Nekem nincs gyerekem, és még szerintem egy jó darabig nem is lesz, mert még baromira nem vagyok apaszerepre való. De az én gyerekkoromból kiindulva meg lehet nevelni úgy egy gyereket - és nem makarenkói módszerekkel! - hogy ne szaladjon ide-oda, mint a csirkék. Rendes fotós pedig még azokra is figyel, akik csak a tájat fotózzák vagy a mosolyalbumot gyarapítják, még akkor is, ha nem vonatos közegben van... és ha ő ilyen, akkor a gyereket is oda tudja akkor vinni, amikor nincs senkinek se útban. A másik fele, hogy úgy kell differenciálni ezeket az utakat, hogy ide tényleg csak az jöjjön el, akit komolyan érdekel a téma (ebbe persze a normalitás határán belül - azaz hogy nem berúgni megyünk - még egy kis bulihangulat is belefér) , még akkor is, ha nem fotózik. Egy szélesebb publikumnak szánt nosztalgiamenetnek része az, hogy ki kell várni, hogy senki se álljon a képbe. De ahol a fotó a cél, ott az a minimum, hogy ezt mindenki tiszteletben tartja.
Van egy olyan érzésem,hogy úgy képzelitek a gyereket,mint a fényképezőgépeteket - egy kapcsolás az OFF-ra,és békésen ücsörög a sarokban...
Nem tudom hányan vagytok itt akinek van,de ha a sajátod nyaggat majd - amikor megáll a vonat és szállnak le az emberek - hogy Ő most megnézné a "sihu"-t,azt a szép fát,vagy bármit ami a lővonalban van,biztos ugyanezeket mondod...?
Tedd a szívedre a kezed, utána válaszolj! (picit fikció)
Kismaros állomás, ideális fényviszonyokkal. 1. vg.-n a hajtánysor, 2-esen a gőzös, 3.-on a dízel szerelvénye. Beállsz a jó pozícióba, fönn egy igen rövid időre megáll a "nagy" gőzös, szemből jön egy Laminátkás teher. Minden rajta lesz a képen, hurrá! Nyomod is az exponálógombot, épp abban a pillanatban vonul át előtted egy apuka, nyakában a gyerkőccel. Következő pillanatban szét is foszlik ez a remek beállás, a terhes elmegy és a gőzös is továbbmegy. Akkor és ott, abban a pillanatban, még ha ki se mondod, hány le- és felmenőjét szidod a jóembernek?
Ami a gyereket illeti, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy életében először lát gőzöst - és tán utoljára is - szóval engem nem zavart (a gőzösre rácsodálkozó kisgyerek még jó téma is lehetett volna).
"Nekem a tavalyi királyréti fotósvonat volt az az esemény, ami után eldöntöttem, hogy nagyon különleges dolognak kell történnie ahhoz, hogy még egyszer elmenjek egy hasonló, szervezett fotózásra. Lehet, hogy ki volt plakátolva, ennek ellenére én szégyelltem magam minden agresszív tahó nevében..."
Maximálisan egyetértek! Nekem az volt az első fotózós-vonat, és pár héttel ezelőttig azt hittem, az utolsó is.
Picit: általánosítok: mindenkire, aki az egy sorba helyezkedő fotósok és a téma közé beáll félútra. Ld. pl. Mánylágyosi hd és hkv, ............"Undor" nem_topiktag Józsefvárosban stb.
Nekem a tavalyi királyréti fotósvonat volt az az esemény, ami után eldöntöttem, hogy nagyon különleges dolognak kell történnie ahhoz, hogy még egyszer elmenjek egy hasonló, szervezett fotózásra. Lehet, hogy ki volt plakátolva, ennek ellenére én szégyelltem magam minden agresszív tahó nevében (hogy kik üvöltöztek ilyen stílusban, azt nem tudom, mert csak kevés embert ismertem). Ami a gyereket illeti, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy életében először lát gőzöst - és tán utoljára is - szóval engem nem zavart (a gőzösre rácsodálkozó kisgyerek még jó téma is lehetett volna). Az viszont igen, hogy még Kismaroson sem sétálhattam el a vonat (ráadásul az Mk48) mellett anélkül, hogy egy szép darab, igen finom modorú úriember el ne kezdjan velem üvölteni, mert pont miattam nem tudta megcsinálni az állomáson Élete Képét...
Remélem a szombati különvonat más lesz, legalábbis úgy gondolom, jó okom van feltételezni: a legnyomósabb érv maga a szervező személye, illetve a hosszú fotószünetek miatt talán lesz mód mászkálni is.
Ezt egyébként egyszer szerintem már leírtam, de a bugrisság mindig mély nyomokat hagy bennem. Bocs.
