Olvasd el a saját, 1646-os hsz-odat. Mintha azt írnád, az vonzza hozzátok a macskát, hogy nektek nincs. Ezért "pisál" a kertetekbe. Erre sztem logikus felvetés az, hogy talán nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen nekünk sincs macskánk, mégsincs ilyen problémánk.
Ne má, te állatorvos, vagy asszisztens, vagy hasonló vagy, ha jól tudom. Teljesen világos, hogy az vonzza ide a macskákat, hogy nincs nálunk macska és fel kellett osztani a területet. Nálad van macska, nincs ilyen gond. Pisálással osztják fel. De sztem ezt te nagyon is jól tudod (kellene)...
Be tud jönni, mert elöl egyáltalán nincs kerítésem. Csak úgy látszik, nem jön be, mert hátrafele és oldalra már nem tud közlekedni úgy, mint korábban. Elöl azért még elijesztem őket, ha meglátom, hogy arra kószálnak. A csapdáról meg annyit, hogy talán annak volt eddíg a legtöbb értelme, mert valószínűleg az a kandúr futott bele, amelyik a legtöbbet szart-huggyozott és bár a láda túl kicsinek bizonyult, de a hátára csapódó láda széle 2 km téglányi súllyal a tetején valszeg kellemetlen emlékeket hagyott benne... Szóval azért nem fenékig tejfel az élet....
Döbbenet! Tehát ha nem tud bemenni, akkor nem megy be? Hihetetlen! Ha nem is olyan egyéni megoldás, mint a különböző nagyságú kitámasztott ládák, horoggal és csalival, azért úgy látszik, működik.. Éljen!
Mióta kész a kerítésem, úgy néz ki, hogy elkerülik a macskák a telkemet. Nem egy übermasszív kerítés, rendesen rázkódik, ha meg kell kapaszkodni rajta, ez a környékbeli elhízlalt lusta viszkaszmacskáknak valószínűleg nem nagyon tetszik. Nem ér meg nekik annyit a huggyozás - szarár, hogy megküzdjenek a kerítéssel. Király.
Én azért az új-zélandi őshonos ragadozó emlősök listáját is nagyon várom... Hogy végre belássam, nem egy végtelenül ostoba párhuzammal jön elő folyton.
Persze, nem kell, hogy röpképtelenek legyenek, de nem tűnt még fel, hogy Új-Zélandon is pont a röpképtelen madarakra jelentettek legnagyobb csapást az ember, a háziállatai és az egyéb betelepített emlősök együtt?
Ha egy madár lakott települések közvetlen közelében fészkel, az épp azt bizonyítja, hogy a macska nem veszélyes rá, még ha a macska néha-néha el is kap egyet. Ha az adott madárfaj még a települések mellől sem tűnt el, ahol tényleg sok a macska, akkor a természetközeli erdőkből, mezőkről, cserjésekből meg végképp nem fog. Ráadásul a madarak minden évben költenek, nem egy tojást raknak általában, így egy madárnak nagyon sok utóda lenne, ha mindegyik felnőne, túlszaporodnának. Egy-egy elveszett példány nem olyan nagy veszteség. Takahe-ból az lenne, mert abból egy példány 1 %-a a populációnak.
Az összeset nem irtják ki, mert az egerek nagyon szaporák, és mindig visszaköltöznek olyan helyekről, ahol nincs macska. A macskák többsége megfogja az egeret, ez náluk ösztönös. Persze biztosan jobban figyelnek az egerekre, ha olyan helyen nőnek fel, ahol a mamájuk kölyökkorukban hoz nekik élő egeret. Ilyen esetben később már ha csak a szagát is megérzik az egérnek, addig nem nyugszanak, amíg meg nem fogják.
Persze attól még lehet, hogy vannak olyan tenyésztett fajtatiszta, odabenn lakó macskák, amelyek nem egerésznek. De a kinn élő normál házimacskák túlnyomó többsége nem ilyen.
Az erdőben a macska nem szaporodik el, mert nem talál elég zsákmányt. Főleg ha sok a macska és kevés a zsákmány. Úgy ahogy még azok az őshonos ragadozók sem szaporodnak korlátlanul, amelyeknek nincs ellensége. Ha csökken a zsákmányállatok száma, akkor éhenhalnak. Félvad macskából lehet több, de mint territóriumtartó állatok nem mennek messzire a háztól, ahol etetik őket.
Már bocs, de neked nehéz a felfogásod, ha nem látod be, hogy egyes szigetek, szigetországok, mint pl. Új-Zéland és Magyarország élővilága teljesen más.
Még mindig várom az őshonos új-zélandi ragadozó emlősök listáját.
És azokat a magyarországi madárfajokat is, amelyeket a macskák sodortak a kipusztulás szélére.
A ma élő igen kis számú takahe-ra Új-Zélandon egyébként az oda a vadászat kedvéért betelepített szarvasok jelentik a legnagyobb veszélyt, a helyi környezetvédők szerint. Ugyanis a takahe csak féltucatnyi lágyszárút fogyaszt szívesen, amit a szarvasok egyszerűen elesznek előlük. Ennek ellenére a vadászoknak eszük ágában sincs a szarvasokat kiirtani, csak ritkítják az állományt a környezetvédők nyomására. Ez jól jellemzi a vadászok hozzáállását az egészhez, de erről már volt szó. Természetvédelmi szempontból semmiképp sem mérvadó, hogy mi a vadászok gyakorlata. A vadipar haszna a fontosabb számukra.
