most már te elfogadod azt a korábban kritizált nézetet, h a nyugati hunok (egyik) elődei a keleti hunok.
ez a nézet a "hivatalos" "nagytekintélyű" nem hazudós történelmi fórumon is, pl bernát és a többieknél, vagy folytatják a korábbi dogmáik terjesztését?
"垣 - Preclassic Old Chinese: w(h)ar - English meaning : wall (fal) < VÁR"
Ez egy kicsit kétségesnek tűnik.
Valószínű, hogy a vár szó nem áll rokonságban a fal szóval. Más az eredete.
A fal a "Fe" ősgyökből származhat, a vár viszont úgy néz ki, hogy egy indulatszó, ami a vággyal áll kapcsolatban.
Azt már jeleztem máshol, hogy a vár mint erődítmény a napvárta helyek gyűrű szerű, alacsony sáncokkal körülvett építményivel hozható kapcsolatba. Az erődítmény is zárt, vártahely és a Nagy Szótár is említi az őrködés fogalmát ezzel a szóval kapcsolatban ami végső soron szintén egyfajta várás.
Cz-Fo: VÁR
"Mennyiben a várás a kedélynek folytonos kiváncsiságában áll, úgy vélekedünk, hogy alapfogalomban és hangban azon kedélyszókkal rokon, melyek vágyat, kivánást fejeznek ki, mint: vágy vaj, vajh, vah, ah, áh, tehát elemezve, a vah v. vá indulathangot vévén alapul, melyből ,vágy' is származik, r képzővel: vár, mint sí sir; tá tár; té tér; szu szúr; s l képzővel; dú dúl; hű hűl; stb. Igy keletkezik indulat hangokból az esengő várásra, kivánságra vonatkozó vágy szón kivül: ohajt, ahít, és az űző haj! -ból származott hajt. Lugosasy J. az őr szóval hozza párhuzamba."
"A nyelv rögzíti a természeti környezetet. Tölgy szavunk ugyanúgy alán eredetû, mint asszony szavunk."
---
A nemzedéki szaporítás egyegy faját, sarját ág-nak mondjuk, honnan a fiuág, leányág egyenes ág, oldalág nevezetek. Ennélfogva az achszin mint legrégibb alak után indulva, az asszony gyöke ág... ágzó-ból: ágzon, ágszon. áchszony. (halotti beszéd szerént: achsin).
Cz-F
Nőstény szavunkban is ott találjuk az n/ny képzőt a szó végén.
"A nyelv rögzíti a természeti környezetet. Tölgy szavunk ugyanúgy alán eredetû, mint asszony szavunk"
Ideje tudást TÖL-teni a fejekbe.
Mennyiben a tölgyfák neme különösen szilárd, szívos, kemény, tömör állományu: valószinűnek látszik, hogy gyöke töl, alapfogalomban a tölt és töm igékkel rokon. Több vidéken egyszerüen töl,tölfa. Innen a tölös dunántuli tájszó és Tölös helynév. Régi iratokban is gyakran eléjön ily alakban: „Sub arbore ilicea quae vulgo dicitur Twl“ (1265). „Arborem Tol vocatam“ (1283). Tulfa, Thulfa 1015-ben, 1259-ben; Tiulfa, Tyulfa 1280-ban. Pesti Gábornál is tölfa, tölyfa (Toldy F. kiadása 116, 136. l.). De eléjön régente is Tulg 1181-ben, Tulgh 1235-ben, Twlgy 1251-ben, Tulgfa 1235-, 1295-ben stb.
"A bajódás dolgot már kivenném a kalapból mert egy új élet születése semmiképpen sem lehetett baj, a jelenség minden épkézláb emberi közösségben ünnep ami egy jó dolog és ez a jó a vaj szóban is benne..."
Szerintem lehet jó és rossz is. Nem ezen múlik. Hasonló hangot lehet kiadni örömmel és szenvedéssel. Sőt, a szenvedés gyümölcse is lehet öröm...
A VI - hangszavunk rengeteg vidám szavunkban is benne van.
"A természetutánzó vi hangszó, melyből részint vihog, viháczol, vihog, vigyorog, részint viczkos, viczkándozik származtak."
Nekem ez a megközelítés így bejön mert értelmes. És még ez amúgy a JAV-VAJ, AD, ADJA,JAVAD verziót sem zárja ki mert tökéletesen megfér egymással, végül is tovább gazdagítja a szó jelentését.
Mert az a viada szó mégiscsak módosult és talán nem csak a könnyebb kiejtés okán, hanem új értelmeket visz bele a szóba az "a" magánhangzó és a "j" betű megjelenése. Először vajada lehetett az elkészült szó, legalább is a régi szövegek szerint még ada a vége.
A vajúdás szóban ugyanúgy benne a VÁlás szó értelme mint ahogy a vajban is megtalálható. Igen ez lehet vívás, sőt a fájódás sincs messze a történettől. A bajódás dolgot már kivenném a kalapból mert egy új élet születése semmiképpen sem lehetett baj, a jelenség minden épkézláb emberi közösségben ünnep ami egy jó dolog és ez a jó a vaj szóban is benne...
