket észlelünk, és megvárjuk amíg elmennek. Na ezt még hozzáírom...
Tetszett a Maly Kysel és a Kysel?
Általában elég sokat utazunk, mire a Paradicsomba érünk. Én sem értem a rohanást.
A természetjárás sohasem arról szólt, hogy rohanjunk végig a túrautakon.
Nem hiszem, hogy a Sucha belán keresztül, a Sokolt is megmászva, a Klauzy érintésével akarná valaki elérni Geravyn az utolsó libegőt, inkább minél hamarabb túl akarnak lenni azokon az utálatos kanyonokon.:)))
Azért gondoljatok arra is, hogy aki már ezerszer járt az adott kanyonban de a napi programja másról szól főképpen, mondjuk egy távolabbi kanyon, ő rohanhat joggal ;) Ráadásul a belsőbb részeket általában csak úgy lehet elérni normális idő alatt ha az ember siet a külső utakon...
Aki persze soha nem járt arra, az magára vessen ha képes "végigfutni" az egészen, őket én sem értem, de ők tudják...
Tökéletesen egyetértek azzal, hogy mi a francnak rohannak végig az emberkék a kanyonokon. Minket is állandóan előznek, és valóban: nézelődő embert ritkán látni. A másik gusztustalan dolog, mikor a fuledbe liheg a hátadmögött jövő a doronglétrán. Ezért jobban szeretem a kevésbé forgalmas helyeket.
Megjártuk, fantasztikus volt. Köszönet a törzstagoknak a sok hasznos info-ért.. Odafele voltunk Betléren, majd a jégbarlangban (elég rühejes volt, hogy idegenvezetés helyett géphangot kellett hallgatni - nekünk szerencsénkre magyarul).
Hiába foglaltam le faházat a Podlesok-i kempingben (és írtam nekik emilt is), persze nem volt hely. Ráadásul egy festett szőke nyanya a recepciónál borzalmasan kelletlen volt, még elnézést se kért, és meg se próbált magyarázattal szolgálni, hogy ez hogy történhetett. Az attitődje pont olyan volt, mint anno. De mindegy, mert Káposztafaluban sokkal olcsóbban sokkal jobb szállást találtunk aztán magánházban.
Az első nap így bemelegítésként a Műhód által Podlesok-Podlesok túraként ajánlott utat jártuk be, kis módosítással: Hrabusice-Hrabusice túra lett így belőle. Hihetetlen élmény volt, rögtön beesni pld a Sucha Bela-ba... csak azt nem értem, mért lohol annyi izadt büdös ember végig ezen a sok szépségen, nem nézve semerre. Ráadásul sokkal kissebb a személyres terük, mint az enyém, és ott lihegtek mindig a nyomomban. A biosszantásukra néha direkt mindig lassan mentem, meg-megállva, fényképezgetni pld valami apró szépséget.
Szembemenve a kötelezpő iránnyal a Maly Kysel-en alig találkoztunk valakivel. Persze azért jöttek nemzeti parkos emberek, de szerencsére csak önkénts segítők , akik mondták, hogy a hivatásosok 50000 koronára büntetének minket.
A gyerekek meglepően jól bírták a hosszú túrát.
Másnap azért lazítottunk, csak a Pliecky-kanyont jártuk be pila-ból. Éjjel eső és vihar volt, de reggel már napsütés. Elsőnek mentünk korán, és az éles reggeli fényekben és az eső utáni párában még gyönyörübb volt az egész, pláne az alsó része.
A nagy létra nem volt olyan veszélyes, bár tériszonyosként tartottam tőle. Egy malőr volt: éjjel kidőlt sok fa, és egy frissen kidőlt fa lombjában volt egy darázsfészek. Sajnos mindekét lánynak sikerült rálépni, és szegények összeszedtek így egy csomó darázscsípést. de viszonlag hősiesen túrték a dolgot, úgyhogy délután még megnáztük a szepsi várat, és este kürölnéztünk Lőcsén, és ot bevacsoráztunk.
Negyedik nap a Mőhód által javasolt Csingó-Csingó túrát tettük meg, rnedkívüli esemény nélkül, fogva a lányok kezét a rázós szakaszon (ahol jöttek a kéregető gyerekek) és immár rutinosan ugrándozva a tálcákon, létrarendszereken. Beiktattunk még egy remek pihentető lábáztatást is a Fehér-patakban.
Tegnap (vasárnap) reggel hazafelé levezetésképp a Zemiarksy-kanyont másztuk meg. Meg se kottyant senkinek. Utána jutalmul a csajok lelibegőzhette. (Én egedül lejöttem gyalog: nem szeretem a libegőzést, és különben is le akartam mérni, pojtosan milyen sebességet feltételeznek az idő-tartam megjelölések a táblákon: nos kiderült, nem túl gyors tempót, de csak a "nettó" időt veszik figyelembe: a bámészkodást, pihenést,stb nem. Tehát aki nem teljesítmény-túrázó, annak érdemes hosszabb időkkel számolni ).
Utána jött egy isteni fürdés a Dedinky-tározóban. A női szakasz kicsit hidegnek találta a 19 fokos vizet, de én pont így szeretem. Végül belefért egy terven felüli kiruccanás a krasznahorkai várba is (sajnos a mauzóleumot idő hiányában mnár nem tudtuk megnézni)
Szerintem elég jól kihasználtuk az időt. A csajok is csak ritkán érezték a túrát tortúrána, és monddták is, hogy jövőre menjünk újtra. Hát, ahogy néztrem, amradt még elég bejárni való.
Nem volt jó hazajönni, annál inkább se mert most vár rám a kórház, és egy időzített sérvműtét.
