Úgy gondolom igen. Az elektromos térrősségvektorhoz képest. Persze nagyon nagy intenziátsú elektromágneses hullámnál minden bizonnyal kimutatható, de ekkor is az elektromos térhez képest elhanyagolható. Azt hiszem a fénysebesség az arányossági tényező.
Bocsi a hülye kérdésért, de akkor ezek szerint az EM hullámokban a mágneses térerősség mindig elhanyagolható, vagy esetleg frekvenciafüggő az aránya az elektromos térerősséghez képest?
Igen. A fénypolarizáció esetén is csak az elektromos térerősséggel szoktak törödni, ezt hívják fényvektornak. A mágneses térerősség iszonyatosan pici az elektromoshoz képest.
Vagyishogy az anyag mágneses szuszceptibilitása nagyságrendekkel kisebb, mint az elektromos, ezért nehezen hozható kölcsönhatásba a fény mágneses tere az anyaggal.
Ezek szerint az antennák is csupán az rádióhullámok elektromos kompnensét érzékelik, ugye.
Vagy inkább csak arról van szó, hogy a fény hullámhosszán a mágneses mező nem lép kölcsönhatásba az anyaggal, mert a mágneses alkatrészek határfrekvenviája kisebb, mint a fény?
Azt irják a jelenség 10E-11 W/m2 en lép fel, ha jól számolom, kb 15000 kmre lehet a Naptól lehet ilyen intenzitás igy a gyakorlati megvalósitásban nem nagyon hinnék.
Charge separation mediated by linearly-polarized light in transparent insulators is analyzed numerically by integrating the equations of motion of a bound charge. It is shown that large static and transient dipole moments can be induced by the magnetic component of light at nonrelativistic intensities regardless of whether the pumplight is coherent or incoherent. Quantitative estimates show that efficient conversion of optical beams to electrical power is possible in lossless dielectric media and that THz radiation can be generated in unbiased materials through the use of transverse optical magnetism.
Fény hatására mágneses mezőt kelten, ha jól értem konyhanyelven. Persze a kérdés felmerül bennem laikusban, hogy a fény elektromágneses hullám, ezek szerint a mágneses mező energiája frekvenciafüggő?
Ha van egy kis időd, akkor olvasd el az alábbiakat // Landauból (65§) //
A klasszikus mechanikában az egymással kölcsönható részecskék rendszere leírható a Lagranfe-fv segítségével, amely csak a részecskék egyazon időpillanathoz tartozó koordinátáitól és sebességeitől függ. Ezt végső soron az teszi lehetővé, hogy a hatások terjedési sebességét végtelennek tételezzük föl. De a hatások véges sebessége miatt az erőteret saját szabadsági fokokkal rendelkező önálló rendszernek kell tekinteni, ezért a részecskéket és és az erőteret együttt kell vizsgálni. Tehát a tér szabadsági fokaival összefüggő mennyiségeket is be kell építeni a L-fv-be. Mivel a mozgó töltések em. hullámai csak a v/c szerinti harmadik közelítésben jelennek meg, a L-fv használata v^2/c^2 rendű tagok figyelembevételével is lehetséges.
A Hamilton-elvnek azonban van egy másik kényes területe, az alábbiakat Keszthelyi Tamástól tudtam meg:
Hogy a hatás-fv minimumának szükséges feltételt találjunk, igazából nem elég, hogy a variációja nulla legyen, mert a legkisebb hatás-elve nem mindig igaz a mozgás egész pályájára, csak a pálya egyészen pici kis szakaszára, ugyanis az egész pályára a Lagrange-fv integrálja csak extremális. Vegyük észre, hogy ráadásul az intergálban kivétel nélkül mindig az idő a paraméter, ahhoz azoban, hogy a saját idő szerint integráljunk (globális értelemben vett idő fogalmának amúgy sincs nagyon értelme, amióta megcáfolták az univerzum eltolás invarianciájának hipotézisét) még egy harmadik feltételezéssel is élnünk kell, ez pedig az ekvivalencia-elv, mely szerint minden állapothoz (a kofigurációs tér egész kis szeletét nézve) található egy inerciarendszer.
Tehát összegezve: ha minden elég kicsi + az időeloszlás homogénnek vehető + S variációja 0 + elhanyagolhatóak a tér szabadsági fokaival összefüggő mennyiségek akkor igaz a Hamilton-elv, és minden levezethető belőle.
Nézd csak, ez egész komolynak tűnik: Robin Ticciati - Quantum field theory for mathematicians. Az Amazon közönségének jobban tetszik, mint a Nash-könyv.
Charles Nash "Differential Topology and Quantum Field Theory" c. könyvét nézted már? Ez ránézésre sokkal egyszerűbbnek látszik, mint amit te mutattál. Ez nem ajánlás, mert sem a témát, sem ezeket a könyveket nem ismerem, csak egy ötlet.
Tudnátok a kvantummező elméletek differenciálgeometriájáról szóló könyvet ajánlani? A Geometric Methods for Quantum Field Theory című könyvet találtam a neten, amely matematikailag precíz bevezetésnek látszik. Vannak még hasonló nyelvezetű könyvek a témához?
Gyűjtsük össze a legfontosabb, ki nem mondott végkövetkeztetéseket. (Mármint egy elméleti fizikus/matematikus szemszögéből vizsgálva!) Gólyáktól és MSc-esktől egyaránt várok ügyes észrevételeket!
Kezdem én! A következő kijelentések tartalmazhatnak hibákat, ezért elnézéseteket kérem, de azt fönntartom, hogy a barátokkal/haverokkal folytatott beszélgetések néha hasznosabbak lehetnek, mint egy előadás.
- nincs elégséges és szükséges feltétele a primitív függvény létezésének (Van nem int.ható Darboux-tul. fv, ugyanakkor van nem int.ható folytonos fv.)
- Taylor-sorba fejtés és azt követő a szukcesszív approximáció nem alkalmazható együtt, ez indokolja a perturbációs számítást. (az anharmonikus rezgések közelítésekor alkalmazott matematikai módszerek igazából túlságosan nagyvonalúak, ugyanis a sajátfrekvenciára végtelen sok komponensű kombinációs frekvencia szuperponálódik.)
- a Navier-Stokes egyenletek alkalmazhatósági körének igazából nincs metszete a statisztikus fizikával, ugyanis a kontinuumnak tekintett közeg térigénye az egész rendelkezésre álló tér, míg a megszámlálhatónak tekintett közegben nem. (A D'Alambert elvet nem tudnánk alkalmazni, ugyanis kontinuum sok Lagrange multiplikátorral kellene számolni, de ugyebár a kényszerfeltételek áramfonalakra száműzik a részecskéket, nagy sebességeknél ez perturbálódik, a turbulens megoldás bebizonyítása állítólag 100 millát ér dollárban.)
- a variációszámítás (végtelen sok változótól függő függvények — ún. funkcionálok — szélsőértékének meghatározása) annak lehetőségét sem veti el, hogy két különböző hely között variáljuk idő szerint a mozgás egyenletet, azaz virtuális kis eseményeket tekintünk inhomogén időeloszlást feltételezve. (Az E-megmaradás miatt azonban a fizika számára ez érdektelen.)
- a precessziót a súlyerő és a helyvektor vektoriális szorzataként kapott merőleges forgató nyomaték garantálja, a Larmor-precesszióhoz nem jön semmiféle járulékos mozgás a fluxus változatlansága miatt, az ezt állító jegyzetek tévednek
- a szubsztanciális derivált és a tér koordináták szerinti integrálás nem cserélhető föl
Én még nagyobb marhaságot olvastam: Az Ozone Network-ön megjelent "Világelső kísérleti atomreaktor épülhet Magyarországon" című cikk utáni egyik komment:
"Azt tudtátok, hogy Paks tachyon-sugárzása több 100 km-es körzetben negativizálja az aurafrekvenciákat? Ez egyrészt felborítja a csakrák karmikus egyensúlyát, nyugodtan kimondhatjuk: genocídium. Másrészt a negyedik generációs reaktorok egyik legalapvetőbb tulajdonsága a magnitudókkal magasabb tachyon-fluxus, és ez már komoly zavarokat okozhat a téridő-kontinuumban. Elég, ha csak annyit mondok: Bermuda-háromszög (első tenger alatti negyedik generációs erőmű). Az olyan találmányok, mint a vízautó, amelyek a téridő-kontinuum nullponti spektrumával működnének, hazánkban ezentúl nem fognak":))))))))))
Nos, én rendszeresen járok Csernobilbe: akkor ezek szerint zavart a csakráim karmikus egyensúlya?:)))))
De már eleve a "tachyon-sugárzással" is gond van, ugyanis a tachyon sötét energia jelölt!:)))))
Ja, és a "tachyon-sugárzást" hogyan mérhetjük?:))))))
Guglival találtam. Az egyetemek anyagait érdemes elsősorban nézegetni ( .edu) mivel ott sok az oktatási segédlet. Ezek érthetőbbek mint a friss kutatási eredmények amiket specializált szakértőknek szánnak.
Meg az is előnyük, hogy a sült bolondság ritkább köztük mert az egyetemek adnak erre - a net tele van önjelölt fizikusok hülyeségeivel, és gyakran nem könnyű kiszűrni melyik igaz melyik nem.
Nem, csak érdekel, és speciális képzés keretében emelt szintű fizikát tanultam a villamosmérnök karon.
"A napból idejövő fény ugye egy kb. 6000K-es hőmérsékleti sugárzás. Valaki viszont azt mondta (talán DGy?), hogy ennek sem termikus az eloszlása. Ebből akkor mi igaz?"
Hasonlít, de nem pont termikus. Mielőtt belép a Föld légkörébe még elég jól közelíti a termikus eloszlást, de persze nem tökéletes. A Nap nem ideális fekete test. A sugárzás nagy része a fotoszférából származik, amit forró gázok alkotnak, ezek egyedi jellemzői megjelennek a spektrumban.
A felszínre jutó sugárzás már sokkal jobban eltér a termikus görbétől a légkör miatt.
"Ha fogod a 10000K-es feketetest sugárzási spektrumát, és széthúzod akkorára, hogy egy 2.7K-essel legyen azonos teljesítményben, akkor nem termikus eloszlást fogsz kapni."
Ha a termikus spektrumot széthűzod (felszorzod a hullámhosszt) akkor továbbra is termikus spektrumot fogsz kapni. Az energia persze kisebb lesz. Ez történt vele.
Pontosan így van: amit hőnek nevezünk, az is elektromágneses sugárzás, csak hullámhossza NEM a látható tartományba esik. És még a gamma-sugárzás is "láthatóvá" válik, ha elég nagy energiájú, és sötét van: Maria Curie is ezért tudott gyönyörködni az uránszurokérc "szentjánosbogár-fényében":))
Van két gömbünk, egyik a másikban, falak nem érintkeznek, vákuum van a két gömb között, mintha az űrben lennének. Tehát feltesszük, hogy energiaáramlás csak hősugárzás útján lehetséges.
A belső az fekete test mondjuk 300 K-el magasabb hőmérsékletű, mint a külső és folyamatosan energiát sugároz, a kisugárzott energia arányában csökken a hőmérséklete.
Ha jól gondolom, akkor ha a külső gömb fehér test lenne, akkor ugye miden energiát visszaverne, a belső gömb mivel fekete test, így minden energiát elnyel, tehát a folyamat stacionárius marad, a belső gömb hőmérséklete pedig nem csökkenhet.
Ekkor ha jól gondolom, a belső fekete gömb sugárzása
R = σ * A * T4 σ a Boltzmann állandó
Mi a képlet akkor, ha:
a) A külső gömb szürke test.
b) a külső és belső gömb egyaránt szürke test.
c) Azt olvasám, hogy a fekete test jó abszorbens, de ugyanakkor nagy a sugárzása is, fehérhez közeli test jó visszaverő, de rossz elnyelő, tehát a külső gömbnek cészerű fehér testhez közelinek lennie. Ha feltesszük, hogy a belső gömbben szeretnénk mondjuk hőt tárolni, akkor hogyan járunk jobban, úgy ha a belső gömb "fekete", mert akkor a visszavert hősugárzást elnyeli, vagy "fehér" test, mert akkor igaz ugyan, hogy rossz elnyelő, de rossz sugárzó is? Mikor lesz kisebb a belső gömb vesztesége?
d) A két gömb fala közötti távolság befolyásolja-e a kísérletet?(egymáshoz nem érhetnek)
