Nem én személyeskedten, Tafkó írta, eretnekké vált. Én meg érdeklődök, ha írta, írja tovább, ne csigázza az érdeklődést, hanem lépjen csak még inkább a világosságra.
Teljesen logikus, hogy akkor keresi az ember, hogy is vált eretnekké Tafkó?
Ráadásul az adventisták tévelygése nekem személyes ügyem, sokat írtam róla.
Megkérlek rá, Malachy, te ne személyeskedjél velem! Ilyen topiccímhez az én krdésem jogos, a te megszólásod azonban igazságtalan.
...dehát ő nyitotta a fórumot. Elvárható, hogy ő is leírja történetét, ha már nyitott ilyen topikot. Amúgy talán az a vád érné hogy nem egyenes, hanem csak provokációs céllal nyitotta...
abbahagyhatnád végre a személyeskedéseidet. Tafkó megszólal ha úgy gondolja, hsz-t nem kényszeríthetsz ki senkitől, különösen ha nem tudsz normális hangnemben beszélni.
Segítsetek, nem találom a topicnyitó eretnekké válásának történetét! Hol van leírva? Hol?
Egyébként szép, becsülendő dolog a megvallás, ha valaki kertelés nélkül beismeri, meggondolta magát, hamisan vallott istenéről mindenfélét, akik közé számíttatott, azok közé már nem tartozik. Hiszen sok felekezet hamis, hitnélküli megvallásokra kényszeríti tagjait. Amit egy tisztességes ember idővel megbán.
Én kedvelem, becsülöm azokat az embereket, akik levetik magukról hamis megvallásaik terhét, ki merik jelenteni, amit vallogattak, nem működik, Isten (az élő Isten) nem azokban, nem azok szerint, nem tévelygő felekezetük tanítása szerint van, ha van egyáltalán.
Tafkó, te se szégyelld, hogy kiderült, sokáig te is tévelyegtél ám meggondoltad magad, és az adventista tanoktól eltértél, immár eretnekké váltál. Kérlek, közöld velünk, hogy történt ez a te eretnekké válásod! Nehogy másokat is beszipkázzanak az adventisták az ő nyilvánvalóan tévelygő, istentelen tanításukkal (persze van bennük igazság is, akár Sátán beszédében is, de azért Sátán igazságosságát meg sem közelítik).
Az „idő” fontos tényező. S a tradíciónalitás, ott akad fent rajta, hogy míg közösség formáló ereje helyén volt az aktuális időben, Bár szaporodtuk bizonyítéka az érdek csoportok, a tájékozatlanok félelmét használták ki érdekeik érvényesítésére, már. A bolygong benépesülésével, ez a szellemi megosztottság, alá-fölé rendeltség, egymás ellen irányítottság fennmaradt. Sőt a nyersanyag készletek fogytán éleződni látszik. Szokások voltán a harc egyszerűbbnek tűnik, mint új szellemiség, új technológia közös kasszából, magunkért.
"mi a vallas"? Amikor vallasrol beszelek annak EREDETI ertelmet hasznalom:
vallas: religio=religare=ujraegyesülni. Ez egy kizarolag belsö folyamat, kapcsolat, fejlödesi ut, kinek mi tetszik. Volt valaha ilyen a vallas? Volt: minden kultura mitoszai megemlekeznek az Aranykorrol, a pap-királyok idöszakarol, amikor VALODI erövel biro nagyon tiszta lenyek kepviseltek az istenit, stb. Ilyen nagysagokrol szolnak a szent iratok keleten, nyugaton.
Akkor meg a vallas az volt, ami a neve: "ujraegyesülni" - egyebkent a "joga" szo szanszkrit gyökere is ezt jelenti. Nem veletlenül.
"Eretnekek", "janicsarok", es a többi szep kifejezes, amit egyes csoportok alkottak:
nincsenek. Ellensegkep van. Annak van ellensege, aki harcolni akar. Az akar harcolni, aki azt hiszi, kifele kell erölködni. Nem: az igazi harcot belül kell(ene) megvivni.
Azert belsö dolog a vallas, es nem politika, biznisz, stb.
Szoval, azt kellene megvizsgalni milyen talajon all az a "keresztenyseg", "vallas", amit annyian elhagynak...
Amit kerdeztem: miben különbözik egyik csoport a masiktol? Fontos kerdes.
"Akik egykor újjászületett keresztényeknek vallották magukat..."
Aki VALOBAN ujjaszületett, az mar nemigen valtogatja vallasait, közössegeit mint a ruhakat. Ez a dolog jellegeböl adodik :)
Pontosabb lenne igy: "akik kitertek, elhagytak egykori közössegeiket."
--Aztan h. azok menyire voltak "keresztenyek", az megint meger egy miset. Amiket itt olvasunk, azokbol kiderül...:) --
"Eretnekek", sem lesznek, ha elhagynak egy-egy közösseget.
Ezzel mintha már talalkoztunk volna a törtenelmeben...kiderült, h. akik legjobban
üldözték a "hitetleneket", azoknak volt a legtöbb takargatnivalojuk,
es az Igazsaggal, Vilagossaggal, stb. csak annyi a kapcsolatuk, amennyi latszik... Igy van ez sok mai csoporttal. Erdemes lenne feltenni a kerdest magunknak: vajon a mai közössegeknek milyen a kapcsolata azzal, amiröl beszelnek: "Isten", Vilagossag, stb. Erröl szolnak az Evangeliumok?
A neven kivül milyen VALOJABAN az a keresztenyseg mert a neveben ketsegtelenül hordozza az eszmet...
Sokszor kerdezik - jo topikok is vannak erröl - h. "Jezus mit szolna ahhoz a keresztenyseghez, amit ma latna?" Ne tevesszen meg senkit, h. a technika ma fejlettebb, es mikrofon elött allnak a mai "predikatorok".
A lenyeg az nem valtozott:
a lelkünk ugyanaz, ugyanolyan szivünk van, mint 2 ezer eve! Megis, mit kellene tenni, h. hasonlobbak lehessünk az eredeti keresztenyseghez?
volt egy durva tapasztalásom, meditéció közben egyszer besokaltam. Aztán csak azt tapasztaltam, Távolodok bolygónktól, míg az döbbenetemre ponttá nem zsugorodik. Tudatomba kapaszkodva, csak annyira futotta, „még nem”. Azóta csinnyán bánok az érzelmeimmel.
De ezeket a szemszögeket, a „civilizáltság” hozta, az egyed dolga lenne eldönteni a történelem, ill. a fizika tudományának tapasztalatai alapján, milyen szellemiség teremti meg a jövő harmóniáját, lehetőségét. Mi zúzza szét a jövőnk lehetőségét. Már, ha van módja, lekapcsolódni a diktált programról, az egó erősítéséről., a jómód eléréséért. Ez nem a lemondásról szól, ez az egyéni birtokoltság meghaladásból, létrehozni egy új struktúrát hol elméletileg, a technológia osztatlanul biztosíthatná az aktuálisan elérhető eszközöket. De amíg az egók, harca dúl, ez idea marad. Hisz egy ilyen világban mindenkinek jutna ideje képzetsége csiszolására, jutna ideje a másikféle fordulni. Tanulni, tanítani s nem pénzért a társaságért.
ugy hiszem sok ember szerint nincs egyetemleges igazsag es valosag, Minden szemszog kerdese. Mint ahogy a konok, onfeju ember az makacs-e vagy kiall a velemenye mellett es tudja kepviselni az erdekeit?
én pont castaneda után jöttem rá, hogy isten belül van: te magad vagy az. castanedat pedig a pszichedelikus írásaid után kezdetm el olvasni, úgyhogy már biztos lehetsz benne, hogy volt értelme lírnod:)
Deja-Vu. Nem gondoltam volna, hogy így meg tudsz nyílni. Persze én még zöldfülű vagyok itt. Őszinte gratula! Meg mindenkinek, aki a témában felvállalja magát, és érintett. Én is megteszem, hamarosan. Üdv. mindenkinek a topicban!
Én sosem voltam szerintem igazán keresztény, bár a lelkesedés sokáig bennem is megvolt. Nekem egy szakítással kezdődött, elhagyott az, akivel terveztem leélni az életem. Jó mélyre csúsztam és rettentő depresszióba estem. Egy haverom a kezembe nyomott egy szórólapot, hogy az utcán adták neki, menjek el. Előtte már voltam a HGY régebbi kis helységében, valami kis klubban, amikor még nem volt csarnok. Ott sírva mentem ki a színpadra, imádkozni, megtérni. Sajnos nem éreztem semmit és még szomorúbb lettem. Aztán elmentem a szórólapos helyre, ami sokkal jobban tetszett, jórészt fiatalok voltak. Elkezdtem házicsoportra is járni, több emberrel megismerkedtem, de továbbra is magányosnak éreztem magam.
A lelkésznek hatalmas lakása volt, de eleinte nem zavart, mert ő volt a lelkész, a vezető és különben is még kártyázott is velünk ebben a lakásban, sokat voltam ott. Nem szerettem már hazajárni, a barátaim elfordultak tőlem, az egy-kettő hűséges pedig csak aggódott, de nem hallgattam rájuk.
Bűnlistát nekem is kellett írnom, nagy nehezen összeizzadtam pár sort, de visszaküldtek, hogy ez kevés lesz. Legalább egy oldalt írjak. A többiek bemutatkoztak, volt ott exdrogos DJ-től a börtönviseltig sok mindenki. Én csak egy nő miatt vagyok itt, gondoltam.
Összevitatkoztam a lelkésszel egy-két alkalommal, mert másképp láttam dolgokat, de magyarázat helyett csak azt kaptam, hogy ne szóljak bele, amikor a lelkész beszél. Megkérdeztem tőle, hogy most ő az Atyaúristen, vagy ugyanolyan ember, mint én, akivel beszélgetünk és nem csak bólogatunk. Mindenki tágra nyílt szemekkel nézett rám én meg becsaptam az ajtót és elmentem. A Feneketlen-tó körül imádkoztam és kértem Istent, hogy adjon valami jelet, mi lehet a baj.
Az exdrogos-exDJ volt a házicsopvezetőm, akivel legalább régebbi témákról (zene, szintik) tudtam beszélgetni, de legtöbbször gyorsan témát váltott. Egyszer kifejtette, hogy ő már megbeszélte Istennel, hogy akkor fog barátnőt kapni, ha engem minél előbb megkeresztel. Addig csodálkoztam, hogy milyen rendesek, hogy miért kell nekem már reggel 6-kor a mekiben velük bibliát tanulmányozni, de most világos lett. Kérdeztem, ezt komolyan gondolod? Üzletet kötöttél Istennel? Bólogatott én meg még zavartabb lettem.
Télen szerettem volna elmenni a családdal, mert az addigi hétvégeim jórészt a gyülivel teltek. Természetesen arra a hétvégére egy fontos bibliatanulmányozó alkalom esett, így meg kellett kérdeznem a lelkészt. Válaszul elmesélt egy történetet, hogy egy másik gyülekezetben valaki inkább a családjával való üdülést választotta, mint az Urat és lezuhant vele a repülő.
A k.anyátokat gondoltam ekkor, tudok én Bibliát olvasni nélkületek is, amikor én akarok, és imádkozni szépen a szobámban. Úgyis visszajössz, mosolygott fölényesen a lelkész. Pár év múlva mindenki visszajön. Tíz év telt el, nem tudom megvan-e még a gyüli..
Még tettem egy kísérletet a BAGY-ban, ahol bemerítettek. Készültem rá, nagyon vártam, de nem éreztem semmit. Bibliát még jó ideig sokat olvasgattam, témába vágó könyveket, a saját könyveim írásához is jó sokat kellett kutatnom, ezt élveztem is.
Én már a keresztény kaland előtt is olvasgattam mást, Castanedát, próbáltam pszcihedelikus drogokat, érdekeltek más kultúrák vallásai. Sokáig próbáltam hidat találni ezek között, a preterizmus is nagyon érdekes volt, aztán lassan rájöttem: nincs kapcsolatom Istennel, vagy akárhogy hívjuk. A sok évnyi ima, megaláztatás, olvasgatás egy lehelletnyit sem jutatott közelebb oda, ahová vágytam: Istenhez közelebb.
Visszatértem azokhoz a dolgokhoz, melyek eredményeket is hoztak, meditáció és társai. Ezekkel már voltak valódi tapasztalataim, és ez a fő. Felébredtem egy álomvilágból, de még mindig nem teljesen.
Létezik-e Isten? Nem tudom a mai napig sem. A magam módján keresem is tovább, ha már nem is hiszek az antropomorf Istenben. Tényleg itt van a keresztényekkel Jézus Krisztus? Nem tudom. Velem nem volt, nem találtam meg vele a kapcsolatot. De halálomig tisztelem és szeretem. (remélhetőleg utána is :))
A kereszténységtől senki sem szabadulhat. Valamilyen formájában európai embereként kultúránk és tudatalattink része. Kitörölhetetlen. De a valódi lényege valahol elveszett az első század viharaival kezdődően.
Csipkelődő, mindentudó, cinikus és nagyokos beírásokra nem reagálok, de szívesen olvasom mások történetét.
kb.7éves voltam mikor, Édesanyám sírjához közeledve, belém hasított hogy az ki nekem életet adott s most halott, nem lehet jóság műve. Azóta foglalkoztat, a hogyan van. S már látom, tudásunk mi teremt, s korlátot szab. Sok hívő szerettemet, elveszítettem azóta. Többen nem lábaltak ki betegségükből, nem értetteték az orvostudomány csak esélyt ad nem megold. A megoldás bennünk van.
Mikor rádöbbentem, a jó szándékúság ellenére vezetni nem tanítani akarnak, tudnak, csak az ideológia rabjai. Alkalmasint elvárják az értelmetlen halált, 1ideológiáért.
