Mai napig nem fogom fel, hogy egy Big hand, Twilight garden, A foolish arrangement vagy Play hogy nem került fel egy albumra sem. Mind a 4 brilliáns gyöngyszem.
Nálam a Wish többnyire 9 számos, Apart, Wendy és Tust nélkül. A Bloodflowerst ritkábban hallgatom, a TLDOS és a BF közti számokat általában skippelem, azért néha a TINIf lemegy, mire észbe kapok. Az OOTW kellemes ugyan, bár kissé szépelgő, és a zenekar legenerváltabb albumnyitó dala. A WMF nem rossz, de 6-7 percben befogadhatóbb lenne, szerintem felvágásból írták ilyen epikus terjedelműre.
Na de mi nem fikáztuk a Wisht, továbbra is tartom lenti hsz sorrendemben a 2. helyen. :)
Nekem az Elise a skip csak, és úgy már szeretem végig hallgatni. Oda inkább egy Play, majd egy Twilight mehetett volna be (én így is szoktam hallgatni), és ez mehetett volna kislemezre, vagy akár külön a Galorera.
Ja, és én 98 körül Galore, Wish, Paris, majd WMS sorrendben kezdtem, utána 17sec, F, PG, TIB, JWP, KM, Disi, Head, TOP. Közben szinte megismerve egyre több 80's hasonló new wave, synthypop stb. zenekarral. Viszont a Cureba nagyon beleszerettem az összes közül. 98-ig én hardrock, metal, grunge stb. hallgattam leginkább. Ma is hallgatom mindet, sőtt még mindig rengeteget nem hallottam, és rengeteg 2000's új, vagy újszerűt hallgatok, vagy ismerek meg.
Speciel egy lemeznek elsősorban a saját idejében kell nagyot szólnia. Utána jön csak a maradandóság kérdése.
Az is megér egy hosszabb gondolkodást, hogy mennyire valid dolog 2022-ből értékelni valamit úgy, hogy ismerjük az azt megelőző és az azt követő dolgokat, azzal szemben, amikor valamit a saját idejében az addigi utolsó, legfrisebb dologként vizsgálunk, a korábbi dolgokhoz és a kortársakhoz viszonyítva.
Nekem itt úgy jött le eddig, mintha ebből a brigádból többen kedvelnék a Wish-t, mint a Bloodflowers-t.
Én is jobban csípem, de nem olyan olyan sima ügy ez.(már ha egyáltalán így van)
Azt gondolom, hogy vagyunk itt sokan akik a Disintegration idején szerették meg a Cure-t, ebből következik, hogy nekünk a következő sorlemez a Wish volt amire vártunk. Volt 3 év felkészülési idő, gondolom ezalatt mindenki megismerte visszafele az együttes addigi életművét és 92-ben már kibacottul várta, hogy megjelenjen valami új.
Megjelent és nekünk ez volt az első várva-várt új Cure lemez, ami eleve felértékeli ezt a feelinget még utólag is.
Én akkoriban rommá hallgattam, nagyon tetszett, sőt a mai napig is, de az is igaz amit Szigi írt, hogy egyben meghallgatva fárasztó tud lenni, jobb néha egy-egy dal. Valamiért akkor a nagyvilág is rákattant a Cure-ra, nyilván a Disintegration sikere és a Wish kislemezei jól megtolták az érdeklődést, így ebben a korszakban volt a legnagyobb hype a zenekar körül, a slágerlistákon is marha jól szerepelt ez a lemez.
A Bloodflowers 8 évvel később nem okozott akkora katarzist a világban, amiről a Wild mood swings, a viszonylag sok eltelt idő és a kislemezek hiánya tehet, pedig nem rossz lemez. Jobban is szól, nem nagyon tudok belekötni, mégis valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból sokkal többet hallgatom a Wish-t a mai napig.
(A From The Edge... pedig mindenhonnan kivétel; egyrészt a szövege magasan felette van a tinis szenvelgésnek, másrészt viszont albumverzióban jobban kedvelem, sőt, szinte csak ott hallgatom).
Ugyanígy vagyok vele én is. Valahogy a Wish-t megüli számomra egyfajta tompa negédesség, egyfajta fárasztó mézíz, egyfajta lemondó tétnélküli unalom. A szövegbeli költőiség helyére pedig néhol számomra felületesség, "tiniproblémák" kerülnek (Cut, Apart, To Wish Impossible Thing), néha pedig egyszerűen csak szenvelgés (A Letter To Elise, Trust)
Nem rossz lemez a Wish, de valahogy külön-külön jobban tudom élvezni a dalait (Open-t Trust-ot, és Doing The Unstuckot koncerten, High-t és Friday-t válogatásokon). Egyben valamiért megfekszi a gyomromat.
Lassabb alaptempójú, ebben megegyezhetünk. Nekem a Wish az egyetlen Cure-lemez, amit ha egyben hallgatok, az Elise után egyszerűen már elfáradok. A Bloodflowers-nél erről szó sincs. Szóval nekem a Wish a vontatottabb.
Alone, Pictures of You, Closedown, A Night Like This, Lovesong, And Nothing Is Forever, Burn, At Night, A Strange Day, Push, Play For Today, Primary, Shake Dog Shake, From the Edge of the Deep Green Sea, Endsong.
Encore 1: I Can Never Say Goodbye, Want, Cold, Charlotte Sometimes, A Forest. Encore 2: Lullaby, The Walk, Friday I'm in Love, Close to Me, In Between Days, Just Like Heaven, Boys Don't Cry.
Nyersanyag és munkatapasztalat függő egyszerre. Hiába vagy mesterfokú, ha rossz az alapanyag, ugyanúgy megizzadsz vele. Tökéletes anyaggal meg egy amatőr is el tud boldogulni.
