Erre így nem lehet válaszolni! Ha pénzügyi befektetésként tekintesz rá, akkor egyik sem érdemes. Azért viszont ne vegyél órát, mert valaki szerint érdemes. Azt vedd meg, amelyik tetszik. Amelyik mond neked valamit. Egyébként mind a három márkának megvan a rajongótábora és a felvevő közönsége. Mind a hármat később el lehet adni (persze modelltől függően).
Konkrét modelleket esetleg össze lehet hasonlítani, de márkákat így nem.
Érdemes azonos áron ezt venni, egy másik márkával (Omega, TAG,...) szemben?
Szerintem, mondom SZERINTEM, technikailag nem több, mint egy Longines vagy Tissot. Presztízse meg...oké, hogy Angliában Lady Gaga meg Beckham reklámozza, de idehaza ki ismeri?
Szóval ár/érték arányban, technikai oldalról megközelítve, ér egy Tudor annyit?
Jópár órámhoz újabban magam készítem az óraszíjakat, örülök ennek, mert egy-egy minőségi óraszíj több-tíz óra esetében felér egy kisebb anyagi csőddel :)
...és hogy hű maradjak a mostanság taglalt dolgokhoz, mutatok is gyorsan egy picit ragyás, icipicit számlapos Marvin-t sk pilótával, tényleg így érdemes ezt használni:
A fémérzékenységgel óvatosan. Ugyanis akinek még nincsen,
ilyen állapotú tokok hordásával könnyen szert tehet rá. A változatlan állapotban hagyott aranyozott-krómozott tokok alá érdemes 3 részes "pilóta" szíjat venni, ami elzárja a bőrt a toktól. A gazdi is jól jár, az óratok is lassabban rohad el.
Mert nem akarnak egy női Seiko-val foglalkozni, külön alkatrészt rendelni hozzá, amikor tele vannak munkával, és a márkának amúgy is van jól felszerelt szervize.
Nemrégiben a cimborám is azt mondta, hogy ha van más lehetőségem, vigyem máshová a 25 éves Toyotát, ő nagyon el van havazva.
Pedig kereshetett volna rajta nem is keveset, nagyszervizért kiáltott a gép. 🤔
Nagyon köszönöm az észrevételeidet és a tanácsokat! Figyelmesen kutakodom, olvasok, kérdezek a Doxa érdekében és a megpróbálom a legjobb döntést meghozni, de abban biztos vagyok, hogy újszerű állapotba fogom hozatni az órát, még ha az jelentős kiadás is és gazdaságtalan vállalás. A hozzá fűződő emlékek értéke sokkal nagyobb mint a restaurálás forintosított áldozata. Az árat egyszer elfelejtjük, a felújított óra szépsége és igényessége sokáig megmarad. :)
Nem küldtek el explicit módon - megnézték az órát, és kedvesen adtak pár jótanácsot a javítással kapcsolatban :) Őszintén szólva, nem erőltettem, éreztem és beláttam, hogy ez nem az a hely, ahol egy 15eFt-os, női Seiko-val akarnak küzdeni... Mintha egy öreg Toyotat bevinnél a BMW-márkaszervizbe. Ez van.
Egyébként, valaki azért megjavíthatná :) - már két helyen nézték, látszólag semmi baja, de kis működés után megáll. Bosszantó.
Amúgy egy szerkezeti szerviz után én simán hordanám a kérdező által csatolt Doxát, nem foglalkoznék a számlappal (fémallergia esetén nyilván bukó a hámló tok). Szerintem semmi gond nincs egy ilyen öreg darabbal, ha valakin ilyet látok, egyből az jut eszembe, hogy fontos emlék lehet, hagyatékból egy szeretett rokontól, pl. nagyszülőtől. Szerintem nem ciki, sőt kellemes látvány, semmivel sem rosszabb, mint a műmárkás divatórák (pl. DW, Police és társa), valamint a 43-46 mm-es brutál diverek.
Ezek szakmájuknak élő, szakmájukban "ragadt" (jó értelemben) bácsik, akik láthatóan nem élnek túl jól, és ennyi pénzért tényleg szét fogják szedni az utolsó darabig az órát, beáztatják, elpucolják stb. Láttam a saját szememmel. Nyilván 12 rugóért nem budapesti mesterekről beszélek, hanem vidéki városokról, ahol nem hajtanak el egy félig kopott, félig rozsdás Raketa órával sem (tapasztalat), hanem megcsinálják, amennyire lehet. Valószínűleg a Lidlben sokkal jobb órabérért pakolják a tejet.
Amikor valamit cserélni kell, nyilván nem új alkatrészt rendelnek Svájcból, az általam említett kvázi "noname" óráknál nincs is sok értelme. Az alábbi Acedic órát egy barátomtól kaptam. Nagybátyjáé volt, nekem adta ingyen, mert nem érdeklik az órák. A mutatók a számlap aljára potyogva várták a csodát, a rugó a harmadik húzásnál eltört, a felhúzótengely teljesen el volt kopva. Plexit viszont nem kellett cserélni. Ha jól emlékszem, ennek a rendbetétele került mindennel együtt 10e Ft-ba, és láttam szétborítva:
Tetszett ez a pezsgőszínű, patinás számlap, meg a kor jellegzetes tipográfiája, a fülek, a réz mutatók és rakott indexek. Úgy voltam vele, hogy ennyit megér, időről időre hordom, a szervizelés óta csak teszi a dolgát. De hasonló áron kapott fullos szervizt az alábbi Darwil is (ha már szó volt a márkáról a napokban):
Pedig ez is szét lett szedve teljesen, valamint ezen is kellett felhúzótengelyt cserélni.
Nyilván az ilyen bácsikból egyre kevesebb van, akiket én ismerek, mind inkább a 70-hez vannak közelebb, mint a 60-hoz. Utánpótlás nincs, és valószínűleg az ilyen "értéktelen kacatokkal" pár év múlva már nem lesz kihez fordulni.
Alapvetően persze igazad van - a tok/számlap felújítása - az döntés kérdése. Más kérdés, hogy ilyen tokkal szerintem nem szabad egy órát viselni (egyfelől, mert innentől már villámgyorsan pusztul tovább egy kis izzadtságtól is, másfelől meg mert ez borzasztó egészségtelen, akinek van némi fém-allergiája, az kifejezetten csúnyán megjárhatja egy efféle, "rohadófélben lévő" tokkal)...
A számlap - hát, az ízlés dolga.
Viszont a "minden nagyobb városban van egy-két öreg órásmester, akihez el lehet vinni ilyen órát" állítás egyre kevésbé igaz, sajnos zömében kihaltak/visszavonultak már ezek a mesterek, és a "8-12 ezret" is ideje elfelejteni, nem nyúlnak már érdemben hozzá órához ennyiért. Sajnos előfordulhat, hogy elvállalják azért ennyiért - de ott rendes szerviz, az nem lesz, lesz billegő-horgony kivétel, olajjal nyakonöntés, egy-két átfuttatás, aztán lesz, ami lesz alapon visszaadják...
A komolyabb órások meg lassan már csak komolyabb órákhoz hajlandók hozzányúlni - komolyabb összegért, amin végül is, nincs is mit csodálkozni.
Kb. minden nagyobb városban van egy-két öreg órásmester, akihez el lehet vinni ilyen órát. Családból, barátoktól több hasonló állapotú, nem igazán értékes, de menthető állapotú óra került hozzám, többsége még járóképes állapotban. A helyi mester 8-12e Ft-ért hosszú évekre működőképessé tette őket: teljes szétszedés, olajozás, nagyon kopott vagy törött alkatrészek cseréje (van nála vagy ezer óra szétszedve alkatrésznek, mindig talál passzoló darabot), esetleg plexicsere.
A számlapot, tokot felújítani (vagy cserélni) szerintem értelmetlen dolog, mert egyrészt aránytalanul drága az óra értékéhez képest, másrészt elvész vele az óra bája, a patina, amely kort és történetet ad az órának. Nekem is van több "ragyás" krómozott darabom, de mindegyiket így hordom, nem is akarom, hogy fiatalabbnak, kevésbé viseltesnek tűnjenek. Ez is egy műfaj. És a fent említett korrekt szervizzel garantált, hogy az alkalmi hordás mellett tényleg örök darab egy ilyen óra.
Érdekes tapasztalat például, hogy mennyi óra végezte régen a fiók mélyén egy rugótörés vagy felhúzótengely kopás miatt, miközben minden más megúszta minimális kopással. A fenti karbantartáson túl már csak egy új szíjat szoktam választani (másik nagy tapasztalat, hogy meglepően ótvar, sokszor szélességben és hosszban sem passzoló szíjakat raktak az emberek normális svájci órákra), és máris hordható, szalonképes órája van az embernek.
Ez ezekben a dolgokban a szép. Régi tárgyak - személyes/családi kötődéssel. Az ilyen értéke felbecsülhetetlen.
Amúgy az óra valóban nem különlegesség - de saját időszaka korrekt ipari terméke volt. A szerkezet ETA alapú Doxa 103-as, sok volt belőle, így alkatrész is keríthető hozzá, meg amúgy a robusztus, tartós kivitele miatt, ha működőképes, akkor általában egy tisztításon kívül mást nem igényel. A tok sajnos már "ragyás", tipikusan ilyen, amikor az izzadtság kikezdi a krómozást. Felújítható tűrhető szintre, de viszonylag költséges, 10-15 ezres tétellel lehet most már számolni (nem is maga a krómozás a drága, hanem a meglévő eltüntetése, lecsiszolása, polírozása, stb..), a számlap felújítható, az is hasonló tétel. Járható megoldás keresni hasonló, jobb állapotú órát donornak - de nyilván akkor az egy "tok-számlap cserés" óra lesz, aminek már csak egy kis része "eredeti", függetlenül attól, hogy műszaki értelemben természetesen ennek nincs jelentősége.
Gazdaságilag mindenképpen "totálkár", hiszen egy ilyen óra szép, felújított állapotban sem ér közel sem annyit - amennyibe a felújítása kerül, ugyanakkor nem kell azért rá "milliókat" költeni, szerintem 40-50 ezres tétel a "teljes felújítás", ami után műszakilag-esztétikailag is vállalható állapotba kerül az óra - az meg döntés kérdése, hogy egy családi emlékre akar-e és tud-e valaki ennyit szánni.
Ezesetben én a Helyedben talán hajtóvadászatot rendeznék zsibiken-bolhapiacokon, jobb állapotú tokot-ill számlapot keresvén, ez volna a kézenfekvőbb, a tunningolást nem ajánlom, amúgy is a mai órások zöme pedig ugye sajna lerendezne egy kézlegyintéssel(épp ez miatt másztam bele az órázásba).
Igaz, most nem tudom eldönteni, hogy mennyire zavarna Téged ha az órádon legalább ez a kis csere megtörténne, itt pontosan a kötődésre gondolok. Neked kell eldöntened, hogy érzelmileg mennyi módosítás-ill "plasztika" fér bele a projektbe.
Köszönöm tartalmas hozzászólásod és a márkát illető véleményed! A kötődés nem jelenti azt, hogy hordani szeretném hanem aki évtizedekig viselte és tulajdonolta, számomra mítosz volt. Így efféle jelentősége van az órának. Érdekességképpen, az órát kb. 15 év után két napja vettem elő a fiókból a fotón látható állapotban, a koronáját kihúztam óraállító pozícióba, majd vissza, húztam rajta kettőt és a Doxa elindult. A hideg kirázott!!! És azóta is ketyeg. Az órát a Nagyapám vette használtan 1965-ben a BÁV-ban 700.- Ft-ért. Ezek nagy dolgok ám! :)
Ugyancsak Doxa-hoz hasonló nagy áhitatot vélek felfedezni az Atlantic-ok estében is, amit személy szerint nem tartok megalapozottnak! Na igen, azt rebesgették anno, hogy EZ lett volna akkor a NATO uniformisa az első tábornoktól az utolsó közkatonáig mindenki ilyet hordott volna...
Nem mondom, pofásnak tűnik a benne dobogó vörös Unitas 6300N-werkkel, a számlap tele reklámmal.
Tény, hogy akkoriban viszonylag olcsón megkaptad, ez kb egy szovjeCCkij karóra árának a kétszerese-háromszorosa volt, de mára a csillagos egekbe ugrott az ára...-és még sehol sincs a rozsdamentes tok...
Simán látni, hogy itt valaki már "ügyeskedett" a számlapnál :)
Ne hidd, hogy egy kimagasló márka a Doxa, egy sima véletlen folytán emelkedett fel ez a cég a közhiedelemben, erről nyilván többet tudnának mesélni az "akkori" vasutasok :D, elvileg ekkora pátoszt egy Marvin, egy Darwill-ill egy Cornavin is megérdemelne...
Amúgy a szerkezetet én viszonylag korrektnek tartom, készített a NAGY SVÁJC ezeknél sokkal, de sokkal gagyibbakat is!
Tehát:-kéne egy donor számlap, ezt dőreség volna ujrafestetni, újabb kellemetlenség ugye ez a nem-acél óratest...
Ha így, ebben az állapotban is el tudnád képzelni ennek a hordását, vidd el egy óráshoz, aki 3-4e-ért pár évre való lelket lehel bele különösebb beavatkozás nékül, szerintem nem éri meg nagyon sokat belefektetni, sajnálom...
Hozzáértőktől szeretnék véleményt kérni. Érdemes/lehet ezt a Doxa-t felújítani? Kb. milyen összeg lehet a restaurálás? Kötődöm hozzá, méltó jövőt szeretnék ennek az órának...
Gratulálok az órához! Viseld sok örömmel. A lünettával ne foglalkozz! Rendelhető és cserélhető a betét. Az acél talán polírozható is, de árában ugyanott van. Amúgy meg: ez egy sportóra! Ne ezzel foglalkozz, csak hordjad! :-)
