Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ezt a jó történetet kár is lett volna kihagyni. Egyébként az egyik testvér csak két hónappal élte túl a másikat. Biztos hiányzott az egészségéhez, hogy nincs kit utálnia.
Érdekes ötletet adtál arra nézvést,hogy hova is vihetném el kedves rokonaimat,ha jönnek látogatóba.... Rögtön rákerestem a gyár honlapjára,ahová fájdalom,de a születési dátumom alapján vígan beléphetek,kissé elmúltam már 18 :)
Az anekdotát a két nem beszélő testvérről azt hiszem, már hallottam, talán Zwack Péter mesélte valamelyik interjúban.
Ma délelőtt látogatást tettünk a Zwack Unikum látogatóközpontjában, ami egyben múzeum is. Nem tudom, mire számítottam, de arra nem, amit láttam-hallottam, mert érdekesebb volt a vártnál. A belépőjegy egységes, mindenkinek 1500 forint, szerintem bőven megérte.
Elsőnek illendő módon jegyet váltottunk, majd bekísértek egy szobába, ahol a család és az általuk gyártott ital történetéről vetítetek filmet. Jó néhány érdekes dolgot láttunk, a cég történetet is érdekes volt. Szépen illusztrálta, hogy a kiegyezéstől az első világháborúig milyen óriási fejlődésen ment át a magyar ipar. Azon csöndesen derültem, hogy a gyár alapítója 94 éves koráig vezette a társaságot. Utána csak azért nem, mert meghalt. A fiai vették át az üzletet, ők viszont annyira összevesztek valamin, hogy nem voltak hajlandók szóbaállni egymással. Az irodájuk közös szobából nyílott, ahol a család ügyvédje ült. Amikor az egyik fiú beérkezett, szólt az ügyvédnek: Mondja meg a Bélának, hogy jó reggelt! A cég ennek ellenére virágzott, egészen a második világháborúig. Aztán részint lebombázták, részint kirabolták.
Nem mindenre emlékszem, amit láttam-hallottam, de azért igyekszem valami képet adni róla. Egy másik teremben néhány régi unikumos üveg, no meg sok fénykép és használati tárgy volt kiállítva. Ezek közül két kedvencem volt: az egyik egy ezüst kóstolópohárka, inkább tálacskának látszott, de ezt bor kóstolására használták, nem likőrére. Nagyon tetszett még egy csöpp pénztárca, csak egy-két centivel volt nagyobb, mint egy gyufásdoboz. Lehet, hogy gyerekjáték? Érdekes volt még Zwack Mici élete, ő volt Ady Endre (egyik) múzsája, legalább másfél évig. A költő őt becézte Mylittának. Mici minden reggel megivott egy korty likőrt, és azt mondta, ettől örökké fog élni. Ha addig nem is, 96 éves korái mindenesetre élt, messze túlélve ezzel Adyt. Úgy tűnik, hosszú életű a család.
Az emeleten volt egy minipalack-gyűjtemény, nagyjából 17.000 darab. Miután csak végigfutottunk rajta, csak pár darabot tudok felidézni, de hát egyszerre ennyit úgysem lehet figyelmesen szemügyre venni. Volt minden földrészről, a legtöbb persze Európából, Jó pár hazai is, ezek legtöbbje ismerős volt. Aztán következett a pince, ahol kóstoló is volt, éspedig a hagyományos Zwack, és a Zwack szilva. Nem vagy-vagy alapon, hanem mindkettő. Ehhez a látogatáshoz fehér köpenyt és sapkát kellett fölvenni, amit megtarthattunk, ha ezt akartuk.Mindannyian nagyon méltányoltuk, hogy felfelé menet az elég magas lépcső mellé egy stabil korlátot is építettek.
Volt egy ajándékbolt is, a belépőjegy ellenében némi kedvezményt kaptunk a vásárlásra. A legtöbben vettünk, hiszen közeledik az Erzsébet-nap, no meg a karácsony is.
Egy biztos: Nem hinném, hogy itt sikerülne megtartani az antialkoholisták összejövetelét!
A mai nap ellátogattam egy nyugdíjas klubba, megbeszéltük az e havi programot. Ez a klub egy könyvtárban működik, és ahogy körülnéztem, vagy egy tucat, halomba rakott nagyméretű könyvet láttam. Közelebbről megnézve kiderült, hogy ez az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könysorozat hasonmás kiadása. Ráadásul minden könyvtár ingyen kapja meg! Végre egy jó ötlet. Még nem volt beiktatva, ezért várnom kell a nézegetéssel, különben azonnal fejest ugrottam volna bele.
Akár az is lehet, de arzénmérgezés is elképzelhető. Ezt a mérget akkor már ki lehetett mutatni, de a jelek szerint senki nem akarta ezt a próbát elvégezni, lévén hogy egy köztiszteletben álló lelkészcsaládról volt szó. A két nővér esetén előfordulhat, hogy TBC volt a betegségük, de lehet, hogy a nagytiszteletű úr nem várta be a természetes véget.
Érdekes ez a Bronte-történet. A fiútestvérről tudtam,azt is,hogy ő is fiatalon halt meg és valószínűleg az életmódjának is sok köze volt a halálához. A többi haláleseten elgondolkodva: lehet,hogy csak valami banális oka volt,amire nem is gondoltak akkor sem és nem gondolunk most sem. (romlott étel?)
Kedden délelőtt megtettem az első lépéseket a zenei fejlődésem terén. Igaz, elég szerényet. A Turay Ida színház időnként szerepel a Csepeli Művelődési Házban, ezúttal egy nyugdíjasoknak szánt bérlettel kedveskedett. Az első előadáson operett-összeállítást adtak elő. Nem sok jóra számítottam, ezért kellemesen csalódtam. Három fiatal színész volt, két nő egy férfi. Az egyik nő inkább az urbánus, míg a másik a népi vonalat képviselte, bár ez nem túl szerencsés meghatározás. Mindenesetre nagyon tudtak táncolni és énekelni, és nem elkenték a dolgot, hanem jó humorérzékkel és érezhető kedvvel léptek fel. Persze, a legnépszerűbb operettdalokat énekelték, de hát eleve ezt ígérték. Meg kell hagyni, a fiatalembernek volt a legjobb a szövegkiejtése, végre megértettem, mit is énekelnek a Régi mániám... kezdetű dalban. Továbbá az is lehet, hogy megjegyzem, mi a különbség a konflis és a fiáker között. Az előbbit két, az utóbbit egy ló húzta. Elénekelte még a Jajj cicát is, és megint rájöttem, hogy a híres-nevezetes Rátonyi-féle előadásból leginkább arra emlékszem, hogy csöpp kis szád kitételt hiteles számlálás szerint nyolc darab pével énekelte. Viszont lehet, hogy ez csak rosszmájúság a részemről. Ennyi kultúra viszont, ha ügyesen, praktikusan beosztom, jó ideig elég lesz.
Sajna, Patrick és Bramwell halálának időpontját nem tudtam kideríteni. Viszont ezek szerint Nichols nagytiszteletű úr mégis meggondolt ember volt, és kivárta a megfelelő alkalmat.
Az irodalomtörténeti tények szerint a nővérek három sikeres regénye egyazon évben jelent meg, egy-egy hónap eltéréssel, és mindhárom sikeres lett. Az apjuk, Patrick anglikán pap volt, és egy fivérük is született, Bramwell. Volt még két másik lány is, de ők meghaltak, alighanem egy lowoodi árvaház jellegű intézmény üdvös hatására.
Nos, a nagytiszteletű úrnak volt egy segédlelkésze, Arthur Bell Nichols. Ő megkérte Charlotte kezért, de a zord atya nem adta, legalábbis jó darabig nem adta. Aztán megjelentek a regények, rá egy hónapra meghalt Bramwell. Aztán egy-egy hónap különbséggel Emily és Anne. Mindhárman azonos tünetek között, hányinger, gyomorfájdalom, szürke arcbőr, gyengeség. Boncolás nem volt. Aztán Patrick megenyhült, és Charlotte férjhez mehetett. Rá egy hónapra a kedves pap is meghalt, azonos tünetek között. Charlotte szerencsésebb volt, ő még egy évig élt, és négy hónapos terhes volt, amikor meghalt. A szerzői jogdíjakat természetesen a bánatos özvegy örökölte. Fel is mondott azonnal, vett egy telket, egy vidéki házat, és minden angol úriember álmát megvalósítva, a jómódú vidéki gazdálkodó életét élte, Elfogyasztott még három feleséget, és közmegbecsüléstől övezve halt meg 88 éves korában.
Egy olyan vegyész, aki a XIX. századi mérgekre specializálta magát, enyhén szólva is gyanúsnak találta ezeket a körülményeket.
Ami engem illet, Bramwell sajna nagyon szerette az itókát, és nem idegenkedett az ópiumtól sem, az ő halálát ez magyarázhatja. Ráadásul szerintem a sorrend sem stimmel. Ajánlatos lett volna elsőnek Patrick nagytiszteletű urat kiiktatni, már csak azért is, mert ezek a lányok egyre gyakrabban járnak Londonba, a kiadójukkal tárgyalni. Mi van, ha valaki lecsap rájuk? Ráadásul, ha a feleség él, akkor további sikeres regényeket írhat, pedig az ő művei, ha nem is arany, de legalábbis ezüstbányák. Ennek ellenére meg kell hagyni, a gyors egymásutánban történt elhalálozás elég gyanús.
Igen, az Üvöltő szelekért én sem rajongok, de a másik két testvér műveit nagyon szeretem. Charlotte-tól a Villette a kedvencem, Anne-tól meg a Wildfell asszonya.
Ami az összeesküvést illeti, később ismertetem, de azt máris közölhetem, hogy a könyveiket ők maguk írták.
Előbb kiolvasom a két könyvet, nagyon tetszik, szellemes stílusban, érdekesen van megírva. A szerző nem nélkülözi a józan észt, és szép adag humorérzéke is van, ami nálam komoly érdem. Aztán jöhet a többi összeesküvés, felkészültem rá.
Nos, akkor kezdem a valószínűbb irodalmi összeesküvés-elméletekkel. Sajna, csak az előadás felénél érkeztem meg, ezért aztán korlátozottak az ismereteim. Bemutatott egy könyvet, amiben leírnak egy szélsőséges muszlim vezetőt, akit egy bonyolult és nehéz titkosszolgálati akcióval „semlegesítenek”. A leírás gyanúsan egyezik a Bin Laden féle történettel. Variációk:
Az író a titkosszolgálattól kapta a tippet.
Azért írta meg, hogy az embereket felkészítse a várható eseményekre, mi több, azt is elérje, hogy helyeseljék az akciót.
Ő indítványozta a végrehajtás módját.
Ez volt az a pillanat, amikor nekem óhatatlanul beugrott a Keselyű hat (filmen három) napja.
Következett J. K. Rowling. Azt hiszem, ez viszont elég közel járhat a valósághoz. Egy svéd irodalomtörténész és kritikus valami számítógépes elemzőprogramon végigfuttatta mind a hét könyvet, és arra a következtésre jutott, hogy legföljebb az első regényt írta a név szerinti szerző, utána ún. szellemírók tucatja folytatta a történetet. Elképzelhető. Persze, nagy kérdés, mennyire hihetünk a számítógépes elemzésnek. Igaz, húsz évvel ezelőtt, de egy hasonló program elemezte az Iliászt, és arra jutott, hogy legalább három szerző írta. Ez akár igaz is lehet. Viszont utána Tom Jonest elemezték hasonló módszerrel, és ott meg négy különb9ző szerzőt mutatott ki. Persze, azóta finomodott a technológia.
Befejezésül szó esett a Voynich-kéziratról, ami valóban nagyon érdekes történet. Az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal kódtörői sem boldogulta vele. Igaz, nem tudni, milyen nyelven írták. Az illusztrációk is figyelemre méltóak, botanikusok és paleo-botanikusok egybehangzó véleménye szerint ilyen növények nincsenek és nem is voltak a Földön. Igen ám, de mi van, ha a szerző nem éppen jól rajzolt? Elnézve néhány füvészkönyvet, még a pitypangra is bajosan ismerek rá. A dolog másik oldala, hogyha Voynich kitalált egy nyelvet, akkor sok időt és fáradságot vett arra, hogy ugrassa a világot, végtére is pergamenre, lúdtollal dolgozott. Ami a nyelvet illeti, a kézirat az 1400-as évek végéről származik, akkoriban a latin volt a művelt emberek, elsősorban a szerzetesek nyelve. Viszont nem hinném, hogy erre nem gondoltak volna a profi rejtjelfejtők.
Következett a Brontë-összeesküvés, de erre majd egy újabb feljegyzést szánok.
Igen, én is szeretem a hasonló perceket, mint pl. vasárnap reggel ráérősen hálóingben-köntösben reggelizni (kedvenc vajas-lekváros magos kenyeremet), olvasgatni mellette meg rádiót hallgatni.... Vagy vasárnap ebéd utáni sétából úgy hazatérni, hogy tudom, vízszintbe helyezhetem magam egy jó vastag és jó könyvvel.... Ezek olyan kis " boldogságok" és nagyon meg lehet becsülni őket...
Én hét végén általában úgy kezdem a napot, hogy főzök egy jó adag kávét, felteszek egy lemezt - szigorúan hagyományos bakelitet :-))) - és olvasok, meg közben kávézok, míg egy oldal lefut a lemezen. Imádom ezeket a negyed/félórákat :-))
Tényleg jó ötlet a youtube-n való komolyzenehallgatás! Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe,amikor "könnyűzenét" rendszeresen hallgatok ott, vannak kedvenc klipjeim, stb. Köszi az ötletet! Egyébként tényleg szoktam úgy lenni komolyzenével is - nyilván a "slágeresebb" részével - hogy meghallom, felkiáltok, hogy ezt ismerem és nem tudom hova tenni.
Köszi a beszámolót, érdekes lehetett.... Nyugodtan megírhattad volna még az irodalmi összeesküvésekről szóló előadást is. Engem nem zavar,ha hosszabb bejegyzést kell olvasnom, ha kicsit tagolva van, mehet :)
Az említett Konteo1 és 2 könyv alapja a konteoblog. Most hirtelen nem tudok hozzá linket - talán www.konteo.blog.hu - én régebben rátaláltam és hellyel-közzel olvasgatom is, nagyon érdekes témákat boncolgat.
A youtube-on is rengeteg komolyzene van. Én azt ajánlanám, hogy kezdetnek olvasáshoz háttérként hallgassatok ezt-azt. Én nagyon ajánlom Csajkovszkijt, vagy azt a Mendelssohnt, (e-moll hegedűverseny), amit lentebb írtam. Szerintem rögtön rájöttök, hogy: jé, ezt ismerem, és milyen jó :-)))
Sajna, botfülem van, de ennek olvastán gondolkodni kezdtem, hogy érdemes lenne legalább egy könnyebb operát megnézni, vagy egy rövidebb koncertre elmenni.
Következik az Olvasás Éjszakája, illetve az a darabka, amin ott voltam. Lehet, hogy nem a legjobban választottam, mert két olyan előadásra is elmentem, ahol az ismerőseim beszéltek. Az egyiken Fedina Lídia beszélt a női sci-fi írókról, Sok újat nem mondott, bár ismertetett egy olyan, nemsokára megjelenő könyvet, amit ő fordított angolból. Ebben az az érdekes, hogy nincsenek benne nyelvtani nemek, illetve minden nőnemben hangzik el. Lévén, hogy a magyar nyelvben nincsenek nyelvtani nemek, érdekelne, hogy oldotta meg.
Aztán vetélkedő következett, az első kérdéssorozatot King műveiből állították össze. Lévén hogy az újabb műveiről kérdeztek, itt csak egyszer szólaltam meg. A mostani könyveit kevésbé szívesen olvasom, mint a húsz évvel ezelőttieket. Egy 12 év körüli kislány három bögrét is nyert, roppant büszke volt rá, és méltányoltam a teljesítményét.
Aztán következett Agatha Christie hőse, Hercule Poirot. No, itt úgy éreztem, eléggé jóltájékozott vagyok, és ezt be is akartam bizonyítani. Az első kérdést rögtön megválaszoltam, a másodikat is, de a továbbiakban nem nagyon hagytak szóhoz jutni. Végül begurultam, és otthagytam az egészet. Viszont nem hagytam, hogy elrontsák a jókedvemet. A vetélkedőnek egy olyan könyv adott aktualitást, amiben feltámasztják M. Poirot-ot. Méghozzá az örökösök engedélyével. Most kezdtem el olvasni, de a „valami van, de ez még nem az igazi” kategóriába tartozik. A végleges megítélést a könyv végére tartogatom.
Ezek után megérkeztem a következő helyszínre, ahol egy Andy Baron írói nevű férfi három barátjával együtt a helyszínen mutatott be egy hangjátékot.
Aztán rászántam magma, és elmentem az Alexandra könyváruház Nyugati téri házába, és ott kifogtam a főnyereményt. Az irodalmi összeesküvés elméletekről tartott nagyon érdekes és szórakoztató előadást valaki Sajna, csak a felét hallottam, de az nagyon szórakoztató volt, Miután ez a bejegyzés így is túl hosszú, egy másik alkalommal írok róla. Ottmaradtam, Galkó Balázs olvasott fel Hrabal műveiből. Nem tudtam eldönteni, hogy ez novella, esszé vagy szabadvers, de egyik minőségében sem tetszett. Ezért aztán diszkréten távoztam. Szerencsére még elértem az előadót, ahol egy kérdező arról faggatta, hogy akar-e a magyar történelem rejtélyeiről is írni, mint pl. Imre herceg halála, vagy Béla király, akire ráomlott egy emelvény. Én még hozzátettem azt a nádort, aki egy tüzijátékrakétától halt meg. Remélem, adtunk pár ötletet. De a dolog érdekelt, meg is vettem mind a két, ezel foglalkozó könyvet, a Konteo 1, és a Konteo 2-tőt. Ezek után úgy döntöttem, hogy kéthavi keretemet már elköltöttem, irány haza.
Mindent összevéve, csöppet sem bántam meg, hogy elmentem.
Igen, még Mozart az,aki számomra is mindig élvezhető. Homályos emlékeim vannak,hogy ált. iskolás koromban jártunk gyermekelőadásra az Erkelbe, pl. a Varázsfuvolát adták meg a Háry Jánost, de leginkább arra emlékszem,hogy nagyon finom volt a sonkás molnárka,amit a büfében lehetett kapni... :)
Érdemes néha az embernek kimozdulni a kulturális komfortzónájából is,hogy ilyen divatos hülye kifejezéssel éljek. Pl. tanár unokatesóm végzett drámapedagógia másodképzést,ehhez minden szombaton színházba kellett menniük, én mindig vele mentem. Láttam néhány olyan színdarabot, amit ha magam választhatok,biztos nem nézek meg, de mégis érdekes élmény volt.
Bevallom, én is "amatőr" komolyzene-kedvelő vagyok ám :-))) Én is csak a dallamos darabokat szeretem-élvezem. És amikor pár éve belevágtam ebbe a komolyzenei bérletbe (a barátnőm révén), akkor meglehetősen aggódtam, hogy majd nem fogom élvezni, mert majd tele lesz "komoly" darabokkal. Hát szerencsére ez óriási tévedés volt részemről. És kiderült számomra, hogy a "slágerdarabok" mellett mennyi-mennyi dallamos, nagyon jó, nagyon élvezhető komolyzenei mű van. Pl. Csajkovszkij vagy Mozart rengeteg ilyen művet írt, és előszeretettel játsszák is ezeket.
Én azt csodálom-irigylem,hogy elmész komolyzenei koncertre és érezhetően élvezed is. Van néhány slágerdarab, amit én is szeretek, de valószínűleg nem 40+ évesen kellene elkezdeni a komolyzene megismerését. Kár, mert úgy érzem,valami lényegesből-fontosból maradok ki....
